Petőfi Népe, 2007. december (62. évfolyam, 280-303. szám)

2007-12-10 / 287. szám

Szórád Erzsébet

12

S

aját búzamezőről

A lajosmizsei születésű, Kecskeméten élő Szórád Erzsébetet csak sietni látom. A háromgyerekes anyukának mindig sok a tennivalója.

Arra törekedtem, hogy olyan konyhám legyen, ahol jól érzem magam.

Ahogy kiszállnak a kocsiból, a tojásos tálcát a tizenkét éves Eliza, a zöldségfélékkel teli kis ládát a tizenöt esztendős Klaudia viszi, az első osztályos Csilla virágokat tart a kezében. De a legnehezebb pakk anyunál van. Erzsiké egy amerikai cég reklám menedzsere, Munkaidejében azzal foglalkozik, hogy mi mindenre van szüksége szervezetünknek a kiegyensúlyozottsághoz.- Életem jó részét Lajosmizsén töltöttem - mesélte. - Szüleim még most is ott laknak. Egykeként nőttem fel, s már kis koromban megfogadtam, hogy sok gyerekem lesz. Szerencsére teljesült a vágyam. Édesanyaként, háziasszonyként is a korszerű táplálkozás híve vagyok. Arra törekszem, hogy minél kevesebb félkészen és készen vett ételt tegyek az asztalra. Még a kenyeret is magam sütöm. Az álmom, hogy egyszer saját búzaföldem lesz. Odafigyelek a kenyérrevalóra is. A párizsifélék, májasok helyett én készítem a különféle kenhető krémeket. Lassan itt az ideje a házikolbász készítésének is. Édesanyá- mék tanyán élnek. Kikerül onnan a baromfi, a zöldség-, a gyümölcsféle, a tojás, sőt, még a tej is. Nyaranta befőzök és lekvárokat is főzök, persze mellőzve a sok cukrot. Meggyből szintén jócskán teszek el a szezonjában. Kell gyümölcslevesekbe, -rizsbe, muffinfélékbe. Ez utóbbit a köpesítek húsokkal. Tejtermékekből inkább a sajtok fogynak. Kell a kéthetenkénti nagybevásárlás, még úgy is, hogy a hűtőben, a pincében bespájzolt a télirevaló. Főzéskor sokat improvizálok. Szeretem az édes-sósat keverni. Csak a süteményeknél ragaszkodom a mérleghez. Régen többször főztem vacsorát is, de amióta a picik megvannak, tőlük nem veszem el a délutáni játszó időt.

S hogy a négygyermekes családanya, hoteligazgató miként készül a karácsonyra?- Szenteste és a következő két nap is nálunk lesz a családi vacsora és ebéd. Egy-egy alkalomra általában tizenöt főre készítek úgy, hogy akkor sem ér meglepetés, ha betoppan még valaki. De ez nem azt jelenti, hogy hajnaltól nonstop a konyhában leszek. Olyan ételek kerülnek terítékre, amelyeket előre elkészítek: töltött káposzta és pulyka. Édesanyám a kocsonya mestere. A bejglit pedig édesapám süti.

HOZZÁVALÓK: egy egész pulyka, kotányi fűszerek, kilónyi alma, szalonna, kevés mandula, édes bor.

ELKÉSZÍTÉS: A pulykát 22-én befűszerezem. A tepsire annyi alufóliát teszek, hogy minden oldalán túlnyúljon. A tepsiben lévőt lefedem szalonnával, ráfektetem a pulykát, aminek belsejébe két egészben hagyott hámozott almát teszek. Ezután a baromfit is befedem szalonna réteggel, s becsomagolom a lelógó fóliával és kiteszem a hidegre. Másnap 180 fokon négy órán át sütöm. Ezután ottfelejtem az egészet, s 24-én fél kettő felé 200 fokra felmelegítem a sütőt, s három órán át benne hagyom a pulykát. Végül leszedem róla az alufóliát, a szalonnát, amit mellé rakok, a húst megkenem mézzel és megszórom mandulával, s rövid idő alatt az egész ropogós pirosra sül.

HOZZA: Ötperces almaragu: Apró kockára vágom a meghámozott almát. Teflon serpenyőbe teszek egy keveset a pulyka alatt maradt szaftból, bele az almát, kevés édes bort, szegfűszeget, szegfűborsot, pici fahéjat, és összepárolom.

Sült pulyka almaraguval