Petőfi Népe, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

4. ulüal - Petőfi Népe MAGYAR MILLENNIUM 2000. Augusztus 19., szombat „Erőnk és reményünk a múltunk.. Ünnepi beszélgetés dr. Bábel Balázzsal, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érsekével A Kalocsa Kecskeméti Főegyházmegye gazdag programmal készül alapí­tásának ezredik évfordulójára. A június végén befejeződött egyházmegyei zsinatot követően 2002-re újabb értékelő tanácskozást hívott össze a fő­pásztor. Addig is sajátos misszióval (amelybe a lelkigyakorlatok éppúgy beletartoznak, mint a tudományos konferenciák és a zarándoklatok) megpróbálják alaposan előkészíteni a jelentős jubileumot. A felkészülés idei, központi ünnepe az érseki székhelyen augusztus 20-a. A nagy múltú Duna-parti település - a történetiség okán - Bács-Kiskun megye millenni­umi fesztiválközpontja is. A város a héten - ma és holnap is - számos ran­gos kulturális és szakrális rendezvénynek kínál (t) otthont. Van kitől tanulnunk- Kalocsa város vezetőivel, a helyi és az országos civil szervezetek, egyesületek és intézmények szervezőivel olyan többnapos rendezvénysorozatot szer­veztünk, amely széles körű érdeklődő közönségnek próbált gazdag lelki él­ményt kínálni - mondja dr. Bábel Ba­lázs, kalocsa kecskeméti érsek - A kiál­lításoknak, a tudományos tanácskozá­soknak, spirituális találkozóknak már most is - a friss tapasztalatok nyomán - jól érzékelhető hatása van. De az igazi gyümölcs, amit a millenniumi rendez­vénysorozat napja érlel, az lesz, hogy az itt részt vevő papok és világiak meg­próbálják megosztani élményeiket a ki­sebb vagy nagyobb, otthoni közössége­ikkel. Jó érzékelhető volt ezeken a ren­dezvényeken, hogy ez a város, ez az egyházmegye valóban büszkén kö­szöntheti Szent István királyt. Van kitől tanulniuk, van miből meríteniük a hí­veknek, a települések polgárainak. Mert minden történelmi hányattatás, megpróbáltatás ellenére is^jól érthetjük szent királyunk példáját.- Jónéhányan, a fesztiváli Hangulatot felejtve, a Szent István-i mű legújabb kori romlásról beszélnek. A magyar kultúra, az ezer évet megélt nemzet pusztul. Az értékvesztés vészkorszaká­ban az ország lélekszámú évente ötven­ezerrel csökken. Öregszik a társadalom. Fontos intézmények vergődnek a sze­génységtől.- Aki kesereg, tekintsen a történelem- könyvekbe. Nézze a kezdeteket. A Szent István-korabeli magyarságot a társadalmi osztálykülönbségek ellenére is egységes és azonos, a mai népkultú- rára emlékeztető műveltség fűzte ösz- sze és tette erőssé, magabízóvá. Ez a közösségi szellem, a nomádok jelleg­zetes népi fegyelme és szolidaritása voltaképpen a keresztény felebaráti szeretet közösségképző szellemének útját készítette elő. Ma már tudjuk, hogy ősi műveltségün­ket a kereszténység nem nyelte el nyomtalanul. Szent István örök nagy­sága éppen abban rejlik, hogy orszá­gát, népét a kereszténységben is meg tudta magyarnak őrizni. Persze nem tagadom, az említett panaszok érthető­ek és jogosak. Nem lehet azt várni, hogy egy olyan ifjúságból, amely ter­mészetében hordja az elbizonytalano­dást, egyszercsak kinő egy olyan társa­ság, amely önfeláldozó lesz, amely mindent odaad a nagy eszményekért. Viszont, ha abban bíznunk, akiben Szent István király, reálisan elfogadhat­juk, hogy jó irányba is mehetnek még a dolgok. Amikor a magyar társadalom az értékek, a pozitívumok mellé teszi le a voksát, abban a pillanatban a fia­talság szemlélete is másként alakul majd. Ideák és a valóság- Ön szerint az egyház képes hatéko­nyan segíteni a várva várt kedvező fo­lyamatok elindításánál?