Petőfi Népe, 2008. november (63. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-18 / 269. szám

6 PN-POSTA PETŐFI NÉPE - 2008. NOVEMBER 18., KEDD Jusson fény a telkekbe is! díszkivilágítás Hamarosan aranysárga fényben fürdik a belváros A kandeláberekre, a fák törzsére kikerültek már az Izzósorok. Köszönöm, hogy átsegítettek életem nagy krízishelyzetén Egy olyan történetet szeretnék megosztani a Petőfi Népe olva­sóival, ami azt bizonyítja, hogy vannak még közösségek Ma­gyarországon, ahol befogadják krízishelyzetben lévő embertár­saikat. Egy 22 évvel ezelőtti bal­eset miatt mozgássérültként élem az életem. Egyetlen gyer­mekem, Józsika halmozottan sérült, 2001 óta a Fogyatékos Gyermekek Gondozókórházá­ban él, és az Egységes Reformá­tus Pedagógiai Szakszolgálat­nál tanul Kiskunhalason. Eb­ben az intézményben tanult meg járni 12 éves korában. Nemcsak mozgásában fejlődött, hanem a közösségben való éle­tet is megszokta. A fiam 9 éve­sen átesett egy életmentő gyo­morműtéten. Életét annak kö­szönhetjük, hogy a gondozókór­házban dolgozók segítségével megtaláltuk Pécsen azt az or­vost, akihez bizalommal fordul­hattunk. ■ Erőt ad a tudat, hogy mozgássérültként is szükség van a munkám­ra, visszavárnak a kö­zösségbe, amelyhez tartozom. Azóta eltelt majd’ 8 esztendő. Örömmel mondhatom, hogy fi­am túl jutott a krízisen. Időköz­ben én is tagja lettem a Gyerek­ház csapatának mint megválto­zott munkaképességű dolgozó. Szülőként már ismertem a gon­dozás folyamatát, de most, hogy aktív részese lettem a munká­nak, minden más megvilágítás­ba került. Azért írom le mindezt, mert sajnos meg kellett műteni a sé­rült lábamat. Lehetséges, hogy tolókocsiba kerülök. Nem csak a test változik ilyenkor. Lelkem­ben is nagy változások mentek végbe. Átértékeltem bizonyos dolgokat, s elmondhatom: na­gyon sok támogatást kaptam környezetemtől, családomtól és attól a közösségtől, ahova tarto­zom. A Gyerekház vezetője biz­tosított arról, hogy a munkám­ra szükség van, visszavárnak. Szeretnék köszönetét mondani minden munkatársamnak és minden olyan embernek, aki se­gített és segít átvészelnem ezt a nehéz időszakot. Tisztelettel, Pfendler Józsefné Marika Kiskunhalas Megjelentek az emelőda­ruk Kecskemét főterén! Eb­ből az itt élők már tudhat­ják: hamarosan aranyságra fényben fog fürdeni a főtér, közeledik a karácsony. Nagyon szeretem az évnek ezt a szakaszát. A díszkivilágítás nem­csak a szemnek gyönyörűség, de a lelket is megmelengeti. Min­den évben többször is végigjár­juk a főtéri sokadalmat, nézelő­Magasra szökött az őszi avarége­tési láz. Jól ismerhetik ennek kö­vetkezményeit azok, akik kertes, illetve külterületen lévő házban élnek. Igaz, saját tapasztalatom szerint mifelénk mindig akad égetni való - az utolsó hótól az el­ső hóig. Van olyan nap, amikor a környékben egyszerre többen is füstölnek. Aki esetleg nem isme­ri ezt a csípős, fojtó, köhögésre in­gerlő, sűrű, szürke füstöt, annak dünk, vásárolunk, aztán megpi­henünk azoknál a forralt boros sátraknál, melyek bevételéből a szegények karácsonyát segítik a jótékonysági szervezetek. Mindezt azért írtam le ilyen hosszan, nehogy azt hihesse va­laki, hogy ellensége vagyok az ünnep hangulatát teljessé tevő