Petőfi Népe, 1999. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-29 / 227. szám

6. OLDAL TISZTELT SZERKESZTŐSED 1999. SZEPTEMBER 29., SZERDA A mozi és a technikai forradalom CIKKÜNK NYOMÁN A minap (1999. 08. 07, 20.00 óra) elhatároztuk - velünk együtt sokan mások is hogy megnézzük a 10 dolog, amit utálok benned című filmet. Je­gyet már csak a 2. sorba kap­tunk, húztuk a szánkat jegyvé­tel előtt, mire a pénztáros: a kettes terem kicsi, csupán 8 so­ros, nem vészes az eleje! Telt ház volt. Szörnyű! Ekkora tá­volságból a vetítővászon pont­jaira esik szét, szédítő a homo­rúsága, plusz a látványtechni­kák közelről. Nem beszélve ar­ról, hogy mindenki a hátán ült, s a film végére sokszorosának érezte a feje súlyát. Kérdem én, a technikai vív­mányok századának végén, dolby pro logic halljuk, ám e sorokból a szemünknek „any- nyi”, pedig elsősorban a film a látás érzékszervét hivatott megcélozni. A többi szuper: pohártartó a fotelon, mielőtt szomjan halnál. Persze, egy sorból csak úgy tudsz kijönni, hogy a tőled balra ülőket „vé­gigmozgatod”, térdeitek össze­verődnek, mire fellélegez­hetsz, na végre, folyosó, itt már menni is lehet! A nem hozzáértő meglátása­im: Rugalmas szervezésnél ta­lán meg lehetne cserélni két te­rem nézőit a filmigényük függ­vényében, ott helyben, percek­kel az előadás előtt is. Kifelé jövet a 2-es teremből előcsar­nokféleségbe érkezünk, a fölső légterébe pont előre lehetett volna süllyeszteni a vásznat. Talán a „törött nyakak”, „gu- vadt szemek” nemcsak az él­ményt csökkentik, -50%, -25%- os jegyár is megtenné! Ha a so­rok között csak 10 cm-rel szé­lesebb az út, már kényelmesen közlekedni is lehetne. Sajnos, tudatában vagyok: technikai forradalom ide vagy oda, itt most a pénz az úr. Ké­résem: az embert is nézzék va­lamibe! Jó lenne, ha a beren- dező/megrendelő végignézne egy jó filmet az első sorból!-táni­Olvasónk levelével a kecs­keméti Hollywood Multiplex mozihoz fordultunk, ahonnan a következő választ kaptuk: „Természetesen számunkra legfontosabb a néző, vagyis az ember, ugyanakkor egy új mozi tervezésénél - figyelembe véve az előző tapasztalatokat is - egy átlagos kihasználtságot vesznek figyelembe. Ez nem több 40, de maximum 50%-nál. Általában tehát az első sorokba Egy gyerekbarát iskola Csak így tudom nevezni. Tény­leg vannak még csodák? Min­denesetre engem lenyűgözött az, amit az egyik kecskeméti elektronikai szakközépiskolá­ban tapasztaltam. I. osztályos gyermekem nap mint nap szí­vesen, sőt örömmel jár oda. Ki­egyensúlyozott és lelkes. La­zán rázza ki „kisujjából” az ötösöket. Azt mondja, itt nem kiabál­nak velük, felnőttként kezelik őket, nincs görcs a gyomruk­ban. Sok-sok aprósággal (például félévente egy testne­velésórán egy „szabadnapot” vehetnek ki) kedvet csinálnak a gyerekeknek az iskolába já­ráshoz. Tudatosan éreztetik velük, hogy nekik is vannak jogaik. Szülői értekezleten nem volt sopánkodás a pénz­hiány miatt, ehelyett az osz­tályfőnök felvázolta, hogy mit, hogyan lehet gazdaságosan megoldani. Egészen elképed­tem, hogy milyen egyszerű módon, nekem még sem jutott volna eszembe. Valami egé­szen megmagyarázhatatlan nyugalom szállt meg. Úgy éreztem, jó helyre került a fi­am. Vajon más középiskolába já­ró szülők is így érzik? Én mindesetre