Petőfi Népe, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19 / 194. szám
2000. Augusztus 19., szombat MAGYAR Petőfi Népe - 5. oldal M I L L E N N U M Erdély, 1000 év után Elkészült Szász András könyvének első kötete A szerző Déva várának tövébe is felkapaszkodott. ■ Szemünk előtt vált szenve- Szász András újságíró a nyolc- délyes és kiváló fotóssá vanas évek végén, Ceausescu Szász András, a Petőfi Népe rendszere elől menekülve, a szerkesztője. Nagyváradról zöldhatáron érkezett családjával áttelepült kollégánk tegnap Magyarországra. Az iparban elegy háromrészesre tervezett töltött rövid kitérő után csaknem képes kiadvány első köteté- tíz évvel ezelőtt került lapunk- vel állt a nyilvánosság elé. hoz. Személyében bámulatosan szívós és kitartó kollégával talál- A másfél száz színes fényképpel kozhattunk, aki amellett, hogy a kiadott könyv Nyugat-Erdélyen felszín alatti Magyarországot is vezeti végig a szemlélőt. A szerző igyekezett mielőbb jól megismer- Erdély várairól, várkastélyajrólés ni, mindvégig hiteles erdélyi matemplomairól készített felvételei- gyár maradt. Minden szavában, vei, írásaival kívánja felkelteni az minden gesztusában letagadha- érdeklődést szülőföldje iránt. A tatlanul ott van a múlt, az a csak- további két kötet Közép-Erdélyt nem négy évtized, amit romániai és Székelyföldet mutatja majd magyarként élt át. be. A lakiteleki Antológia Kiadó Azt a gondját, hogy alig-alig és Nyomda gondozásában meg- tud szabadulni az őt visszahívó jelent munkához - amely az Er- belső feszültségtől, szintén hite- dély, ezer esztendővel az állam- lesen és ügyesen oldotta fel: tu- alapítás után címet viseli - ristaként sokszor hazatérve há- Tempfli József, nagyváradi római rom kötetre való képet fotózott katolikus püspök írt előszót, össze, s utánajárt a felkeresett vá- Tempfli püspök tegnap részt is rak és templomok történetének vett és dedikált a Lakiteleki Nép- is. Barangolásainak eredményét főiskola Kölcsey Házában tartott osztja meg velünk a tetszetős ünnepélyes könyvbemutatón. megjelenésű kiadványban, b. f. i. Szász András, Tempfli József és Lezsák Sándor a könyvbemutatón. fotó:v.p. Keleti szentté avatják Istvánt Egyháztörténeti jelentőségű bejelentésre készül a konstantinápolyi pátriárka a magyar államiság millenniumi ünnepén, augusztus 20-án. Államalapító Szent Istvánt pátriárkái és zsinati határozattal felveszik a keleti ortodox egyház szentjei közé is. Államalapító kir- lyunkat tehát Kelet-Európábán is tisztelik. Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkára lapunknak elmondta: az államalapító királyt az augusztus 20-i ünnepség keretében deklarája szentként I. Bar- tolomaiosz konstantinápolyi pátriárka. A történelmi lépés a konstantinápolyi egyetemes patriarchátus szuverén döntése volt, s a másfél évig tartó kanonizációs folyamatot Michail Sztaikosz bécsi görög metropolita vezette. Az 1054-es egyházszakadás óta nem volt példa arra, hogy nyugati keresztény szentet az ortodox egy- ház is elfogadott volna. ■ Mi történjen a millenniumi zászlókkal? Minden zászló akkor tölti be feladatát, ha saját életre kel, s önálló története van KOZICZ JÁNOS történész, a piarista általános iskola igazgatója 1958-ban született Kiskunhalason. 1980-ban Baján szerzett tanítói diplomát, de azóta Kecskeméten él. 1984-ben rajz-történelem szakos tanár lett, 1988-ban pedig történész diplomát szerzett az ELTE-n. 1995-ben a jászkun bandériumok egyenruháiról és címereiről írt könyvet. 1996-ban Kecskemét címerei és zászlói című könyvét adták ki, 1998-ban pedig az 1848-as szabadságharc zászlóiról szóló könyve jelent meg. A települések sorra veszik át a millenniumi zászlót, de tanácstalanság is tapasztalható abban, hogy mi történjen velük.- A hazai zászlókultusz legfőbb jellemzője, hogy feledésbe merült, s a rendszerváltást követően sem kapott még új erőre - mondta Kozicz János, aki történészként csaknem két évtizede foglalkozik zászlókkal. - A mienknél sikeresebb és boldogabb országokbban nagy zászlókultusz van - folytatta. - Remélem, hogy nálunk is hasonlóan terjed majd el a zászlók szeretete és tisztelete.- Kezdjük mindjárt a millenniumi zászlóval! Magam halbttam egy kisváros tájékozatlannak tűnő első emberétől, hogy a zászló helye a jövőben a polgármester fiókjában lesz.- Ez tévedés. A millenniumi zászló története sem befejeződik azzal, hogy megkapja egy település, hanem éppenhogy elkezdődik.- Mit lehet vele csinálni?- A zászló egyik oldala üres. Ide feltétlenül érdemes ráhímezni a település címerét, s valamilyen jelmondatot.- Sok településen ezt országzászlónak tekintik, s visszariadnak attól, hogy saját jelképet hímezzenek rá, vagy hozzányúljanak.- A zászló a településnek a magyar államhoz, magyar nemzethez való tartozását jelképezi. Ám attól a pillanattól kezdve, hogy megkapták, ez a település saját zászlaja. A zászló történetének a település történetével kell összefonódnia, továbbra is hangsúlyozva a helyi közösség és a nemzet összetartozását. Ebbe beleillik a saját címer felhasználása.- Mit lehet még tenni?- Amit általában a zászlókkal. A zászló irányt mutat, jelképezi az alatta egybegyűltek összetartozását, vagy valamilyen méltóság jelenlétét. Fontos, hogy a zászló jelen legyen a település életének ünnepi rendezvényein. Emellett a zászlót több alkalommal is fel lehet például szalagozni, s a szalagra írt jelmondattal megfogalmazni valamilyen időszerű üzenetet a zászlótulajdonos közösség és a jövő számára.- Fel lehetne többször szalagozni a millenniumi zászlót is?- Minden zászlót illik többször is felszalagozni. Tehát nemcsak azzal az egy alkalommal, amikor az ünnepélyes átadásnál a zászlóanya feltűzi a szalagot. A zászlóanya egyébként eredetileg annak a hölgykoszorúnak a vezéralakja volt, amelyik a zászlót elkészítette. A zászlóanyának így döntő szerepe volt abban, hogy milyen jelmondat kerüljön a szalagra, esetleg magára a zászlóra is. Zrínyi Ilonáról tudjuk, hogy személyesen szalagozta fel Thököly egyik zászlaját. Bethlen Gábor felesége, vagy később Batthyány Lajos és Kossuth Lajos felesége is zászlóanya volt.- Kik szalagozhatnák fel az új zászlót?- A zászlót többször is felszalagozhatja az adományozó. Egyébként a szalagtűzés felkérésre történik. El tudom képzelni, hogy egy település évente felkéri a millenniumi zászló felszalagozására azokat, akik a közösség országos vagy nemzetközi hírnevét öregbítették. Ehhez hasonlóan a település zászlaját is felszalagozhatják a helyi kiválóságok. Helyi pártok, egyházak és társadalmi szervezetek, vagy a sikeres fiatalok. Egy-egy közös rendezvény kapcsán a szomszédos vagy a testvértelepülések képviselői. Az is szokás, hogy a zászlórúdba szögeket ütnek be. Jó ötletnek tartanám, ha a millenniumi zászló rúdjába az átvevő képviselő-testület tagjai ütnék be a nevükkel ellátott szögeket, emléket állítva a millenniumi testületnek. A zászlót virág- vagy ezüstkoszorúval is szabad ékesíteni, s kitüntetéseket is lehet rátűzni, mint a győztes csaták után a katonák tették.