díszkivilágításnak. Nem vagyok ellensége, sőt! Inkább nagy ra­jongója. Az idei esztendőben mégis azt mondom: nem sajnál­nám, ha szerényebb lenne a de­saját érdekében azt javaslom: ne is ismerkedjen meg vele. Már nagy gyakorlatra tettünk szert, hogyan kell a napon szára­dó ruhákat a lehető leggyorsab­ban a házba menekítem, vagy a szép, őszi időben az udvaron le- vegőző unokáimat a lakásba te­relni, mielőtt belélegeznék a ma­ró „illatot”. A szellőztetéskor is ré­sen kell lenni, hiszen sosem tud­ni, mikor érkezik a szobába az koráció. Idén sajnos sokan lesz­nek, akiknek gondot fog okozni a gázszámla vagy a családban nevelődő gyermek étkeztetésé­nek kifizetése. Sok kisnyugdí­jasnak kell választania, hogy eszik inkább, vagy a receptjét váltja ki. Talán most az egyszer - mert hiszen bízvást reméljük, hogy a következő karácsonyunk már gazdagabb lehet - szakíta­ni kellene azzal a hagyomány­nyal, hogy minden évben na­gyobb, díszesebb, szebb az ün­őszi szellővel együtt egy nagy adag füst is, amit aztán éjjel is szagolgathatunk. Sokat gondol­kodtam rajta, hogy mi lehetne a megoldás. Hiszen a jó szomszéd^ ság nagy kincs, nem akarunk megbántani senkit. Ezért azt sze­retném javasolni az illetékesek­nek, hogy minden héten jelölje­nek ki egy napot, amikor minden­ki kielégítheti füstölési igényét. Higgyék el, lassan kibírhatat­nepi kivilágítás. Idén talán lehet­nénk szerényebbek, s az így megtakarított pénzzel is több le­hetne az az összeg, amit jóté­konyságra fordíthatnánk. Meglehet, rosszul gondolom, és lesznek, akik nem értenek egyet velem. Tekintsék levele­met ötletnek. Csepp lenne ez a pénz a tengerben, de azt hiszem, hogy most minden forintra szük­ség van, amit jó célra fordítanak. Tisztelettel: Kovács László Kecskemét lan. Akad olyan környékbeli, aki még a frissen levágott füvet is tűz­re veti. Sőt nem egy szomszéd a háztartási hulladékot is elfüstöli. Képzeljék el, milyen szaga van annak! Azt már leírni is alig merem, hogy létezik egy környezetkímé­lő módszer: a komposztálás. Nem füstöl, ráadásul segítségével táp­lálhatjuk a talajt. Tisztelettel: Molitórisz Károly, Kecskemét írja meg nekünk véleményét, hogy mások is olvashassák! PN-Posta című összeállításunk­ban a szerkesztőségünkhöz ér­kezett olvasói levelekből köz­lünk válogatást. Örömteli ese­mény történt környezetében? Bosszantják a lakóhelyén ta­pasztalható, sokakat érintő prob­lémák? Témaötlete van, amiről szívesen olvasna lapunkban? ír­ja meg a Petőfi Népének! CÍMÜNK: PETŐFI NÉPE KECSKEMÉT, SZÉCHENYI KRT. 29. 6000 E-MAIL: PETOFINEPE@AXELS.HU KÉRJÜK, LEVELÉRE ÍRJA RÁ PN-POSTA A becsületes megtaláló - személyesen Többször olvastam a Petőfi Né­pében köszönősorokat olyanok­tól, akiknek ismeretlen jótevők segítettek megtalálni elveszett pénztárcájukat, kutyájukat So­ha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is erre a sorsra jutok. Már régen nem hittem a becsü­letes megtaláló létezését. De most személyes tapasztalatból mondhatom: él, itt van köztünk! Történt, hogy szombat délelőtt a kecskeméti Tesco áruházban vásároltam. A zödségespultnál le­tettem az egyik láda szélére a pénztárcámat, miközben a sárga­répát raktam zacskóba. Majd be­fejezve a válogatást, mint aki jól végezte