Petőfi Népe, 1998. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-15 / 293. szám
I J »-5 20ÉÉSA ~ I 4» I S «gv‘,> i CSODA Ha katonának születik, már régen tábornok. Ha az egyházi szolgálatot választja, most püspöki süveget hord. Ha pedig történetesen színművésznek szüli az édesanyja, hát akkor neki tapsolna az ország. S menjünk még tovább a fantázia játékában: ha pár évszázaddal korábban adatik meg neki az emberi létezés - akkor talán fejedelem lett volna. Miért? Mert hallatlanul tud összpontosítani célja elérésére. És forgószélként viszi magával azokat is, akik vele akarnak tartani. Egyszerre képes megélni a múltat, a jelent és a jövőt. Hogy ezzel mit akarok mondani, azt igazán csak azok értik, akik közelről ismerik őt. Akinek csak futó benyomása van róla, mindebből annyit vesz észre, hogy Pintér József vele beszél, de közben a gondolatai valahol máshol is járnak. Nos, a keceli Pintér József nem lett se katona, se pap, se semmi más, hanem vállalkozó. Korunkban a nagy tettek színtere a gazdaság. Tehát ott kötött ki. Az első millióig nehezebb volt az útja, mint innen az első milliárdig. Hiszen amikor látogatni kezdik műhelyét a népi ellenőrök, még a szocializmusban élünk. Gyárát az utolsó szocialista kormány miniszterelnöke, Németh Miklós avatta fel 1989. október 25-én. Pintér úr volt Magyarországon az első jelentős - szocialista - kapitalista. A fél ország szurkolt neki, ^ ország másik fele pedig vagy kételkedett abban, hogy meg is tarthatja majd a gyárát, vagy pedig irigykedett rá a bátorsága és tehetsége miatt. Pintér József nem állami vállalatvezetőből átvedlett magánvállalkozó, hanem az, akire azt mondják: őstehetség. Szakmunkásként kezdte a vállalkozást a kisiparban, s ő épített elsőként gyárat a magánszektorban. Milyen ember a keceli gyáros? Három adalék: én sosem hallottam tőle, hogy az adóhivatalt szidná. Ismeretségünk elmúlt 15 évében csak egyetlen egyszer láttam elérzékenyülni. Elvesztett fiát említette... Egy nyilatkozatából: „Csak egy dologban akarok kiválni a többi ember közül: a legtöbbet szeretném tenni a szülőfalumért, a keceliekért. Ám hiszek benne, hogy ez megbocsátható gyengeségem.” Pintér József nemrégiben értesítést kapott: az Amerikai Életrajzi Intézet (American Biographical Institute, USA), amely a világszerte kiemelkedő személyek életrajzának élenjáró gyűjtője, ismerője Az év embere 1998 (Man of the Year 1998) címre jelölte őt. Az indok: „kiemelkedő teljesítménye, nemes példája.” A kecellek e sorok olvastán talán nem akarnak hinni a szemüknek. Ahogyan annak idején a gyár magasodását látva sem akartak. Csoda történt Kecelen? Talán. De ehhez a csodához elegendő, ha valaki jól el van látva a legnemesebb valutával: tehetséggel és akaraterővel. Pénteken ünnepük a Pintér Művek fennállásának 20. évfordulóját. Pintér József Sajtótükör- Ki a legnagyobb ember itt, Kecelen?- Pota!- Kicsoda?- Hát Pota... Pintér József. Pota a beceneve - világosít föl Fejes Tibor 5/C osztályos, akit a központi ABC előtt állítok meg.- És miért éppen ő?- Mert híressé teszi Kecelt. Mindenfélét épít. Meg igazi gyára lesz, most készül. Munkát ad sok embernek. Szerepelt már a tévében is - az érvelésbe László Feri, szintén 5/C osztályos is bekapcsolódik.- Ön szerint ki a legtekintélyesebb ember a községben? - fordulok egy idősebb férfihez, Ambrus Vincéhez.- Pintér Jóska! Ő a leggazdagabb!... További közvéleménykutatásnak nem érzem szükségét. * * * „A tisztázatlan vizsgálatok, eljárások... nemcsak engem, hanem a környezetemet is elbizonytalanítot- ták, és megkérdőjelezik tevékenységem tisztességes voltát. Eljutottam odáig, hogy nem tudom, szükség van-e a műhelyemre, a munkámra, tevékenységemre, egyáltalán hasznos tagja vagyok-e a társadalomnak...” E sorok Pintér József Grósz Károlynak címzett levelében olvashatók, amelyet 1988. január 25-én postázott. Elkeseredésének oka az az ellene indított támadássorozat, amelynek még - valószínűleg - most sincs vége. 1987 februárjában a kiskőrösi NEB „lakossági bejelentés alapján kisipari tevékenysége és a lakosságra gyakorolt zavaró hatása témakörében” vizsgálatot indított ellene. (Népszabadság, 1989. április 8., szombat) A keceli Pintér József immár végérvényesen híres-neves ember. Ha efelől még kétségeim lettek volna, tökéletesen eloszlatta volna őket egy levél, melyet a napokban láttam a gyáros címére érkező postai küldemények között. Megdolgoztatják a fekete hollót, akik a vállalkozótól pénzt, együttműködést kérnek - azonban ez a levél egészen különleges óhajt tartalmazott. Egy szintén Pintér nevű keszthelyi középiskolás fiú azt kérte névrokonától, hogy - „kamuból” - vállalja őt unokaöccsének. Erre a leányok közti hódításaihoz lenne borzasztóan nagy szüksége... Küldött egy üres lapot az atyafiságot elismerő soroknak, melyek - mint remélte - a leánykáknak bemutatva, puszikat kamatoznak majd. Az ifjú Don Juan azonban továbbra is kénytelen a saját személyes varázsára támaszkodni - ugyanis „nagybátyja” zordan elutasította. (Kurír, 1989. október 23.) A gyártelep építését Irányította i I- Jóskával óvodáskorunkban találkoztam először - lapoz vissza vagy ötvenévnyire Pongrácz János, a jóbarát, a teljes bizalmat élvező vezetőtárs. - Ma is úgy látom, amint éppen a lányok ruháját cibál- ja. Incselkedik velük. Emlékszik arra az időre is, amikor Pintér József autószerelő tanuló volt a tőzegkitermelő vállalatnál. Elterjedt róla Kecelen, hogy nem irtózik a sártól, jó pénzért a hétvégeken is szívesen dolgozik. 1968-ban találkoztak az útjaik a ktsz-nél. János már üzemvezető volt ott, Jóska csoportvezetőként a beosztottja lett. Egyszer keményen meg kellett dorgálnia. Ugyanis rábízta, hogy találjon ki megoldást a laposvas élére hajításához. A negyedik napon még csak azt tudta válaszolni: gondolkodik. De ha éjszaka neki dolgozik egy esztergályos, akkor másnap bemutatja, mit talált ki. És bemutatta, és attól kezdve a vesződséges kovácsolás helyett nagytermelékenységű géppel állították elő a lovaskocsikhoz szükséges elemet.- A vályogvető gépéhez hat rossz motorból szerelt össze egy jót. Ezt a gépet azért gondolta ki, mert akkoriban jó üzlet volt a vályogvetés, sokan építkeztek. A gép elkészült, de a főpróbán eltört a főtengely. Ugyanis a nagy izgalomban elfelejtették kinyitni a vízcsapot és a száraz agyag beszorult. Jóska hosszú hónapokig le volt törve. Rá se nézett többé a vályogvető gépre, pedig alkalPongrácz János más lett volna a célra. Elragadta a szenvedély, ha egy-egy probléma megoldásába belefogott, de akkoriban még kudarcok is érték, amiket rosszul viselt el. 1977-ben elváltak útjaik. Pongrácz János a Szőlőfürt ipari üzemének lett a vezetője, Pintér József Kiskőrösre került az ottani ktsz-hez. De már 1978-ban kiváltotta a kisipari engedélyt, autójavításra.