- A zászló tehát folyamatosan él.- Egy zászló, ha nem veszíti el a közösség, két-háromszáz évig is él. A polgármesternek időnként le kell oldani a szalagokat, s ezeket lehet kifeszített selyemzsinóron vagy vitrinben őrizni. Ha a futballcsapat megnyeri a bajnokságot, s az ünnepi vacsorán babérkoszorút tűznek a település vagy az egyesület zászlajára, akkor annak a leveleit a játékosok között lehet szétosztani, akik tovább őrzik.- Mi lesz a zászló történetének vége?- Régen, ha megszűnt egy céh vagy mondjuk dalárda, akkor a zászlaját a templomban helyezték el. Ha pedig az anyaga tönkrement, akkor szétszabdalták, s a használható darabokat rávarrták egy miseruhára vagy újabb zászlóra. Ha viszont a jövőben megszűnik egy település, akkor illik gondoskodni arról, hogy a zászlók megfelelő történeti gyűjteménybe kerüljenek.-Mit várhatunk? Mi lesz a millenniumi zászlók sorsa mondjuk száz év múlva?- Lesz olyan település, .amelyik megszűnik, és múzeumba adja a zászlót. De nem biztos, hogy tudni lehet, kié volt a zászló, mert nem hímezték rá a saját címerüket. Akad majd olyan település is, amelyik nagy szégyenben lesz, mert nem találja a zászlót, amikor az akkori országgyűlés vagy kormány újra fel akarja szalagozni. S remélhetőleg sok olyan település lesz, amelyik az újabb száz esztendő történetét jelképező szalagokkal, koszorúkkal és szögekkel együtt mutatja majd fel a féltve őrzött ereldyét. balaif. istván Szent István Árpád-házi arcmása Szent István műve maga a nyugateurópai civilizációba tagozódott keresztény Magyarország. Természetes reakció, hogy miként minden nagy mű esetében, az állam- alapításnál is kíváncsian keressük az ügy mögött álló embert is. Ám amikor szentté emelésének évfordulóján megpróbálunk István királyunk alakjára feltekinteni, azt sohasem láthatjuk hitelesen, hajdan volt fizikai valóságként. Kénytelenek vagyunk mások, a régen voltak szemével látni; írástöredékekből, alig alkalmas képekből következtetünk a jellemvonásokra. Szigorú arcvonások Az eredeti XI. századi miliő nélkül a ma emberének kevéssé valósan értékelhetők az olyan jellemvonások, amiket Szent István nagyobb legendájában olvashatunk: „Á komolyságot, amelyet már ifjúkorában magára öltött, élete végéig megőrizte. Ajka csak nagy néha húzódott mosolyra, mert a Szentírás szavaira gondolt, amelyek szerint a nevetéshez fájdalom vegyül, és a túlságos örömre gyász következik. Ezért a szeme előtt mindig az igazság és a jog lebegett: mint király megfontolt volt, és nem fenyegetőzött sem tekintetével, sem szavakkal.” Az 1031-ből származó, és később koronázási palásttá emelkedett miseruhán szerepel Szent István egyetlen hiteles ábrázolása. Ezen a fej alig nagyobb, mint egy mai terjedelmesebb pénzérme. Az anyag, vagyis a textília, az ábrázolási technika (hímzés), és a méret aligha alkalmas az egyéni arcvonások érzékeltetésére. A szokottnál nagyobb fülkagyló akár a mintarajzoló ügyetlensége is lehet. Az viszont nyilvánvalóan hiteles, hogy az akkortájt ötvenedik életévén túl járó király fején pántkorona van, kezében lándzsa és országalma - valamennyi elveszett a XI. század viharos