Petőfi Népe, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-24 / 274. szám

A vidékfejlesztő Pintér József 60 éves

Ha most repülőtér lenne Kecelen, nem lenne akkora gond a friss gyümölcs értékesítése

989 októberére visszagondolva két jeles esemény emelkedik i emlékezetemben a mindennapok történéseinek vonulatáéi: 23-án Szűrös Mátyás ideiglenes elnök kikiáltotta az új lagyar Köztársaságot, 25-én pedig Németh Miklós miniszerelnök fölavatta a vadonatúj Pintér Műveket. A politikai endszerváltás nagyrendezvényének helyszíne a főváros volt, iszont a gazdasági rendszerváltásról Kecelen hangzott el a kormányfő történelmi jelentőségű megnyilatkozása. A többi lözt azt mondotta utolsó szocializmusbeli miniszterelnöúink: legyen több százezer vállalkozó országa Magyarország. S lön. Az idei év októberében már 405 ezer társas és 450 jzer egyéni vállalkozás működött az országban.

A gyáravatás óta elnyargalt 15 esztendő. S Pintér József, a jelképpé vált - mert Magyarországon, sőt valószínűleg az egész bomló szocialista táborban legelső magántulajdonú - ipari komplexum, a Pintér Művek megalkotója november 2-án betöltötte 60. életévét. (Isten éltesse sokáig, jó egészségben, kedves felesége, Icuka oldalán, a fia, Csaba, a menye, Csilla és a két unoka, Márk és kicsi Csilla körében!) Mi tagadás, sötét haja - ahogy a költő írta - őszbe vegyül már, de a dinamizmusa a régi. A mai napig ugyanúgy rajta tartja a szemét a kiterjedt gyártelepen, s a Paksi Atomerőműben dolgozó emberein, mint 15 évvel ezelőtt. Amíg egy problémára nincs meg a megoldás, nemcsak a mérnökeit készteti erre hathatósan, hanem maga is töri a fejét. Lehetetlent továbbra sem ismer. Ráadásul az utóbbi években a Rákóczi úti Pintér-birodalom növekedett is picinyég: a Hadtörténeti Múzeummal és Haditechnikai Parkkal, amely egyedülálló Közép-Európában.

Legyen ipar is- Én Pintér Józsefben legeslegelsősorban a vidékfejlesztő vállalkozót látom - mondtam Kecel első díszpolgárának, akivel 60. születésnapja és a gyáravatás 15. évfordulója alkalmából lehetőségem volt beszélgetni. - Emlékszem a nyilatkozataira a nyolc vanas évekből Mindig kihangsúlyozta, hogy a gyárat nem csupán ti saját családja, hanem az akkor még nagyközség Kecel lakosainak, a környékbelieknek a boldogulására is építi. Egyetért a vidék fejlesztő jelzővel?- Természetesen, hiszen valóban ez a kettős cél lebegett a szemem előtt: a szűkebb családom és a fölnevelő közösség boldogulása, amelybe beleszülettem - vallotta a milliárdos. - Azt akartam, hogy legyen a falunkban ipari munkahely, egy komoly, a világszínvonalat képviselő gyár, ahol azok a fiatalok, akik nem a mezőgazdálkodásból akarnak megélni, szakmát tanulhatnak. Ne kelljen ezért eljárni vagy elköltözni nekik a szülőfalujukból. Ezért építettünk egy korszerű tanműhelyt, amelyben CNC-vezérlésű oktatógépeken képeztük ki a fiatalokat, nem pusztán a forgácsolás és egyéb műveletek alapjaira, hanem ennél jóval többre. Az volt a vállalkozói hitvallásom, hogy mindig és mindenben elmozdulni a hagyományostól, a megszokottól, mindig valami újat csinálni, célgépeket, találmányokat kivitelezni. S az volt és maradt a törekvésem, hogy az embereim minél többet keressenek, mert akkor föltehetőleg én is többet keresek.- Emlékszik még arra a bizonyos első millióra, amiről azt szokták mondani, hogy annak a megkeresése a legnehezebb?- Hogyne, azt sosem lehet elfelejteni. Az én esetemben azt az első milliót a magyar televízió fizette ki, ugyanis velük csináltam az első komoly üzletet. Pályázat alapján kameraállványokat gyártottam a tv-nek. Akkor még, egészen kicsi kisiparosként csak egy fúrógépem volt, mindent kézzel csináltam. De nem buktam bele, ez a munka egymillió forintot hozott, amivel akkoriban már lehetett valamit kezdeni. Ez volt az a bizonyos első millió...