-1988 december elsején jöttem a művekhez dolgozni. Két évnyi hívogatás után. Kértem Jóskát: legalább egy forint erejéig hadd legyek a társa, de nem ment bele. Konokul kitartott amellett, hogy az egyedüli tulajdonos csak ő lehet, bármi mást kérhetek tőle. Pongrácz János a gyártelep építésében kapott vezetői feladatot. Kecskés Lászlóval, a kivitelezés irányítójával dolgozott együtt. Sorra elkészült a forgácsoló, a lakatosüzem, a tanműhely, a szociális létesítmény, a szerszámkészítő üzem, az öntöde, az alapanyagraktár stb. A hangár, a készárutároló csarnokok a 90- es évek legelején épültek meg. Pintér József megvette már akkorra az MD 500-as, négyszemélyes helikoptert, amely nagyban megkönnyítette a munkáját.- A legkorszerűbb számítógépvezérlésű gépeket vásárolta meg Jóska, amelyek alkalmasak voltak az egyedi gépgyártásra és a robottechnika kivitelezésére, ami akkoriban a célja volt. 1993 fekete év a Pintér Művek történetében. A cégtulajdonos nagyon súlyos autóbalesetet szenvedett. Az első orosz exportszállítmány vago- nírozását együtt akarták délután ellenőrizni, délelőtt még telefonált Pongrácz Jánosnak Moszkvából. Aztán jött a hír a fiától, Csabától, hogy baleset történt. Pintérné Ilona asz- szony több műtéten esett át ebben az évben, és ami a legnagyobb csapás volt: ősszel elment a fiatalabbik fiú, Zsolti...- A baleset után pár hétre már a kórházban is a céggel foglalkozott Jóska. Később otthonról reggelente kisbusz- szál hozták ki a gyárba és tolókocsiból igyekezett talpraállítani a céget. Mert a létszám 140-ről 14-re esett vissza, elvesztettük a munkáinkat, árvereztek a Műveknél. De Jóska hihetetlen energiával kézbe vette ismét az ügyeket és kihúzta a céget a csávából. Pongrácz János szerint az egészségét is hatalmas akaraterejével szerezte vissza Pintér József. Újra a régi: akkor érzi jól magát, ha a nyolc órából négyet végigveszekszik az embereivel. Egyébként az ittasságra, meg a visszabeszélésre a legérzékenyebb. Nem tűri. A második aranygyűrű Pintér József egyik legrégibb alkalmazottja Markó Sándor. Úgy ismerik, mint akinek kiváló műszaki érzéke van. Jelenleg téemkás, s szereti ezt a változatos munkát. Az elmúlt 20 évre így emlékezik:- Huszonegy éves voltam, amikor Jóska fölvett dolgozni. Kezdetben törött autókat javítottunk, a Nap utcában. Csettegőket is gyártottunk. Szó, ami szó, a kuncsaftok nem mindig voltak velünk megelégedve. A határidőkkel sűrűn bajban voltunk. Az volt a fordulópont, amikor áttértünk a lakatosságra. Először kísérleti darabot gyártottunk, utána jött a sorozat. A Kisipari Termeltető Vállalat küldte a munkákat. Később Jóska csavargyártó gépeket vett Németországból. Tíz napra kimentünk a Würth céghez, hogy megtanuljuk a csavargyártást. Itthon aztán betanítottunk másokat is és a följavított gépekkel ment a gyártás. Egy perc alatt 460 csavart készített az automata. Nőtt a létszám, kialakult a Sás utcai telep is. Aztán irodát rendezett be Jóska a Nap utcában. Ott már tervezők is dolgoztak. A Művek tervei a Nap utcában születtek meg. Láttuk ezeket a terveket, de az ember még nevetett rajtuk egy kicsit. Komolytalannak tart' § ■ tottuk a Jóska elképzeléseit. Egy igazi gyárhoz sok pénz kell. Honnan veszi majd? De mégis megcsinálta. En jól érzem magam itt. Tíz év után aranygyűrűt kaptam. Most a húsz év után kapom a másodikat. Megbecsülnek.
