Petőfi Népe, 2006. április (61. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-15 / 89. szám
PETŐFI NÉPE - 2006. ÁPRILIS 15., SZOMBAT 6 HÚSVÉT Nagypéntektől az öröm pillanatáig húsvéti beszélgetés dr. Bábel Balázzsal, a Kalocsa-kecskeméti főegyházmegye érsekével- A szolgáló papot nem zavarja az a kettősség, hogy itt van nagypéntek, nagyszombat, amikor a hívő emberek elcsendesednek, gyászolnak,a templomokban megszűnik az orgonaszó, a harangok Rómába mennek, de a világ a templomon kívül zúg, zörög? Farkas P. József- A nagypéntek nem önmagában álló ünnep, hanem kapcsolódik húsvét ünnepéhez. Ha csak nagypéntek lett volna, akkor mi Krisztusra legfeljebb úgy emlékeznénk, mint Sparta- cusra vagy Dózsa Györgyre. De mivel ez a nap a húsvéttal szoros kapcsolatban áll, ezért számunkra ez az ünnep nem is annyira gyászjelleget ölt, hanem az értünk a halált vállaló Krisztus szeretetének a jele. És, hogy kérdésére konkrétan is válaszoljak, van egy latin mondás, mely magyarul így hangzik: „A világ forog, a kereszt áll.” Ez így van napjainkban is. Annyi minden történik az emberekkel, hogy föl sem eszmélnek. Rövid az emberi élet, aztán látjuk, hogy a végső menedék mindig a kereszt, még az olyan embernek is, aki elbizonytalanodott a hitében, de a szenvedés és a halál közelgése akarva- akaratlanul is Istenhez terelgeti őt, és megakad a szeme az értünk felfeszített Krisztuson.- Ön, mint egykori teológiatanár, fontosnak találja a rituálét, a liturgiát? Néhányan azt mondják: a belső kiengeszte- lődés fontosabb...- A szent ismétlés, a liturgia Isten előtti szolgálatot jelent. Aki tanult liturgiatörténetet, az tudja, hogy ez egy hosszú fejlődés eredménye, viszont a magja és a lényege már ott volt az ősegyház idejében is. Az ember egyébként szertartásos lény, aki nem jár templomba, annak is van valami szertartása ünnepek alkalmával, családi együtt- létek alkalmával. Kezdve azzal, hogy tortát sütnek, megköszön- tik egymást, vagy virágot visznek - mindegyik egy szertartás. De mi az Isten elé visszük a hódolatunkat ezzel a szertartással. Mi a húsvétban nem a halált ünnepeljük, hanem a föltámadt Krisztust, és ez hit nélkül nem érthető. Annak idején még a folklór: a húsvéti locsolás, a tojásfestés is ebből a szokásrendből bontakozott ki, mégha mára elvesztette is a hittartalmát. De ez az ünnep, Krisztus feltámadása a kereszténység számára kardinális dolog. Aki ennek a hitnek a mélyébe nem tud behatolni, annak a számára az ünnep nem sokat mond. Az örök élet, amiről mi szólunk, az a hitben fölfogható, illetve any- nyi tapasztalatunk lehet róla, hogy a szeretet tettei nem múlnak el, és a mi Atyánk nem a holtak, hanem az élők Istene. A szeretet üzenete- A viták tavaszában élünk. Nagyon gyakran hallani olyat, hogy nincs Isten, nem foglalkozom Istennel. Nincs hitem, és mégis szeretnék emberi életet élni. Ez egy új tendencia, vagy az ateizmussal igazából mindig számolni kellett?- Ez egy újkori jelenség, az európai civilizációval teljesedett ki. Az ókorban elvétve, mint a fehér holló voltak csak ateista emberek, illetve nem úgy hívők, mint a kereszténység követői. De mindig valamiféle vallásosság vitte az emberiséget előre, és erre a temetők a biztos igazoló jelek, mert a temetés is egy rítus, és a valláshoz kötődik. Hogy az újkor elveszítette az Istenben való hitét, az ugyanakkor nagyon fájdalmas dolog is. Mert az elveszített Isten-hit nem teljesítette be azt a vágyat, amit az ateisták és a materialisták megfogalmaztak a fölvilágoso- dás és a francia forradalom idején, hogy ők majd Isten nélkül teremtenek egy jobb világot.- A húsvét a legszebb példát kínálja: valaki az életét feláldozza a barátaiért; minden emberért. Ez a szeretet 2000 év távlatával vajon ugyanazt jelenti-e ma, mint amit Krisztusnál jelenthetett? Mennyire tudjuk visszavezetni az eredeti üzenetére ezt a szót: szeretet?