Petőfi Népe, 2003. június (58. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-07 / 132. szám

PETŐFI NÉP E ALMANACH Zene, tánc Tízéves hagyománya van Dusnokon a Rác Pünkösd­nek, amely ma már a telepü­lés kulturális életének szer­ves részét képezi. A kétnapos ünnep elmaradhatatlan kellé­ke a dusnoki halászlé, vala­mint a királyleányka és a kékfrankos bor. A nemzetiségi hagyományok ápolására 1993-ban életre hívott Rác Pünkösd kulturális és szóra­koztató rendezvénynek az öthek­táros Barai Szabadidőpark ad ott­hont. A szervezők már a kezde­tektől kényesen ügyeltek arra, hogy árusok, bazárosok ne jelen­hessenek meg a helyszínen. Az és nótaszó énekes, zenés, táncos mulatság hangulatát emeli a kiváló minő­ségű, bográcsban főtt igazi dus­noki halászlé, a nemzetiségi éte­lek sokasága és a kitűnő helyi ki­rályleányka és kékfrankos borok. Ilyenkor kerül sor a helyi borver­seny aranyérmes nedűinek ün­nepélyes díjátadására, s ugyan­csak a program elengedhetetlen részét képezi a máglyarakás, me­lyet szürkületkor gyújtanak meg.. Ennek fényénél kellemes dalla­mok csendülnek fel, s a dusnoki asszonyok éneke is felhangzik. Az egész napos programban bor­kóstolás, játszóház, kulturális és képzőművészeti kiállítások, ha­gyományőrző műsor, táncművé­szeti bemutató, táncház várja a szórakozni vágyó közönséget. Ugyancsak az ünnep velejárója az esti pünkösdi király és király­nő választás, melyet a hajnalig tartó Barabál követ. A színes, vál­tozatos programok minden év­ben több ezer embernek nyújta­nak felejthetetlen élményt. Ilyen­kor hazalátogatnak a Dusnokról elszármazott rokonok, ismerő­sök, hiszen az ünnep kitűnő al­kalmat szolgáltat a baráti össze­jövetelekhez, jóízű beszélgeté­sekhez. Délszláv dallamok Dusnok Jövőre ünnepli megalakulá­sának tizéves évfordulóját a dusnoki Racke Zice együttes. A délszláv népzenét játszó tam- burazenekar műsorán a határon túli szerb, macedón és horvát dallamok mellett a megyénkben élő bunyevácok, a Baranyában élő sokacok, és a Dráva menti horvátok népzenéje egyaránt megtalálható. Repertoárjuk sok­színűségére jellemző, hogy a ma­gyar és a cigány népzene mellett a könnyűzenei feldolgozásoktól sem idegenkednek. Az együttes a dusnoki Remenica Táncegyüttes, a csikériai Rokoko együttes, a medinai Serenac Táncegyüttes és a bátyai Vodenica Hagyományőr­ző Együttes állandó kísérő zene­kara. Az együttes tagjai: Kovács Gergely (prímatambura, ének), Szabadszállási Tibor (basszprím- tambura, ének), Balázs Miklós (brácsatambura), Vujkov Miklós (harmonika, ének). Zenéjükre a pergő, pattogó dallamok éppúgy jellemzőek, mint a ringató, lágy melódiák. ■ TÁBORTŰZ. Hagyomány, hogy a dusnoki Rác Pünkösdön sötéte­déskor tábortüzet gyújtanak, melynek fényénél baráti társaságok, ro- konok, ismerősök beszélgetnek késő estig._____________________■ Új fejlődési pályán mozognak Dusnok sok tekintetben példaértékű lehet más települések számára. Nem csak a rende­zett közterek, gondozott parkok miatt, hanem azért a szemléletért is, amely a község lakóit jellemzi. Palotai Péter polgármester úgy véli, a tisztaság, a szép környezet iránti igény meg­honosodása már egy új generáció szemléletét vetíti előre.