Petőfi Népe, 2003. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-15 / 112. szám

Az Európai Unió küszöbén A Petőfi Népe EU-csatlakozásról szóló, hetente megjelenő összeállítása Készült a Külügyminisztérium támogatásával - Szerkesztő: Barta Zsolt Hogyan lett egy német parasztból idegenforgalmi vállalkozó? Németországból érkezett vendégeket fo­gadtak a közelmúltban Kiskunhalason. A küldöttség egyik tagja Duffner Lukas az Európai Unióról zajló beszélgetések so­rán tett említést arról, hogy az egykori parasztemberből miként vált sikeres tu­risztikai vállalkozóvá. A nyugdíjas, het­vennégy éves vállalkozót arra kértük me­séljen magáról és lássa el hasznosítható tanácsokkal az uniós csatlakozás előtt ál­ló országunk kis- és középparasztjait. Fekete erdő - Kiskunság- Emlékezzünk egy kicsit a régebbi időkre. Mi előzte meg az elmúlt két évtized sikereit?- Évtizedekkel ezelőtt még a mi csalá­dunk is a német kisparasztok nehéz életét élte. Németország déli részén, a Fekete erdő területén élünk. Erről a vidékről azt kell tud­ni, hogy nagyon szívtelen az éghajlata, van amikor még júniusban is esik a hó. A sovány legelők és termőföldek nem igazán alkalma­sak az állattartásra, vagy a gazdálkodásra. Mégis állattenyésztéssel is kellett foglalkoz­nom, hogy a nyolc gyermekemnek enni ad­hassak, tudjam őket ruházni. Közben azon törtem a fejem, hogy mivel lehetne egy ki­csivel nagyobb bevételhez jutni. Észrevet­tem, hogy az arra járó turisták egyre szíve­sebben látogatnak el hozzánk. Megpihen­tek, szétnéztek miközben a gyerekeik élve­zettel lovagoltak a pónikon. Később egy kis boltot is építettem, ahol házi készítésű élel­miszert vásárolhattak.- Mi jelentette az áttörést?- A szomszédunkban állt egy 1619-ben épített, hatalmas és csodálatosan szép, tisz­tán fából készült parasztház. Régi álmom teljesült amikor 1979-ben - jelzáloghiteit fel­véve - megvásároltuk és önerőből, az erede­ti állapotát megtartva felújítottuk. Nem köl­töztünk be, hanem a gyermekeim kívánsá­gának megfelelően múzeummá alakítottuk át. A látogatóknak azt mutatjuk be, hogy milyen volt a paraszti élet az 1600-as évektől kezdődően.- Mi az ami pénzt hozott a konyhára?- Részben ezek a régi épületek, amire példa, hogy a területen levő - lebontásra ítélt - malmot is felújítottuk. A múzeum kö­zelében egyre több kisebb épületet emel­tünk, melyek a pihenés mellett főzésre is al­kalmasak. Itt szállnak meg a turisták. A konyhában a tőlünk vásárolt élelmiszerből készíthetik el az ételeket, közben kirándul­nak, lovagolnak és naphosszat elnézik, hogy miként gondozzuk az állatokat.- Mire készülhetnek fel a térségünk pa­rasztjai a csatlakozás utáni időszakot ille­tően?- A csatlakozásra nem csak a paraszt­ságnak, hanem az egész országnak fel kell készülni. A kisparasztnak szerencséje lesz ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak, de a támogatásukhoz megfelelő program kell. A felkészítésükkel sokkal többet tudnak segíteni, mint egy zsák pénzzel. Fontos, hogy ott maradjanak, ott gazdálkodjanak ahol születtek, ahol eddig is éltek. Az unió támogatja a parasztokat, mert ellenkező esetben nem lenne aki rendben tartja az erdőt, a mezőt. Arra kell felkészülniük, hogy a pár hektár kukorica és búza termeléséből nem tudnak megélni és valami kiegészítő tevékenységbe kell kezdeniük. Ha kihasználják az adottságai­kat, egy idő után a kiegészítő tevékenysé­gekkel többet kereshetnek mint a gazdál­kodással.- Hogyan kezdjen hozzá, miként juthat el ide a magyar kisparaszt? DUFFNER LUKAS 1929-ben született, 10 gyerme­ke van. 1979-ig gazdálkodó, ekkor veszi meg a szomszédos parasztházat, majd turisták vendéglátásával egészíti ki a tevékenységét. Állandó alkalmazottainak száma: 3 fő. Lovainak száma: 30. Egyszerre fogadható vendégek: 30 fő.