esztendeiben -, szeme mélyen ülő, arca komoly, kétoldalt lelógó bajuszt és rövidre nyírt körszakállt viselt. Az utókor képzőművészeinek fantáziáját a koronázási paláston lévő kép azonban soha nem zavarta, illetve nem befolyásolta: Szent Istvánt általában hosszú, tömött szakállal ábrázolták szobrokon, festményeken, illusztrációkon. Magas volt vagy alacsony? Nagy kérdés, hogy vajon az Árpád-ház híres férfiúira jellemző küllem Istvánig visszavezethető- e? Az Árpádok arany ágának egyik legkiválóbb hajtása Szent László, 1. Béla király fia volt. Annak a Vazul hercegnek az unokája, aki - legalábbis az akkori hivatalos verzió szerint - Imre herceg halála és Orselo Péter trónörökössé jelölése miatt István király ellen összeesküvést szőtt, és akit ezért megva- kíttattak. László viszont az állam- alapító munkájának legtehetségesebb, legsikeresebb folytatója lett, aki túltette magát a családi ellenérzéseken, és szentté avattatta István királyt. Róla maradt fenn egykorú tudósítás - még ha a leírás eléggé elnagyolt is -, hogy milyen volt termete, külseje. Kanonizációjára írt legendája a fizikai adottságokra is kitérően jellemzi László királyt: „... Erős karú és gyönyörű ábrázatú volt. Magas termetével más emberek fölött egy fejjel kitűnt, úgy hogy az adományok teljessége benne duz- zadozván, már maga testalkata is királyi koronára méltónak tüntette fel.” Az ábrázolás összhangban van azzal, amit a kortárs, egy Pannóniába jött francia szerzetes ezzel a kifejezéssel érzékeltetett: „elegan- tissimus rex”. A sors különös kegyelmének mondhatnánk, hogy éppen a Szent László fej-ereklye- tartóján öröklődtek az utókorra az Árpád-ház családi arcvonásai. Tulajdonképpen a mai tízezres bankónkon szereplő Szent István- ábrázolás erről az ereklyetartóról kapta az ihletet és mintát. A bankó főalakját rajzoló művész ugyanis nem találta előnyös modellnek a koronázási paláston szereplő István-képet, ezért László vonásaiból alkotta meg a maga arcmáslátomását. Csakhogy Lászlóról sem maradt fenn igazi arckép. Az ereklyetartó majdnem száz évvel a lovagkirály halála után készült, és erősen feltételezhető, hogy a művész kortárs modellje valós történelmi személy volt. Ismeretes, hogy a Lászlót szentté avattató III. Béla földi porhüvelye maradt fenn hitelesként legépebben. Az antropológusok III. Béla koponyáját tanulmányozva megállapították, hogy az arc alkata teljesen egyezik Szent László hermájáéval. Vagyis ezek szerint tízezres bankónk Szent István királya alighanem leginkább III. Bélára hasonlíthat. Egyik király a másik mintája A győri székesegyházban őrzött ereklyetartó középkori művészetünk csodája. Az előbbi érdemén túl jelkép is: a fej épp csak nyíló ajkával, homlokráncaival a szenvedő Krisztust is példázza. A művész az arany arcon a szemeket belül kék ellenzománccal festette be, tehát Lászlónak - illetve az ereklyetartó megrendelőjének, III. Bélának - kék szeme volt. Az öröklődés folytán netán az Árpádház tagjainak általában. De ez csak egy tetszetős, spekulatív fel- tételezés. Az arcmáshoz kapcsolódó történelmi folytonosságvonal azonban tény: III. Béla kezdeményezte annak a László királynak a szentté avatását, aki a államalapító Istvánt emeltette a szentek körébe. A politikai példakép-hasonlóság meglepő - szívesen mondanánk: hogy törvényszerű - összefonódást mutat az arckép művészi átörökítésével. DUNAI IMRE