- Sem azelőtt, sem a választási időszakban nem titkoltam, hogy meglátásom szerint a vállalkozá­sok megerősítése a falufejlesztés alapja. Ez per­sze korántsem olyan egyszerű feladat, Dusnokon ugyanis nincsenek nagy volumenű ipari vállalko­zások, mindössze egy varroda és több kisebb, családi jellegű vállalkozás működik. Megvan vi­szont az igény egy iparterület kialakítására, s ezt az elképzelést az önkormányzat is támogatja. Mi­vel a vállalkozások zöme még mindig a mezőgaz­daságból él, a jövőben megpróbálunk odafigyelni ezek megerősítésére és támogatására. A vállalko­zóban nem a helyi adófizetőt látjuk, hanem egy olyan partnert, akire támasz­kodva közösen alakíthatjuk jö­vőnket. Ennek szellemében döntöttünk a két százalékra megemelt helyi adó egy száza­lékának visszaforgatásáról. Ez röviden annyit tesz, hogy egy százalékot a vállalkozók előtti közterület rendben tartására fordítjuk.- Milyen hosszú távú terveik vannak?- Az imént említett mező- gazdasági vállalkozások fejlő­désének elősegítését egy szé- rűskert-rendszer megépítésével szeretnénk elő­mozdítani. Ehhez persze sok pénz és még több idő kell, éppen ezért hosszú távra tervezünk. A képviselő-testületi üléseken meghatároztuk az ezzel kapcsolatos teendőket, s ennek függvényé­ben igyekszünk kihasználni a különböző pályá­zati lehetőségeket. Elkelne például egy új sport- csarnok, hiszen az 1965-ben épült tornaterem semmilyen szempontból nem felel meg az igé­nyeknek. Meggyőződésem, hogy ha megjelenik egy erre vonatkozó pályázati kiírás, a helyi vállal­kozók azonnal felsorakoznak mögénk, hiszen mindannyiunk érdekét szolgáló elképzelésről van szó. Az idősekről való gondoskodásunkat jel­zi, hogy készítettünk egy felmérést, lenne-e igény nyugdíjas otthonra. A visszajelzésekből egyértelműen kitűnt, hogy sokan támogatják az elképzelést, így az önkormányzat vizsgálja en­PALOTAIPÉTER 1957-ben született Dusnokon. 1983-ban a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett dip­lomát. 1975-2000-ig a dusnoki mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott bérszámfejtőtől-főköny- velőig beosztásokban. 1990-1994-ig Dusnok tár­sadalmi megbízatású polgármestere, 1998-ig al­polgármester. 2000-2002-ig Érsekcsanádon fő­könyvelő. 2002 októberétől polgármester. Nős, egy lánya és egy fia van. nek kivitelezhetőségét. A középtávú célok között egy Dusnokot elkerülő út megépítése is szerepel, amit többek között a megnövekedett mezőgazda- sági átmenő forgalom is indokol. Szeretnénk folytatni a Vajas-part rendbe tételét, sőt egy für­dőhely kialakítása is szóba került.- Sokan irigykednek Dusnokra, legyen szó akár a környezetvédelemről, akár a közterek karbantartásá­ról, vagy a most épülő Duna- hídról...- Hiszem és vallom, hogy csak közös összefogással és akarattal tudunk egyről a kettő­re jutni, legyen szó akár a kör­nyezetvédelemről, akár saját lakókörnyezetünk megóvásá­ról, tisztán tartásáról. Már a rendszerváltás utáni legelső ciklusban is ingyen adtunk fű­magot azoknak, akik vállalták a parkosítást. Az önkormány­zat is igyekezett jó példával elöl járni: rendbe tet­tük az elhanyagolt területeket, parkosítottunk, fá­kat ültettünk. A Vajas-part rehabilitációs munká­latainál a vízügy volt a segítségünkre. Eleinte