szurkolok az isko­la vezetésének és tanárainak. Tudatosan nem nevezem meg, gondolom, magukra ismernek (ha nem, az sem baj), a lényeg úgyis az, hogy a gyerekek érezzék magukat otthon eb­ben az iskolában. Egy hálás szülő, Kiskunfélegyháza Igaz, hogy még nem vettünk meg mindent, lenne egy kis dolgunk, de azért nem árt tájékozódni a világ dolgairól sem. Kéznél a friss újság, még a bolt közepén is bele lehet kukkantani. S amíg a szüleim olvasgatnak, nézelődöm egy kicsit, a betűkkel ráérek sokkal később foglalkozni. FOTÓ: TÓTH S. Mindig a legjobbat kereste nem igazán ülnek. Vannak per­sze bizonyos filmek, illetve na­pok és időszakok, amikor az ér­deklődés olyan nagy, hogy az első sorokba is elkelnek a je­gyek. Az olvasó által említett 8. 7. is ilyen nap (szombat), illet­ve időszak (20 óra) volt. A 4-es és 3-as teremben az éppen pre­mier Mátrix című filmet vetítet­tük - szintén telt házzal, az 1-es teremben a Mimic - a júdásfaj- t, amely 2. hete volt műsoron, így a negyedik hete műsoron lé­vő „10 dolog, amit utálok ben­ned” című filmnek már csak a 95 fős 2-es terem maradt. A film előző napi eredményei sem indokolták a nagyobb terem­ben való vetítést, a Mimic-et többen nézték. Lehetőség szerint igyekszünk a legkényelmesebb körülmé­nyeket biztosítani a közönség­nek, ezért például a „Star Wars I. rész - Baljós árnyak című fil­met a hétvégeken 3 teremben is vetítettük, így biztosítva a leg­jobb megtekintési lehetőséget. Köszönjük az észrevételeket, melyeket egy következő mozi építésénél igyekszünk haszno­sítani. Szondi Györgyné, a kecskeméti Hollywood Multiplex mozi vezetője Az Aranyéletben Mi, az Aranyélet Klub tagjai - nyugdíjas nevelők - legutóbb szüreti mulatságon vettünk részt. Rendkívül szép, csodála­tos napunk volt az elmúlt hé­ten, amikor az egyik klubta­gunk, Kóbor Lászlóné Marika és a férje vendégei lehettünk. A kicsi és kedves szüret mellett közös éneklés, mesélés és sok­sok élménybeszámoló szépítet­te az együtt töltött órákat. (A programunkban ugyanis az is szerepel, hogy időnként egy- egy tagunk fogadja a klub tagja­it, közös foglalkozásra.) Varga Mihályné klubvezető, Kecskemét A Petőfi Népe 1999. szeptem­ber 15-i számában megjelent egy cikk, amely arról tudósít, hogy Szakmár község dísz­polgárává választotta a képvi­selő-testület Bóta Zoltánt és Bóta Zoltánnét. A teljességhez hozzátarto­zik, hogy a 700 éves évfordu­ló alkalmából dr. Kruczli Já­nosnak a község lakóinak ér­dekében kifejtett magasfokú szakmai munkájáért, kima­gasló közéleti tevékenységé­ért és példamutató emberi magatartásáért posztumusz a Szakmár Község Díszpolgára címet adományozták. Dr. Kruczli János iskolai tanulmányai befejezése A Petőfi Népe 1999. szeptem­ber 22-én megjelent számá­nak 6. oldalán található fotó­hoz - „Inkább akadálypályá­ra hasonlít” - szeretnék né­hány szót hozzáfűzni. Igaz, jól beépítették a kecs­keméti sétálóutcát az „aka­dálygátakkal”, de ezt a mun­kálatot előbb-utóbb be is fe­jezik. Ehhez képest a Budai utca az igazi akadálypálya az autósoknak, főleg piaci napo­kon és hétvégeken. A Petőfi- iskola és a gyógyszertár előtt parkoló autóktól csak igazi akadályok leküzdése után le­het tovább haladni. A piac ol­dalánál szabályosan parkoló autókhoz hasonlóan a fent említett oldalon is úgymond „srégen” állnak be az autók parkolni, és igazán ez okoz akadályokat. A nagyobb mé­retű autók pl. kombi típusok, olyannyira belógnak a hala­dósávba, hogy az egymással szembejövő autók olykor for­galmi dugót képeznek, nem után, 1952-ben került Szak- márra állatorvosnak, s 1992- ig látta el ezt a feladatot a község lakóinak bizalmát, szeretetét élvezve. Úgy, ahogy egy régi mondás val­lotta: „Az ért el igazi sikere­ket, aki jól élt, sokat szerete­tett, elnyerte az okos embe­rek tiszteletét, a szegények bizalmát, aki különb világot hagyott maga után, mint amilyet ő talált születése­kor, aki mindenben a leg­jobbat kereste, és ő is a leg­jobbat adta önmagából, az élete ihletet volt, az emléke áldáshozó!” Romsics Vincéné, Szakmár is beszélve arról, hogy teher­jármű forgalom is van ezen az utcán, ezek pedig még na­gyobbak mint a személygép­kocsik. Régebben az Erdősi utcából kikanyarodó autók­nak elsőbbséget kellett adni - ezt tábla is jelezte, ami már nincs ott - azoknak, akik a Budai utcán haladnak egye­nesen. Abban az időben, amikor az iskola előtti részen is egymás mögé sorakozva álltak be parkolni az autók, nem volt ilyen veszélyes a közlekedés ezen a részen, mert sajnos sokszor az érvé­nyesül a továbbhaladásban - ha szabálytalanul is -, aki erőszakosabb és esetleg az autóját nem félti a súrlódás­tól, esetleges koccanástól. Csak ennyit akartam írni az autós akadályokról, mert ez is sajnos nagyon bosszan­tó tud lenni nap, mint nap. Egy autós, aki mindennap ezen az útvonalon bosszankodik A kecskeméti Budai utca az igazi akadálypálya Megérett a változtatásra a sertésfelvásárlási rendszer Először talán egy kis visszapil­lantást tennék a sertéspiac tör­ténéseire. A 193 Ft-os felvá­sárlási ár bevezetésére a felvá­sárlók különböző levonásokkal reagáltak. Ezek elnevezésében csak a fantázia szabott határt: szállítási költség, közvetítői díj, bonyolítási díj, stb. Kezdetben felvezették a felvásárlói jegyre a levonásokat, ma már külön számlán számolják el. Valami­lyen elnevezéssel szolgáltatást nyújtanak. Annyit vonnak le, amennyit nem szégyellnek, és nem szégyenlősek. Amennyi­ben a számlázás rendben van, ez törvényes. Teljesen más do­log, hogy tisztességes-e? Tisztes­séges kihasználni az emberek kiszolgáltatottságát? Felvetődik itt az a kérdés is, hogy az állam felelős-e polgárainak a sorsáért. Meddig lehet visszaélni az em­berek helyzetével, vajon jól van- e meghatározva a jogtalan ha­szonszerzés fogalma? Bármeny­nyire hosszan is gondolkodnék ezen, az eredmény az, hogy erre a problémára megoldást kell ta­lálni. Kézenfekvő a jelenlegi fel­vásárlói rendszer megszünteté­se. A falugazdász hálózatot úgy kell átalakítani, hogy el tudja lát­ni a közvetítői szerepet a feldol­gozó és a termelő között. Termé­szetesen ingyen. Ehhez kell iga­zítani a támogatási rendszert, hogy ne lehessen kikerülni, és vissza kell állítani a szerződéses termelési formát. A témáról so­kat lehet vitatkozni, egy viszont biztos, a visszaéléseket meg kell szüntetni. Ruszkovics János, Kunszentmiklós Csipke könyvjelző és csuhébaba Újra tanév. Tankönyvek, füze­tek és egyéb taneszközök vesz­nek körül. Fejemben szabá­lyok, képletek, verssorok zsonganak. Gondolataim elka­landoznak, képzeletem felke­resi azokat a helyeket, ahol nyáron