Petőfi Népe, 2006. október (61. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-31 / 255. szám

A PETŐFI NEPE OTVEN EVE PETŐFI NÉPE - 2006. OKTÓBER 31., KEDD Ismét tíz nyertes a megyében A gépkocsi-nyereménybetét- könyvek múlt héten megtartott, immár 20. sorolásán sem kerül­te el a szerencse a megyebeli céltakarékoskodókat. Ezúttal a bajai járásba 4, Kecskemétre 3, Kalocsára, Kiskunmajsára és Tiszakécskére egy-egy nyere­ménygépkocsi került. A kecske­méti szerencsések közül Nagy Antal, az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat dolgozója Tra­bant, Kerekes Lászlóné kon­zervgyári dolgozó Skoda, Tor­mási László, a Kecskeméti Au­tójavító Ktsz szerelője ugyan­csak egy Skoda gépkocsi birto­kosává vált. 1966. MÁJUS 24. Sirokkó a Töserdőben Egy hete dolgozik jancsó Miklós forgatócsoportjával a Sirokkó cí­mű magyar-francia kooproduk- cióban készülő filmen. Jancsó alkotótársa, Hernádi Gyula az 1934-ben meggyilkolt jugoszláv király elleni merénylet magyar- országi előzményeit eleveníti fel forgatókönyvében. (...)' A film­ben a Kiskunsági Erdőgazdaság tőserdei vadászháza jeleníti meg főhadiszállásukat. Jancsó Miklós instruálja a két főszerep­lőt (...). Marina Vlady megannyi, nálunk is sikert aratott film sztárja és Jaques Charrier, aki ezúttal nemcsak főszereplő, de producer is. Marquis Film né­ven önálló vállalatot alapított, hogy együtt dolgozhasson Jancsóval. 1969. FEBRUÁR 2., VASÁRNAP Mozigépet kapott Imrehegy A tanácstagok lelkesen kive­szik részüket a társadalmi munka szervezéséből Imrehe- gyen. Jelenleg a község több ré­szén nagyszabású társadalmi munkák folynak az utak javítá­sánál. A közeljövőben üzembe állítják a községfejlesztési alap­ból vásárolt mozigépet is. A ta­nács az elmúlt időben megjavít­tatta a tanácsháza villanyveze­tékét, s mivel a községben még nincs villany, a világítást a mo­zi aggregátorával oldja meg. (KÖZSÉGI TUDÓSÍTÓNKTÓL.) 1960. MÁRCIUS 11., PÉNTEK A főügyész halálának híre fá­tyolozta így az arcokat hírős Kecskemét városában, százhar­minchét esztendeje. Katona Jó­zsef korai halálát fogadták a jó- akaratú emberek hasonló rész­véttel. A párhuzam természetes: mindkettőjüket népünk legna­gyobbjai között tartjuk számon, s életművük messze százado­kig hat és fénylik. Kiszakítha- tatlanul köztünk maradnak ők, segítenek minket, míg - mint mondani szokás - magyar él a Földön. Mindkettőjüket az em­beriség iránti olthatatlan szere­lem, az értékek serkentő tiszte­lete, a kisemberek tevékeny szeretete, a közösség szolgálatá­nak vágya, a szülőváros iránti rajongás, kivételes alkotóerő, a kisszerűségek, a kényelmes nemtörődömségben tetszelgő henyeség, a sorvasztó közö­nyösség, tétlenkedő óvatosság, a simaszájú álnokság, a rohasz- tó, nyűgöző előítéletek gyűlöle­te jellemezte. katona és Kodály sorsában bőségesen találunk eltérő voná­sokat. Háromszor nyíltak a ta­vasz virágai a költő sírján, amíg a törpe korban a legtökélete­sebb magyar drámát színpadra tűzték. Hála Kodály Zoltán tö­retlen akaraterejének, magas életkorának, a harcostársak lel­kesedésének, a külföldi elisme­réseknek, az általa képviselt ügy feltétlen igazának, a felsza­badulást követő társadalmi