A faltörő kos

Össznen&eti álmélkodás mellett avatta fel Németh Miklós a Pintér Műveket, az új Magyar Köztársaság első magántulajdonú középüzemét 1989. október 25-én. Két évvel korábban ez még elképzelhetetlen lett volna. A miniszterelnök keceli szereplése a kormány vállalkozásbarát politikáját volt hivatott jelképezni. Az üzemlátogatás végén Németh Miklós azt mondta: „Meggyőződhettem arról, hogy egy faluban megfelelő vezetéssel, hozzáállással, tisztességes munkával lehet olyan körülményeket teremteni, amelyek kielégíthetnek vállalkozót, családot, falut, önkormányzatot s közvetve az országot is. Hiszem, hogy ez a felemelkedés útja.”- Nagy szenzáció volt, hogy az ön személyes jelzése nyomán - az újságok azt írták, hogy a Pintér József kedvéért - a kormány 1989 októberében, úgymond a vállalkozó szellem támogatására megváltoztatott egy szabályozót. A sajtóban faltörő kosként emlegették akkoriban Pintér Józsefet. Volt olyan is, aki azt mondta: Pintér a zsebében tartja a kormányt.- Mindenkinek mindenfelé elmondtam: ha a következő, 1990- es évben nem számolhatom el költségként a gyárépítésből áthúzódó beruházásokat, akkor padlóra kerülök. Dicséretére legyen mondva Németh Miklós kormányának, mérlegelés után elvetették az akkor nekilendülő vállalkozásokat lehetetlen helyzetbe hozó korábbi döntésüket és meghagyták a lehetőséget. Ennyi idő távlatából is azt gondolom, hogy érdemes volt a számat jártatni, mert számos vállalkozótársamnak is segítettem, amellett, hogy én is megúsztam a katasztrófát. Hogy a zsebemben tartottam volna a kormányt, ez butaság volt a javából.- Amikor még a Nap utcai családi házuknál volt a műhelye, sok gondot okozott, hogy nem vehetett föl kellő számban alkalmazottakat, hogy a szomszédok zajosnak találták a tevékenységét, hogy az irigyei és följelentgetői szuperaktívak voltak, ezért szinte naponta kopogtattak a népi ellenőrök.- Tényleg nem volt könnyű. Bár az akkori kormány is arról beszélt már, hogy bátorítani kell a vállalkozó szellemet a gazdaság súlyos gondjainak enyhítésére - amit semmiféle anyag- és energiatakarékossági kampányokkal, szocialista munkaversennyel nem lehetett elérni -, ugyanakkor éppen ezzel ellentétes irányba ható intézkedéseket hozott. Az irigyeimről nem is érdemes már szót ejteni, hiszen a többségük végül is a pártomra állt.

Az első magánrepülő- Zseniálisnak bizonyult az az ötlete, hogy a művek tervezését, fölépítését, kivitelezését nem úgy rendelte meg más cégektől hanem fölvett a saját csapatába tér vező mérnököket, kőműveseket, mindenféle szakembert, akire szükség volt, és azok a havi fizetésükért elvégeztek mindent.- Való igaz, hogy így sokkal olcsóbban és sokkal jobb minőségben épült föl a gyár, ráadásul így teljes mértékben meg tudtam valósítani az elképzeléseimet. És persze az sem volt mellékes, hogy egy csomó helybeli és környékbeli embernek jól fizető munkát tudtam adni. Egyébként nemcsak az induláskor, hanem a későbbi beruházások, bővítések alkalmával is ezt a módszert alkalmaztam.- Nemcsak az első magántulajdonú gyárat építette föl - tehát nem úgy vásárolta, privatizálta az államtól hanem az öné volt az első magánrepülőgép is Magyarországon. Egyik ámulatból a másikba ejtette az országot. Ön lett a mérce vállalkozói körökben.- Eleinte nem hitték, hogy nem azért kell nekem a repülő, mert már nem tudom a pénzem mire költeni, hanem a gyors helyváltoztatáshoz, ami az üzleti életben nem mellékes szempont. Előbb egy kétszemélyes merevszárnyú gépem volt, aztán helikoptert is vettem. Egyébként a mintát számomra ehhez a német Würth cég szolgáltatta, az ő magánrepülőgépükön ültem először életemben, a nyolcvanas évek közepén. Akkor elhatároztam, hogy nekem is lesz még repülőm.- Egy időben repülőteret is akart létesíteni Kecelen.- így van, és szerintem most bánhatja a város, hogy akkor a gáncsoskodással eltérítettek a szándékomtól. Olyan repülőteret akartam, amelyről például friss keceli gyümölcsöt lehetett volna szállítani a nyugati piacokra. Ha most megvan ez a repülőtér, nem lenne akkora gond a helybeli termelők számára például az almájuk értékesítése. Akkor, 1990-ben azzal utasították el a területigényemet, hogy a határban legelésző tehenek teje elapadna a repülők zúgásától. Végül is a helikopteremmel le és föl tudok szállni a művek udvaráról is.

