Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

6. OLDAL BOLDOG KARÁCSONYT! 1998. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Mikor született a kis Jézus? Betlehemezés. A háromkirályok Máriánál, a kis Jézus születésekor. Ezt a jelenetet adták elő a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat kerekegyházi csoportjának szervezésében a gyerekek. A kará­csonyi műsort a napokban rendezték a kerekegyházi, kecskeméti, fülöpházi és a kunbaracsi gyerekeknek. FOTÓ: W. KIRÁLY ERNŐ Karácsony, a legnépszerűbb keresztény ünnep időpontjáról számtalan legenda és magyará­zat szól, de egy bizonyos, hogy Jézus születése, amelyet ilyen­kor világszerte ünnepelünk sem a nulladik, sem a Krisztus utáni első évben, s még kevés­bé december 24-én történt, bár a naptárak ezt sugallják - állí­totta egy osztrák néprajzkuta­tókból és történészekből álló társaság, amely hosszas kuta­tásainak eredményeit a napok­ban tette közzé Bécsben. Aki a Bibliát kérdezi, több választ is kaphat a kérdésre, hogy mikor született Jézus Krisztus. A lehetőségek az idő­számításunk előtti néhány év­től az i. sz. 6-7. évig terjednek. Ha viszont valaki a látványos csillagászati együttállásokból indul ki, akkor arra jut, hogy Jé­zus születése a Krisztus előtti első vagy második évre tehető. A december 25-ei dátum nagy valószínűséggel a római­ak által az i. sz. III. évszázad­ban bevezetett „sol invictus” pogány ünneppel függ össze. Az időpontnak bizonyára kö­ze van a téli napfordulóhoz is, amely valójában december 21- én zajlik le, de legkorábban december 25-én érzékelhető. A hagyományok szerint az első keresztény karácsonyt 336. de­cember 25-én ünnepelték Ró­mában. Az ünnep eredetének ilye­tén értelmezésénél egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, hogy ha mindez így van, akkor Jé­zus Krisztus születését miért nem december 25-én, hanem 24-én este ünnepeljük. Elegen­dő több hajdani fejlett kultúra naptárértelmezésére gondolni: az ókori görögök úgy látták, hogy a nap nem éjféltől éjfé­lig tart, hanem naplementétől naplementéig. így az előeste már a következő naphoz szá­mított - magyarázták az ünnep dátumát az osztrák tudósok. A Délvidéken kétszer ünnepelnek Tévhitben élnek azok az embe­rek, akik úgy hiszik, hogy déli szomszédainknál az egymástól való merev elzárkózás jellemzi a szerbek és a többségében ró­mai katolikus magyarok viszo­nyát karácsonykor. A szomszédok a délszláv polgárháború legválságosabb időszakában is kölcsönösen tisztelték, segítették egymást. Mármint a hívő keresztények és főként azok, akik vajdasági „őslakosoknak” számítanak. December 25-én, karácsony el­ső napján a magyar családok ma is (nem kevésbé a legva­dabb gyűlöletszítás időszaká­ban) áthívták szerb ortodox szomszédaikat egy-egy pohár mézes pálinkára, megkínálták őket minden jóval, csomagol­tak számukra az ünnepi süte­ményekből, tortából. A csillo­gó karácsonyfa mellett ücsö­rögve nem a politikáról, a nél­külözésről, a kilátástalan hely­zetről esik ilyenkor szó ma sem. Felidézik a békés szép idő­ket, megemlékeznek az értel­metlen testvérhaborúk ártat­lan áldozatokról, megkóstolják egymás borát, együtt örülnek a szomszéd gyermekek és kis unokák ajándékainak. Két hét­tel később, amikor az ortodox karácsonyt ünnepük, a ma­gyar szomszédok apraja-nagy- ja vonul át az ünneplő szerb családhoz, és szerbül mond­ják az alkalomhoz illő kö­szöntést: Jézus megszületett. Valóban megszületett, hang­zik a válasz, majd kötelező­en összeölelkeznek és három csókkal köszöntik a vendége­ket. Az ortodox híveknek szigo­rú szertartásaik vannak. Sok család védőszentje Sveti Ni­kola (ugyanaz a mirai Szent Miklós püspök, akit minden keresztény Mikulásként tisz­tel). Már Nikoljdan (Miklós fő­pap) estéjén illik átmenni a dicsőítésre. Ilyenkor minden vendéget jó szívvel fogadnak. A ház feje (gyakran a pópa is jelen van) mély énekhangon sokszor elismétli az ószláv li­turgikus szöveget. Közben vö­rösborral öntözik és törik meg a kerek cipót (kalácsot), me­lyet a jelenlevők körülállva együtt