Petőfi Népe, 2003. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-22 / 118. szám

■ PETŐFI NÉP E ALMANACH A szanki homokvilág világhírű fametszője A világutazó erdélyi fametsző, Gy. Szabó Béla 1936 őszén ve­tődött el először Szánkra. A művész 1943-ig több alkalom­mal is visszatért az „Alföld legvadabb helyére”. Nádtollal készített tusrajzokon örökí­tette meg a korabeli homok­világot és az ott élő embere­ket. A táj annyira megihlette, hogy később olajképeket is festett Szánkon. Gy. Szabó Béla 1905. augusztus 26-án született Gyulafehérváron. A neve előtti rövidítés - a „Gyé”, ahogyan a hozzá közelebb állók szólították - a szülővárosára utal. A gépészmérnöki oklevelét Bu­dapesten szerezte 1927-ben. Az első tárlata után Kós Károly biz­tatására kezdett el fametszéssel foglalkozni. A képzőművészeti főiskolát 1939-ben fejezte be. Ta­nulmányai során a világ számos országába eljutott: Olaszország­ban, Görögországban, Bulgáriá­ban, Ausztriában, Belgiumban, Kínában, Mexikóban, Kolumbiá­ban, Németországban és Finnor­szágban is készültek fametsze­tei, illetve munkáit ottani kiállítá­sokon is megismerhették. Szánk különleges helyet fog­lalt el a művész életében, s oda többször is visszatért. „Szeptem­beri ősz volt, amikor a Kiskunság egyik legmostohább homokvidé­kére kerültem először. Kecske­métről kellett kanyargós, kes- kenyvágányú vasúton délnek dö­cögnöm. (...) Hirtelen ősidők óta műveletlen, vad dombok tűntek fel, ami alföldi értelemben nagy ritka­ság. (...) Az alföld legva­dabb helye ez. A húsz­negyven mé­teres homok­buckák hul­lámaihoz ha­sonlót csak a sivatagi képeken láttam.” - így vallott első szanki vendégeskedéséről Gy. Szabó Bé­la, akinek tiszteletére 2002-ben Gy. Szabó Béla utoljá­ra 1982. július 27-én járt Szánkon. emlékkönyvet jelentetett meg a helyi Általános Művelődési Köz­pont. A fametsző 1971 nyarán is visszatért Szánkra. „Láttam, nagy változás történt 1943 óta. (...) Az ismerős házak egy része megvan, de most cseréptetősek. Nádtetőt nem is láttam már. A szankiak szegény sorsú rétege megemel­kedett. De kevés a gyermek.” - je­gyezte fel útinaplójába. „Szánk egyedülálló. Sehol sem éreztem hasonlót.” Gy. Szabó Bé­la emlékét tábla őrzi a reformá­tus parókia falán, ahol ottlétei idején megszállt. A fametszetei­nek is otthont adó közösségi há­zat 1986. október 3-án avatták fel. A kiállítóterem terveit még jóváhagyta a művész, aki 1985. november 30-án hunyt el Kolozs­váron. ■ Megfontoltan építkeznek Szánk község önállóságát az anyaközségtől, Kunszentmiklóstól történt elszakadásával 1874-ben nyerte el. A falu házhelyeit csak 1892-ben kezdhették el kimérni, mert a pusz­ta elválásába a szentmiklósiak nehezen egyeztek bele. Mindenki vehetett telket, aki akart, s hamar híre ment, hogy a házhellyel együtt földet is vásárolhatnak a betelepülők. Az állattenyésztés volt akkoriban a fő foglala­tosság, később a szőlő- és gyümölcstermesztés vált jellemzőbbé. A sivár, homokos területen nem volt könnyű az élet, melyről még egy szó­lás-mondás is keletkezett: „Tázlár, Bodoglár átkozott két határ, hát még az a kutya Szánk.” Az „évszázados sóhajtás” mára elveszítette ér­vényességét, hiszen 1964 után nagyot válto­zott az élet a faluban. A Kiskunság