Petőfi Népe, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-16 / 139. szám

Petőfi Népe 2001. Június 16., szombat égi magazin Szerkeszti: Miklós Magda Miért is ne?! Gyertyatartók, míves evőeszközök, ínyenc fogások (nagyszemű bab és mellé jóféle Chianti). Ugyan ki utasítaná vissza a gáláns házigazda invitálását? Egyetlen asztal mellé nem szabad leülni, légyen az akár kastélyban: ahol Hannibal Lecter ül az asztal­főn, és nem lehet tudni, ki lesz a vendégek közül a főfogás. Thomas Harris-, Anthony Hopkins- és horrorrajongók régó­ta vártak arra, hogy megszólaljon az étkezésre hívó gongszó. Az inas kitárja az ebédlő ajtaját, aztán ki-ki meneküljön, ahogy tud. Mert a házi­gazda jó étvágyú és vá­lasztékos ízlésű ínyenc, hétköznapi testrészek szóba sem jöhetnek a la­kománál. Mint ahogy a rendező és a ra­jongók sem haj­landók Sir Anthonynál alább adni. Ridley Scott in­gázott a Gladiá­tor és a Hanni­bált előkészítő tárgyalások kö­zött, az ókori Róma kevere­dett napjaink Firenzéjével, Commodus piti nyálcsor- gatónak tűnik (csak a nővé­rére fáj a foga) Lecter bátyó kifi­nomult gasztronómiai elképzelé­Lecter doktor: Anthony Hopkins. seihez képest. Aztán befutott az Oscar a Gladiátorért, és robban­tak a pénztárak az USA-ban, ami­kor bemutatták a Hannibált. Özönlött a nép a mozikba, perkálták a dollárokat rendesen a kisasszonyok kezébe. Mindenki látni akarta a folytatást: ki kit fog elfogni, át- és felvágni, mit tesz majd Lecter, ha Starling nyomozó mégis befut a csőbe. Ridley Scott megdicsőülhetett, a nézők mindent elfogadtak: azt is, hogy rég volt már Jodie Foster, most Julianne Moore játssza Starling nyomozót, és nincs hi­ányérzetük. Leg­alább annyira erő­teljes, okos, kifi­nomult a szimata, és legalább annyi­ra vonzó (ha nem jobban, nem olyan hideg szépség, mint Foster). Meglepetés a nézők­nek Giancarlo Gian- nini, aki rendesen be­sétál Hannibál csap­dájába a napfényes Itáliában. A világhírű olasz művész, szám­talan sikeres fő- és karakterszerep alakí­tója egyébként meg­tisztelte a magyarországi bemutatót jelenlétével. És persze hogyan is maradhatna ki ebből a cupákos buliból Gary Oldman, aki maestro Lecter egyetlen életben (de minek?!) maradt ál­dozatát játssza. Enyhe túlzás a játssza szó, hi­szen a felismerhetetlenségig eltor­zított szörnyarc bárki is lehetne. De a tudat hogy a többórá nyi mun­kával el­ké­szi- t e 11 maszk alatt a szin­tén min­den őrült­ségre ké­pes brit szí­nész lapul, még ízesebbé teszi az amúgy gyomorforgató falatokat. Szegény Ray Liotta mindent el­követett, hogy szerepet kapjon a filmben. S lön, hogy aztán ő maga is frászt kapjon attól, amit belőle csináltak. Megnyerte a versen­gést, kiből is legyen főfogás a lakomán. Ha még van bárkinek is mersze és gusztusa be­menni a mo­ziba (na­ná hogy lesz!), s a k kólát v i - gyen be a né­zőtérre, a pop- kornt úgyis szét­szórja ijedtében, a kólát viszont le lehet tenni jó előre. Pár napig nem kell egyedül aludni, és kizárólag vegetáriánus étrenden kell élni, akkor nem lesz semmi baj... Starling nyomozó „megmentője” karjaiban. Még van jegy A rötyire Oscar újra Hollywoodban „Vécé az egész világ” - lehetne ferdíteni Shakespeare szentenci­áján a legújabb San Franciscó-i színházra vonatkozón. A rötyi (The John) című egyfelvonásos darab június 18-i ősbemutatóján ugyanis nem a függöny megy fel, hanem egy vécéajtó nyílik ki, mi­vel magát a színházat egy férfivé­céből alakították ki - igaz, egy színház férfivécéjéből. A nézőtér húszférőhelyes, és mindenki VIP-ként az első sor­ban ülhet, mert az az egyetlen. A rötyi az 56 éves amerikai dráma­írónak és színésznek, Bob Emstnek köszönhető, aki szerint az illemhely a legjobb színpad. „Ez a tökéletes hétköznapi hely” - vallotta a szerző. Bob Ernst es­ténként 