érintenek és forgatnak. Ezután az úrvacsora emlé­két idézve, valamennyien esz­nek belőle. Hosszú szertartás követke­zik, melynek középpontjában a Szent Miklóst ábrázoló ikon van. És a gyertyák fényében az arcokról sugárzik az öröm, az áhítat. Később a vacsora után virra- datik ünnepelnek a vendégek­kel együtt. Ezeken az együttlé- teken alakulnak ki a szerb és a magyar családok között a ben­sőséges, szoros kapcsolatok. Olykor a vegyes házasságokat is itt kezdeményezik a szerb ifjak. A legendás, mérhetetlen balkáni nagylelkűséget sok vaj­dasági magyar megtapasztalta. És ha nem fordított hátat, soha nem csalódott. Szerb szom­szédja nem hagyta cserben a legnagyobb ínségben és vál­ságban sem. Király László Európai karácsonyok A szaloncukrot nekünk köszönheti a világ A karácsony mindenütt ünnep a világon, de mindenütt más­képpen ünnepük, tájegységen­ként más szokások járnak. A Néprajzi Múzeumban Szacsvay Éva néprajzkutató többek között a külföldi és a ha­zai karácsonyok történetét, szo­kásait kutatja. Az európai or­szágok lakói többféle karácso­nyi szertartást, szokást őriznek aszerint, hogy az adott területet milyen vallásúak lakják. Más hagyományt őriznek a protestáns angolok, hollan­dok, az észak- európaiak, mást a katolikus dél-európaiak, megint mást a német szokás­rend. Angol területen régeb­ben fagyöngyből, örökzöld á- gakból, egy koszorú, girland vagy papírdíszítés került a mennyezetre és az ajtó fölé. A közép-német területen, az érc­hegységben például piramiso­kat, fából faragott háromszög­letű szerkezeteket világítottak ki gyertyával. A karácsonyfa-állítás a ti­zennyolcadik század köze­pén a protestáns Strass- bourgból indult el hódító útjá­ra. Egy protestáns házasság ré­vén került a Habsburg család szokásai közé. Hazánkban - a kutatások szerint - a múlt szá­zad hetvenes éveiben két csa­lád, Brunswick Terézék és Podmanitzky Frigyesék ünne­peltek először karácsonyfa mellett. Ezt követően igen ha­mar karácsonyfák kerültek az Őrségtől Erdélyig valamennyi főúri kastélyba. Jézuska hozza az ajándékot Ez a szokás nálunk a múlt század közepe táján terjedt el. Egyfelől bensőséges, családi jellegű, másfelől már jóté­konyság is kapcsolódik a ka­rácsony ünnepéhez. Elterjedt a szimbolikus ajándékozás is. Al-mát, diót, vagy ehhez ha­sonló édességet kapnak a gye­rekek. Az ajándékokat az eu­rópai katolikus országokban a Jézuska hozza, Skandináviá­ban és Angliában a Télapót várják a gyerekek. Nálunk ér­dekes módon, térségenként is megkülönböztetik az aján­dékhozó személyét. Katolikus vidékeken a Kis Jézus hozza az ajándékot, protestáns terü­leten az angyalka. Amíg Közép-Európában az ajándékozás miatt 24. estéje az ünnep csúcspontja, addig an­gol területen ezt a szerepet a karácsonyi ebéd kapta. Ez fel­tehetően a protestantizmussal függ össze, ahol a 25-ei isten- tisztelet és az azt követő ebéd, majd a délutáni családi össze­jövetel jelenti az ünnepséget. Étkezés A karácsonyi étkezések is or­szágonként eltérők. A karácso­nyi pulyka az amerikanizáló- dás eredményeként jutott Eu­rópába, először az angolok­hoz, bár nekik emellett is meg­volt a maguk klasszikus kará­csonyi báránysült ételük és pudingjuk. Franciaországban és Németországban sültek és halételek, majd sajátos kará­csonyra készült sütemények kerültek és kerülnek manap­ság is az asztalra. A karácsonyi bejglinek kü­lön története van. Eredetileg a diós és mákos kalács volt a karácsonyi tészta. A múlt század utolsó évtizedében a polgári kony-hák készítik el osztrák hatás-ra a bejgli re­ceptjét. Azóta itt maradt ná­lunk, sehol máshol, csak Magyarországon fogyasztjuk „méterszámra” a bejglirudakat karácsonykor. Gundel Károly szaloncukra Tésztából készültek valaha a karácsonyfadíszek is. Egyéb­ként egész Európában diót, al­mát és tésztából készült figu­rákat függesztenek a fára, ké­sőbb az almát és a diót színes sztaniolpapírba tekerik. A har­mincas években megjelennek a gömb alakú, üvegből fújt dí­szek és a tekerődző papírsza­lagok. A szaloncukrot nálunk 1904-ben kezdte gyártani Gundel