Petőfi Népe, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22 / 95. szám
2000. Április 22., szombat PM““pe Húsvéti magazin Szerkeszti: Bán János, Sz. Miklós Magda A bizalom a jó közösség alapja Húsvéti öröm - együtt minden jó szándékú emberrel Újra meg kell tanulnunk húsvét üzenetét! Bölcskei Gusztáv református püspök a hagyományokról Ünnep előtti beszélgetés dr. Bábel Balázs kalocsa-kecs- keméti érsekkel. A húsvét a keresztények számára a legnagyobb, a legigazibb ünnep. A megváltás jó híre a terhelt, megfáradt emberi lélekbe a remény, az öröm, a bizalom érzését ülteti. Ezzel egy időben, a természet tavaszi újjászületésének élménye megújulásra indítja az embereket. Az egyház pedig lelkére köti a híveknek, hogy évente legalább egyszer, húsvét táján szülessenek újjá. Vajon hogy tudja szolgálni ezt a megtisztulási, megújulási folyamatot a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye? Köztudott u- gyanis, hogy nagyon kevés a pap és az egyházi szervezetek is sokféle hiánytól szenvednek. A többi között ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Bábel Balázs érsekkel, a főegyházmegye első papjával.- A gondokról természetesen tudok - válaszolja a metropolita de a jubileumi szentév húsvéti ünnepét köszöntve hadd szóljak inkább a reménységeinkről. Amióta kinevezett a Szentatya ide, rendszeresen járom az egyházmegye útjait. Ma már elmondhatom, hogy szinte kivétel nélkül minden plébánián voltam legalább egyszer. És bízva mondhatom: nagy csoda részesei lehetünk. Mert ezekben a megfogyott közösségekben megtapasztalhatjuk, hogy - minden múltbéli üldözés, megalázás és annyi jelenkori kísértés ellenére - él húsvét hite és öröme.- Sokak szerint a hívekkel fönntartott testvéri-atyai kapcsolatot megterheli, hogy az érseki székhely és a hivatal Kalocsán van. Nem lenne jobb átköltözni Kecskemétre, ahol a legtöbb a katolikus hívő?- Gondolkodtam már ezen én is. A történetiség azt kívánja, hogy a kalocsai érsek Kalocsán maradjon. Azt pedig természetesnek találom, hogy a szolgálat újra és újra útra indít. Kecskeméten például biztos, hogy többet miséztem, és többször tartottam lelkigyakorlatot, mint Kalocsán. Gyakran megfordulok a megye- székhelyen, a Czollner téren és a Szentcsalád-plébánián, meg az iskoláknál. Itt a Duna-parti városban hetente - csütörtökönként - felnőtt hittancsoportot vezetek, de a hétvégéim szinte kivétel nélkül a kisebb egyházközségeké. Az érseki hivatalt egyébként nem is nagyon lehetne átvinni, mert a Kossuth téri helynökségen kicsi a hely. És az épület - az egykori rendőrség - máig sem került át a tulajdonunkba. Es ha Kecskeméten laknék, akkor Bajára, Bácsalmásra vagy Jánoshalmára mikor juthatnék el? Nem nyernék szinte semmit időben, kilométerben. Az én munkám nem reprezentáció. Inkább zarándoklat...- A plébániák élete a lelki- pásztor és a hívek meghitt kapcsolatán alapul. Mostanában gyakran hallani híreket e bizalom megingásáról. Anyagi természetű ügyekről van szó. Gondolok itt a Lakiteleki Népfőiskola megvásárlására vagy a Guli- ga-ügyre.- Magam is vallom: az egyházi vezetőknek nagyon vigyázniuk kell ezekben a kérdésekben. Az anyagi természetű ügyek szinte mindenütt megterhelik a papok és a hívek kapcsolatát. Bizalom nélkül nem működhet érlelőén a lélek, nem teljesítheti igazi funkcióját a plébánia. Az Ön által említett témák azonban a Csanádi egyházmegye ügyei.- Lakiteleket Önnek is bizonyosan fölajánlották...- Ez igaz. Nem is lett volna haszontalan a megvásárlása. Sokféle közösségünk - ministráns- és diakónus-kör, KÁLÓT, KALÁSZ - nélkülözni kényszerül az alkalmas találkozási helyeket; pedagógusaink, civil segítőink továbbképzésére is kellett volna hely. De nem volt pénzünk. Nekünk eladósodott iskoláink, romos templomaink, düledező falusi-tanyasi plébániáink vannak. Nem is merészeltem volna erre gondolni. Az anyagi részleteket nem ismerem, de biztos vagyok benne, hogy tisztán kezelt dologról van szó.- Sokan mégis úgy érzik, az egyház az anyagi ügyeit titkolja. Óriási összegekről lehet szó.- Higgye el, nincs titkolniva- lónk. A plébániai gazdálkodás a közösség tagjai számára nyilvános. Az egyházközségi szabályzat előírja, hogy az év végi hálaadáskor részletes mérleget kell ismertetni. „B” kasszáról és egyebekről én először a Guliga-ügy kapcsán hallottam. Azt persze tudtam, hogy a Szent Antal perselyből bajba jutottak támogatására számla nélkül is adhat a lelkész pénzt. Míg egyházunk él, segíteni fogja a szegényeket.