Petőfi Népe, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

6. oldal - Petőfi Népe PETŐFI N E P E 2002. December 24., kedd Fakard és porcelánbaba Őseink gondolkodásában, szakrális gya­korlatában az esztendő az adventtel kez­dődött. A Nap ilyenkor igen alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, ezért ez a vára­kozás, a készülődés, a reménykedés idő­szaka is. Elődeink a téli sötétből adódó szorongás, a hidegségbe ágyazódó betegséget a karácso­nyi készület melegségével oldották fel. Az előkészület rítusának tárgyai a Katalin- és András-napi zöld ág, a Miklós-napi ajándé­kozás, a Luca-napi búza és pogácsa, a min­dennapok szépen metszett mézeskalácsfor­mái, gyertyafényes hajnali miséi segítették a lélek várakozását Krisztus születésének em­lékünnepére. Mai változó világunkban sincs ez másként. Feldíszített lakásunk, adventi koszorúnk, illatos teánk segíti lelkünk ün­nepre hangolását. A karácsonyban testesül meg az öröm és békesség, a család és gyer­mekség, az otthon és szülőföld ünnepe is. Nem véletlen, hogy a Jézuska születését a gyermekek várják a leginkább. A Kisdeddel érzett lelki rokonság, védtelenségének átér- zése mellett természetesen az „általa” ho­zott ajándékok is fokozzák a kicsinyek vára­kozását. Csillogó-villogó fenyőfáink alatt, „hétnyelvenbeszélő” játékcsodás karácso­nyainkban ma már nehéz elképzelni, hogy mekkora örömet jelentettek a régi „szűkös” esztendők ünnepei. A karácsonyi életfa, termőág az évről év­re megújuló természet is, mágikus jelképe, amely az európai keresztény hagyományok­ban bibliai elemekkel is gazdagon ötvöző­dött. Állítása általános volt hazánkban, de a 19. században feltűnő, német nyelvterület­ről érkező szokás, a karácsonyfaállítás ki­szorította, jobban mondva helyettesíti. A fe­nyőfaállítás szokását több legenda is igyek­szik magyarázni, hagyományos díszei a csil­logóra fényesített almák, aranydiók, szal­macsillogók, mézeskalácsok, pattogatott- kukorica-füzérek és papírszerpentinek is szimbolikus jelentést hor­doznak. Hazánk egyes vidékein a karácsonyfa alá tett ajándé­kok a gyermekeket arra em­lékeztették, hogy ilyenkor szokás volt megajándékoz­ni a család halottait az ér­tük imádkozó koldusokon, szegényeken keresztül. Ré- gente persze az is előfor­dult, hogy csak maga a szé­pen feldíszített fácska volt az ajándék, semmi egyéb, vagy „elmaradt a kará­csony”. Ha került is a fa alá ajándék, az az ügyesebb kezű szülők, nagyszülők keze munkája volt. Szépen faragott kis ostorok, fakar­dok, ökröcskék, bárány- kák, rongybubák, kis bú­torok, hímzett ingecskék, szoknyácskák szereztek örömet az apróságoknak. A gyermekek a játékokat szü­leiktől, kis társaiktól tanul­va az év többi részén jó­részt maguk készítették a természet által kínált anya­gokból. Fűzfa sípokkal, ku­koricaszár hegedűkkel, csutkababákkal, cér­naorsó állatkákkal szórakoztatták magukat s készültek az életre. Csak a gazdagabb pa­raszti, polgári és nemesi családoknál volt le­hetőség arra, hogy vásároljanak ajándékot a kicsinyeknek karácsonyra. A pazarabbul csillogó karácsonyfák alá porcelánbabák, kis csészék, mívesen faragott szekrénykék, kis tűzhelyek, varrógépek, plüssállatok, villany- vasutak, hintalovak, kőépítők és társasjáté­kok kerültek. Az ünnep természetes velejá­rói voltak a szentcsalád: Jézus, Mária, Jó­zsef, a betlehemi jeleneteket ábrázoló figu­rák és az angyalkák. Az ajándékozás kap­csán később megjelent nemzeti hagyomá­nyainktól eltérő szokások átvételeként a Mi­kulás, azaz Szent Miklós alakja is. A játék nemcsak mint ajándék kapott he­lyet a karácsonyi szokásrendben, hanem mint a téli társas összejövetelek kedves