vál­tozásoknak, még életében ta­pasztalhatta a halhatatlanok­nak kijáró megbecsülést. Toscanini boldog volt, ha egy- egy művét dirigálhatta, Sto- kowsky főként azért utazott Bu­dapestre, hogy vele találkozhas­sál. (...) A személyes dicsőség tün­döklő szivárványa nem kápráz­tatta el, s legfeljebb a nemzeté­re átsugárzó tisztességnek örült. Más vidította, buzdította. Akkor mosolygott, ha egy isten- hátamögötti faluban vagy Du­naújváros modern iskolájában nyolc-tíz éves gyerekek hibátla­nul és értő lélekkel szólaltatták meg a zeneirodalom klassziku­sait. S a daloló, a szellem napsu­garában fénylő, egymást váltó nemzedékek megőrzik önma­guk jobbítására serkentő emlé­két. A sokat és sokfélét dolgozó embert csak akkor érthetjük meg, ha megkeressük azt az energiát, motort, amely szünte­len tevékenységre ösztönzi. Ko­dály Zoltánnál a tökéletesedés vágya, a műveltség terjesztése a hajtóerő. Ez az alapzat, ame­lyen páratlan életműve, zene­szerzői, pedagógiai, nyelvtudo­mányi munkásságának pillére­in a századok fölé emelkedik. Olykor jelentéktelennek tűnő események a körülmények ala­kulásában szimbólummá ne­mesednek. Különösen gazdag napi postánkat rendezgettem 1967. március 6-án, délelőtt a városi tanács művelődési osztá­lyán. A hajdúnánási városi énekkar vezetője kitépett irka­lapon arról számolt be, hogy ő mutatta be 1935-ben több ti­szántúli városban Kodály Zol­tán néhány remekművét. „Eze­ket azóta is műsoron tartjuk, mindig új szépségeket, új gyönyö­rűségeket fedezünk fel bennük." Gertler Endre, a Belgiumban élő világhírű hegedűművész merített papíron vallott a Mes­terhez fűződő kapcsolatairól: „Ifjú éveimben a zeneművészet olyan ismeretlen kapuit nyitotta meg előttem, amely egész emberi és művészi lényemre meghatáro­zó volt. Megértette - az abban az időben sokak előtt csak üres jel­zőként kongó - haladó művész fogalmát. Szeretem és csodálom Kodály művészetét, mely össze­forrott a néppel, a nép leikéből fakad és a nép lelkében csendül vissza... ” A Sajtófigyelőtől kapott újság­kivágatok Kodály műveinek lon­doni, havannai és moszkvai si­kereiről tájékoztattak. Egy rövid­ke hír adta tudtul, hogy a Zorba zeneszerzője a magyar énekta­nítás teljes dokumentációját ma­gával vitte látogatásáról. Roy Wales, az angol Student Choral igazgatója a Háry János átütő angliai sikerét újságolta. „Én ma­gam már régóta érdeklődöm Ko­dály művei iránt, sok művét vezé­nyeltem Angliában és külföldön is. A londoni egyetem kórusa 1966 szeptemberében mutatta be a Mester legújabb művét, a „Fan­tázia orgonára és kórusra”címűt, szeptemberben pedig a Párizsi rá­dió közvetítette az általam vezé­nyelt „Galántai táncok”-at. 1967- ben és 1968-ban különféle feszti­válokon szerepeltek Kodály műve­inek tolmácsolásával. Szeretnék 1967 áprilisában Magyarország­ra utazni és találkozni Vele... ” Néhány perccel azután, hogy a küldeményeket elhelyeztem gyűjteményükben, csengett a telefon... Meghalt. Az országos gyász óráiban nekünk, kecskemétieknek kü­lönös szomorúsággal sajog a szívünk. Már 85. születésnapjá­nak megünneplésére készülőd­tünk. Éreztetni akartuk a szülő­város egyre fokozódó tiszteletét. Édesapja több alkalommal is dolgozott a kecskeméti vasútál­lomáson. 