Egy ötlet halála- Magyarország 1995-ben világkiállítást rendezhetett voltm Bu dapesten, de végül a kormány lemondott róla. Ön egy többfunkciós, 90-100 méter magas torony építését tervezte az expo idejére. Hova máshová, mint Kecelre, azaz vidékre.- Igen, és ma is hiszek benne, hogy az ötlet jó volt. Bevásárlóközpont lett volna benne, szálloda és étterem, ilyen láncolatok részeként, legfölül forgó kupola, ahonnét belátható lett volna az egész környék. Ilyen látványosság és szolgáltatócentrum Magyarországon még ma sincs, de talán ma már nem tartanák furcsának az ötletet. Nagy vonzerőt adott volna Kecelnek. Az volt a célom, hogy előmozdítsam a szülőhelyem városiasodását, vagy nagyobb szavakkal élve: ízelítőt adjak a nyugati színvonalból, üzleti gondolkodásból. Mikorra végre megegyeztünk az önkormányzattal a szükséges terület áráról, már temethettük a halva született expót. Sajnos, a kormány a déli autópálya tervét sem támogatta, amelyet pedig én belekalkuláltam a toronyépítő terveimbe. Egyébként pár éve építettem egy tornyot a művek fő épületéhez, de az természetesen más funkciókat lát el.

Művek és múzeum- Ha szupertorony nincs is, van Hadtörténeti Múzeum és Hadi technikai Park, amely sokaknak talán még több érdekességet, nagyobb vonzerőt jelent.- Azt hiszem, 1996-97-ben kezdődött a múzeum története. Úgy adódott, hogy megtudtam: a Hadtörténeti Intézet és Múzeum helyet keres egy esomó értékes anyagának, amelyet nem tud hol tartani, őrizni, romlik az állaga. Miután az önkormányzattól meg tudtam szerezni a gyártelepünk közvetlen szomszédságában található területet, megegyeztem az illetékesekkel. Jönni kezdtek Kecelre a régi és a tegnapi haditechnika reprezentánsai: kézifegyverek, ágyúk mindenféle típusai a 16. századtól kezdődően, legendás tankok, repülőgépek, helikopterek, rakéták, lokátorok, a hadvezérek és közkatonák, császárok és politikusok szobrai. És egy pár év alatt tekintélyesre nőtt a bemutatható anyagunk, kiépült a múzeum területe. Legutóbb a svéd hadtörténeti múzeumtól kaptunk egy Draken, azaz Sárkány típusú harci repülőgépet. És még nincs vége. Mindez sok-sok pénzébe került és kerül a Pintér Műveknek, de nem sajnáljuk, mert a múzeum által nőtt Kecel és a környék vonzereje a turisták számára, akik évente tízezrével keresik fel a bemutatónkat, meg a város vendéglátó helyeit. A pénzüket itthagyják, a jó hírünket pedig elviszik haza.

Az első díszpolgár

Nos, én azt hiszem, a vidék fejlődését oly módon is elő lehet segíteni, ha valaki új, ráadásul nem mindennapi alkalmat teremt egy kisvárosban kulturális élmények szerzéséhez. Pintér József ezt tette a Hadtörténeti Múzeum és Haditechnikai Park létesítésével. Egyébiránt az elmúlt évtizedekben pénzzel és munkával is számos alkalommal segítette szülővárosa fejlődését, amiért Kecelen elsőként neki ítélték oda a díszpolgári címet. (Számtalan egyéb igen magas kitüntetéséről, itthon és a nagyvilágban kapott címeiről hadd ne essék most szó.)

Jellegzetes szituációban hagytam magára találkozásunk után Pintér urat: fölberregett a vezetékes telefonja, beszélni kezdett, de már csöngött a mobilja is. A művek idei várható termelési eredményéről érdeklődve megtudtam tőle, hogy az árbevételük 1 milliárd fölött alakul, volt már jobb is. Jövőre számít ismét egy kiugró esztendőre. Jelenleg összesen 180 fő dolgozik a keceli üzemben, illetőleg a Pintér Művek kirendeltségén a Paksi Atomerőműben, a karbantartásban, üzemeltetésben. A gyártulajdonos büszkesége - teljesen jogosan, hiszen e termékeknek az egész világon a legmagasabb műszaki és biztonsági követelményeknek kell megfelelniük -, hogy atomreaktor-alkatrészeket készítenek több megrendelőnek, a Siemensnek erőművi generátorokat. Amellett, hogy továbbra is részt vesznek a paksi Il-es blokk újra-beüzemelése utáni munkálatokban: eszközöket készítenek a gondokat okozott fűtőelemek kiemeléséhez.

A 60 éves apát boldoggá teszi, hogy vállalkozási és kereskedelmi igazgatóként maga mellett tudhatja fiát, Csabát.

A. Tóth Sándor