Petőfi Népe, 1999. november (54. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-27 / 277. szám

Karácsony elé... Fagyöngy alatt szabad a csók! Krisztus születésére emlékezünk december 24-én este, a kará­csony azonban Krisztus születé­sénél jóval régebbi ünnepe az emberiségnek. Már az ókori Ró­ma lakói, illetve Európa pogány népei is örömünnepnek tekintet­ték a téli napfordulót, az évnek azt a napját, amikor a fény győ­zött a sötétség felett, és újra hosszabbodni kezdtek a nappa­lok, rövidülni az éjszakák. A régi hagyományok sok ele­me ma is tovább él karácsonyi szokásainkban, ha nem is mind­egyikről tudunk. A keresztény­ség előtti népek varázslatos ha­tást tulajdonítottak a szépségü­ket és életerejüket egész évben megőrző örökzöld növények­nek. A téli napforduló pogány ünnepeiről hagyományozódtak ránk karácsonyi örökzöldjeink - a fenyő, a fagyai és a borostyán. Ez utóbbit a rómaiaktól örököl­tük, akiknél Bacchus isten jel­képének számított. Az angol karácsony másik nél­külözhetetlen kelléke, a fa­gyöngy a kelta papok, a druidák szent növénye volt. Azt tartották róla, hogy megoltalmazza, és bő­séges gyermekáldással jutalmaz­za meg az embereket. Valószínű­leg ez utóbbi hatására emlékez­tet az az angol szokás, amely szerint a felakasztott fagyöngy­koszorú alatt karácsonykor sza­bad a csók. A szimbólumok né­melyike természetesen új értel­met nyert a keresztény felfogás­ban: a fagyai piros bogyói példá­ul Krisztus kiontott vérét jelképe­zik, míg a tüskés fagyallevelek és a fenyőfa szúrós tűlevelei a fejé­re illesztett töviskoszorút. A karácsonyfa-állítás sokáig nem volt általános szokás. Az öt­let Németországból ered, ahol a XVII. század tájékán díszítették fel az első fenyőket, kezdetben almával, mézeskaláccsal, angyal­hajjal, később apró angyalkák­kal, játékfigurákkal, majd színes üveggömbökkel is. A szokás ké­sőbb az egész világon általános­sá vált, bár a fa alatt a gyerekek kezdetben inkább csak édessé­get találtak, később azután már játékokat is. A mi leginkább né­Domus Kecskemét Áruház Kecskemét, Deák F. tér 6/A • Tel.: 76/481-605 met mintát követő karácsonya­inktól sokban különböznek az angolszász szokások. Angliában sokáig nem ismer­ték a karácsonyfát, helyette a kandallópárkányt és a képkerete­ket díszítették fel fagyalgallyak- kal, borostyánfüzérekkel, fa­gyönggyel, sőt még a bejárati aj­tóra is akasztottak örökzöldből font koszorút. A fenyő csak ak­kor jött divatba, amikor 1848- ban egy londoni újság feldíszített gyertyákkal megvilágított fa kö­rül ábrázolta Viktória királynőt és népes családját. A királyi út­mutatás nyomán villámgyorsan elterjedt a birodalomban a faállí­tás szokása. Az angol gyerekek számára a kisebb meglepetése­ket kandallóra akasztott haris­nyájukba rejti bele a kéményen át érkező Santa Claus (azaz a Mi­kulás), míg az igazi ajándékokat csak karácsony első napjának reggelén bonthatják ki. Amíg nálunk a legtöbb család­nál szentestén hal, lencse, má­kos bejgli kerül az asztalra (ahol a pikkelyek és az apró magok gazdagságot jövendölnek), a szi­getországi menü nélkülözhetet­len fogása a sült pulyka és a híres karácsonyi puding. Ez utóbbi már hetekkel az ünnepek előtt elkészül és a finomságokon - dión, mogyorón, mandulán, mazsolán - kívül apró jóslásra szolgáló tárgyak is kerülnek be­le. Aki az adagjában ezüstpénzre bukkan, az gazdagságra, aki gyűrűre, az közeli boldogságra számíthat, míg a gyűszű vén- lányságot, a gomb pedig aggle­génységet jövendöl megtalálójá­nak. (Aki kóstolta már, az állítja, hogy a karácsonyi puding igen ízletes, csak éppen nagyon ne­héz és tömény édesség.) A XIX. század elején ismer kedtek meg elődeink a szaloncu­korral is, ami jellegzetesen ma­gyar sajátosság, másutt a világon nem ismerik. A karácsonyfára akasztott díszes cukor kezdet­ben a gazdagok kiváltsága volt, de hamarosan annyira elterjedt, hogy az emberek szegényebb időkben inkább kockacukrot, sőt kenyérdarabokat csomagoltak a gondosan megőrzött szaloncu­korpapírba, de nem mondtak le róla. Ma honfitársaink 95 száza­léka díszíti fenyőjét szaloncukor­ral, minden egyes magyar család átlagosan másfél kilónyit maj­szol el évente és egy-egy szezon­ban körülbelül ötezer tonnát vá­sárolunk belőle nem kevesebb, mint ötmilliárd forintért. ÜNNEP-eló 5

Next

/
Thumbnails
Contents