meglehetősen nagy lakossági ellenállásba ütkö­zött az az elképzelésünk, hogy a lekerített part menti részeket átjárhatóvá tegyük, vagyis vissza­adjuk a Vajasnak az elvett területeket. Idővel a dusnokiak megértették, hogy ez nem csak az ön- kormányzat, hanem mindenki érdeke. Habár sok pénzbe kerül, eltökéltük, hogy a környezetszépí­tő munkát a jövőben is folytatjuk. A Duna-híddal kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy - a közlekedési előnyöket leszámítva - rövid távon nem jár majd számunkra kézzel fogható előny­nyel. Örülünk neki, de ez az öröm akkor lenne teljes, ha az 51-est is felújítanák, illetve megépül­ne az összekötő út a híd és az 54-es között. ■ A 2002-ES ÉV SZÁMOKBAN: születtek: 31 meghaltak;. 42 házasságkötések: 16 beköltöztek: 34 elköltöztek: 51 ____ A HÉPESSÉB ALAKULÁSA: 2000: 3512 2001: 3502 2002: 3457 Dusnok Dusnok a Sárköz egyik Vajas menti települése, félúton Baja és Kalocsa között, a Dunától öt küo- méterre. A község nevezetes és jellegzetes vízfolyása a Vajas, ami a horgászni, evezni és pihen­ni vágyóknak nyújt felüdülést. A horvát és rác nemzetiségű tele­pülés gazdasági életét évtizedek óta a víz közelsége és a jó minő­ségű termőföld határozza meg. • A lakosság elsősorban fűszer­paprika-termesztéssel, víziszár­nyasok tartásával foglalkozik. Közigazgatási területén található a lenesi erdő és vadászház, me­lyet hazai és külföldi vadászok előszeretettel keresnek fel. • Dusnok nevét III. Béla 1193-1196 között kelt adománylevele említi először. A XVII. század utolsó harmadában dalmáciai és bosz­niai katolikus rácok telepedtek meg a faluban. A lakók száma az 1720-as évek után kezdett roha­mosan emelkedni, a község fej­lődése az 1980-as évektől vált di­namikussá. A község központjá­ban található templomot Pa- tachich Gábor kalocsai érsek emeltette 1744-ben, Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére. • Az évszázadok során több ter­mészeti csapás érte Dusnokot. Az 1956-os jeges árvízkor a la­kosságot Kalocsára telepítették. Ugyancsak emlékezetes az 1981- es jégeső, amelynek során tyúk­tojás nagyságú jégdarabok tették tönkre a házak tetőzetét és ver­ték el a termést. Hasonló pusztí­tást okozott az 1895. június 24-i jégeső, amely után a dusnokiak megfogadták: ezen a napon töb­bé nem végeznek mezőgazdasá­gi munkát. Ezt azóta is tartják. • Öt éve hagyomány, hogy Iyán- napján a település lakói fáklyás felvonulást tartanak a Vajason. • A képviselő-testület tagjai: dr. Ba­jusz István, Csongrádiné Dér Etelka, Gohér Miklósné, Hévízi János, Kiss Albert, Mihalik Gá­bor, Mindszenti István, Szegedi József, Tamai Istvánná, Vincze János, Walter János. Palotai Pé­ter polgármester, Simonits István alpolgármester, Pálinkás Emilné jegyző. ____________________■ A díszpolgár Simonies Vin­ce a 2002 de­cemberében megtartott fa­lugyűlésen ve­hette át a Dusnok dísz­polgára címet, így hálálták meg neki azt a több évtizedes áldozatos mun­kát, amelyet jelenleg is kifejt a helyi sportélet felvirágoztatása és a fiatal tehetségek felkarolása érdekében. „Már gyerekkorom­ban elköteleztem magam a sporttal, közelebbről a focival. Amint volt egy kis időnk, máris rúgtuk a bőrt. Akkoriban persze könnyebben ment, hiszen nem a tévé vagy a számítógép kötött le bennünket, hanem a futball. Ma már sokkal nehezebb ráven­ni a gyerekeket arra, hogy mo- zogjanak és sportoljanak.” ■ A legidősebb Sokan megiri­gyelhetnék Dusnok leg­idősebb pol­gárának, a 92 esztendős Ka­szás József­nek az élet­kedvét. Sokat látott ember, életútja valóságos regény. „A za­lai Bördőcében születtem. Pé­csett voltam katona, majd 1935- ben csendőr lettem. 