- A zsinatunk záró szentmiséjén mondtam el a példát, s lehet, hogy itt is érdemes idézni. Ha valaki ismeri az egyházát, az tudja, hogy sohasem volt Bábel Balázs érsek ■ olyan időszak, amikor az evangéliu­mot ideálisan sokan és hosszú távon megvalósították volna. Még az ősegy­ház élete is tele van esendőséggel, pe­dig ők nagyon közel voltak Jézus Krisztus föltámadásához és a Szentlé­lek elküldéséhez. Minden korok ke­resztényeiben a lélek kész, de a test erőtlen. A mi Urunk tudta ezt, mert olyan vetésről mondta a példát, amely­ben a konkoly is megterem. És tudjuk, hogy az sem lesz tökéletes, amit ez­után teszünk. De megpróbáljuk újra, és talán éppen ez a talpra állás, ez az új meg új indulás fejezi ki igazi lénye­günk. Ezzel kínálunk példát a gyak­ran megfáradt, hitevesztett társadal­munknak.- Hallotta biztosan Ön is a kérdést: mit akarnak ezek? Hiszen éppen az egyhá­zon teljesül be a Biblia kemény ígérete: megverem a pásztort és elszéled a nyáj. Az elmúlt tíz élvben csak az egyházme­gyében több mint félszáz katolikus pap távozott az élők sorából. Amióta Ön itt szolgál - két éve -, már a tizenharma­dik paptestvérét temette el. A számítá­sok szerint 2008 körül 46 aktív pap mű­ködik majd az egyházmegye mintegy másfél száz plébániáján.- Éppen erről beszélek! Aki ismeri a kalocsai egyház történetét, tudja, hogy bár a legelső alapítások közé tartozott - a koronát magyar földre hozó Asztrik apát irányításával feltehetőleg már 1002-ben megszerveződött -, volt idő, amikor mindenét elveszítette. Vára, székesegyháza romokban hevert. Híve­it, papjait szétkergették vagy megölték. (Igaz, megesett az is, hogy - az eszter­gomi érsek ősi jogának csorbítatlansága nélkül - a királykoronázás Kalocsa ér­sekére hárult.) A hivatások kérdése tit­kokat rejt. Nem sokat szólhatunk hoz­zá, mert erőszakkal vagy valami jó pro­pagandával nem lehet papokat toboroz­ni. De én nem félek. Vannak jelzések, amelyek biztatnak bennünket. Az idén például - a megszokottól jóval több - kilenc papnövendéket vehettem föl. Nem szabad elfelejteni, hogy a meghí­vás az Istentől ered; az egy ajándék. Bí­zok és remélek, hogy nem marad pász­tor nélkül a nyáj. Mert tudom azt is; szükség van, szükség lenne aktív, lel­kes, tiszta, lelkesítő fiatal papokra eb­ben a válságoktól szenvedő korban. Ezt nem az egyházi személyek állítják, ha­nem a hívek, sőt időnként a vallástalan polgárok is....- Mit tesznek azért, hogy az örömhírt, a tanítást ne csak a hívek, a templomba járók, a vallásosok ismerjék? Hogy érik el, hogy a római katolikus egyház törté­nelmi kapui valóban szélesre tárulja­nak?- A sok rendezvény közül egyik sem volt belterjes. Jöhetett és jött a város­ból és a régióból is, aki tehette. A nyi­tottság jegyében helyezzük ma ki, a Szent István-szobor előtti térre - kato­nai díszőrség oltalmazásával és tisztel­gésével - a könyvtárunkból a koroná­zási ékszerek hiteles másolatait. És ép­pen ilyen gesztusként születhetett meg s kerül fölállításra a hét kalocsai érsek szobra a sétálóutcában. Intézmé­nyeink minden érdeklődőt várnak. A nemrég felújított, igazán pompás Kato­na-házunkat a városi rendezvények otthonává avattuk.- A kalocsai augusztus 20-ai koszorú­zás körül mégis élénk vita bontakozott ki az utóbbi hetekben.- Voltak feszültségek, de azt hiszem, mára megszületett a konszenzus a vá­ros társadalmi, politikai és egyházi szervezetei között. Én végig azt pártol­tam, hogy ne legyen harminc koszorú és kilencven koszorúzó. Úgy gondol­tam, hogy egyszerűsítsük, tisztítsuk meg fölösleges sallangjaitól ezt a de­monstrációt. Az ünnepen két diák, a város, az egyház és az állam képviselő­je kíséretében vigye a korona alakú ko­szorút nagy királyunk szobra elé. Végül úgy egyeztünk meg; ha lesz több ko­szorú, hát legyen, de a szereplők hosz- szas felsorolása elmarad. Ilyenkor ne pártoskodjunk, ne soroljunk föl, címe­ket, neveket, cégeket... Ünnepi üzenet- Ön holnap, az ünnepi nagymisén nem csak az egyházkerület híveihez, de az ország nyilvánosságához is szólhat, mert az érseki misét közvetíti a Kossuth Rádió. Milyen üzenettel készül?