Károly. Ettől kezdve hihetetlen karriert futott be. Tőlünk vették át a szomszéd népek, a szlovákok, a romá­nok. Lehet, hogy minden ország­ban másképpen díszítik a fá­kat, mások az ajándékozási szokások, mást esznek, egy­ben azonban mindenhol min­denki megegyezik: a kará­csony a szeretet és a béke ün­nepe. Ferenczy Europress Kihez menjünk szenteste? Jó fél évezrede állították az első fát Elmenjek-e karácsonykor, de különösen karácsonyeste a szüléimhez? Mikortól tölthe- tem az ünnepet kedvesemmel vagy pedig egyedül? Ezeket a kérdéseket ezrek teszik fel maguknak. íme egy hambur­gi pszichológus, dr. Heidrun Brauer tanácsai.- A fiatal párok, ameddig nem házasok, töltsék a szent­estét saját szüleiknél. Az este folyamán később találkozhat­nak, amikor megajándékoz­hatják egymást. - A középko­rú, gyermektelen párok kettes­ben tölthetik az ünnep estéjét. A szülőket másnap 'is meglá­togathatják. - A gyermekes há­zaspárok karácsony estéjén otthon ünnepeljenek! Nem várható el tőlük, hogy ők men­jenek a nagyszülőkhöz, in­kább a fiatalok hívják meg a nagyszülőket. Az egyedülállók, amennyi­ben jól megértik magukat a szülőkkel, velük is tölthetik az ünnepeket. Ez független az életkortól. Akinek már nincse­nek szülei, rokonai, az barátai körében ünnepelhet. 90 méteres fenyő Brüsszelben Télapó-ruhába öltöztetett Man- neken-Pisszel, a világ legszebb terét beborító jégpályával, a felújított, gótikus városháza 90 méter magas tornyával veteke­dő karácsonyfával készült fel Európa fővárosa a csütörtö­kön beköszöntő ünnepekre. A katolikus Belgiumban a leg­nagyobb ünnep a karácsony, jóllehet az ajándékozás ideje - Hollandiához hasonlóan - ma már többnyire a Mikulás nap­ja. Ez azonban nem akadá­lyozta meg a lakosságot ab­ban, hogy hétfő óta egyetlen összefüggő emberfolyamként lepje el a város áruházait, és befejezze ünnepek előtti be­vásárlásait. A szomszédos Hollandiá­ban hagyományosan a kará­csony kisebb ünnep a Télapó­nál, ám az utóbbi években az arányok igencsak kiegyenlí­tődtek. Immár kétszer adnak komolyabb ajándékokat gyer­mekeiknek a holland szülők. Miként annyi régiség, a sors kegyéből egy éppen 150 esz­tendővel ezelőtt készült, meg­lehetősen naiv festmény is fennmaradt. Olyan, mint egy amatőr fénykép. A kissé rövidlátó, pocako­sodó, önérzetes osztrák pol­gár, Josef Anton Rapolter (1799-1874) feszít népes csa­ládja körében a bizonnyal vándorfestő által készített képen. Első pillantásra szembetű­nik az alkalom: a szenteste. A szalon nagy, kerek asztalának közepén kopasz törzsű, zsen­ge fenyőfácska díszük, ágain aranyozott diók, apró almák, néhány színes papírlánc és két zászló: a Habsburgoké és a helyi, a felsőő-ausztriai. A fenyőfácska fölött, a falon a Szeplőtelen Szűz tekint a fa­míliára. Akkor, a 150 esztendővel ezelőtti szentestén bizonnyal ugyanilyen volt minden kará­csonyfa nem csupán Rapol- terék szülővárosában, Ried- ben, hanem egész Ausztriá­ban, Németországban. Hagyomány szerint freibur- gi pékinasok állítottak elő­ször fenyőfát 1419-ben a helyi Ma aki csak teheti, feldísztett fenyőt állít az ünnep tiszteletére. Szentlélek Kórházban: mé­zeskalács süteményekkel, al­mával, színes papírcsíkokkal ékesítették. Egy korabeli folyóirat jelen­tette Berlinből 1754-ben: „Né­melyek lucfenyőt állítanak szobájukba karácsony esté­re”. New Yorkban, az 1848-i szentestén gyújtották meg az első karácsonyfa gyertyáit, egy német honosította meg ezt a szokást az éjvilágban, ahol 1882-ben már a gyertyá­nál biztonságosabb elektro­mos izzók fénylettek kará­csonykor a fenyőágakon. A keresztény világban 1900 táján kezdett széles kör­ben terjedni német meg oszt­rák példára a karácsonyfa-állí­tás szép szokása. Nálunk a legendás pest-bu­dai polgármester, Podma- niczky Frigyes családja hono­sította meg a karácsonyfát: osztrák nénikéje hozta magá­val a hagyományt 1825 táján. Bár a Bibliában említés sem történik róla, a kereszténység nagy ünnepének egyik jelké­pévé lépett elő. Hiányoznék, ha nem lenne. Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents