Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-24 / 301. szám
6. OLDAL BOLDOG KARÁCSONYT! 1998. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Mikor született a kis Jézus? Betlehemezés. A háromkirályok Máriánál, a kis Jézus születésekor. Ezt a jelenetet adták elő a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kerekegyházi csoportjának szervezésében a gyerekek. A karácsonyi műsort a napokban rendezték a kerekegyházi, kecskeméti, fülöpházi és a kunbaracsi gyerekeknek. FOTÓ: W. KIRÁLY ERNŐ Karácsony, a legnépszerűbb keresztény ünnep időpontjáról számtalan legenda és magyarázat szól, de egy bizonyos, hogy Jézus születése, amelyet ilyenkor világszerte ünnepelünk sem a nulladik, sem a Krisztus utáni első évben, s még kevésbé december 24-én történt, bár a naptárak ezt sugallják - állította egy osztrák néprajzkutatókból és történészekből álló társaság, amely hosszas kutatásainak eredményeit a napokban tette közzé Bécsben. Aki a Bibliát kérdezi, több választ is kaphat a kérdésre, hogy mikor született Jézus Krisztus. A lehetőségek az időszámításunk előtti néhány évtől az i. sz. 6-7. évig terjednek. Ha viszont valaki a látványos csillagászati együttállásokból indul ki, akkor arra jut, hogy Jézus születése a Krisztus előtti első vagy második évre tehető. A december 25-ei dátum nagy valószínűséggel a rómaiak által az i. sz. III. évszázadban bevezetett „sol invictus” pogány ünneppel függ össze. Az időpontnak bizonyára köze van a téli napfordulóhoz is, amely valójában december 21- én zajlik le, de legkorábban december 25-én érzékelhető. A hagyományok szerint az első keresztény karácsonyt 336. december 25-én ünnepelték Rómában. Az ünnep eredetének ilyetén értelmezésénél egyszerűbb a válasz arra a kérdésre, hogy ha mindez így van, akkor Jézus Krisztus születését miért nem december 25-én, hanem 24-én este ünnepeljük. Elegendő több hajdani fejlett kultúra naptárértelmezésére gondolni: az ókori görögök úgy látták, hogy a nap nem éjféltől éjfélig tart, hanem naplementétől naplementéig. így az előeste már a következő naphoz számított - magyarázták az ünnep dátumát az osztrák tudósok. A Délvidéken kétszer ünnepelnek Tévhitben élnek azok az emberek, akik úgy hiszik, hogy déli szomszédainknál az egymástól való merev elzárkózás jellemzi a szerbek és a többségében római katolikus magyarok viszonyát karácsonykor. A szomszédok a délszláv polgárháború legválságosabb időszakában is kölcsönösen tisztelték, segítették egymást. Mármint a hívő keresztények és főként azok, akik vajdasági „őslakosoknak” számítanak. December 25-én, karácsony első napján a magyar családok ma is (nem kevésbé a legvadabb gyűlöletszítás időszakában) áthívták szerb ortodox szomszédaikat egy-egy pohár mézes pálinkára, megkínálták őket minden jóval, csomagoltak számukra az ünnepi süteményekből, tortából. A csillogó karácsonyfa mellett ücsörögve nem a politikáról, a nélkülözésről, a kilátástalan helyzetről esik ilyenkor szó ma sem. Felidézik a békés szép időket, megemlékeznek az értelmetlen testvérhaborúk ártatlan áldozatokról, megkóstolják egymás borát, együtt örülnek a szomszéd gyermekek és kis unokák ajándékainak. Két héttel később, amikor az ortodox karácsonyt ünnepük, a magyar szomszédok apraja-nagy- ja vonul át az ünneplő szerb családhoz, és szerbül mondják az alkalomhoz illő köszöntést: Jézus megszületett. Valóban megszületett, hangzik a válasz, majd kötelezően összeölelkeznek és három csókkal köszöntik a vendégeket. Az ortodox híveknek szigorú szertartásaik vannak. Sok család védőszentje Sveti Nikola (ugyanaz a mirai Szent Miklós püspök, akit minden keresztény Mikulásként tisztel). Már Nikoljdan (Miklós főpap) estéjén illik átmenni a dicsőítésre. Ilyenkor minden vendéget jó szívvel fogadnak. A ház feje (gyakran a pópa is jelen van) mély énekhangon sokszor elismétli az ószláv liturgikus szöveget. Közben vörösborral öntözik és törik meg a kerek cipót (kalácsot), melyet a jelenlevők körülállva együtt érintenek és forgatnak. Ezután az úrvacsora emlékét idézve, valamennyien esznek belőle. Hosszú szertartás következik, melynek középpontjában a Szent Miklóst ábrázoló ikon van. És a gyertyák fényében az arcokról sugárzik az öröm, az áhítat. Később a vacsora után virra- datik ünnepelnek a vendégekkel együtt. Ezeken az együttlé- teken alakulnak ki a szerb és a magyar családok között a bensőséges, szoros kapcsolatok. Olykor a vegyes házasságokat is itt kezdeményezik a szerb ifjak. A legendás, mérhetetlen balkáni nagylelkűséget sok vajdasági magyar megtapasztalta. És ha nem fordított hátat, soha nem csalódott. Szerb szomszédja nem hagyta cserben a legnagyobb ínségben és válságban sem. Király László Európai karácsonyok A szaloncukrot nekünk köszönheti a világ A karácsony mindenütt ünnep a világon, de mindenütt másképpen ünnepük, tájegységenként más szokások járnak. A Néprajzi Múzeumban Szacsvay Éva néprajzkutató többek között a külföldi és a hazai karácsonyok történetét, szokásait kutatja. Az európai országok lakói többféle karácsonyi szertartást, szokást őriznek aszerint, hogy az adott területet milyen vallásúak lakják. Más hagyományt őriznek a protestáns angolok, hollandok, az észak- európaiak, mást a katolikus dél-európaiak, megint mást a német szokásrend. Angol területen régebben fagyöngyből, örökzöld á- gakból, egy koszorú, girland vagy papírdíszítés került a mennyezetre és az ajtó fölé. A közép-német területen, az érchegységben például piramisokat, fából faragott háromszögletű szerkezeteket világítottak ki gyertyával. A karácsonyfa-állítás a tizennyolcadik század közepén a protestáns Strass- bourgból indult el hódító útjára. Egy protestáns házasság révén került a Habsburg család szokásai közé. Hazánkban - a kutatások szerint - a múlt század hetvenes éveiben két család, Brunswick Terézék és Podmanitzky Frigyesék ünnepeltek először karácsonyfa mellett. Ezt követően igen hamar karácsonyfák kerültek az Őrségtől Erdélyig valamennyi főúri kastélyba. Jézuska hozza az ajándékot Ez a szokás nálunk a múlt század közepe táján terjedt el. Egyfelől bensőséges, családi jellegű, másfelől már jótékonyság is kapcsolódik a karácsony ünnepéhez. Elterjedt a szimbolikus ajándékozás is. Al-mát, diót, vagy ehhez hasonló édességet kapnak a gyerekek. Az ajándékokat az európai katolikus országokban a Jézuska hozza, Skandináviában és Angliában a Télapót várják a gyerekek. Nálunk érdekes módon, térségenként is megkülönböztetik az ajándékhozó személyét. Katolikus vidékeken a Kis Jézus hozza az ajándékot, protestáns területen az angyalka. Amíg Közép-Európában az ajándékozás miatt 24. estéje az ünnep csúcspontja, addig angol területen ezt a szerepet a karácsonyi ebéd kapta. Ez feltehetően a protestantizmussal függ össze, ahol a 25-ei isten- tisztelet és az azt követő ebéd, majd a délutáni családi összejövetel jelenti az ünnepséget. Étkezés A karácsonyi étkezések is országonként eltérők. A karácsonyi pulyka az amerikanizáló- dás eredményeként jutott Európába, először az angolokhoz, bár nekik emellett is megvolt a maguk klasszikus karácsonyi báránysült ételük és pudingjuk. Franciaországban és Németországban sültek és halételek, majd sajátos karácsonyra készült sütemények kerültek és kerülnek manapság is az asztalra. A karácsonyi bejglinek külön története van. Eredetileg a diós és mákos kalács volt a karácsonyi tészta. A múlt század utolsó évtizedében a polgári kony-hák készítik el osztrák hatás-ra a bejgli receptjét. Azóta itt maradt nálunk, sehol máshol, csak Magyarországon fogyasztjuk „méterszámra” a bejglirudakat karácsonykor. Gundel Károly szaloncukra Tésztából készültek valaha a karácsonyfadíszek is. Egyébként egész Európában diót, almát és tésztából készült figurákat függesztenek a fára, később az almát és a diót színes sztaniolpapírba tekerik. A harmincas években megjelennek a gömb alakú, üvegből fújt díszek és a tekerődző papírszalagok. A szaloncukrot nálunk 