Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-24 / 301. szám

1998. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK BOLDOG KARÁCSONYT! 7. OLDAL Bárcsak minden héten ünnep volna a majsai iskolában! Mit ajándékozott Erzsébet királyné kecskeméti társalkodónőjének? Ferenczy Ida, Erzsébet királynő társalkodónője. A kiskunmajsai Móra Fe­renc Általános Iskola kis- diákjainak, tanárainak örömteli napokat hoztak az elmúlt hetek. A Mikulás is biztatóan indult, mert az előkészületek közben megérkezett Veszprémből és minden gyereknek hozott egy csomagot. A karácsonyi ün­nepségén derült ki az örömteli hír, hogy az iskola alapítványa az adományozók jóvoltából kétmillió forinttal gyarapodott. A Móra-iskola tanulásban és értelmileg akadályozott gyer­mekeket nevelő intézmény. Se­gíts magadon, az Isten is meg­segít! - választották mottóul az iskola pedagógusai, akik lanka­datlan szorgalommal próbál­nak pályázatokon pénzt sze­rezni, hogy jobbá tehessék a diákjaik életét. Mikuláskor a veszprémi pol­gármesteri hivatal szakszerve­zete küldött annyi csomagot, hogy minden gyereknek kü­lön ajándék jutott. A meglepe­tések sorozata azonban nem ért véget, mert aznap befutott Kecskemétről a Gong Rádió Mikulása is gyümölcsökkel, édességekkel, könyvekkel. Az iskola múlt heti karácso­nyi ünnepsége különösen em­lékezetes marad mindenkinek, hiszen garmadában álltak az ajándékok és a finomságok, ju­tott azokból mindenkinek. Az egyik legmeghatóbb külde­mény a zalakarosi Móra-iskolá- ból érkezett, ahonnan a diákok és a nevelők játékokat és köny­veket küldtek valamennyi maj­sai mórásnak. A szívszorító ünnepségről sokan távoztak meghatottan, könnyes szemek­kel, hiszen volt olyan gyerek is, aki életében először kapott ka­rácsonyi ajándékot. Nemrégiben egy tv-riport is bemutatta a kiskunmajsai isko­lában tanuló gyerekek nehéz helyzetét, akik közül néhá- nyuknak otthon nem mindig jutott ennivaló, mert olyan sze­gény a családjuk, hogy min­dennapi betevőre nem futja. Az iskola tavaly pályázatot nyújtott be a Gyermekétkezte­tési Alapítványhoz. A helyi közvéleményt megosztotta, a- mikor nyilvánosságra került az iskola kisdiákjainak sanyarú sorsa. Többen voltak azonban azok, akik valamilyen módon - névvel vagy név nélkül - segíte­ni igyekeztek. így jöhetett létre az iskola Kisködmön Alapítvá­nya, amelynek a számlájára ke­rült a Gyermekétkeztetési Ala­pítvány által gyűjtött 2 millió 211 ezer forint is. Az alapítvá- nyosok ezenkívül annyi élelmi­szert hoztak, amiből 122 cso­magot osztottak ki. Jutott vol­na minden ott tanuló családjá­nak, ha a jobb anyagi körülmé­nyek között élők át nem ad­ják rászorultabb társaiknak az ajándékot. Megható volt a szé­kesfehérváriak segítsége, ahol Pap István plébános kezdemé­nyezésére háromszázan adták össze azt a 105 ezer forintot, amelyet az iskolának címez­tek. A Bankaritas Alapítvány 350 ezer forinttal volt az isko­la segítségére. Oktatási intéz­mények is küldtek adományo­kat. A szegedi Arany-iskola ru­hát és élelmiszert, a szankiak és a szegedi Juhász Gyula Tanárkéző Főiskola II. számú gyakorlóiskolája ruhákat gyűj­tött a majsaiaknak. íbtltco ,sos; Álmában sem gondolhatta Fe­renczy Gergely táblabíró Ida lánya 1864-ben családi körben eltöltött karácsonyán, hogy a következő évben csak gondola­tai járhatnak itthon szenteste. A híres kecskeméti nemes Kovács család ismerősének a neve, Deák Ferenc javaslatára került fel az Erzsébet császár­nénak javasolt társalkodónők listájára. Voltak még csodák! Ida egy kis kecskeméti copfos komor- nával, és a sógora, Hertzeg Sándor közigazgatási bíró kí­séretében hamarosan vonatoz­hatott a császárvárosba. Fájó szívvel búcsúzott az ősi, Mezei utcai családi otthon­tól, az öt tölgyfás bugaci bir­toktól, a rokonoktól, barátnők­től. Kiérkezése után több leve­let is írt haza a bécsi látniva­lókról. Valamennyi levelében írt a rajongásig tisztelt Erzsé­betről. „Örömmel várom azo­kat a perceket, amikor magá­hoz parancsol.” 