dolgát, tovább indultam. Csak a kasszához érve villant be, hogy a zöldségpultnál hagytam a tárcám. A kocsit félretaszítottam és rohantam. Hiszen benne volt a fele fizetésem, plusz a családi pótlék. Ha nincs meg a pénz, még a gyerekek menzáját se tudnám befizetni. Odarohantam, ahol a répát válogattam, s rémülten lát­tam, hogy a pénztárcának nyo­ma sincs - ám ekkor valaki fino­man megfogta a karomat: ő volt, a becsületes megtaláló személye­sen. Egy 30-as fiatalember képé­ben jött, aki éppen a biztonsági őrökhöz indult, amikor meglátta, ahogy bepánikolva rohanok a sárgarépa felé. Még egyszer köszönöm! Siska Vali, Kecskemét „Van, aki élvezi, van, aki szenvedi” Szavazzon a 2008-as Prima-dij jelöltjeire! CSIK ZENEKAR A kecskeméti Csík Zenekar kereken két évtizede meghatározó szereplő­je Magyarország népzenei életének. Működése során több rangos zenei díjjal jutalmazták a kecskeméti formációt. Munkájuk legnagyobb elisme­rését jelzi a Fonogram-díj, ameit 2007. év elején érdemeltek ki legutób­bi, azóta aranylemezként számon tartott Senki nem ért semmit című al­bumukért, világzene kategóriában. A zenekar tagjai: Barcza Zsolt (cim­balom, harmonika), Csík János (hegedű), Dresch Mihály (szaxofon, furulya), Kunos Tamás (brácsa), Majorosi Marianna (ének), Bartók József (bőgő), Szabó Attila (hegedű), Szokolay Dongó Balázs (duda), Makó Péter (fúvós).- Nemrég fejeztünk be egy karácsonyi lemezt, amit Gryllus Dániel kérésére készítettünk el - szólt aktuális munkáikról Csík János, a zenekar vezetője. - A zenekar fennállásának huszadik évfordulójára egy összegző lemez készül.- Meglepődtünk, hogy jelöltek bennünket a megyei Prima-díjra. A jelölést azért is tartjuk értékesnek, mert a korábbi években mindig tisztelettel tekintettünk arra, hogy valóban olyan kiválóságok és közösségek része­sültek ebben a megtiszteltetésben, akik magas színvo­nalon, kiemelkedően végezték, illetve végzik tevé­kenységüket. Igazi öröm, hogy ebbe a körbe mi is bekerülhettünk. Az emberek bizalma visszaigazolás számunkra: zenénkkel, a magyar népzenei értékek őrzésével, ápolásával örömet tudtunk, tudunk szerezni hallgatóságunknak - mondta Csík János. Mint beszámoltunk róla, Bács-Kiskun megye polgárainak szavazatai alapján 10 fősre szűkült a területi Prima-díj jelöltjeinek névsora. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Bács-Kiskun Megyei Szervezete által életre hívott díj esélyeseire november végéig lehet szavazni a mellékelt szavazólapon. A szavazatokat személyesen, illetve postai úton lehet eljuttatni a VOSZ irodájába (Kecskemét, Csányi körút 12..II./201.) Szavazni interneten is lehet, a voszbkm@gmail.com e-mail címen, és a www.primadij.hu honlapon. . P* Magyar irodalom: Miklya Luzsányi Mónika i ......!■» Magyar színház- és filmművészet: Mik ulás Ferenc I ■» Magyar képzőművészet: Szappanos István r...■» Magyar tudomány: Dr. Csatári Bálint I ■» Magyar oktatás és köznevelés: Alföldyné Dobozi Eszter [ZD# Magyar építészet és építőművészet: Herényi József I Magyar népművészet és közművelődés: Csík Zenekar I.....■* Magyar zeneművészet: Szilágyi Áron 1 Ü» Magyar sport: Vereczkei Zsolt I P» Tehetséges fiatalok: Csupor Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents