Petőfi Népe, 2008. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

2008-07-21 / 169. szám

4 RIPORT PETŐFI NÉPE - 2008. JÚLIUS 21., HÉTFŐ kommandóstábor A 350 méteres pályán 14 akadályt kell leküzdeniük a gyerekeknek. Cukorbombák „tüzében” haladnak a Vadkerti-tó mellett a fiatal harcosok. A pályacsúcsot egy kecskeméti lány tartja. A gyerekek megtapasztalják, hogy a rókalyukból nem mindig lehet kilátni. ÖT NYÁRI NAP A KITARTÁS JEGYÉBEN- Ne zárja be az autóját, felesleges! Elvégre kommandóstáborban van- ezekkel a szavakkal fo­gadott Köves Zoltán nyu­galmazott főtörzszászlós, amikor leparkolok a ki­képző-táborukban. Barta Zsolt A központ egy kis erdőben, a Vadkerti-tó üdülőházaitól úgy 800 méterre húzódik. Árnyas fák között gyerekekre méretezett akadálypályán gyakorolnak a fi­úk és az a néhány lány, aki vet­te a bátorságot, hogy egy fiús vi­lág mindennapjainak résztvevő­je legyen.- Egy önzetlen soltvadkerti, Vercz Károly bácsi adja kölcsön a területet minden nyáron ne­künk, hogy itt játékos formában neveljük fegyelemre, kitartásra, ügyességre, bátorságra a gyere­keket - mondja a parancsnok. Rajta kívül Ferenczi Róbert, a másik táborvezető, Lehoczky Gábor, Mohácsi Márta és Beret- ka Zoltán kiképző ügyel a gyere­kekre, elvégre kiképzésen vesz­nek részt a fiatalok, még ha mindezt játékos formában teszik is. Miközben Kövessel beszélge- • tünk, félszáz gyerek csoportok­ban, rajokban végzi a feladato­kat. Tudják, nemcsak magukért, de társaikért is felelnek, és ver­seny folyik a rajok között. Van­nak, akik a vietnami háborús fil­mekből jól ismert, ügyesen álcá­zott fedezék, a rókalyuk elkészí­tésén fáradoznak. Mások az aka­dálypályával küszködnek, vagy éppen a nyomolvasást gyakorol­ják. Mindezt csöndben, fegyel­mezetten. Ha valaki mást akar tenni, mint ami a kijelölt feladat, engedélyt kell kérnie. így:- Uram! Kérek engedélyt in­ni!- Igyon - hangzik a válasz. Az ötnapos tábor napirendje nem túl bonyolult. Reggel hat­kor ér véget az őrség - merthogy a kommandósjelöltek kétórás váltásban vigyázzák egymás ál­mát -, ekkor van ébresztő. Izmo­kat átmozgató gimnasztikával ébresztik a gyerekeket. Reggeli­vel, körletszemlével indul a nap. Addig nincs kész egy sátor, amíg mindenki el nem pakolja a hol­Kommandóspalánták a kiképzőpályán. Megtanulták, hogy a nevelők utasításait fegyelmezetten, pontosan kell végrehajtani. Senkit sem ért baleset. miját. Aki helyett otthon a szü­lők ágyaztak be nap mint nap, most megtanulja, hogyan is kell ezt csinálni. Hogy ennek mi a haszna? Kövesi parancsnok úgy fogal­maz: a gyerek így önállóbb lesz, megtanul csapatban tevékeny­kedni és gondolkozni.- Mindössze öt napom van ar­ra, hogy a gyerekeket közös csa­pattá gyúrjam. Megtanítom őket a kollégáimmal ar­ra, hogy meg kell is­merni a másikat. A nevelők és a gyere­kek egymást ma- gázzák. Ez a kölcsö­nös tisztelet egyik megnyilvánu­lási formája. Káromkodni pedig tilos! - mondja a parancsnok. Persze időnként kicsúszik egy-egy csúnya szó a gyerekek száján, ilyenkor tíz fekvőtámasz a büntetés. A Rendészeti Védegylet Bács- Kiskun Megyei Rendőr Tagszer­vezete támogatásával a szerve­zet tóparti pihenőházában öt éve szerveznek tábort, és úgy tűnik, hogy eddig még beváltak a neve­lési módszerek. A gyerekek két­harmada veterán, azaz nem elő­ször küzdi végig az egy hetet. Je­lentkeznek az ország minden vé­géből: Győrből, Nyíregyházáról, Kiskőrösről, Pécsről és persze Kecskemétről is. Miközben sétálunk, az aka­dálypálya mellett látni, hogy a parancsnok és a gyerekek szin­te fél szavakból értik egymást. Mi ennek az oka?- A kommandósjelöltek tud­ják, hogy én vagyok egy hétig az apjuk, az anyjuk - mondja a pa­rancsnok, miközben rászól az egyik fiatalra: „Ba­lázs, kitől kért enge­délyt arra, hogy el­hagyja a stábját? Azt csinálja, amit mondanak!” A meg­szeppent fiú nem szól vissza, ha­nem a parancsot követve a rajá­hoz fut. A 350 méteres akadálypálya látszólag nem túl hosszú. Aki nem ismeri a terepet, annak akár 15 percébe is beletelik, míg a 14 akadályt leküzdi. De volt olyan - igaz, negyedszer vissza­térő ifjú hölgy, Szolomájer Amanda -, aki 2 perc 25 má­sodperc alatt teljesítette - a fiúk legnagyobb megrökönyödésére. Pedig a terep nem egyszerű: Kúszófolyosó alatt kell átbújni, kerítést kell megmászni, de emellett számos más nehézségi fokú akadály, így lengő- és viet­nami híd is lassítja az előrehala­dást. Ennek a végén hat és fél méter magasról kell a sisakot vi­selő fiatal harcosnak - akit min­dig egy kiképző követ - heveder­rel biztosítva drótkötélen lesikla- nia. Végül pedig paintball- és lég­puskával kell pontosan lőnie. Ez utóbbi helyszínen két kiképző is figyeli őket, mivel a fegyver ve­szélyes. A pálya után ahhoz a rajhoz megyünk, amelyik éppen a vietnami háborús filmekből jól ismert rókalyukat készítette el. A harcosnak úgy kell magát ál­cáznia, hogy ne vegye észre az ellenség. Ferenczi Róbert, a tábor másik parancsnoka felemeli a jobb ke­zét, majd megszólal: hányat mutatok? Válasz nincs.