idő­töltése. A fonókban, tollfosztókban, csiga- csinálókban a fiatalság ismerkedését szol­gálták a munka utáni zálogkiváltó, gyűrű­rejtegető, szembekötősdi játékok. Decem­beri estéken egyre gyakrabban kopogtattak be nemcsak a fonóházakba, de a családok­hoz is a szentcsaládjárók és a betlehemesek. A betlehemezés, betlehemjárás Jézus szü­letésére, a betlehemi eseményekre emlékez­tető, liturgikus eredetű, elnépiesedett ha­gyomány, mely hagyományőrző vidékein­ken ma is él. Bár ünnepre való előkészületünket már nem segíti ilyen, minden területre kiterjedő szokásrendszer, de egyes elemeihez, így a lelkiekben való várakozáshoz, a Nappal új­jászülető Élethez ragaszkodásunk az, amely emeli ünnepünk fényét és örömét. BIHAR MÁRIA NÉPRAJZKUTATÓ ___________(SZÓRAKATÉNUSZ JÁTÉKMÚZEUM ÉS MŰHELY) R égi bácskai karácsonyok Ünnepi menü Szeremlén, Bajától 6 kilométerre délre a karácsonyi étrend a következő volt: csibeleves, töltött csibe, töltött káposzta (ott, ahol már megejtették a disznóölést), esetleg hal. Ezután került az ünne­pi asztalra a túrós rétes vagy a fonott kalács, mákos vagy diós töl­telékkel. A legények itala volt a mézespálinka, amit aprószentek­kor ittak, amikor suprikálni mentek. Gazdahelyeken a felmelegített mézre pálinkát öntöttek, meggyújtották és decis pohárral ittak belőle. Karácsony böjtjén leginkább csak este ettek. Napközben mákosgubát sütöttek, almát és mézbe mártott diót fogyasztottak. Borsoskalács Karácsonyestére néhol borsos kalácsot sütöttek. Ennek a helyi ételkülönlegességnek rendkívül egyszerű a receptje. Egy kiló liszt­ből, fél liter tejből, 34 tojásból és élesztőből lágy kalácstésztát készítenek. Ugyanúgy kell megkeleszteni és dagasztani a kalács­tésztát, mint bármely más fonottkalácsét. Ezután 15-20 centimé­ter átmérőjű csavart, gyűrű alakú kalácskákat készítenek, majd kemencében (régebben cserepulya alatt) kisütik. Mielőtt még kihűlne, zsíros, sós, őrölt feketeborssal megfűszerezett tejfölbe mártják. A borsos kalácsot rétegekbe rakják egy nagy vájdlingba és egy-két óra múlva melegen fogyasztják. Szentségtörésnek számít, ha valaki villával nyúl a borsos kalácshoz, vagy késsel kaszabolja. Puszta kézzel kell azt enni Szeremlén. Halpaprikás Szeremlén régen másképpen főzték a halpaprikást, mint ma. A kaszró vagy kondér aljára kerültek a halfejek, ezután a besózott hal dereka meg a bőséges hagyma (nem aljára pirítva, hanem a hal le­vébe főzve). Erre nagykanállal szórták az erős pirospaprikát, majd arra a száraztésztát, és rövid lére eresztették. Házaknál, jeles na­pokon jó halat: pontyot, harcsát és kecsegét főztek. A hagymát zsíron előpirították, rárakták a besózott halat, kettőt ráztak rajta és megpaprikázták, még mielőtt vízzel felöntötték volna. Ezután középerős tűzön gyöngyözve 20 perc alatt készre pörkölték. A metélt tésztát külön vízben főzték. Bővedesti töltött káposzta (dél-bácskai módra) Szenteste, az éjféli mise előtt a Vajdaságban általában csak böjti (hús nélküli, vajas liszttel berántott) bablevest, mákos gubát, méz­be mártott fokhagymát, diót és almát ettek fonott kaláccsal miséről hazatérve, vagy kocsonyát ettek. Bővedestén szolgálták fel a töltött káposztát. Hozzávalók: fél kiló disznóhús, 10 deka füstölt tarja, 20 deka sertésmáj, 15 deka szalonna, ugyanennyi rizs, 3 tojás, fél liter tejföl, ökölömnyi fej vöröshagyma, néhány gerezd fokhagyma, kilónyi savanyúkáposzta-levél, 20 deka gyalult savanyú káposzta, 3 evő­kanál liszt, törött bors, majoránna, csípős fűszerpaprika, só. Először félpuhára megpároljuk a rizst, azután kockára vágjuk a szalonnát, megsütjük és leszűrjük. Zsírjában megpirítjuk a finomra vágott