Bács megyei püspöki körlevelek, 1926

— 13 —

nind.n működésünk a papok, illetőleg a papok révén a püspök vezetése mellett történjék.

Minden egyesületnek, amely katholikus nevet akar viselni, avagy katholikus szellemben dolgozni, saját lelki vezéréül a papot kell elismernie. Papság ellen dolgozva n< m lehet katho- likus működést kifejteni, pap nélkül pedig minden törekvésünk olyan, mint a törzsről levágott élettelen ág.

, Én vagyok a szöllőtő, ti pedig a szöllő- vesszők“ (Ján. 15, 5.), moi dotta apostolainak az Úr Jézus ; ugyanígy minden kalholikus működésnek gyöl ere és alapja az egyházi hierarchia és ennek a révén papság.

A katho ikus öntudat legszebb jele, ha valaki mindvégig kitart saját lelkipásztora mellett. Ez a jó pásztor őrzi a rája bizott nyájat, hogy együtt maradjon, tévutakra ne menjen és kikerülje a mérges legelő mételyét.

A magvető gondosan vigyáz, hogy tiszta búzájába ne keveredjék konkoly. A katholikus egyház letéteményese és őrzője az isteni igazságoknak s ezeknek hirdetője a pap. Aki őt követi, nem jár sötétségben. Ki más vezetőket ke rés, máris té\útra került, mert igát vesz magára, amely nem Krisztusé. ,Ne húzzat< k egy igát a hitetlenekkel“ (II. Oor. 5, 14.) Hogy fogjátok biztosítani leltetek üdvét, ha azok körébe tévedtek, akik közömbösek a katholikus érdekekkel szemben avagy talán ellenségei a tiszta katholikus világnézetnek ? Az öntudatos katholikus tudja, hogy a katholikus egyház hivatva van az emberiséget úgy ideiglenes, mint örök boldogságra vezetni, azért nem fog azok táborába állni, akik működésükben szem elől tévesztik az örökkévalóságot, társadalmi léren nem lép be olyan társulatokba, amelyek élén szabadgondolkozók avagy hitetlenek állnak. „Fiam ne járj velük. Az ő lábaik rossz utakon járnak.“ (Példabesz. 1. 16.) „Micsoda közössége lehet Krisztusnak Béliállal vagy micsoda része a hívőnek a hitetlenekkel?“ (II. Cor. 6. 15.)

Tiszteljük a mi polgártársainkat, szeressük embertársainkat, mint felebarátainkat, „imádkozzunk kölcsönösen egymásért“ (Jak. 5. 16), kérjük az Isten malasztját mindazokra, akik tisztelik Jézus nevét, de ugyanakkor törekedjünk arra, hogy a saját állapotbeli, családi és polgári kötelességeink teljesítése által életünkkel mindenkinek példaképül szolgáljunk. „Úgy világoskodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiket és dicsőítsék a ti Atyátokat, ki a mennyekben van.“ (Mt. 5. 16.) Éljünk keresztény életet, gondolkozzunk katholikus módon ; társadalmi téren kövessük azon irányelveket, amelyek a katholikus világnézeten alapulnak.

Ne szégyenkezzünk a társadalmi téren is ezen öntudat szerint igazodni. Akik a templomban összetalálkozunk és testvérekként ismerjük el egymást, nem szégyenkezhetünk, ha a templomon k.vül is igy vise’kedünk. „Mindnyájan egyetemben, gazdag és szegény.“ (Ps. 48.3.) A vallás nem merül ki az imádságban, hanem zsinór- mértékül szolgál életünk összes viszonya: között. Senki sem fogja kifogásolni, hogy azok között érezzük magúé kát legjobban, akikkel közös belső meggyőződésünk köt össze, közös remény az örök életre, közös kölcsönös szeretet az Isten egyszülött Fia, az Úr Jézus és annak földi helytartója, az anyaszentegyház feje iránt. Egész természetes, hogy ily öntudatra kell ébrednie minden katholikusnak. Azért az öntudatos katholikus ezen elvet az életben úgy fogja megvalósítani, hogy azon po'gártársaink soraiba fog lépni, akiknek világnézetük legközelebb áll hozzá. Így alakulnak meg a katholikus egyletek, amelyeknek kötelessége lesz a katholikus egyház irányelveit az életben megvalósítani.

A katholikus egyházért való kü dtlmünk- ben fáradtságunk csak akkor lesz sikeres, ha okosan és cé'szerűr-n felosztjuk kötelességeinket, ha sorainkat a kor és foglalkozás szeiint csoportokra osztjuk.

Az öntudatos katholikus élethez hozzá kell szoknunk már gyermekkorunktól kezdve. Már az első szt. gyónás és áldozás alkalmával a gyermekeknek meg kell újífaniok keresztségi fogadalmaikat és nyilvánosan az Úr Jézus Szt. Szive követőinek vallani magukat.

A hitoktató igyekezni fog Jézus és Mária Szive társulataioa beiratm az összes első áldozó- kat, különösen pedig azokat, akikm k szive, akarata és éle.e reményt ad arra, hegy engedelmességükkel, liszt i életükkel és buzgóságukkal többi társaiknak is példaképül szolgálnak. Ezen gyer- meknemzedék „fiatal hősök“ neve alatt fogja képezni Jézus Szive hadseregét mindaddig, míg koruk az ifjúsági egyletek új sorsiba nem szólítja őket.

Épúgy a leánygyermekek „Jézus Szive gárdistái“ név alatt díszül és ékül fognak szolgálni minden plébániatemplomnak. Ártatlanságukkal, jóságukkal és a szt. áldozáshoz való gyakori járuiásukkal nagy örömet szereznek úgy szüleik-