- De az állam is ad, a hívek is, külföldről is érkezik segély...- Azt mindenki láthatja - nyilvános -, hogy mennyi állami támogatást kapnak az egyes egyházak. Ez az összeg persze nem a papok magánpénze, hanem az intézmények, szervezetek fönn- tarását szolgálja. Azt pedig most árulom el: az egyházmegye, központi járulékként, az egyházközségek összességétől évente ötmillió forintot kap befizetésként. Mel- lékelve kapjuk a kéréseket: tetőjavítás, beázások, ablakjavítá- s o k , templomépítés. A külföldi segélyek elapadtak. Magyarország, Közép-Kelet-Európa a rendszer- változtatás óta nem számít kiemelt segélyezendő területnek.- Most a szentévben zárják le az öt évvel ezelőtt dr. Dankó László érsek úr által alapított helyi zsinatukat.- Számos dokumentum született, azt azonban nem mondhatnám, hogy az öt esztendő során meg lehetett újítani az egyházmegye közösségeit. Én úgy gondolom, hogy most, amikor lezárjuk ezt a zsinati szakaszt, a megállapítások végére nem pont kerül. Én - hadd hozzam az írásjeleket példának - kettőspontot tennék a lezáró dokumentum szövegének végére. Hisszük, hogy a nyitott és toleráns emberek társadalmában valóban egy új világ születhet. Ennek előzetes örömét, kegyelmét kívánom a Petőfi Népe minden olvasójának ezen a szép napon, 2000 húsvétján... Farkas P. József Ünnepelni is tanulni kell. Nagyon nehéz tartalmasán ünnepelni ott, ahol megszakadtak a hagyományok - nyilatkozta a húsvét közelgő ünnepe kapcsán Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyar- országi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A püspök utalt arra, hogy a húsvét a kereszténység legelső ünnepe, amely a Krisztus-hit lényegét foglalja magában. Hangsúlyozta azonban, hogy a méltó ünnepléshez a ha- gyomá- nyokat tovább kell adni a következő generációknak, azokba „bele kell nőni”. Az átörökítésben sokat segíthetnek az egyházi iskolák, hiszen az ünnepi szokásokat sokszor már a szülők sem ismerik - mondta. Bölcskei Gusztáv kitért arra, hogy a református gyülekezetekben nagycsütörtökön este, nagypénteken, húsvét vasárnapján pedig délelőtt és délután zajlik istentisztelet. Tájékoztatása szerint vasárnap több helyen a temetőkben tartanak istentiszteletet, hétfőn pedig számos református templomban keresztelnek is. A püspök elmondta azt is, hogy néhol ismét gyakorlattá kezd válni a nagypénteki passió, amelynek keretében - szó szerinti előadásban - bibliai szemelvényeket jelenítenek meg. Bölcskei Gusztáv kitért arra is, hogy az árvízi veszély miatt feltehetőleg sok helyen húsvét ünnepén is kint kell majd dolgozni a gátakon. Az egyháznak három területi egységét: a Duna- melléki, a Tiszán inneni, valamint a Tiszántúli Egyházkerületet érinti az árvíz. Az árvíz nemcsak a lakóházakat fenyegeti: Tiszaburán, az Árpád-kori református templomban 50 centiméteres víz áll, és Vámosújfalun is éppen csak elkerülte az áradás a templomot. Bölcskei Gusztáv emlékeztetett arra, hogy egyházának zsinati tanácsa nemrégiben 10 millió forintot különített el az árvízkárosultak megsegítésére. Emellett kérik, hogy a gyülekezetek perselypénzüket - lehetőleg a húsvéti perselypénzt - ajánlják fel ugyanerre a célra. A nyuszi és a tojás sok ezer éves jelképek A kereszténység húsvétkor Jézus feltámadására emlékezik, de az ünnephez kötődő szokások közül sok pogány eredetű. így a festett tojás ajándékozásának szokása az egyiptomi fáraókig és a nagy perzsa királyokig követhető vissza, s a nyuszi is felbukkant már az egyiptomi mitológiában is. A tojás ősidők óta a termékenység egyik jelképe, az élet eredetének szimbóluma. Már Krisztus előtt 5000 körül is színesre festett tojásokat fogyasztottak a tavasz ünA XVI. század óta a néphit a nagypénteken és az előző napon tojt tojásoknak áldásos és a gonoszt távol tartó hatást tulajdonít. A kifestett tojásokat először 1615- ben említették. Ami a húsvéti nyuszit illeti, ugyancsak termékenységi jelképként jelent meg az egyiptomi mitológiában. A tojást hozó húsvéti nyulat Németországban első ízben a XVII. században említették, s egyes források szerint Bizáncban Krisztus jelképe volt. A feltételezés szerint ugyanis a