vöröshagymát és a durvára ledarált májat. A tűzhelyről levéve (vagy a sütőből kivéve) ehhez adjuk hozzá a finomra darált húst és füstölt tarját, majd belekeverjük a rizst, a szalonna töpörtyűjét, az összezúzott fokhagymát, megsózzuk, borsozzuk, paprikával, majo­ránnával ízesítjük és rátörjük a 3 tojást. Mindezt alaposan össze­gyúrjuk és beletöltjük a káposztalevelekbe, melyeknek a vastagabb részeit előzőleg óvatosan úgy vágjuk meg, hogy hajlíthatók legyenek. Mintegy húsz egyforma káposztalevelet töltsünk meg úgy, hogy a két végét benyomkodjuk. Ha túl savanyú a gyalult káposzta, mossuk ki hideg vízzel, majd felét terítsük szét egy mi­nél szélesebb lábasban vagy lefedhető tepsiben. Erre rakjuk nem túl szorosan a töltelékeket és a megmaradt káposztát. Külön edény­ben finomra vágott kis fej vöröshagymát pirítsunk meg kevés zsír­ban, sózzuk meg, hintsük meg paprikával és keverjük el benne a lisztet, melyből hideg vízzel feleresztve rántást készítünk. Mindezt másfél órán át rotyogtassuk lassú tűzön, tálalás előtt 10 perccel pedig habarjuk rá a kissé megborsozott tejfelt, és sütőben erős tűzön hagyjuk még lefedetlenül sülni. • • Ünnepi terítékek A terített asztal központi sze­repet tölt be karácsonykor. Különböző módon élünk, ez kifejeződik abban is, ahogy nevezetes alkalmakkor meg­terítjük az asztalt. Megha­tározók a család szokásai, nagysága, életvitele. Sokak­nak ez az év legfontosabb ünnepe, mások viszont nem tesznek különbséget a kará­csony és az év egyéb jeles napjai között. Angyal repült át a szo­bán szokták monda­ni, ha beszél- g e t é s közben egyszerre hallgatunk el, s váratlan csend áll be. Kará­csony táján az ilyesmi talán többször is előfordulhat, még­hozzá az örömtől, s a beteljesült jó kívánságok nyomán. Jelenje­nek meg tehát az angyalok min­denütt, igazolva, kívánságunk meghallgatásra talált, és sikerült örömet okoznunk. Arannyal Színesen Ha már megun­tuk a ha- gyomá- nyos terí­tést, és az ottho­nunk is más jel­legű dekorációt igényel, kis fan­táziával látványos változtatáso­kat vihetünk véghez. Bár ezek a színek, anyagok, kellékek egyenként talán nem állnák meg a helyüket a kará­csonyi dekorációs listán, ám ügyes összhangba hozva őket mesés miliőt varázsolhatunk velük. Ezüsttel Ha már kirepül­tek a gyere­kek, esetleg unjuk a felhaj­tást, vagy csak szeretnénk egyszerű­en, csendesen megünnepelni a karácsonyt, elég néhány kiegé­szítővel jelezni az alkalom jelle­gét. A kevesebb munkát igénylő előkészület után több időnk maradhat egymásra, éjfélkor nem zuhanunk ájultan az ágy­ba, lesz energiánk az éjféli mise meghallgatására... Abban is biz­tosak lehetünk, hogy nem fo­gunk tavasszal is tűlevélre akadni a szekrény mögött. Rnsztiknsan Sokan utaznak el kará- csony- kor, s ba­rátok kö­zött töl­tik az ün­nepeket. Esetleg szeretnének vidéken el­tölteni néhány napot, hiszen a többnapos munkaszünet jó alka­lom arra, hogy elvonuljunk a vi­lág zajától. A természet renge­teg díszét kínálja, amit pedig a ház körül nem lelünk, magunk is elkészíthetjük. Kipróbálhat­juk elődeink receptjeit, és a szenteste talán legnagyobb aján­déka a közösen elfogyasztott va­csora békés hangulata lesz. Pápai áldás Ünnep a vízben II. János Pál pápa Vatikánvárosban, a Szent Péter téren megáldotta a szentföldi zarándokokat. A kép előterében a horvát kormány által a pápának adományozott óriási kará­csonyfa látható. FOTÓK: EUROPRESS Mikulás-ruhába öltözött búvár szórakoztatja a jakartai Tengervilág-park látogatóit. Az indonéziai keresztény kisebbség tagjai idén is fenyegetések és merényletek árnyékában ünnepük a karácsonyt. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents