Petőfi Népe, 2008. április (63. évfolyam, 76-101. szám)
2008-04-25 / 97. szám
2008. ÁPRILIS 25., PÉNTEK 23 SZŰRŐVIZSGÁLAT SZÉKELYVARSÁGON „mi oda megyünk, ahol segítség kell" önkéntesek Életmentő műszert és számítógépet is vitt ajándékba a kecskeméti orvoscsoport A segítők csapata DR. BORDA FERENC belgyógyász-diabetológus főorvos DR. cserényi László érsebészsebész, főorvos HEGEDŰS GÁBORNÉ labordSZ- szisztens dr. kazacsay László nőgyógyász szakorvos DR. KOVALCSIK ISTVÁN házi gyermekorvos DR. NAGY ANDRÁS belgyógyászkardiológus, osztályvezető főorvos dr. naszódi Péter belgyógyász, endokrinológus adjunktus dr. oroján iván bőrgyógyász főorvos DR. pongrácz József gyermekorvos DR. SVÉBIS MIHÁLY főigazgató, sebész, osztályvezető főorvos dr. szelei Béla belgyógyász, röntgenszakorvos, osztályvezető főorvos DR. szűcs enikő röntgenszakorvos Tóth lászlóné laborszakaszszisztens DR. VASSNÉ TÚRI Sarolta laborasszisztens „Különböző országok polgáraiként élünk, de egy test és egy lélek vagyunk" - így vélekednek sokan az akció résztvevői közül Körkérdésünkben arra kerestük a választ, hogy mi vezet orvosokat arra, hogy a jól megszokott környezetükből kiszakadva egy hetet ingyen végigdolgozzanak, családjuktól 680 kilométerre. DR. szűcs ENIKŐ: - Egy percig sem volt számomra kérdés, hogyha fölkértek, akkor itt a helyem, a csapatban. Bár nem vagyok székely, de Erdélyben születtem, és úgy éreztem: nekem ezt át kell élnem, ezt a segítségnyújtást látnom kell. Másrészt tudtam, hogy az itteniek nagyon hálásak lesznek nekünk. Ezekből az érzésekből töltődtem föl újra. DR. CSERÉNYI LÁSZLÓ: - Az, hogy segíthetek valahol, ahol nehezebb körülmények között élnek emberek. Lelki feltölt& dés ez nekem, mert az a szeretet, ami az ottaniakból árad, pozitív érzést kelt mindenkiben. Én úgy érzem: kitettem a lelkem és ezért nagyfokú hálát és szeretetet kaptam cserébe. ” DR. OROJÁN IVÁN: - Úgy kezd& dött ez tavaly, hogy Kobátfal-Dr. Oroján Iván bőrgyógyász számára természetes, hogy segítsen. vára mentünk, ahol az emberekkel úgy elbánt az árvíz, hogy elvitt mindent: házat, bútort, állatokat és életeket, s hetekig mozdulni sem lehetett; és ahonnan a szakorvosi ellátás megközelítése is elviszi a fél nyugdíjat. A másik, sokkal személyesebb okom az utazásra és a segítésre, hogyha a hegyeimet nézem, amik az enyémek is, és ha a gyergyói örmény őseimre gondolok, akkor természetes, hogy megyek. Tiszta és szeretetteljes öregekkel találkozni hatalmas öröm, és hátbizsergető érzés az anyanyelvűnkön beszélni velük. Én ezt az akciót lehetőségnek tartom a szétszakítottság ellen is, hiszen ahogy sokan gondoljuk: különböző országok polgáraiként élünk, de „egy test, és egy lélek” vagyunk. DR. kazacsay László: - Világéletemben vonzódtam Erdélybe, voltam is már Varságban, és leszek is még. Nagyon szívesen járok olyan helyen, ahol ennyi „Isten áldja!”-t hallok. Egyszerűen jólesik, hogy ennyire sallangmentesen és őszintén elfogadnak itt. Már azt is eldöntöttem, hogy pünkösdkor a teljes családommal térék vissza Varságba. dr. kovalcsik István: - A szakma szeretete, a varságiak egészségügyi ellátórendszeri rászorultsága vitt engem arra, hogy elvállaljam az utazást. Az a felemelő érzés a jutalmam, hogy tudtam az ottani embereken segíteni, és lehet, hogy megmentettem a vesebeteget és a szívbeteget, akiket diagnosztizáltam, és őket jó eséllyel még időben meg lehet gyógyítani. dr. naszódi Péter: - Megtiszteltetés, ha fölkérik az embert egy ilyen feladatra, ez szakmai és emberi elismerést is jelent. Keresztény természetemből is fakad, hogy a segítségnyújtás ezen formáját elvállaltam. Nem csalódtam: igazi kihívás volt szakmailag és emberileg is ez a hét, bár nagy lemondást jelentett a családomtól való távoliét. Ha azonban érkezne egy újabb fölkérés, hogy menjünk és segítsünk, igent mondanék. Dr. Szelei Béla belgyógyász rendelésein is sokan vizsgáltatták meg magukat. Ám a varságiak számára az egészségügy a „ráér” kategóriába tartozik. Tamás Ernő székelyvarsági polgármester is örült az adományoknak. (Folytatás az előző oldalról.) A beteg nem ért rá A várakozók a legnagyobb türelemmel vártak sorukra, beszélgettek, érdeklődtek a másik hogyléte felől. Eközben megmutatkozott a székelyekre jellemző világlátás, a dolgok fonákja felőli, humoros megközelítés. Volt, aki a kardiológiai vizsgálatról kilépve megjegyezte: „ha itt csupa rossz híreket mondanak, ide sem jövök többet.” Dr. Pongrácz József is mesélt egy ilyen esetről: őt pénteken délután az utcán kérdezte meg egy fiatal fiú, hogy szabad-e még menni hozzá, mire a doktor megkérdezte, miért nem jött korábban, s a fiú rávágta: „nem értem rá, beteg voltam”. A legtöbben azonban aznap érkeztek, amikor a kiírás szerint kellett, és ha már ott jártak, az elérhető teljes kivizsgálást kérték. „Itt is fáj, ott is fáj. Ne azt kérdezzék, hol fáj, azt, hogy hol nem! Azt könnyebben megmondom.” - mondta az egyik várakozó. A sajátos megközelítés talán az általános életvidámságnak is köszönhető. Pedig ezek az emberek sokat dolgoznak, és sokáig: a hetvenesek, nyolcvanasok ugyanúgy a kezükbe kapják a fejszét, mint a tizennégy évesek. Talán ezzel függhet össze dr. Cserényi László megállapítása, aki arra a következtetésre jutott, hogy a varságiak számára az egészségügy a „ráér” kategóriájába tartozik. Mindennek nem a hanyagság vagy a lustaság az oka, „hanem a létfenntartás elsődlegessége, ami azért baj, mert egészségesebb ember könnyebben boldogul” - osztotta meg velünk meglátásait a sebész-érsebész főorvos. A gyerekek némi izgalommal, de jókedvűen vártak arra, hogy őket is megvizsgálják a kecskeméti orvosok. Az öt nap mérlege Általánosságban elmondható, hogy kirívó orvosi esetek nem fordultak elő, bár a hazainál többeknek van pajzsmirigyduzzanatuk, és minden második-harmadik embert garatgyulladással és gyomorégéssel diagnosztizáltak. A vizsgálatok közben sok érdekes, és számukra teljesen ismeretlen szóval és szókapcsolattal írták le a varságiak az állapotukat: az „erőst forralok" azt jelentette: a beteg izzad, míg a „forrongok” azt, hogy hőhullámok gyötrik. - Levegyem a majókát, doktor úr? - kérdezték többen is, és az atlétájukért nyúltak, hogy lehúzzák magukról. Az öt nap mérlege a több mint 900 emberen elvégzett 1500 vizsgálat: míg Magyarországon egy orvosra átlagosan naponta 25-30 beteg jut, itt voltak napok, amikor ötven páciens keresett fól egy orvost. ▲