- Éppen erről írt szent atyánk Deus Charitas kezdetű, vagy címszavú enciklikájában. Isten a szeretet, és a szeretet ősforrásához kell visszamenni. Ugyanis a mai ember megragad az érzelmesség síkján, és a szeretetnek azt az akarati jellegét érvényesíti, hogy én jót akarok a másiknak, jóindulattal viseltetem iránta, elfogadom a másikat, meg tudok bocsátani. És ebből adódik, hogy nagyon bomlékonyak az emberi kapcsolatok, legyen az házasság vagy barátság. Mert a szeretet igénye valamiképpen az örökkévalóságot előtételezi. Szent Ágoston mondja szellemesen: „Az a szeretet, amelyik elmúlik, nem volt igazi.”- Történelmi helyen vagyunk, a kalocsai érsekségen beszélgetünk, az idők szelleme, évszázadok öröksége itt van velünk. A történelem tanulságai mire tanítják a mai főpásztort abban a világban, ahol támadások sora éri, ahol vitákban kell helyt állni?- Mi nem mondunk le a múltról. Isten 2000 éven át velünk volt, ezért Pilinszky szavával mondjuk: „a múlt a mi reményünk”. Aki nem akar a múltjával foglalkozni, annak jövője sincsen.- A várakozás, a föltámadás, az idei tavasz nagyon megkésett, vajon a fóltámadásbeli öröm megkésik-e?- A lelki megújulás nem a meteorológiai tavaszhoz kapcsolódik, hanem a belső felkészüléshez. Annak, akinek a böjt semmit nem jelent, és végigfarsangolja még a nagyböjtöt is, annak biztos, hogy a húsvét sem fog semmit mondani. A lelki előkészület a feltétele annak, hogy megérthessük a húsvét üzenetét. Ebben az esztendőben az engesztelő imaévhez kapcsolnám a gondolataimat, ugyanis a püspöki kar kiadta, hogy a nemzet megújulásáért imádkozzunk. Ha kell, vezekeljünk, böjtöljünk, vagy lelki programokkal próbáljuk meg önmagunkat és a közösségeinket megújítani. Amikor húsvét ünnepét tartja a keresztény világ, itthon éppen két választási forduló között vagyunk. Nagyon fontos, bár ennél sokkal fontosabb is van. Mózes könyvében is ott van: íme eléd adtam az élet és a halál útját, válaszd az életet. Ez az élet akkor teljes, ha nem a szokott rendjét követjük, hogy a tetőpont után megyünk egyre lefelé, és a végállomás a sír, hanem akkor, ha a sír után, a halál után is van még valami. Éppen ezért a feltámadás az élet teljessége. És nem véletlen, hogy a feltámadás hite valamiképpen az isteni dolgok elfogadását jelenti. A fóltámadt Krisztusba vetett hit nem közömbös számunkra, hanem az egész keresztény életünknek az értelmét és igazolását jelenti. Szent Pál mondta: ha nem támad fel Krisztus, hiábavaló az egész hit, a vallásosság, minden.- A társadalom az elmúlt hetekben, hónapokban - éppen a választások okán is - átélt vitákat, az érdekek csatáit Nem sikkadt el - akár egyházon belül, vagy egyházi közösségen belül - annak a tudata, hogy egyes egyedül az számít, hogy szeressük Krisztust és egymást, s higgyünk az üdvösségben. Tehát, hogy ez a legfontosabb kincs.- Igen, ez így van. Nekünk azonban nem közömbös, hogy milyen világban élünk. A választás sem közömbös egy keresztény embernek, az hogy milyen a környezete. Kereszténynek lenni minden társadalmi formációban kötelessége annak, aki meghívást kapott. Jobb akár baloldali a párt, a keresztény élet fölötte áll ennek a társadalmi valóságnak, igaz nem mindegy, hogy milyen lehetőségeink vannak, támadólag vagy segítőén állnak-e hozzánk.- Ennek ellenére Krisztus mindenkiért meghalt...- Hogy mindenkiért meghalt, az biztos, de nem mindenki kapaszkodik bele. Ide kívánkozik az a Szent Ágoston-i idézet: „Isten megteremtett téged megkérdezésed nélkül, és nem üdvözít téged erőfeszítésed nélkül”. Ez igaz. Isten igazolta a fiát- Húsvét természetesen nemcsak a nagypéntekből és nagyszombatból áll, hanem nagyszombat éjjeléből, és hús- vétból, az öröm pillanataiból is. Önnek mi kínálja a fölüdülést, a lelki tavasz jeleit?