1942-ben Dusnokra nősültem. Alsó-Bajor- országba kerültem amerikai fog­ságba, s csak 1945 novemberé­ben tértem haza. Aztán Tatabá­nyára internáltak a 11-es akná­ba. Szabadulásom után rendőri felügyelet alá kerültem, később pedig mezőgazdasági munkás­ként dolgoztam nyugdíjazáso­mig. Most már eljárt az idő felet- tem, sokat fáj a derekam.” ■ A plébános A foktői szüle­tésű Kistamás István a sze­gedi teológián döntötte el, hogy a papi hivatásnak szenteli életét. Vallásos csa­ládból szár­mazik, így a szülők örömmel fo­gadták elhatározását. Herceg- szántó, Katymár és Baja után a ’70-es évek közepén „érkezett” Dusnokra, ahol rövidesen meg­bízott plébános, 1983-tól pedig a település hivatalosan kinevezett plébánosa. Az elmúlt több mint két évtizedben mindenki meg­szerette a csendes szavú, min­denkivel barátságos és megértő plébánost. „Szeretem Dusnokot, az itt élő embereket. Számítha­tok rájuk, és tudják: ők is szá­míthatnak rám.” ■ A naiv festő Frank Nándor 1933-ban szü­letett. Gyer­mekkora óta fest, rajzol és farag. Büsz­kén vallja ma­gát naiv festő­művésznek. Szövő zakkört vezetett Kalocsán, bedolgozott a Pécsi Népművészeti Szövetke­zetnek, s mindeközben megörö­kítette a falusi élet mindennap­jait, a dolgos hétköznapokat és a jeles ünnepeket. A húsvéti lo- csolkodás, a karácsony, a kuko- ricafosztás, a mosás, az aratás éppúgy megtalálható témái kö­zött, mint a libapásztorkodás vagy a disznóvágás. Frank Nán­dor a 2002 májusában Mexikó­városban rendezett naiv művé­szek kiállításán is bemutatta al­kotásait. ■ A néptáncos Tamaskó Pé- terné szervez, ruhát varrat, időpontot egyeztet, pró­bákra jár, mindeközben vezeti a ház­tartást és helyt áll a munka­helyén. Már gyermekkorában foglalkoztatta a néptánc, aktívan részt vett a település hagyomá­nyainak ápolásában és megőrzé­sében. Ilyen előzmények után senki sem lepődött meg azon, hogy az ő kezdeményezésére éledt újjá a Remenica Tánccso­port. Az amúgy több évtizedes múltra visszatekintő együttes tíz évig nem hallatott magáról, míg­nem az 1993-as legelső Rác Pün­kösdön Tamaskó Péterné kezde­ményezésére fel nem ébresztet- ték csipkerózsika álmából. ■ A vállalkozó Pécsi János gyermekként kötelezte el magát az asz­talossággal. „Annak idején egy helyi asz­talos készítet­te házunk be­járati ajtaját, tőle kaptam kedvet ehhez a munkához. Gerjenbe kerültem Sz. Vajda Benőhöz, később Kalo­csán, az Asztalosipari Ktsz-ben dolgoztam tíz évig, majd a bajai városgazdálkodási vállalatnál voltam karbantartó másfél évig. Nem sokkal később Dusnokon megalakult az asztalosipari szö­vetkezet, ahol 15 évig dolgoztam műszakvezetőként, telepvezető­ként, majd 1986-ban kisiparos lettem. Azóta a magam ura va­gyok, örülök, hogy a fiam is ezt a mesterséget választotta.” n

Next

/
Thumbnails
Contents