- Legyünk jó keresztények és jó ma­gyarok. Az, hogy Szent István király a pápától kérte a koronát, azt jelenti, hogy tudatosan kereszténnyé akart lenni. Az pedig, hogy a latin egyház­hoz fordult, a magyarságunk biztosíté­ka volt. Ezt sokan talán nem is gondol­ják. Bár tudjuk, hogy most a bizáci egyház is szentté avatta első királyun­kat, nem szabad elfelejtenünk, hogy a Róma felé fordulás akkoriban igen ko­moly döntés volt. A történelem tanúsá­ga szerint, ha mi Bizánctól kérjük a hithirdetőket, akkor elveszünk, meg­semmisülünk a körülvevő szláv tenger­ben. Szent István az Űr kegyelméből ettől óvott meg minket. Nem tudtunk megmenekülni ugyan a történelem vi­haraitól, de megmaradtunk. Istennek legyen hála... FARKAS P. JÓZSEF Ereklyéink a Parlamentben A budapesti bazilika kanonokja őrzi a Szent Jobbot Székesfehérvár, majd Esztergom után az idei Szent Jobb- körmenet a budapesti Kossuth Lajos téren, az Országház­ban fejeződik be. Az ereklyét rövid időre a Szent Korona mellé helyezik, majd visszaszállítják a bazilikába. A mil­lennium tiszteletére egy évre hazánkba érkezett Dubrovnikből a magyarság államalapító királyának kopo­nyaereklye darabja, amelyet az érdeklődők a Szent István- bazilikában tekinthetnek meg. Budapest A keresztény magyar állam meg­alapítójának, Szent Istvánnak ün­nepén kivételes események tanúi lehetnek mindazok, akik figye­lemmel kísérik a millenniumi rendezvényeket. A Szent Jobb az augusztus 20-ai körmeneten kí­vül egész évben a bazilika ki­emelt helyén tekinthető meg. A hazánkba érkezett koponyaerek­lyét pedig a biztonsági rendszer­rel ellátott Szent Jobb kápolná­ban helyezik el.- Szent István mumifikálódott jobb kézfejét a katolikus egyház ereklyeként tiszteli. Tiszteletben tartjuk mindazon személyek földi relikviáit, akiket szentté avattak - nyilatkozta lapunk munkatársá­nak a Szent István-bazilika kano­nokja, Szabó Géza.- István király jobb kézfejének fennmaradását az egyház állam- alapítónk kettős eltemetésével magyarázza. A legenda szerint Istvánt először 1038-ban, majd 1060-ban temették el Székesfe­hérváron. A második temetés előtt választották le jobb karját, amelyet a következő évszázadok­ban számtalan helyre hurcoltak. Az ereklye raguzai domonkos szerzetesekhez került, akik már Szent István egyik kisebb kopo­nyadarabját is őrizték. Tőlük sze-' rezte meg az ereklyéket Mária Te­Az évezredes magyar ereklye, a Szent Jobb. rézia 1771-ben, s ő rendelte el a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárba is felvetette. A Szent Jobbot Budára szállíttatta és körmenetben vitték végig a városon augusztus 20-án.- A 18. század óta vigyázza az ereklyét a Szent Jobb őre, aki kö­teles azt biztonságban, kellő tisz­telettel és méltósággal, hozzáfér­hető helyen őrizni, s jeles alkal­makkor a nép, a hívők elé tárni. Ezt a tisztet 18 éve Szabó Géza, a bazilika kanonokja látja el, aki lapunknak elmondta: idén csak a két városba vitték el az ereklyét. Székesfehérvárra, ahol István a törvénynapokat tartotta és ahol eltemették, valamint Esztergom­ba, ahol államalapítónk született, majd megkoronázták. Az idei ün­nep egyik fénypontja a Szent Jobb parlamentbe vitele lesz, ahol a Szent Korona mellé helye­zik. Szabó Géza nem tartja kizárt­nak, hogy a koponyamaradvá­nyok is ott legyenek a 20-ai szent­misén, valamint a Szent Jobb- körmeneten. A Dubrovnikból egy évre