1865. december 13-án „vég­telen örömmel” szállt föl a né­hány naposra tervezett gyógy­kezelésre Erzsébet királynét és kíséretét a bajor főváros­ba szállító különvonatra. To­vább maradtak, mivel a keze­lőorvos látni szerette volna a kúra hatását. A királyné bizalmasa az él­mény melegével számolt be kecskeméti rokonának mün­cheni meghatottságairól, örö­meiről. „Az este, Karácsony estéjén egy bársony palásttal ajándé­kozott meg és szépen adta ál­tal. Én imádhatnám őt csak csekély személyem iránti ke­gyességéért, de hát azon tudat is hozzá járul, ahogy ő érez és beszél a magyarokról. Igazán védangyalunk. Csak ezután számolt be a szép müncheni templomokról, a 20 éves, de a 17-nek is alig látszó bajor ki­rályról, de leginkább a fel­séges asszony családjáról. Van még egy nővére hon, az is igen szép és kedves, de mégis az én Császárném a legszebb a világon. Csak az Isten jó egészséget adjon neki ismét.” Kérte a legfrissebb hazai hí­reket: „minden érdekel Kecs­kemétről”. A monarchiában a múlt század utolsó évtizedétől fé­nyeseden ki igazán kará­csony, vált az év kiemelkedő, az ajándékozásban is kimuta­tott szeretet ünnepévé. Szegé­nyebb és gazdagabb csalá­dokban, falun és városban egyaránt megpróbálták kita­lálni, hogy minek örülne leg­inkább a család, a barát. 1893. december 9-én maga Ferencz József szerette volna kérni az időközben brünni alapítványi hölggyé előléptetett, tehát a Frau von megszólításra jogo­sult Ferenczy Idát Erzsébet rokonainak szánt ajándékok megbeszélésre. Ida is gondolt rokonaira. Néhány éve balatonarácsi ott­honában beszélgettem Váradi Szabó Béláné, született inár- csi Farkas Idával, Ferenczy Ida keresztlányával. „Tizen­egy éves voltam, amikor elő­ször találkoztunk. A Semme- ringre hívott meg másik anyám. így hívtam, mivel az édes korán itthagyott ben­nünket. Alföldi létemre akkor láttam először hegyeket és olyan elegáns hotelben sem jártam, mint amilyenben ő la­kott. Ida néni Szűz Mária-kék, csipkegalléros ruhában foga­dott. Váratlanul nekem kellett fogadnom egy hercegnőt. Ke­resztmamám is megdicsért úri modoromért, elismerése végigkísérte életemet. Heltai Nándor Csendes éj, szentséges éj... Gömb, szalag, gyertya, aranyszínű szalma A kis templom, ahol először hangzott el a Csendes éj című dal. Stille Nacht, heilige Nacht - Csendes éj, szentséges éj. A daloknak is megvan a maguk sorsa, ekként a világ legismer­tebb karácsonyi énekének is. Sokáig ismeretlen szerző mű­vének, réges-régi német-oszt­rák népdalnak vélték. Mások Mozart gyermek- vagy ifjúko­ri alkotásának tulajdonították. Holott keletkezése mindegyik­nél köznapibb, még ha a ke­resztény világ legnagyobb ün­nepén éneklik is. Még ha ere­detileg csak egyetlen alkalom­ra íródott is. Egy alkalomra, az éppen 180 esztendővel ezelőtti karácsonyra. Két meséje is van a Stille Nachtnak. Az egyik szívet me­lengetőén romantikus, a má­sik egyszerűbb, ám a lénye­gen, a Csendes éj népszerűsé­gén aligha változtat. Az első változat: a Salzburghoz közeli Oberndorf falucska templomi orgonája éppen az advent nap­jaiban elnémult. Szegény tele­pülés lévén, mást már nem ta­lálván ehetőnek, a templom éhes egerei használhatatlanná rágták a bőr orgonafújtatót. Az orgonajavító a nagy hó miatt nem jutott el Oberndorfba. Ám mit énekeljen a falu az éjféli misén orgona nélkül? Pár órája volt csupán a település kisegí­tő lelkészének, a 26 esztendős Joseph Mohrnak a cselekvés­re. Akkor, 1818. december 24- én délután vetette papírra a versikét (Stille Nacht, heilige Nacht...), és sietett át szánon a szomszédos Arnsdorfba, jó barátjához, a nála öt évvel id<sebb Franz Xaver Gruber kántortanítóhoz a kézirattal. A bensőséges, karácsonyváró hangulatnak is köszönhetően, igen gyorsan megszületett a dallam Gruber gitárján. Az oberndorfi St. Nikolaus temp­lomban már gyülekeztek a hí­vek, mindenekelőtt a gyerekek - a kórus. Nekik tanította be a két lelkes fiatalember a Csen­des éjt - orgona híján csak gi­tárkísérettel. Gruber énekelte a basszust, Mohr a tenor szó­lamot. Ennél kevésbé romantikus az utóbbi években kikutatott tényeken alapuló valóság. A Csendes éj szövegét valóban Joseph Franz Mohr (1792- 1848) írta - 1816-ban; a házas­ságon kívül született fiatalem­bert pápai engedéllyel szentel­ték pappá. A zeneszerző Franz Xaver Gruber (1787-1863), 12 gyerekes arnsdorfi kántortaní­tó