- A harcost nem látom, igaz, ő sem engem, ezért az álcázást új­ra kell kezdeni. Akiképzés 14 órakor fejeződik be, ekkor visszatér a csoport a táborba ebédelni. Lazításképpen a Vadkerti-tó partján vezetik le az izgalmakat. Fürdés, foci, kötél­húzás estig, majd vacsora. Min­denkinek el kell fogyasztania a menüt, mivel kell az erő a más­napi feladatok elvégzéséhez. Aki meghagyja az ételt, azt a kikép­zők visszaküldik. Persze nem mindenki szereti a főzeléket vagy a rakott krumplit... Ilyenkor aztán kiderül, hogy mekkora is az összetartás a srácok között, ítéletnapig ugyanis nem lehet az étel felett ücsörögni. Ezért min­dig van olyan önfeláldozó kom­mandósjelölt, aki hősiesen bevál­lalja a finnyásabbak által meg­hagyott maradékot. Aztán irány fürödni, mert a takarodó pillana­tában elfogy a víz. Aki nem elég fürge, retkesen megy az ágyba. Persze egy tábor nem igazi tá­borriadó nélkül. Az egyik este va­csora után riadóztatták a táborla­kókat. Repülő ember támadt a ki­képzőközpontra, azt kellett meg­védeni. Loholtak az ifjak a gya­korlópályához. Közben egy-két alkalommal hasra vágódtak a forró homokban, hogy fedezzék magukat az alacsonyan szálló sárkányrepülős ellenséggel szemben. Á kiképzők kiadták a parancsot: bombázás várható, a kommandósjelöltek vigyázza­nak, hogy senkit el ne találjanak a madárember - a soltvadkerti Madácsi Árpád - lövedékei. A bombákat nemcsak össze kell gyűjteniük, de meg is kell sem­misíteniük. Ez utóbbi utasítás ■ A pályacsúcsot egy lány tartja 2 perc 25 má­sodperccel. nem okozott nagy nehézséget a gyerekek körében, ugyanis nagy meglepetésükre a sárkányrepü­lők cukorkákkal szórták meg a táborlakókat. Aki a lövedékek megsemmisítésében a legügye­sebb volt, az gyűjtötte be a leg­több édességet. Szombaton búcsúztak el a srá­cok a kiképzőktől. A katonás fe­gyelem alábbhagy a beszélgeté­sek során, bár a magázást szigo­rúan betartják. Az egyik fiú búcsúzáskor eny- nyit mond: „jövőre a négyperces akadálypálya-eredményt meg szeretném javítani:..”- Visszavárjuk - hangzik a vá­lasz Kövesi Zoltántól. Kövesi Zoltán parancsnok. Akadályleküzdés rohamsisakban. Lehoczky Gábor: fontos a biztonság. „Jöttünk, küzdöttünk, kibírtuk, nem szöktünk haza, jól éreztük magunkat!" makra Gergely, Kiskunfélegy­háza: - Anyukám barátnője rendőr, évekkel ezelőtt ő aján­lotta, hogy próbáljam ki ezt a tábort. Remekül érzem ma­gam, most vagyok itt harmad­szor. Minden évben kaptam egy aranyérmet és kitüntetést. Idén az 5. raj parancsnoká­nak neveztek ki. Jövőre is sze­retnék eljönni. BALANYi LAURA, Kecskemét:- A kereszttesóm már évek óta jár ebbe a táborba. Sokat me­sélt arról, hogy milyen remek dolgokat tanulnak. Azt mond­ta, jöjjek én is nyugodtan, a lányok is ki szokták bírni. Most is itt van velem, de ő egy másik rajba került Minden feladatot meg tudtam csinálni, jövőre is szeretnék jönni. UDVARHELYI ISTVÁN ZSOLT, Solt- vadkert: - Másodszor vagyok itt, nagyon tetszik a kikép­zés. Nemcsak fegyelmet tanu­lunk, de szórakozni is tu­dunk. Az akadálypályán, sajnos, beleestem a békás tó vizébe, de ez nem vette el a kedvem. Félórányira lakom a tábortól, de eszembe se jutott hazaszökni. Beretka Zoltán az egyik leendő mesterlövésszel a paintballpályán. Testközelből látják az egyenruhások életét- közelebb akarjuk a gyere­kekhez hozni az egyenruhá­sok életét. Azért szervezzük a táborokat évről évre, hogy ez­zel felkeltsük a fiatalok érdek­lődését a rendőri hivatás iránt. A lakók egy része a kol­légák csemetéiből, illetve az érdeklődő külsősökből kerül ki Úgy tűnik, sikeres a tábor, mert minden évben több turnust indítunk - mondta a nyolcezres létszámú rendésze­ti védegylet megyei elnöke, Héjjas János nyugalmazott rendőr őrnagy.

Next

/
Thumbnails
Contents