jártam. Megérkezem Decsre, a tánctáborba. Egy napsütéses júniusi reg­gelen szálltunk le a vonatról, ebben a szép kis Tolna megyei faluban, amely népművészeté­ről híres. Öt napig változatos napirend szerint éltünk itt, szí­nes programokon vettünk részt. Első nap kis csapatokat ala­kítottunk, és paprikás krumplit főztünk versenyben. Délelőt­tönként néptánc gyakorlás és népdaléneklés vöt, amiben Vaszlavek Ildikó néni, a helyi általános iskola pedagógusa segített, ki maga is táncos. Sár­közi népdalokat és táncokat ta­nultunk. Délutánonként kéz­művességgel foglalkoztunk. Elmentünk a kosárfonóhoz és a falu fazekasához, vagy csip­két vertünk, szőttünk, csuhé- babáztunk és gyöngyöt fűz­tünk. Lovas kocsival kirándul­tunk Cserenc-pusztára. Egy éj­szaka villanyfény gyúlt váratla­nul. Riadtan ébredtem fel. Ma­rika néni (Kiss Mára) volt az, a táborvezető, iskolánk művelő­désszervezője. Kiderült, hogy éjszakai túra lesz. Nagyon félelmetes volt. Éjfélkor indultunk. Eközben faleveleket gyűjtöttünk, utca­neveket írtunk, még a vasútál­lomásra is eljutottunk, felada­tunk volt kinézni a menetrend­ből a bajai vonatok indulását. Felért egy bátorságpróbával. A Tolna Megyei Népújság újságírója is meglátogatott bennünket, riport született tá­borunkról. Engem még népvi­seletben is lefényképeztek. Utolsó estén tábortűzzel bú­csúztunk. Emlékeim mellett megőriztem a magam készítet­te csipke könyvjelzőt és a gyü­mölcskosarat, amely azóta is a konyhaasztalon áll, díszíti konyhánkat. Csömör Csenge, Baja, az Újvárosi ÁMK tanulója Akinek a hírek szobiak A bácsalmási Zvolenszki Jánosné csak néhány hó­napig bírta a lapunk nélkül, most ismét előfizetett. A kedves hölgy lányával, Eri­kával olvassa lapunkat, mint mondja az első betű­től az utolsóig. Külön ked­vencük a Vasárnapi Petőfi Népe, illetve a rejtvények. OLVASÓSZOLGÁLAT A fődíj: konyhai eszközök Lapunk. 200 előfizetőjé­nek fogunk ajándékot át­adni a Petőfi Népe őszi Szerencsekártya-játékán. A fődíj 100 ezer forint ér­tékű konyhai eszköz és ; kisgép lesz, melyeket az elsőként kisorsolt szel­vény beküldőjének aján­dékozunk. A játék máso­dik díja egy olajsütő, a harmadik pedig egy mix­ergép. Kisorsolunk továb­bá 197 db Petőfi Népe fel­iratú esernyőt is a pályá­zók között. Ki és hogyan pályázhat? A Szerencsekártya-játék nyereményszelvényeit ol­vasóink a Petőfi Népe és a PN Alapár egyes lapszá­maiban találhatják meg. Akik legalább egyet kivág­nak és kitöltve a szerkesz­tőség címére beküldenek, részt vehetnek a sorsolá­son. A nyereményszelvé­nyek számával együtt nö­velhető az esély is! A játékban minden olva­sónk pályázatát várjuk, akik előfizetői a Petőfi Népének, s akik most fi­zetnek elő. Kérdéseikkel - kérjük - forduljanak olva­sószolgálatunkhoz az in­gyen hívható 06-80/480- 756-os telefonszámon. Mosógépet nyert A Petőfi Népe Vasárnap Reggel nyereményvonalán Kállai Béláné kecskeméti j kedves olvasónk mosógé­pet nyert. Gratulálunk, és örömmel juttatjuk el cí­mére. Hajszárító után mixergép Lapunk és a PN Vasárnap Reggel közös hétvégi játé­kának résztvevői között ma egy hajszárítót sorso­lunk ki. Aki pedig mixer­gépet szeretne nyerni, a pénteki lapszámban meg­találhatja az újabb játék szelvényét. Az oldalt szerkeszti: • Miklós Magda

Next

/
Thumbnails
Contents