Petőfi Népe, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-27 / 277. szám
Karácsony elé... Fagyöngy alatt szabad a csók! Krisztus születésére emlékezünk december 24-én este, a karácsony azonban Krisztus születésénél jóval régebbi ünnepe az emberiségnek. Már az ókori Róma lakói, illetve Európa pogány népei is örömünnepnek tekintették a téli napfordulót, az évnek azt a napját, amikor a fény győzött a sötétség felett, és újra hosszabbodni kezdtek a nappalok, rövidülni az éjszakák. A régi hagyományok sok eleme ma is tovább él karácsonyi szokásainkban, ha nem is mindegyikről tudunk. A kereszténység előtti népek varázslatos hatást tulajdonítottak a szépségüket és életerejüket egész évben megőrző örökzöld növényeknek. A téli napforduló pogány ünnepeiről hagyományozódtak ránk karácsonyi örökzöldjeink - a fenyő, a fagyai és a borostyán. Ez utóbbit a rómaiaktól örököltük, akiknél Bacchus isten jelképének számított. Az angol karácsony másik nélkülözhetetlen kelléke, a fagyöngy a kelta papok, a druidák szent növénye volt. Azt tartották róla, hogy megoltalmazza, és bőséges gyermekáldással jutalmazza meg az embereket. Valószínűleg ez utóbbi hatására emlékeztet az az angol szokás, amely szerint a felakasztott fagyöngykoszorú alatt karácsonykor szabad a csók. A szimbólumok némelyike természetesen új értelmet nyert a keresztény felfogásban: a fagyai piros bogyói például Krisztus kiontott vérét jelképezik, míg a tüskés fagyallevelek és a fenyőfa szúrós tűlevelei a fejére illesztett töviskoszorút. A karácsonyfa-állítás sokáig nem volt általános szokás. Az ötlet Németországból ered, ahol a XVII. század tájékán díszítették fel az első fenyőket, kezdetben almával, mézeskaláccsal, angyalhajjal, később apró angyalkákkal, játékfigurákkal, majd színes üveggömbökkel is. A szokás később az egész világon általánossá vált, bár a fa alatt a gyerekek kezdetben inkább csak édességet találtak, később azután már játékokat is. A mi leginkább néDomus Kecskemét Áruház Kecskemét, Deák F. tér 6/A • Tel.: 76/481-605 met mintát követő karácsonyainktól sokban különböznek az angolszász szokások. Angliában sokáig nem ismerték a karácsonyfát, helyette a kandallópárkányt és a képkereteket díszítették fel fagyalgallyak- kal, borostyánfüzérekkel, fagyönggyel, sőt még a bejárati ajtóra is akasztottak örökzöldből font koszorút. A fenyő csak akkor jött divatba, amikor 1848- ban egy londoni újság feldíszített gyertyákkal megvilágított fa körül ábrázolta Viktória királynőt és népes családját. A királyi útmutatás nyomán villámgyorsan elterjedt a birodalomban a faállítás szokása. Az angol gyerekek számára a kisebb meglepetéseket kandallóra akasztott harisnyájukba rejti bele a kéményen át érkező Santa Claus (azaz a Mikulás), míg az igazi ajándékokat csak karácsony első napjának reggelén bonthatják ki. Amíg nálunk a legtöbb családnál szentestén hal, lencse, mákos bejgli kerül az asztalra (ahol a pikkelyek és az apró magok gazdagságot jövendölnek), a szigetországi menü nélkülözhetetlen fogása a sült pulyka és a híres karácsonyi puding. Ez utóbbi már hetekkel az ünnepek előtt elkészül és a finomságokon - dión, mogyorón, mandulán, mazsolán - kívül apró jóslásra szolgáló tárgyak is kerülnek bele. Aki az adagjában ezüstpénzre bukkan, az gazdagságra, aki gyűrűre, az közeli boldogságra számíthat, míg a gyűszű vén- lányságot, a gomb pedig agglegénységet jövendöl megtalálójának. (Aki kóstolta már, az állítja, hogy a karácsonyi puding igen ízletes, csak éppen nagyon nehéz és tömény édesség.) A XIX. század elején ismer kedtek meg elődeink a szaloncukorral is, ami jellegzetesen magyar sajátosság, másutt a világon nem ismerik. A karácsonyfára akasztott díszes cukor kezdetben a gazdagok kiváltsága volt, de hamarosan annyira elterjedt, hogy az emberek szegényebb időkben inkább kockacukrot, sőt kenyérdarabokat csomagoltak a gondosan megőrzött szaloncukorpapírba, de nem mondtak le róla. Ma honfitársaink 95 százaléka díszíti fenyőjét szaloncukorral, minden egyes magyar család átlagosan másfél kilónyit majszol el évente és egy-egy szezonban körülbelül ötezer tonnát vásárolunk belőle nem kevesebb, mint ötmilliárd forintért. ÜNNEP-eló 5