100 dollárért bérelte ki a színház férfitoalettjét. A rötyi egy színházlátogatóról szól, aki Shakespeare Lear királyának szünetében felkeresi a férfivécét és ott találkozik a „Halállal”. Díszletként az ajtókeret és a WC- kagyló szolgál. Bobot egyelőre csak a nem kívánatos illat zavar­ja, s ezért sürgeti, hogy alaposan takarítsanak ki az ősbemutató előtt. „Az embert mindenütt meglepheti a halál, így a toalet­ten is” - indokolta meg a szerző, hogy miért választotta hangos monológja színhelyéül ezt a fél­reeső helyet. Az egyfelvonásos előadása alatt a színház közönsé­ge nem látogathatja a vécét, de a vécészínház publikuma sem használhatja rendeltetésszerűen. A rötyire jegyek még kapha­tók, és a férfivécébe ezúttal nőket is szeretettel várnak. ■ Több mint negyven esztendő után visszatér Hollywoodba az Oscar-díj-ceremónia. A rangos amerikai filmdíjak következő, 2002 márciusában esedékes kiosztásának színhelye az újonnan felépült Kodak-szín- ház lesz a Hollywood Bou- levard-on - közölte az ameri­kai Filmakadémia. „Örülünk, hogy visszaté rünk a kezdetek színhelyére” mondotta a bejelentés kap­csán John Pavlik, az Aka­démia szóvivője. Az első á Oscar-díj-átadás színhelye 1929-ben a hollywoodi Roosevelt-szálloda volt, amelynek szomszédsá­gában most a Kodak-szín- ház áll. Mivel luxushotel az évek múlásával túl kicsinek bizonyult Ez nem második rész, ez ugyanaz, de másként. Majmok bolygója, ahogy Tim Burton elképzeli. Erőteljes történet, észbontó figurák, elsőrangú szere­posztás, fantasztikus díszletek... Tim Roth sokat vál­tozott Mister Na­rancshoz és a Jel­szó: I love you gengszteréhez ké­pest. Felsorolni szinte lehetetlen, mennyi felejthetet­len alakítással ör­vendeztetett meg bennünket. Ezért a majomvezért, Thadét is szeret­nünk kell, ha egy­szer ő alakítja. Mindegy, hogy pszichopata gyil­kost, éppen leszo- kóban lévő kábító- szerest, rendőrt vagy éppen kiugrott Shakespeare-figurát játszik, zseniális. Játszhatnánk azt is, hogy aki kitalálja, ki van a maszk alatt, azt elviszik egy kis uta­zásra a tengerparton, lóháton, kísérettel. Helyette inkább ide­tettük a szereplők hétköznapi fotóit, úgysem sikerült vol­na kitalálni. Ő Hele­na Bonham- Carter, Ari, majomszépség és főszereplő. Kicsit más, mint egy szá­zadfordulós angol dráma, vagy Fran­kenstein szerelme, de legalább akkora sikert hoz majd neki. Cary-Hiroyuki Tagawa tipikusan az a művész, aki­nek a neve semmit nem mond, de amint meglátjuk! Persze hogy ő az a hapsi, aki volt már varázsló - Mortal Combat, jakuzafő- nök, főgonosz. Szinte mindig ilyen alakokat játszik, de mégsem keverjük össze mással, any- nyira karizmatikus. Ő Krull, az öreg tu­dós. Egyelőre a www.planet oftheapes.com című honlapon láthatók. Majomkodjunk! Egy igazán tarka rét Tűzimádók napja: Szent Iván Könyvajánló A napokban jelent meg a kiskunfélegyházi Major Dó­ra Tarka rét című kötete, amely a könyvtáros váloga­tott írásait tartalmazza. A könyv előszavában Víg Rózsi a következőket írja: „Bizton állítha­tom, hogy Major Dóra második kötete a Tarka Rét az igazságról, az emberi lélek rejtett igazságai­ról szól. Hogy néha patetikus? Hogy ez nem divat? Hát kérem, ebben a didergő világban ez akár tudatos is lehet, mert a pátosz a lélekérintés egyik eszköze, és aki élni mer vele, az bátor. Bizony, ez a kötet a lélekérintés, amit el le­het fogadni, és el lehet utasítani is, de csak az elolvasása után.” A szerző magánkiadásban je­lentette meg előző, Ébredés című kötetét is, akárcsak ezt a könyvet. Félegyháza ugyanis csak Petőfit és Mórát fogadja el. Gyönyörű dolog a kultuszok ápolása, és méltán lehetünk büszkék nagy költőnkre és írónkra, de talán nem kellene elfeledkeznünk a je­len tollnokáinkról sem. Ők azok, akik napjaink krónikásai, ők azok, akik