- A püpöki kar az év elején beindította az engesztelő imaévet, azzal a szándékkal, hogy újuljunk meg emberi létünkben, közösségünkben. Ha itt előre tudunk lépni, akkor ez mindenképpen lelki tavaszt hoz, mert azt nem kell különösebben bizonyítani, hogy a magyar társadalom lelkileg mélyponton van, és nagyon nagy szüksége van arra, hogy feláll- jon. Az anyagiak szükségesek ez ember életében, a mindennapok gondjainak megoldásához. Mint ahogy Jarius leányát amikor feltámasztja Jézus, azt mondja, adjatok neki enni. De ha nincs az embernek hosszú távú célja, és nincs szellemi és lelki feltöltöttsége, akkor nem lesz boldogabb. Márpedig ez a lelkiállapotnak, az életkörülményeknek az elviselését és jobbá tételét erősen befolyásolja.- Érsek úrnak majd húsvét- kor a szertartásokat befejezőén lesz néhány szabad órája, amikor a közösségekkel elfogyaszthat egy igazi húsvéti báránylakomát, vagy néhány kedves üdvözlést meghallgathat. Készül rá?- A húsvéti vacsorát, illetve a húsvéti ünnepi ebédet a papnövendékekkel és a város papságával szoktam elkölteni. Mióta itt vagyok Kalocsán, azóta így van. Együtt vagyunk, én nem az emberek feje fölött élek, nagyon sok emberrel találkozom a plébániákon is. Kijövök a templomból, sokakat név szerint is ismerek. Én úgy látom, hogy közel vagyok hozzájuk.- Említette a folklórt. Locsol- kodni megy-e?- Úgy, ahogy eddig is. Vittem magammal szentelőt, bementem egy templomba, és meghintettem mindenkit a szenteltvízzel. A húsvéthétfőt mindig egy barátomnál, fóti szép templomában szoktam tartani, és akkor kérem, hogy hozzák oda a szenteltvizet, amit régen minden szentmise után használt a pap, és jól meghintem a népet, akik derülnek is rajta, hogy ez az én locsolkodásom.- Nagyon jó egészséget, kedvet, karizmákat kívánok ehhez a munkához, nemcsak húsvétkor, hanem a továbbiakban.- Mindenkinek áldott ünnepet kívánok. Óriás szandálban új kötet Buda Ferenc: Isten szalmaszálán Buda Ferencnek megjelent egy kötete. Az van a címlapon, hogy legszebb versei. Fűzi Lászlónak, a szerkesztőnek igen nagyon könnyű dolga volt: szép Buda- verset találni oly nehéz, mint fűszál után kutatni a réten. Tizenöt éves koromban tanultam meg kívülről a költő Ne rejtőzz el című versét. Akkor se volt szokás, hogy tanári parancsszó nélkül magoljon egy diák, mégis az egész osztály megtanulta, mert éreztük, hogy szép. S talán a költészetnek is inkább kedvezett az akkori klíma. Az ember már csak ilyen. Fogékony a jóra. Azóta eltelt több mint három évtized és kezemben tartom az Isten szalmaszálán című Buda- kötetet. Gyönyörű. A könyv is, meg a versek is, amelyek közül jó néhány csak most juthat el a verskedvelőkhöz. Az érettségiző diákok fogják ajándékba kapni a megyei önkormányzattól, ahogy ez a gesztus már hagyomány, Petőfit és József Attilát vihették haza az előző években maturálok. Buda más. Ő itt él köztünk, ismerjük, beszélgethetünk, kezet foghatunk vele, ő eleven ember! Nagy dolog ez barátaim! Bár mindenben olyan biztos lennék, mint abban, hogy aki elolvassa az Isten szalmaszálán című kötetet, az utána másként néz a világra, - legyen bár érettségiző, vagy nyugdíjas. Mert, ha valaki értelmesen néz a világra, a világ értelmesen néz vissza rá. Egy-egy Buda-vers elolvasása után az embernek kedve támad kiegyenesíteni a kaszát. Sorai mögött sámándobok dübörgését hallani. Buda bebizonyítja, hogy a magyar nyelv milyen erős, sőt legyőzhetetlen. Ráadásul úgy ír, ahogy él. Puritán őszinteséggel, hitelesen. Manapság igen ritka eset. Hadd osszam meg Önökkel egy megfigyelésemet. Én nem tudom, hogy a lábbeliviselés, meg a magyar líra között milyen ösz- szefüggés van, de gyanítom, hogy van valami misztikus kapcsolat. Ahogy Faludy György nem visel zoknit, úgy Buda Ferenc is kora tavasztól késő őszig csak szandálban jár. A próféták is sarut hordtak, nem lakkcipőt. A sok évszázados magyar irodalom egyik legjobb verseskötetét veszi kézbe az, aki belelapoz az Isten szalmaszálán című könyvbe. Szeretném mindenkinek elmondani: emberek, itt él köztünk a Magyar Költő! Oda kéne figyelni rá. Buda Ferenc sorai mögött sámándobok dübörgését hallani. ■ Hámori Zoltán Bábel: A lelki megújulás nem a meteorológiai tavaszhoz kapcsolódik.