nyúl nyitott szemmel alszik, s ezért hasonlították a feltámadó JézusA húsvéti gyertya első ízben 384-ben jelent meg Piacenzában. A feltámadott Krisztust jelképező gyertya mai formája évszázadok alatt alakult ki, s ma Krisztus mennybemenetelének ünnepéig minden szentmisén és keresztelőn meggyújtják a katolikus templomokban az oltárok mellett felállított gyertyát. Maga a húsvét a kereszténység előtti tavaszünnepekhez kötődik, s a niceai zsinat (Kr. u. 325) döntése alapján a tavaszi első újhold utáni vasárnapon ünnepük. A húsvét germán nyelvekben használt megjelöléseire több magyarázat is létezik, s bár bizonyítást egyik sem nyert, tény, hogy a legtöbb a tavasszal hozza kapcsolatba az ünnepet. A húsvéti nyuszik ma már sajnos csak csokiból és csak a szupermarketekben szaporodnak jól, ott is csak ilyenkor, húsvét előtt. Bár még nem fenyegeti kipusztulás a mezei nyulat, de Ausztriában már 1990 óta a veszélyeztetett fajták listáján szerepel. Sajnos még ma is sok szülő ajándékozza meg csemetéjét édes kis élő nyuszival húsvétra, amint azonban az ajándék nyúl korba lép, meg akarnak szabadulni tőle. Ezért Ausztriában az állatvédők, de még az állatkereskedők is lebeszélik a szülőket az ilyen ajándékról, s állítólag egyre kevesebben vásárolnak elven nyuszit húsvétra. hohváth júlia A legősibb jelképek a nyúl és tojás. így ünnepel a világ A húsvét a kereszténység legrégebbi ünnepe. A názáreti Jézus születésnapját, a karácsonyt ugyanis csak a 4. századtól rendelte ünnepelni az egyház. A húsvét zárja le a Krisztus meghur- colására, keresztre feszítésére böjttel, gyásszal és bűnbánattal emlékeztető passióidőszakot, melynek legáhítatosabb pillanata a feltámadás. A világban sokféleképpen, ám egyazon gondolatiság jegyében ünnepük a húsvétot. A jeruzsá- lemi zarándokok - Jézushoz hasonlóan - keresztet visznek, miközben végigmennek a Via Do- lorosán, a fájdalmak útján. A Fü- löp-szigeteki Cutud városában tizenegy férfi pokoli kínokat áll ki, miközben keresztre feszítteti magát nagypénteken. Kéz- és lábfejükön átütött szögeken lógnak órák hosszat a keresztfán a perzselő nap alatt a vezeklés jegyében. A Vatikánban, a lateráni bazilikában a hagyományos lábmosással kezdődik a nagycsütörtökön a húsvét. Az utolsó vacsorára emlékezvén, az egyházfő jelképesen tizenkét papjának a lábát mossa meg. Előtte a Szent Péter- dómban tartott istentiszteleten megáldják a szent olajat. Csütörkön már némák maradtak Róma harangjai, miként a világ katolikus templomainak harangjai is „Rómába mennek”, és csak a feltámadás perceiben szólalnak meg újra. Nagypénteken került sor a hagyományos keresztútra a Colosseumnál: a pápa ezzel emlékezik, emlékezteti a világot Krisztus gyötrelmeire. Vasárnap tízezrek gyűlnek össze a római Szent Péter téren, hogy meghallgassák a pápa húsvéti üzenetét és részesüljenek az Urbi et Orbi (városnak, világnak) szóló áldásában. A Gergely- és a bizánci naptár közötti időszámítási különbség miatt az ortodox görög és szláv keresztény egyház egy héttel később tartja a húsvétot. A húsvét előtti elmélkedés, böjt és gyász után bekövetkező feltámadást, magát a húsvétot a népek különféleképpen ünnepük meg. Szicíliában például „kitör” a kollektív jókedv. A Szűzanya válláról leveszik a gyászkendőt, a halál és az ördög álarcait visszateszik az egyházi kellékek tárába. Spanyolország ugyancsak látványos módon, hangos jókedvvel feledteti a Semana Santa, a nagyhét bánatát: flamencót járnak vidéken, városban egyaránt. Aragóniában viszont a világon egyedülálló szokás dívik: a nagypénteki dobolás. A Semana Santa Madridban különösen látványos: az óváros szűk utcáiban kanyargó körmenetben vezeklők százai magas, csúcsos süvegálarcban cipelik keresztjüket, jó néhá- nyan méteres vasláncot, béklyót erősítenek bokájukra, hogy kínjaikkal méltó módon emlékezzenek a Megváltó keresztútjára. Sevillában ősi hagyomány, hogy a különféle cofradías-ok, vallásos egyesülések tagjai, akik általában egy-egy városrészben egymás közelében élnek is, a rájuk jellemző színű, szabású öltözékben vesznek részt a húsvéti körmenetben. A cofradías-tagok is lépést tartanak a korral. A Jaén városban élők például honlappal jelentek meg az Interneten, ekként is tájékoztatják egymást, hogy az idei nagyhéten hol és milyen színű öltözékben találkoznak majd.