nem tudják megfizetni sem a hivatalos lektort, sem a ki­adót. Hogy mégis vállalják írásaik megjelentetését önerőből, még akkor is, ha belerokkannak anya­gilag? Tisztelet érte, mert ben­nünket gazdagítanak, és külön­ben is, a művészet ugye, ha nem adatik közzé, öncélú. Márpedig az alkotó sohasem magának ké­szíti műveit! Major Dóra is közzéteszi kin­cseit. Igen, kincseit, mert lelké­ben ragyogó gazdagság rejtezik, és ezzel a ragyogással megérinti az olvasót is. „Fogadják szeretettel, és en­gedjék, hogy legalább az olvasás idejére elvigye önöket arra a tarka rétre, ahol a legrejtettebb igazsá­gok virágai nyílnak, és nem feled­jék, hogy ezek a virágok Félegy­házán szökkentek szárba” - írja előszavában Víg Rózsi. _________ TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyári időszak jeles napjai a június 24-i napfordulóhoz fűződő Szent Iván, népiesen Virágos János napjával kez­dődnek. Június 24-e az év leghosszabb napja, s ez a természeti esemény mély nyomokat hagyott a termé­szeti népek életében. Az ünnep­pel kapcsolatos népszokások Id- vétel nélkül mind a tűzhöz kötőd­nek. Ezen az éjszakán ugorják át az Iván-napi tüzet, gyújtják meg a tűzkarikát. Olykor a falvak szélén raknak máglyát, amit aztán a falu apraja-nagyja körültáncol. Néprajzilag ez a nap a fiatalok összeboronálásának ideje. Erről számos régi népköltészeti emlék tanúskodik. Több parasztregula is fűződik Iván napjához. Ezen a napon szakad meg a gabona gyö­kere, attól kezdve már nem no, csak érik. Azokban a dél-baranyai falvakban például, ahol még él a hagyomány, koszorút helyeznek el a házak homlokzatán. A koszo­rút fiatal lányok fonják a tejoltó galajból. A szokásnak két hagyo­mányból is táplálkozik. Az egyik szerint Rigómezőn így jelölték meg a szerbek házaikat, hogy tö­rök ellen küzdő harcosok tudják, melyik házban élnek honfitársa­ik. A másik hagyomány szerint a napéjegyenlőség éjszakáján érik be a búza, s ettől kezdve egy-egy kakaslépéssel rövidülnek a na­pok. A koszorú az összetartás, a védelem jelképe is, mely egész évben kint van a ház homlokza­tán, a templomok kapuin. A Szent Iván-i tűzgyújtásra vo­natkozó első hiteles említések a XV-XVI. századból származnak. Telegdi Miklós prédikátor 1577- ben a Szent Iván-i t űzről mint az egyház által helyesnek tartott em­lékszokásról szól. Az ilyenkor szokásos tűzgyúj­táshoz meglehetősen sokféle hie­delem fűződött. Bőd Péter fel­jegyzése szerint (1750-es évek) üszögöket vittek a gyerekek, és felszúrták a káposztáskertben, hogy a hernyó a káposztát ne egye meg. A tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott gyümölcsnek gyógyító erőt tulajdonítottak. A gyerme­keknek Szent Iván-i almát szór­tak, hogy ne betegedjenek meg. Szokás volt ilyenkor mezei virá­gokból, füvekből koszorút kötni, s ezt a ház elejére akasztani, tűz­vész ellen. Június 29-én, Péter és Pál nap­ján kezdődik sok helyen az ara­tás. Általában ez a halászok nap­ja is. Előestéjén az ünneplőbe öl­tözött halászok botra akasztott pontyot visznek végig a falun, be- köszöntenek a gazdákhoz, ahol borral és süteménnyel traktálják őket. Aztán mindannyian a víz­partra vonulnak, ahol már várja őket az ízes halpaprikás. b. k. a színpompás esemény számára, a filmdíjakat mindig más és más helyen adták át a díja­zottaknak. Hollywoodban legutóbb 1960-ban került sor díjátadásra a Pantages-színház színpa­dán. Az utóbbi években pedig többnyire a Los An- geles-i Shrine Auditorium volt az esemény színhelye. Pavlik szerint a Kodak-szín- ház úgy épült, hogy megfe- I leljen az élőben történő - televíziós közvetítés kö­vetelményeinek, ugyan­it akkor pedig a terem­H ben helyet foglaló több ezer nézőnek is feledhetetlen élményt biztosítson. __________________________■

Next

/
Thumbnails
Contents