legtermé­ketlenebb földje ugyanis „fekete aranyat” rej­tett. Az új iparág megjelenése nagy fellendü­lést hozott Szánkon, nem csoda, hogy az olaj- cseppek bekerültek a település címerébe. A tősgyökeres szanki kötődésű Zaka László több mint két évtizede vezeti a települést. A hangula­tos, fákkal, virágokkal díszített szanki utcák, te­rek láttán megállapítható: gondos gazdái vannak a községnek. A település komfortfokozata lassan teljes lesz, hiszen jó az esélye annak, hogy befe­jezzék a szennyvízcsatornázást.- Szánk szennyvízhálózatának első üteme 2002-ben elkészült, s ennek révén a község nyolcvan százaléka bekapcsolódhatott a háló­zatba. A második ütemet, amely több mint száz­harmincmilliós kiadást jelent, szeretnénk idén folytatni - számolt be a legnagyobb tervről a pol­gármester.- Az olajtársaság több településen is jókora összegeket követelt vissza az adóforintokból. Szánkon sikerül-e kigazdálkodni az így kieső be­vételt?- A tárgyalások során sikerült olyan egyezség­re jutnunk, hogy a visszakövetelt 21,8 millió fo­rint megadására év végéig haladékot kaptunk. A költségvetésünket ennek tudatában alakítot­tuk. Ez a pénz természetesen hiányzik majd a ZAKA LÁSZLÓ mű 1944-ben született Szánkon. 1962-ben végzett a kecskeméti kertészeti technikumban. 1980-tól Szánk tanácselnöke. 1990-ben választották a település polgármesterévé. Nős, két leánygyermek édesapja. V« ■g. Léé kasszánkból, de úgy terveztünk, hogy az elkép­zeléseinket így is megvalósíthassuk.- A csatornázás mellet mire futja még?- Az egészségház felújítása révén lehetőség nyílik egy szociális gondozói központ létrehozá­sára, így egy átszervezéssel a szakfeladatok egy helyre kerülhetnek. A belterületi úthálózat kiépí­tését is folytatjuk a Bem és a Kossuth utca aszfal­tozásával. Az iskola lapos tetős épületrészének átalakítását régóta tervezzük, mert az épület be­ázik. A bócsai összekötőút kikövezésére pályáza­tot nyújtottunk be. A polgármesteri hivatal épüle­te 2004-ben lesz százéves, melyet szeretnénk az eredetihez hasonló külsővel felújíttatni.- A kistérségben meghatározó szerepe van a turizmusnak. Milyen szerepet kaphat Szánk a vendégvárásban?- A kistérségben együtt kell gondolkodni ezen a téren is. Hiszen egy-egy település önmagában nem tud elegendő programot biztosítani az idelá­togatóknak. A Bugac-Majsa-Ópusztaszer tengely mentén Szánk is részesülhet az idegenforgalom­ból. A Gy. Szabó-képtár, templomaink, tereink mellett egyéb kikapcsolódási lehetőségeket és szálláshelyeket is kínálunk.-Mi a helyzet a foglalkoztatás területén?- Évtizedek óta az olajipar a legnagyobb mun­kaadó a településen. A vállalkozóbb kedvű em­berek többsége is ott talált munkát, de egyre több szanki tósvállalkozás bizonyítja életképes­ségét. Az ipari övezet részére kijelölt területen például egy autójavító és egy fémmegmunkáló vállalkozás nyit telephelyet. Az ültetvények gya­rapodásán is látszik, hogy a nagy hagyományok­kal bíró gyümölcstermesztés is sokaíoiak bizto­síthat megélhetést. Baromfitenyésztéssel is so­kan foglalkoznak, számukra viszont még bizony­talan a jövő. Nem tudni, hogy az uniós csatla­kozás után milyen követelményeket szabnak, a szárnyasok tartására.- Ha már az uniót említette, mi lehet a hozo­mánya Szánknak?- A meglévő természeti és tárgyi értékeink mellett mi a várakozásunkat és a reményeinket visszük magunkkal. Mi továbbra is a megfontolt építkezések hívei maradunk. Most viszonylagos politikai nyugalom jellemző a településre, így nyugodt körülmények között lehet dolgozni, tenni a jót. ________________________________■ S zánk A község címerében látható motívumok a település jelleg­zetességeire, a szőlőtermelésre és az olajra utalnak egyaránt. A címerpajzs alatt olvasható a község bibliai eredetű jelmon­data: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!” • Az 1900-as évek elején már állt a községháza, a postahivatal, felépült a katolikus és a refor­mátus templom. 1928-ban el­készült a Kecskeméti Gazdasá­gi Vasút szanki állomása. • Szánk nevét az északi sarkkör közelében is ismerik. A finn­országi Mauru településsel tartják a kapcsolatot a szanki­ak. A legrégebbi kötődése az erdélyi Nagygalambfalvához van a községnek. St. Leonhard révén él az osztrák kapcsolat, a vajdasági Topolyához is szo­rosok a kötelékek, de Guna- rassal is felvetődött a partner­ség lehetősége. A szanki la­kosság adományai néhány éve az árvíz sújtotta Kárpátalja magyarok lakta településeire is eljutottak. • 2001-ben Szánk községnek ítélték oda az Év Faluközpont­ja díjat. Az elismerést 2001. au­gusztus 25-én a felújított főté­ri parkban tartott ünnepség ke­retében adták át, ahol feklBt- ták Szent István király szobrát. Az alkotást Kalmár Márton szegedi szobrászművész ké­szítette. A helyi általános isko­la névadóját is aznap tartották, az intézmény Gy. Szabó Béla nevét vette fel. A község a Vi­rágos Magyarországért mozga­lom többszörös díjazottja. Néptáncosok randevúja A 2003-as lakodalmas találkozón is remek volt a hangulat. A szankiak kedvelik a zenés-tán­cos vigasságokat. A népünnepé­lyeket gyakran színesítik fellépé­seikkel a helybéli hagyományőr­ző néptáncosok. A szankiak „tán­cos kapcsolatai” hat éve már át­nyúlnak határainkon túlra is. Szánk ad ugyanis otthont minden év augusztusában a Szankfeszt elnevezésű, nemzetközi nép­tánctalálkozónak, melyre a Vaj­daságból, Ausztriából és Erdély­ből is érkeznek fellépők. A kö­zelmúltban újabb hagyományte­remtő rendezvényt honosítottak meg Szánkon. Húsvétvasárnap ott randevúznak a lakodalmi ce­remóniamesterek. 2003-ban már negyedik alka­lommal rendezték meg a Du- na-Tisza köze lakodalmas zene­karainak, vőfélyeinek és anya­könyvvezetőinek találkozóját. A hangulatos rendezvényen egy­mást váltják a zenekarok, miköz­ben a vőfélyek tréfás rigmusokkal szórakoztatják a vendégeket. A messze földön híres szanki húsfőzőknek is akad ilyenkor bő­ven munkájuk a bográcsok mel­lett. A harmadik lakodalmas ta­lálkozón a vőfélyek „élesben” is bemutathatták tudományukat, hiszen egy igazi esküvő nászné­pe is ott mulatott. Az alpolgármester Csertő István, matematika- rajz-számítás- technika sza­kos tanár 1977-ben kez­dett el tanítani Szánkon.- Kecske­méti szárma­zású vagyok. A szegedi főisko­lásévek után jöttem dolgozni Szánkra. 