Petőfi Népe, 2008. április (63. évfolyam, 76-101. szám)

2008-04-25 / 97. szám

22 SZŰRŐVIZSGÁLAT SZÉKELYVARSÁGON 2008. ÁPRILIS 25., PÉNTEK „A szeretetet szét kell osztani!", avagy önkéntesek A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházának orvosai Erdélyben rendeltek Vasárnap reggel hat óra. Ilyenkor általában még egyet fordulnak ágyuk­ban a késó'n ébredők. Ám a kecskeméti megyei kór­ház főbejáratánál nagy a nyüzsgés: mikrobuszok, hatalmas bőröndök, és egymástól búcsúzó házas­párok: indulnak az orvo­sok Erdélybe. Kobza Miklós Az úti céljuk a Székelyudvar­helytől harminc kilométerre lé­vő Székelyvarság. A kecskeméti orvosok szűrővizsgálatokat vé­geznek ott egy teljes héten át. - Oda megyünk, ahol segítség kell - mondja dr. Mócza György, a megyei önkormányzat egész­ségügyi és oktatási főosztályve­zetője. - Tavaly a vízpusztította Kobátfalván jártunk, most Szé­­kelyvarságba tartunk. Oda, ahon­nan a szakorvosi ellátás nagyon nehezen érhető el - folytatja, és később mindenkinek világossá válik, mit ért megközelíthetet­lenség alatt. Habár Udvarhelyig jó minőségű aszfalton közelíthe­tünk egyre beljebb és beljebb, Varságot már csak keményre ta­posott, de szitalyukacsos úton érhetjük el. A természet kárpótlása egy nehéz nap előtt A fárasztó és nehéz utazásért a gyönyörű, szinte érintetlen táj, az égig érő fenyők, a legkisebb zugokból is előtörő források, cso­bogók és patakok, valamint a bő­séges, Erdélyre jellemző, sava­nyú ízhatású vacsora kárpótolja a csapatot, majd mindenki nyu­govóra tér. Másnaptól kemény feladat vár az orvosokra és a labor szakasz­­szisztenseire. A közös reggelit követően indulunk a négy kilo­méterre lévő, hegyeken, szer­pentineken, éles kanyarokon és derékba tört, tövestül kiforgatott fenyőkön túl lévő varsági köz­pontba. A kopár és lecsupaszí­tott hegyoldalakra, a kitört fe­nyőkre a hatalmas augusztusi vihar a válasz: többhektárnyi er­dőt semmisített meg ekkor az or­kán. A károk eltakarítása még ma is tart. .Itt is fáj, ott is fáj. Ne azt kérdezzék, hol fáj, hanem azt, hogy hol nem!" A varságiak türelmesen várakoztak az ideiglenes szakrendelők bejáratánál, és élcelődéssel is múlatták az időt. Nyolckor indul a rendelés, de az 1972-ben bezárt, később pol­gármesteri hivatalként, ma házi­orvosi rendelőként használt egy­kori varsági szülészet bejárata előtt már szép számmal gyüle­keznek a sólyomkőhegyiek. Minden egyes nap más telepü­lésrészről érkeznek ugyanis vizsgálatra a türelemmel vára­kozó kicsik és nagyok. Első nap a sólyomkőhegyiek voltak so­ron, második nap Forrásköze la­kosai, harmadik nap a tisztá­­siak, a bagzosiak érkeztek, és a negyedik-ötödik napon a varsá­gi központban élők vizsgáltatták ki magukat családtagjaik és szé­les rokonságuk kíséretében. Elő­fordult, persze, hogy valaki nem jutott el azon a napon, amikor lakhelye szerint vizsgálni kellett volna, de az orvosok ettől függet­lenül mindenkit kivizsgáltak, aki fölkereste a szűrés helyszí­nét. Márton Áron, a hitőrző erdélyi püspök Székelyvarság 1907-ben alapí­tott település, a Keleti-Kárpátok, a Görgényi és a Hargitai hava­sok által