Petőfi Népe, 2010. március (65. évfolyam, 50-75. szám)
2010-03-31 / 75. szám
Mára művészetté vált az étkezés Az első ősünk, aki tűzbe ejtett egy darab húst, bizonyára nem gondolta volna, hogy fordulóponthoz érkezett az emberi történelem. Miközben a lángoktól puhává és zamatossá vált pecsenyét majszolta, nem sejtette, hogy a konyhaművészet alapjait rakta le éppen. Az étkezés jóval több puszta táplálékfelvé- telnél.Az ételek elkészítése, tálalása, fogyasztásának mikéntje külön fejezet az emberi kultúrában. Egyre gyorsabb, egyre modernebb a világ, de van, ami nem változik. Szerencsére a sütés-főzés még nem ment ki a divatból, ugyanúgy, ahogy a hagyományos éttermek, cukrászdák divatja sem. Étterembe nemcsak azért járunk szívesen, mert kiszolgálnak minket, hanem azért is, mert olyan fogásokat rendelhetünk, amelyeket otthon ritkán, vagy sohasem készítünk el. Ugyanez vonatkozik a cukrászdákra is, az ott kapható sütemény-csodákat csak nagyon kevés háziasszony tudja elkészíteni. A legjobb szakácsok és cukrászok féltékenyen őrzik leghíresebb receptjeik, egyedi fogásaik titkát. Mint a fentiekből is jól látható, az ember művészi szintre fejlesztett egy biológiai kényszert: a táplálkozást. Az étkezési szokások ugyanolyan sokszínűek, mint az emberiség. Az egyik kultúrában megesznek olyan dolgokat, amelyeket a másikban nem szeretnek, sőt, néha egyenesen tiltanak. Eszünk kézzel Indiában, Afrikában, pálcikával a Távol-Keleten, fémszerszámokkal a nyugati kultúrkörben. Főzünk-sütünk szabadtűzön, gáztűzhelyen, mikrohullámú sütőben. A sok különbözőség ellenére néhány dologban egyformán gondolkodunk: minél ízesebb, szebb küllemű ételek elkészítésére törekszünk. A viselkedéskutatók azt már kiderítették, hogy valószínűleg véletlenül hullott az első húsdarab a tűzbe. De hogy honnét támadt az az igényünk, hogy az ételt különféle fűszerekkel ízesítsük, százféle technikával készítsük, étvágygerjesztőén tálaljuk és szertartásosan együk, még nem tudták kideríteni. Minden kornak és minden kultúrának megvan a rá jellemző konyhaművészete. Az európai kultúrát nézve vegyük például a dekadens rómaiakat. Divatosnak a ritka, nehezen megszerezhető fogások számítottak, mint például a pávanyelv vagy a mézes-jeges édességek. Kereve- teken heverészve, aranytányérokról ettek. A darabos és faragatlan kora középkorban durva faasztalnál ülve kézzel ettek, félig sült pecsenyét, zsírba mártott kenyeret, a szegényebbe durvára őrölt gabonakását. A barokk és a rokokó idején már ezernyi előírás szabályozta az étkezést, az ülésrendet, a fogások sorrendjét, még azt is, kinek mennyit illik ennie. Ami nem változott, ami közös: a finom ételek és a jó társaság tisztelete. Receptérdekesség: Gyümölcsös sonka Egy éjszakám beáztatunk 25 dkg vegyes aszalt gyümölcsöt annyi vízbe, amennyi ellepi Lábosba teszünk fél kilónyi nyers füstölt sonkát, leöntjük annyi vízzej amennyi ellepi maíd háromnegyedórát főzzük, mindig csak annyi vizet utánaöntve, amennyi elpámlgott, hogy jó sűrű leve legyen. A 45 perc főzés után a sonkához adjuk az áztatott aszalt gyümölcsöj egy citrom levét, egy egész fahéjat és 1 evőkanál barna cukroj majd puhám főzzük. Ha kész, a sonkát felszeleteljük, tóim mkjuk és körülötte elrendezzük a gyümölcsöt A kupon felmutatásával öt bor kóstolása esetén a hatodik meglepetés borra sk \ % i a Bodri Pincészet vendége! \ Sv Bejelentkezés pincei kóstolóra: 9k '&$W/ 20 440-6666; 20 440 6660, \ r bodribor@t-online.hu, 1 / WEB: www.bodribor.hu 12