1988 és ’93 között az ÁMK igazgatója voltam. Ez idő alatt bevezettük a német és angol nyelv tanítását, s megkezdődött a számítástechnikai oktatás. Jó kapcsolatokat ápoltunk az iskola és az egyházak között is. A szak­tudásomat igyekeztem a közéleti területen is a település szolgála­tába állítani. Számítástechnikai tanfolyamokat szerveztem a köz- alkalmazottak és a köztisztvise­lők számára, hogy a legújabb in­formációs technológiai alapisme­reteket elsajátíthassák. Szánk hi­vatalos honlapjának elindítása mellett én terveztem a szanki cí­mert és a zászlót. Alapítója és tíz évfolyamon keresztül szerkesz­tője voltam a községi újságnak, a Szanki Kisbírónak. 1994-ben let­tem önkormányzati képviselő, 1998-tól az ügyrendi bizottság el­nöke voltam, majd a legutóbbi választások után lettem alpolgár­mester. Szánk ugyanolyan kény­szerpályán van, mint a hasonló nagyságú települések, de eköz­ben épül és komfortosabbá vá­lik. Jó lenne, ha több munkahely volna itt, és fellendülne az ide­genforgalom. _______________■ A közösségteremtő Fáik Miklós­né fiatal há­zasként olaj- mérnök férjé­vel együtt 1969-ben köl­tözött Szánk­ra.- Emlékeze­tes honfogla­lás volt, hiszen akkora hóesés­ben jöttünk, hogy egy nap alatt értünk ide Szegedről! Richárd fi­unk még abban az évben jött vi­lágra. Nóra lányunk 1974-ben született. Hegyvidékről szárma­zunk: a férjem soproni, én pedig miskolci vagyok. Megszerettük ezt a tájat, amiben sokat segített, hogy az idegenektől ódzkodó helybéliek hamar befogadtak bennünket. Örömömre részese lehettem annak a közösségte­remtő munkának, melynek ré­vén megnyílt a közösségi ház, benne a Gy. Szabó-képtárral s a könyvtárral. ’82-ben sikerült is­mét Szánkra csábítanunk a vi­lághírű fametszőt. A buckákat járva csak annyit kért, hogy szá­raz és világos helyre kerüljenek az alkotásai. A tőle kapott famet­szetek kalandos úton jutottak el ide, de sajnos a képtár avatóját nem érhette meg. Tíz évig dol­goztam a közösségi házban. Mindent megkaptam Szánktól, de a legértékesebb az a szeretet volt, amit az itteni emberek ad­tak. Büszkék vagyunk az elis­merésekre: a férjemet díszpol­gárrá választották, az én mun­kámat pedig Szánk Községért Emlékéremmel ismerték el. ■ A fényképész Felföldi Fri­gyes György az erdélyi Tas- nádon szüle­tett 1944-ben, de gyermek­éveit már Bo- rotán töltötte.- 1976-ban épp munka­helyet kerestem, amikor meg­tudtam, hogy Szánkon „kultú- rosra” van szükség. Már első lá­tásra megtetszett a barátságos település, ahol fák szegélyezték az utakat, és az emberek kaláká­ban építkeztek. Még abban az évben ideköltöztem Tataházá­ról. Népművelőként és könyvtá­rosként szinte mindenkit megis­merhettem közelebbről is az el­múlt évek során. Időközben a „falu mindenese” lettem, hiszen a térhangosítástól kezdve, a moziüzem-vezetésig sok min­dent végeztem és fotósként ott voltam szinte minden nagyobb rendezvényen. Tizenhárom éve­sen fogtam először fényképező­gépet a kezembe. A hobbiból később hivatás lett: 1983-ban ki­váltottam az ipart és azóta hiva­tásos fényképész is vagyok. A szankiak nehezebben fogadják be a máshonnan érkezőket, de a kölcsönös tisztelet és szeretet révén idővel feloldódhat ez a bi­zalmatlanság. A munkám révén napi kapcsolatban vagyok a fa­luval és nem bántam meg, hogy ideköltöztem. Egyedül élek, de a szanki embereknek köszön­hetően nem érzem magam ma­gányosnak_________________■

Next

/
Thumbnails
Contents