közrefogott medencé­ben terül el. Alapítói az Orosz­hegyről érkező székely famun­kások és zsindelyesek voltak. Ma mintegy félezer gazdaságot és 1683 lelket számlálhatunk meg a községben. A település ta­nyabokros, Varságban a 77 négyzetkilométernyi területen az az általános, hogy 5-10 csalá­di ház áll egymás mellett a por­tákon gazdasági épületekkel, szí­nekkel, istállókkal, s ezek a ház­csoportok 4-5 kilométerre talál­hatók egymástól a hegyoldalban, a völgy aljában vagy a fennsíko­kon. A helyiek hitét a házaik te­tején álló kereszt jelzi: Márton Áron püspök képe - akire a szé­kelyek úgy tekintenek, mint az önállóságuk, a kultúrájuk és a hitük megőrzőjére - a legtöbb lakásban megtalálható. Az ő ké­pét láttuk a kereszt mellett akkor is, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány varsági napközi ott­honos gyermekszállóján jár­tunk. S hogy nemcsak képe, ha­nem a szellemisége is Erdélyben maradt a nagy hírű püspöknek, azt akkor tapasztaltuk meg iga­zán, amikor a gyermekekre fel­ügyelő házaspár férfi tagjával beszélgetni kezdtünk. Ám nem is igazi párbeszéd volt ez, hanem hallgatás. Ő me­gélt a hitvallásáról, a gyerekek­ről, az állapotukról, arról, ho­gyan tanít nekik számtant, és miként bizonyítja be, hogy ab­ból a cigarettából, amit egy fel­nőtt elszív, húsz év alatt telket és házat lehet a Varságban vásárol­ni. Csüggtünk a szavain, és ez a jóember csak mondta és mond­ta, de mondatai mögött éreztük, hogy mögöttük tettek állnak. Amilyen szeretettel beszélt má­sok gyermekeiről, ahogyan ar­ról mesélt, hogyan zajlik az ott­honban az élet, a közös imádság, és milyen érzés, ha egyszerre harmincötén kanalazzák a leb­bencslevest az asztal körül, és így egy gyermek sem marad kor­­gó gyomorral, az igazán megin­dító és megható volt. „A szeretetet szét kell osztani!” - mondogatta mély átéléssel többször is, és lát­szott rajta, hogy nem az üres frá­zist, az elkopott közhelyet, ha­nem az élet javát kínálja a nála tanuló és nála élő gyerekeknek. EKG-vizsgálat csak „Kis-Magyarországon” Székelyvarságban sokáig há­ziorvosi ellátás sem volt, vagy csak hetente kétszer fél nap, ahonnan majdhogynem automa­tikusan Udvarhelyre irányítot­ták a betegeket. Manapság dr. László Ilona tel­jesít ideiglenes szolgálatot, aki akkor tudná folyafnatosan ellát­ni feladatát, ha a férje helyben munkát kapna. Amíg nincs munkája, marad az ingázás Ud­varhely és Varság között. Ráadá­sul a háziorvos asszony munká­ját az is nehezítette, hogy egy EKG-vizsgálatért is be kellett utalnia pácienseit a „Kis-Ma­­gyarország”-ként emlegetett ud­varhelyi kórházba. A megyei kórház főigazgatója, dr. Svébis Mihály, és az önkor­mányzat elnöke - Bányai Gábor - éppen ezért vitt ajándékba egy EKG-készüléket, egy defibrillá­­tort és egy hordozható számító­gépet is, hogy így segítse a dok­tornő munkáját, és a varságiak jobb ellátását. (Folytatás a következő oldalon.) Tóth Lászlóné laborszakasszisztens végezte a vérvételeket. Bányai Gábor elnök egy EKG-készüléket adott át dr. László Ilonának. Dr. Kovalcsik István gyermekorvos összebarátkozott egy ifjú pácienssel.

Next

/
Thumbnails
Contents