1872-ben, egészen fi­atal gyakornok korában és ké­sőbb, az 1870-es évek végén. Szülei itt ismerkedtek meg. Édesanyja, Jaloveczky Paulina hosszabb ideig élt városunk­ban. 1879. június 4-én esküd­tek itt egymásnak sírig tartó hűséget. A kis Zoltánt 1882. december 26-án tartották a ke­resztvíz alá. Ő maga mindig büszkén hivatkozott a homok fővárosára. „Most már meglehe­tősen nagy területén a világnak ott áll megörökítve, hogy kecs­keméti vagyok, de ezt a kecske- métiségemet valahol a csontom­ban is éreztem mindig, mint a növény, amely a homokos talaj­ban él, ezért gyökereit leereszti mélyebbre is, a homok alá, ahol az igazi tápláló nedvek van­nak.” Ezt a barátságot táplálta a Kecskeméti Végh Mihály szöve­gére írt Psalmus Hungaricus, ezt M. Bodon Pál és Vásárhelyi Zoltán munkássága, a Kodály- ősbemutatók és a másfél évti­zeddel ezelőtt alapított Ének- Zenei Jskola. A múltban a hiva­talosok kényszerű elismerésé­ben ott bujkált a világéletében demokratikus eszméket hirde­tő, a Tanácsköztársaság idősza­kában magas pozíciót vállaló, a nép jaját meghalló ember iránti ellenszenv, a megszokások, a látszat ellen napról napra hada­kozó muzsikus lebecsülése. Csak a felszabadulás után ta­lálhatott végleg haza. 1947-ben választotta Kecskemét városa díszpolgárává azt az embert, aki a „veszendőbe indult ma­gyar népdalt megmentette és művein keresztül az egész világ által irigyelt közkincsünkévé tette, aki igaz magyar dalra nyi­totta ifjak és öregek ajkát, aki a magyar műveltségnek és művé­szetnek minden népek előtt, Kelettől Nyugatig, Északtól Dé­lig becsületet és elismerést szerzett”. HELTAI NÁNDOR 1967. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK Március elsejétől reggel jelenik meg a Petőfi Népe Az országos és nemzetközi kérdések iránti érdeklődés növekedését mutatja a rádió és a televízió iránti nagy ke­reslet,'és az újságok, folyóira­tok előfizetőinek állandó gya­rapodása is. A Petőfi Népe na­pi példányszáma is évről évre emelkedik: az elmúlt évben már átlagosan 18.000 körül volt, az idén a jelek szerint el­éri vagy meg is haladja a húszezret. Az előfizetők szá­mának gyors emelkedését hozza majd minden bizonnyal a Petőfi Népe megjelenésének új ideje, a lap megfrissülése. Az olvasók ugyanis nem csupán tájékoztatást, beszá­molót, útbaigazítást várnak manapság az újságtól, hanem gyors beszámolót, friss útba­igazítást és tájékoztatást is. Az olvasóknak küldött kérdő­ívekre írt válaszokból, a me­gye különféle községeiben, üzemeiben és termelőszövet­kezeteiben tartott ankétjain- kon is gyakran hangzott el a kívánság: a Petőfi Népe le­gyen frissebb, gyorsabb, lehe­tőleg már másnap számoljon be a legfontosabb események­ről! Bár a jelenlegi délelőtti lapzárta ezt elkerülhetetlenné teszi, mégis jogos az olvasó­nak az a kérése, hogy a me­gyei pártlap ne egy nappal a budapesti újságok után írjon ugyanazokról a külföldi ese­ményekről, hanem még az­nap. A megyében történt ese­ményekről szóló írás is csak úgy érdekes, ha arról gyorsan, már másnap reggel értesülhet a lap előfizetője. így újság csak igazán az újság. Ezt az igényt teljes mérték­ben ki fogja elégíteni március elseje után a Petőfi Népe. Akkor ugyanis az esti órákban lesz a lapzárta, és az aznap történt események, a fontos külföldi, hazai és a megyei események nem hiányoznak majd a más­nap reggeli újságunkból. Március elsejétől tehát fris­sebb, ezért érdekesebb lapot kívánunk az olvasó kezébe ad­ni. A nyolc oldalra bővülő napi terjedelem jó alapot ad ehhez a törekvésünkhöz. Reméljük, hogy a Petőfi Népe minden elő­fizetője és olvasója örömmel fogadja elhatározásunkat, és a megfrissült újság elősegíti la­punk olvasótáborának további növekedését. 1961. JANUÁR 29., VASÁRNAP dr. pongrácz József, a kecske­méti Meditres Egészségház ügy­vezetője: - Gratulálok az ötven­éves Petőfi Népének! Ebben a kaotikus, hazug politikai lég­körben próbálnak tisztessége­sen tájékoztatni. A Meditres Egészségház PR-tevékenységé- ben rendkívül nagy szerepet ját­szik a Petőfi Népe. Úgy gondo­lom, jól döntöttünk, amikor korrekt, mindkét fél számára előnyös szerződést kötöttünk, mivel nagy a lap olvasottsága. TÓTHNÉ KŐSZEGI ÉVA, dZ Alföld Kereskedelmi Zrt. vezérigazga­tója: - A Petőfi Népével hagyo­mányosan jó viszonyt ápolunk. A széles olvasótábora biztosíték számunkra, hogy akcióinkról, árukészletünk változásáról megbízhatóan tájékoztathassuk vásárlóinkat Ezért heti rend­szerességgel megjelennek a lap­ban az Alföld Áruházról szóló információk, s a pozitív vissza­jelzések bizonyítják, hogy sokan ezért térnek be hozzánk. DR. METZINGER ÉVA, a BÓCS-KÍS- kun Megyei Közigazgatási Hi­vatal vezetője: - Mivel a napi­lap az egész megyéről tudósít, és a hivatal illetékessége is az egész megyére terjed ki, szá­munkra nagyon fontos, hogy mindennap korrekt és megbíz­ható információkat kapunk a településeken történtekről. Egyébiránt az együttműködést az évek során a kölcsönös meg­becsülés és a korrektség jelle­mezte. koloh elek, a Kecskeméti La­pok vezető szerkesztője: - Véle­ményem szerint a Petőfi Népe jól alkalmazkodott ahhoz a vál­tozáshoz, amit a rendszerváltás utáni felgyorsult élet indukált. A lap szerkesztési törekvéseit nézve azonban, inkább a sok hír, a képes információ mezs­gyéjén igyekszik szolgálni olva­sóit ma már. És teszi ezt profi módon, egy olyan tehetséges fő- szerkesztőnek köszönhetően, amilyen Hámori Zoltán. mikulás Ferenc, a Kecskemét- film vezetője: - Minden munka­napot az újság olvasásával kez­dek. Jó is, meg nem is, hogy nem tart sokáig. Aránytalanul soknak találom a „központi anyagokat”. A filmstúdió és a Petőfi Népe több mint három évtizedes kapcsolata példasze­rű. A szerkesztőség mindig partner, odafigyel a stúdió híre­ire. Különösen kedvelem Rá­kász Judit és Bálái F. Isván írá­sait. BUKOVINSZKY ZSOLT, a KTV igazgatója főszerkesztője: - A munkámból adódóan minden­nap elolvasom a Petőfi Népét. A megyei napilap tartalma és szerkezeti felépítése a mai kor követelményeinek maximálisan megfelel. Bács-Kiskun megye egyik meghatározó sajtóorgá­numa ez a lap. A Kecskeméti Televízió és a Petőfi Népe segíti, sőt bizonyos ügyekben erősíti egymást. Remélem, ez továbbra is megmarad. t­A nép lelkében csendül vissza... Kodály Zoltán, a legnagyobb magyar zeneszerzők egyike 1882. decem­ber 16-án született Kecskeméten.

Next

/
Thumbnails
Contents