volt; a Stille Nacht melódiá­ját valóban 1818-ban kompo­nálta. Mindaddig, amíg Mohr meg nem írta a Csendes éjt, a Salzburg környéki falvak tanu­latlan lakói is számukra érthe­tetlen, latin nyelvű dalokat igyekeztek énekelni az éjféli misén. Az oberndorfiak lelkes, fiatal papja éppen 1818 advent- jén vette elő a Stille Nacht ver­sikéjét, és kérte meg a barátját: szerezzen hozzá dallamot. Bizonyítható, hogy ponto­san 180 esztendővel ezelőtt hangzott föl először a már nem létező oberndorfi öreg templom jászolánál a Csendes éj: a két fiatalember adta elő gitárkísérettel. Fülbemászó, könnyen megtanulható meló­diáját, egyszer, meghitt szö­vegét az éjféli misén résztve­vők a papjukkal együtt éne­kelték. A véletlennek köszön­hetően maradt fönn és terjedt el néhány évtized alatt a kedves-szép karácsonyi ének előbb német nyelvterületen, majd Európában és a világ­ban. Karl Mauracher orgona­építő 1825-ben lekottázta és magával vitte szülőhelyére, a tiroli Zillertalban meghúzó­dó Fügenbe. Karácsonykor már ott is fölcsendült a Stille Nacht - Mauracher orgonakí- séretével. A kitűnő hangú Rainer nővérek énekelték a szólót, majd világjáró tiro­li népdalénekesekként sok százszor előadták a Csen­des éjt. Az ünnep szentségét hirdető szépséges dalocskát csaknem 300 nyelven és dia­lektusban éneklik a nagyvi­lágban. Ahogy az öltözködésnek, a la­káskultúrának van divatja, úgy a karácsonyfa-díszítés is évről évre megújul. Dr. Guba Lász- lóné virágkötő mester szerint az idei ünnep „slágerét” a ter­mészetes anyagok, illetve a földszín más-más árnyalatai­ban pompázó díszek jelentik. A szakember szerint a leg­fontosabb, hogy a karácsony­fánk a lakásunk hangulatához illő díszítést kapjon. Tekintet­tel kell lennünk a berendezés stílusára, a falak, a függönyök színére. Akinek például szépen fara­gott fabútorai vannak, annak nem ajánlom az aranymasnik­kal túlcicomázott fát. Helyette inkább a natúr árnyalatok, a rendkívül szép, szalmából készített díszek mutatnak - hangsúlyozza a mester. Az idén divatos földszínek a homoktól a sötétbarnáig terje­dő skálát ölelnek fel. A termé­szetes anyagok pedig faragott fafigurák, termések képében jelennek meg. Továbbra is nagy divat az „egyszínűség”. Tehát a gömbök, a szalagok, a gyertyák, sőt még a fára kerü­lő szaloncukor is azonos szín­ben pompázik: piros, kék, ezüst-, arany-, fehér vagy föld­színű árnyalatokban. A fához illően kell megteríteni a vacso­raasztalt is. Az abrosz, az ét­készlet, a szalvéta, a virág har­móniája elengedhetetlen. A legegyszerűbb, legolcsóbb, há­zilag készített díszekkel is cso­dálatos összhang teremthető. Egy ügyes háziasszony még az ajándékok becsomagolásá­nál is odafigyel a karácsonyi színharmóniára. Nem az ünnep idején hízunk el Túlsúlyos az ember ugyan a ka­rácsony előtti ötven hét alatt lesz, de azért az ünnepek után is sokunknak eláll a lélegzete, amikor a mérleg mutatójára te­kintünk - vélekednek osztrák táplálkozáskutatási szakértők. Az ételek némileg tudato­sabb megválasztásával ugyanis felesleges kilók nélkül táncolha­tunk át az új esztendőbe. Itt vannak mindjárt a különböző édességek és csábos sütemé­nyek - különösen a linzertészta és a vaníliás kifli ludas az elhí­zásban. A karácsonyi menü ügyes kis változtatásaival is sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat. A zöldségleves vagy vegyes saláta ugyanis már kez­detben kíméletesebben bánik a gyomrunkkal, mint mondjuk a sűrű krémleves vagy a májgom­bócleves. Ha pedig az elenged­hetetlen kacsasültnél lemon­dunk a ropogósra sült bőréről, és ráadásul jókora adag vörös káposztát is fogyasztunk hozzá, akkor máris a legjobb úton va­gyunk, hogy soványak marad­junk, vagy épp lefogyjunk. Ha pedig mindehhez korsó helyett csak egy pohár sört iszunk, ez­zel máris „jóvátettünk” három vaníliás kiflit. Amikor pedig minden jó tanács megkésett már, csak egyet tehetünk: kop­lalnunk kell. Ebben segítsé­günkre lehet, ha a „bűn” elkö­vetése után aznap már csak sa­látát, gyümölcsöt és zsírsze­gény tejterméket fogyasztunk. A következő napon a gyümölcs és saláta hozzásegíthet ahhoz, hogy helyreálljon az energia- egyensúly.

Next

/
Thumbnails
Contents