köl­csönadott koponyaereklyét kü- löngéppel, rendkívüli biztonsági körülmények között szállították a fővárosba. A díszes tartóba helye­zett csontok története olyan kalan­dos, mint a Szent Jobbé. A törté­nészek között nincs egyetértés ab­ban, hogy a maradványokat ma­gyarok rejtegették, menekítették-e el az országból, vagy a törökök zsákmányként hurcolták-e el ma­gukkal. Megtalálásuk után Mária Terézia azokat a horvátországi do­monkos rendi kolostorra, míg a Szent Jobbot a hazai Angolkis­asszonyok zárdájára bízta. H.M. István király és az államiság Államalapítás Egyes hazai történészek szerint némileg megkésett a millennium. A magyar álla­miság már száz évvel Szent István előtt is létezett. Kris- tó Gyula, a szegedi Univer­sitas professzora azonban meggyőződéssel vallja, hogy a feudális állam létrejötte csak és kizárólag első kirá­lyunk nevéhez köthető.- Ugyanakkor a magyaroknak lé­tezett egy korábbi, nomád jelle­gű államuk, olyan, amilyen pél­dául a hunoknak is volt - tette hozzá az előbbiekhez Kristó Gyula történész, aki Szekszár- don tartott előadást, a szekszárdi fórum keretében. Ám ez sehol nem váltott át egy- akkori - európai típusú állami­sággá. Illetve, egy kivételt azért ismerünk: a Kárpát-medence ma­gyarságáról van szó. S nem Géza, hanem - erőteljes német hatásra - Szent István a nagy tett végrehaj­tója. Hallgatóimnak ezt úgy szok­tam mondani, hogy Géza még a túlparton, István már az innenső parton van. Kristó Gyula történészprofesszor ■- Tehát egy komoly külső erő kellett a váltáshoz...- Ebben nincs nagy különle­gesség. Ha végigtekintünk a vi­lágtörténelmen, akkor azt lát­juk, hogy a jelentős politikai formációk mindig egy-egy or­szághoz kapcsolhatók. A kapi­talizmust voltaképpen egy ál­lam, Anglia „találta ki”. Ez a példa szóródott szét az egész vi­lágon. A szovjet típusú kommu­nizmusnak is egy központja volt. A globalizáció is egy or­szágból, az Egyesült Államok­ból sugárzik szét a földkerek­ségre. A feudalizmus a frankok­hoz köthető, ezt az államtípust a németek közvetítették kelet, így az akkori magyar területek felé.- Államalapító Szent István ki­rályunk homlokát véleménye sze­rint érinthette a ma ismert ma­gyar korona?- Biztos, hogy nem. Erre bizo­nyíték az is, hogy a korona alsó részének egyik ábrázolása Szent István után készült...- Néhány kutató úgy véli, hogy ez utólagos betoldás...- Ismerem ezt, és az ehhez hasonló, hajuknál fogva előrán­gatott álérveket. A bizánci Du- kasz Mihály és Konstantin csá­szár, valamint I. Géza királyunk ábrázolása azt bizonyítja, hogy a korona alsó része legkorábban az 1070-es években készült. A felső rész egyfajta fekete doboz, itt a keltezéssel is bajban va­gyunk. Azt mindenesetre el tu­dom képzelni, hogy ennek az abroncsrésznek az egyik eleme, például valamelyik drágakő kapcsolódhat Szent Istvánhoz.-SZÁ­Géza fejedelem első szobra Közös összefogással készült az alkotás Verőce Elkészült az államalapító Szent István király apjának, Géza feje­delemnek az első lovasszobra, amelyet szombaton lepleznek le Verőce főterén. (Mint ismeretes, a fejedelem István előtt, 972-997 között uralkodott.) Bethlen Farkas polgármester a sajtó munkatársának elmondta: Tóth Dávid szobrászművész al­kotásához több nagy cég is hoz­zájárult. így a hárommillió forint­ba kerülő, 210 centi magas kőta­lapzatot a váci Duna-Dráva Ce­ment és Mészmű Rt. adományoz­ta, a szobor díszkivilágításához pedig a Magyar Villamos Művek Rt. járult hozzá 1,5 millió forint­tal. A lakosság adományaira is szükség volt, annál is inkább, mert a félig elkészült szobor egyes darabjait néhány hete el­lopták, a hiány pótlása pedig te­temes költséget emésztett fel.

Next

/
Thumbnails
Contents