1904-ben kezdte gyártani Gundel Károly. Ettől kezdve hihetetlen karriert futott be. Tőlünk vették át a szomszéd népek, a szlovákok, a románok. Lehet, hogy minden országban másképpen díszítik a fákat, mások az ajándékozási szokások, mást esznek, egyben azonban mindenhol mindenki megegyezik: a karácsony a szeretet és a béke ünnepe. Ferenczy Europress Kihez menjünk szenteste? Jó fél évezrede állították az első fát Elmenjek-e karácsonykor, de különösen karácsonyeste a szüléimhez? Mikortól tölthe- tem az ünnepet kedvesemmel vagy pedig egyedül? Ezeket a kérdéseket ezrek teszik fel maguknak. íme egy hamburgi pszichológus, dr. Heidrun Brauer tanácsai.- A fiatal párok, ameddig nem házasok, töltsék a szentestét saját szüleiknél. Az este folyamán később találkozhatnak, amikor megajándékozhatják egymást. - A középkorú, gyermektelen párok kettesben tölthetik az ünnep estéjét. A szülőket másnap 'is meglátogathatják. - A gyermekes házaspárok karácsony estéjén otthon ünnepeljenek! Nem várható el tőlük, hogy ők menjenek a nagyszülőkhöz, inkább a fiatalok hívják meg a nagyszülőket. Az egyedülállók, amennyiben jól megértik magukat a szülőkkel, velük is tölthetik az ünnepeket. Ez független az életkortól. Akinek már nincsenek szülei, rokonai, az barátai körében ünnepelhet. 90 méteres fenyő Brüsszelben Télapó-ruhába öltöztetett Man- neken-Pisszel, a világ legszebb terét beborító jégpályával, a felújított, gótikus városháza 90 méter magas tornyával vetekedő karácsonyfával készült fel Európa fővárosa a csütörtökön beköszöntő ünnepekre. A katolikus Belgiumban a legnagyobb ünnep a karácsony, jóllehet az ajándékozás ideje - Hollandiához hasonlóan - ma már többnyire a Mikulás napja. Ez azonban nem akadályozta meg a lakosságot abban, hogy hétfő óta egyetlen összefüggő emberfolyamként lepje el a város áruházait, és befejezze ünnepek előtti bevásárlásait. A szomszédos Hollandiában hagyományosan a karácsony kisebb ünnep a Télapónál, ám az utóbbi években az arányok igencsak kiegyenlítődtek. Immár kétszer adnak komolyabb ajándékokat gyermekeiknek a holland szülők. Miként annyi régiség, a sors kegyéből egy éppen 150 esztendővel ezelőtt készült, meglehetősen naiv festmény is fennmaradt. Olyan, mint egy amatőr fénykép. A kissé rövidlátó, pocakosodó, önérzetes osztrák polgár, Josef Anton Rapolter (1799-1874) feszít népes családja körében a bizonnyal vándorfestő által készített képen. Első pillantásra szembetűnik az alkalom: a szenteste. A szalon nagy, kerek asztalának közepén kopasz törzsű, zsenge fenyőfácska díszük, ágain aranyozott diók, apró almák, néhány színes papírlánc és két zászló: a Habsburgoké és a helyi, a felsőő-ausztriai. A fenyőfácska fölött, a falon a Szeplőtelen Szűz tekint a famíliára. Akkor, a 150 esztendővel ezelőtti szentestén bizonnyal ugyanilyen volt minden karácsonyfa nem csupán Rapol- terék szülővárosában, Ried- ben, hanem egész Ausztriában, Németországban. Hagyomány szerint freibur- gi pékinasok állítottak először fenyőfát 1419-ben a helyi Ma aki csak teheti, feldísztett fenyőt állít az ünnep tiszteletére. Szentlélek Kórházban: mézeskalács süteményekkel, almával, színes papírcsíkokkal ékesítették. Egy korabeli folyóirat jelentette Berlinből 1754-ben: „Némelyek lucfenyőt állítanak szobájukba karácsony estére”. New Yorkban, az 1848-i szentestén gyújtották meg az első karácsonyfa gyertyáit, egy német honosította meg ezt a szokást az éjvilágban, ahol 1882-ben már a gyertyánál biztonságosabb elektromos izzók fénylettek karácsonykor a fenyőágakon. A keresztény világban 1900 táján kezdett széles körben terjedni német meg osztrák példára a karácsonyfa-állítás szép szokása. Nálunk a legendás pest-budai polgármester, Podma- niczky Frigyes családja honosította meg a karácsonyfát: osztrák nénikéje hozta magával a hagyományt 1825 táján. Bár a Bibliában említés sem történik róla, a kereszténység nagy ünnepének egyik jelképévé lépett elő. Hiányoznék, ha nem lenne. Ferenczy Europress