- A nagyvárosok betonrengetegéből na­gyon sokan menekülnek a természetbe. Az önök országa csodálatos, a magyar paraszt­nak az Isten napot és alföldet adott. Az északibb államok lakói - a zord éghajlat miatt - szívesen pihennek Magyarorszá­gon. A kisemberek keresik az olcsóbb lehe­tőségeket, de gazdag emberek többsége sem a megszokott luxusra vá­gyik amikor pihenni akar. Jel­lemző, hogy a gyerekeket is magukkal hozzák és sok pénzt hagynak ott. Azokat kell meg­célozni akik kedvelik a termé­szetet, a nyugodt körülménye­ket. Nem kell semmit újra kita­lálni. Azt kell bemutatni amit a természet adott: a vidéki életet, a jellegzetesen finom kosztot, a mindennapi munkát, az álla­tokat. Nem szabad hiteleket felvenni. Kicsiben kell kezdeni és fokozatosan fejleszteni, mert a kamatok mindent tönk­retehetnek. A lényeg, hogy rendezett legyen a porta. A vendég kulturált körülmények között pihenhessen, közben érezze azt, hogy eredeti pa­rasztcsaládnál van. Ihasson te­jet, házi pálinkát, ehessen friss ételeket és a gyerekeik lovagol­hassanak.- Az adottságokon kívül, mi kell még a sikerhez?- Az akaraton és az elszántságon túl na­gyon fontos a reklám. El kell érni, hogy a leendő vendég megismerje a lehetőségeket és odataláljon, ha menni akar. Térképet, plakátokat, szórólapokat kell készíteni és terjeszteni a nagyobb városokban, üze­mekben, a forgalmas helyeken és az autók szélvédőjén.- Milyen változást hozott a családja életé­ben az, hogy turizmussal kezdtek foglalkoz­ni?- Ma csak csoportokat fogadunk. Igaz jó egészségnek örvendek, de eljárt felettem az idő, ezért utódaimnak adtam át a stafé­tabotot, ők irányítják a birtokot. A dönté­semmel és tevékenységemmel nem csak - az időközben tízre gyarapodott - gyerme­keim, hanem az unokáim megélhetését is biztosítottam. ______ TÖRÖCSIK DÁVID Megkérdeztük olvasóinkat Melyik uniós országba nyaralna? Darabosné La­katos Andrea, Kiskőrös: - Ed­dig kétszer vol­tunk nyaralni a családdal kül­földön Velencé­ben és Bécsben. Álmaim városa továbbra is Ve­lence marad, fantasztikusak a középkori épületei. Legszíveseb­ben minden országban eltöltenék egy kis időt, hogy megismerjem a helyi népek kultúráját. Az utazás egyszerűsödésével talán végigjár­hatjuk családommal az uniós or­szágokat, és utána döntenénk melyikbe érdemes nyaranként visszamenni. Természetesen csak akkor, ha az utazás nem lesz túl drága, és nem haladja meg a csa­ládi költségvetés lehetőségeit. Nanista Zita, Baja: - Spanyol- országba men­nék szívesen, mert ott még nem nyaraltam. Vinném magam­mal Viki lányo­mat, aki imádná a katalán arany­partot. Ha lehet, repülővel men­nék, mert busszal elég messze van. Úgy hallottam, hogy Spa­nyolország kiváló nyaralóhely az uniós tagállamok polgárai számá­ra, s a magyarokat eddig is szíve­sen fogadták ott. Mivel tagország, ezért az élelmet - feltételezem - viszonylag elfogadható áron tud­nánk megvásárolni. Használtruha kereskedőként biztosan megnéz­nék egy-két ottani, hasonló üzle­tet - ha létezik egyáltalán. Damásdi Ág­nes, Izsák: - Ed­dig a tagorszá­gok közül csak Spanyolország­ban jártam, cso­dálatos volt. A csatlakozás után ha tehet­ném minden tagországot végiglátogatnék. Pél­dául Görögországban a tenger­partokon sütkéreznék, Finnor­szágban szaunáznék, az ezer tó vidékét bejárnám, Párizsban az Eiffel-toronyra másznék fel, Ró­mában a Colosseumot nézném meg, s még sorolhatnám mi min­denre lennék kíváncsi. De egy biztos a szórakozás mellett a kul­turális életükbe is szívesen nyer­nék betekintést. Ezek azonban egyelőre csak álmok. Kovács Attila Kovács Attila, Kiskunhalas: ­Ha lehetőségünk nyílna rá, szíve­sen nyaralnánk a családommal Olaszországban a Riviérán. On­nan még Fran­ciaországba is átruccanhatnánk. Mivel eléggé népes a család, hiszen öten va­gyunk, egy kényelmes egyterű lenne a legmegfelelőbb jármű a kiránduláshoz. Mindez persze csak vágyálom, hiszen egy ilyen nyári túra legalább félmillió forin­tos kiadással járna, ha mindent beleszámolunk. Egyébként nem olcsó a nyaralás itthon sem. Utol­jára öt-hat évvel ezelőtt voltunk külföldön nyaralni. A Külügyminisztérium támoga­tásával minden héten egy­oldalas összeállítást készítünk az uniós csatlakozás kérdései­ről. Ha észrevételük, vélemé­nyük, kérdésük van úgy azt je­lezzék levélben (Petőfi Népe szerkesztősége, 6000 Kecske­mét, Szabadság tér Ha), fa­xon (76/481-434), e-mailen ( bartaz@axels.hu ) vagy telefo­non (76/518-286). Összeállítá­sunkban megpróbálunk az Önök kérdéseire válaszolni. ____________Hétköznapi, Európa____________ H atárfrász - de meddig? Hazánk jövő májusban együtt lép be az Európai Unióba Szlovákiával és Lengyelországgal is. Felvi­déki, tátrai és Krakkói utunkon fél szemmel azt is figyeltük és találgattuk: mi változhat majd a csatlako­zás után. A határok sajnos továbbra is gondot okoznak. Idegenveze­tőnk, aki 172. alkalommal járt az egykori Csehszlovákia terü­letén, 30 perc és 3 óra közé tet­te a határokon való átjutás ide­jét. Mint kiderült, nem barok­kos túlzás a 180-perc sem. Szlovákiába Bánrévénél lép­tünk be. Szinte egyszerre ér­tünk a határra Rudolf Schuster szlovák elnökkel, aki Mádl Fe­renccel találkozott és közösen járták be a határ menti régiót. A felhajtás ellenére viszonylag gyorsan, háromnegyed óra alatt továbbengedtek. Hazafelé egy másik átkelőnél óriási sze; rencsénk volt. - Bandita nyet? - kérdezte a szlovák határőr, majd mikor idegenvezetőnk biztosította arról, hogy nincs bandita a buszon, azonnal in­dulhattunk hazafelé. A szlo­vák-lengyel határon azonban már korántsem volt ilyen ró­zsás a helyzet. Annak ellenére, hogy az összes forgalmat egye­dül mi jelentettük, a szlovák személyzet vacsoraidőt rendelt el magának és bezárt a non­stop átkelő. A bő egyórás vára­kozás is még jónak mondható. Lengyelországból visszafelé azonban megállt bennünk az ütő. Kora este a határ előtti szerpentinen vagy 400 méteres kocsisor kígyózott. Gondolat­ban mindenki elbúcsúzott a vacsorától, a szállodában való éjszakázástól és lelkiekben kezdtünk felkészülni a busz­ban való alvásra. Sofőrünk azonban gázt adott és a bal ol­dali sávban megelőzte az egész kocsisort. A vakmerő húzás bejött, a lengyelek nem fordí­tották vissza a buszt. A schengeni egyezményhez az EU-ba jövőre belépő tíz or­szág sajnos csak 2007-ben csatlakozik. A jelenlegi határ- ellenőrzés még négy évig meg­marad, ami nagy szomorúság­gal tölt el. Miként az is, hogy Szlovákiában több olyan em­berrel találkoztunk, aki tudott a nyelvünkön - ez sok jelből megállapítható -, ám nem volt hajlandó megszólalni magya­rul. A négy év talán arra is elég lesz, hogy ezek az emberek-rá­jöjjenek arra: az EU-ban nem szégyen, hanem dicsőség egy másik uniós állam nyelvének a használata. m. oy. Lekövérezte, fizethet Nagy-Britannia Rendőr „lekövérezéséért” meg­bírságoltak egy 17 éves diákot Nagy-Britanniában. Az ifjúnak, aki részegen tett megjegyzést a rendőr testsúlyára, a bíróság íté­lete szerint 100 fontot kell fizet­nie. - A zsaruknak is vannak ér­zéseik. Nagyon örülök, hogy a bí­róság szokatlan ítéletével elisme­ri ezt - mondta a Daily Telegraph című brit lapnak a rendőr, aki amúgy nem ismeri el, hogy kövér lenne, sőt, kifejezetten sportos­nak tartja magát, mivel rendsze­resen krikettezik és focizik. A lap megadta a rendőr adatait: 178 centiméter magas és 89 kilo­grammot nyom. AZ EU LAKOSSÁGA A BŐVÍTÉS UTÁN Népesség, (2003. január 1-jén, ezer fő) Németország Franciaország Nagy-Britannia Olaszország Spanyolország Lengyelország Hollandia Görögország Portugália Belgium Magyarország Csehország Svédország Ausztria Dánia Szlovákia Finnország Írország Litvánia Lettország Szlovénia Észtország Ciprus Luxemburg Málta 82.555 59.637 59.088 56.464 40.683 38.609 16.195 11.018 10.409 10.348 10.155 10.144 8.943 8.159 5.388 5.378 5.207 3.931 3.46C 2.329 1.996 1.355 712 449 396 20 millió 40 millió 60 millió 80 millió Foirás: Világgazdaság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents