Petőfi Népe, 1998. október (53. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-22 / 248. szám

1998. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKÉRE 5. OLDAL ’56. október 22.: forrongó ország A vezetők még Jugoszláviában voltak - Nagygyűlések az egyetemeken villa notrr/Mi ttmet/trtti SZABAD NÉP t WftBll ttl* j { WÍ AS ttA*-« i ***** * t«­­«*>**»» « KSrtiilA nt ?*) xffdntftiun ** «jtmtAit *<**< ♦«. » OiSi. . «*#»*» jawalKUiíí re illúttti kit. Í.WG1.Y***,m- $if.m &MA •* FIÚ,Élt *m. i*m okt&wí* « <*• ***<*-»***4; ft* ÍWTO n*U!ul rüftatHitA «rft 1 lti.ii. Ul •fr.sv-.ft.J-.'-.t. Mährt ^ «**»! JsriirtUli «•«flu*« «Mr *f*»ft»MM »#»«*«• Me»Uv<ptlwa l*j»t** w *<*“*♦*'**•. m *Sh**t*>m4 ItnK- » t**I»W**«M*. ****Wr­­tSwV t'ntftWwibiA IM« mmmrmtttä * Mpw «*» i* s*»­­a a a* y,at iU* sUWrtiüiiiB Új, tavaszi seregszemle !fcsr*r, W*s***tW* ft joteasi#.; fftimwíwÉu; W *1 t-ytisí.,-**.**, « . «!****: ««AM- «SW ’:**&>**&. WH*« *4 ******* i*»U*Hi a *j«gK&tSK« A ‘ **** «SSÄf*«**. ft«** *» ti-1 ***>««*, * WSMfttft* * r**i* 84**1-«•'«!**«** * mámé, »'«***&*»: ■** i* **** <****•> **»»«• ?*»**». ft*« ** «rs.** •«***. ><**> ***». ms•>***!*« I'MHwfe »s liptai *riíS«>w*ía* .rnt* JU ifjva** teitüt. j l«äasi<; ftj**y*J >%& rtmtt ft*­­«*¥***5* * SftStfiSftkt.** i *3>thi*j*j>*»lu». «1 *****«<<•*&$*;* : í£í s nm* mm. «o*« • * -vtmlmbt **«««•* a kötteti — ***** *»«.» srm * «***»«*»***» bw&rsm jc**i*fc*J »*»5-40« täUtöM *.*#»*! fcfcwWtC 5NWWWL *r ft* JrMii«? «■ **»;«* ilpwtt* imtoff rmrr> $*!(*«*■:** *wMA *** i*i*>**fti»».J s*. m» M. «***» w»*ift** k «* m S *« tomm. ***>«»» %*»♦ *» a mm* um*-firn* »mm * iw»* v** -. J, :'*m**3«$*** feKtwstK.;«,*M**ä mu*** ■«**ti*s**m *; „ i *«;****},** S»twt4 „ njsa*«« \ i PW*»*« tetri. * re* i* «**&*»*.; »*(. »nzrífv** * bWitaAnjrit ItSsái s Aj »►**.« u eWtftrd a *.«!• i WWW2 ®S *v* w«.. *«*,**. ;««irti A* i.t#M«<ncaiftK í ««mmú k» »s »!!«**(****£••: a „jTM »V*» ttet**#** a» ; btetmi tmetka^Klitk • f«Ws i t«. j ****' klvi« * £»*.*&*( «iss«. j, .„„-.I 11,,-...- «»a. :, ** tyiutiK**** , . . : «SkSSS. ftdfe* »s•.«&«!; Ui«, t-, *•. iwnui ieü hm ** * «gs* feji. *(i*rt**í»-: m-ií»*#*! mn **acr «»*'**•: A SirM Nif rztrict 1 hytmn ttria i A hétfői nap hírei a keddi Szabad Nép első oldalán. Rajk László október 6-ai újrate­metése után nem sokkal a ma­gyar párt és a kormány vezetői hatnapos jugoszláviai útra in­dultak, ahonnan csak október 23-án reggel érkeztek haza. Idő­közben felforrósodott a hangu­lat az egyetemeken, s a hét első munkanapján, október 22-én már megalakultak a különböző, a DISZ-től független ifjúsági és diákszervezetek. A Műegyete­men megfogalmazták az első 15 pontot, s másnapra, keddre nagy felvonulást terveztek az egyetemista fiatalok... Annak a 42 évvel ezelőtti hét­fői napnak az ígéretesen javu­ló jugoszláv-magyar államközi kapcsolatokon túl volt egy má­sik, ennél jelentősebb nemzet­közi eseménye is: befejeződött a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottságának VIII. ülése, amelyen teljes mérték­ben rehabilitálták Wladyslaw Gomulkát, aki visszakerült a párt élére. Gomulka beszédében szoli­daritást vállalt a poznani mun­kásfelkelés korábban csak el­lenforradalmároknak nevezett résztvevőivel. A beszédet közöl­te a Szabad Nép és a Szabad If­júság. Ugyancsak ezen a napon tudták meg az újságolvasók, hogy a lengyelországi Sta­­linogródot visszakeresztelik Ka­towicére. A budapesti egyetemisták hétfői nagygyűlésén is központi helyet foglalt el a megemléke­zés a lengyelországi esemé­nyekről. A diákok szolidaritásu­kat fejezték ki a lengyel néppel, a munkásokkal, a diákokkal, de még az új lengyel pártvezető­séggel is. Ennek jelentősége ak­kor érthető meg igazán, ha tud­juk: már a nyár óta rendkívül fe­szült volt a viszony Lengyelor­szág és a Szovjetunió között, s Hruscsov többször fenyegető­zött katonai beavatkozással is. A lengyel pártliberálisok vér­­telen győzelme azért is hatott lelkesítőleg a budapesti diákok­ra, mert a magyar pártban még javában folyt a harc a dogmati­kus Gerd Ernő és a félreállított Nagy Imre között. S ha Lengyel­­országban elbukhatott a régi, sztálinista vezetés, akkor talán nálunk sem reménytelen a küz­delem... Az október 23-ára meghirde­tett diáktüntetés is ezért indult a Bem-szobortól, arra pedig ak­kor még senki sem gondolt, hogy Magyarországon végül is meghiúsul az ellenzék békés győzelme. Mégis eldördültek a fegyverek. Hétfőn azonban az utcák még csendesek. A műegyetemi diáknagygyűlés mellett forró a hangulat a többi felsőoktatási intézményben, a szerkesztősé­gekben, az írószövetségben, a Petőfi Kör vezetőségi ülésén is. Már mindenki a másnapi tünte­tésre készül, s ezzel kapcsolat­ban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának napi­lapja, a Szabad Nép is új, tava­szi seregszemléről ír vezércik­kében. Budapest és a vidéki nagyvárosok lelkesen készül­nek másnapra, október 23-ára, amikor reményeik szerint kihar­colják majd a párt megújulását, Nagy Imre miniszterelnöki ki­nevezését, hogy Magyarország is elindulhasson végre egy sza­badabb, függetlenebb, nemze­tibb jövő felé, amelyben a meg­termelt javakból is több jut a nélkülözésekbe belefáradt nép­nek. Kardos János Megemlékezések 1956-ról Tiszaalpár: Az ’56-os esemé­nyekre emlékeznek október 22-én este fél hatkor Ti­­szaalpáron az emlékparkban a kopjafánál. A rendezvény dr. Ádám Pál ünnepi beszédével kezdődik, majd az általános iskolások műsorával folytató­dik. Ezt követi a koszorúzás és a gyertyák elhelyzése az emlékműnél. Baja: Pénteken 17 órakor kezdődik a városi megemléke­zés az 1956-os forradalom tiszteletére. A helyszín a Déri­­kertben lévő ’56-os emlékmű lesz. Ünnepi beszédet Zsigó Róbert országgyűlési képvise­lő mond, míg a műsort a Jelky András Szakképző’1 Iskola ta­nulói adják. Bácsalmás: Pénteken ki­lenc órakor ökumenikus is­tentisztelet lesz a római kato­likus templomban, majd 10 órakor ünnepi megemlékezés a rendelőintézet Hősök tere felőli oldalán elhelyezett em­léktáblánál. A Himnusz után az ünnepi beszédet Németh István, a Rákóczi úti általános iskola igazgatója mondja. Az emlékműsort az iskola diákjai adják elő háromnegyed 11 -tői a művelődési központban. Fél 12-től megzenésített versek hallhatók a kiskunhalasi Lyra együttes előadásában ugyan­ott. Érsekcsanád: Pénteken délelőtt 10 órakor kopjafa-ava­tás lesz a községben. Ünnepi beszédet Maiéter Pálné mond. Kalocsa: Pénteken délelőtt 11 órakor tartják a megemlé­kezést Kalocsán. A Szent Ist­ván király úton, az ’56-os em­léktáblánál Bíró Zoltán, a Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója tart beszédet. A ko­szorúzást követően irodalmi összeállításból álló alkalmi műsorral lépnek fel a szakkö­zépiskola tanulói és a Helyőr­ségi Honvéd Zenekar. Géderlak: A katolikus templomban pénteken esete az ünnepi szentmise keretén belül lesz megemlékezés. Meghívták a szegedi Veritas Együttest. A koncertet a mise után adják elő az énekesek. Kecelen ma délben a sport­­csarnokban rendezik meg az október 23-ai ünnepséget, amelyen a helyi iskola diákjai adnak műsort. Soltvadkerten holnap reg­gel 9 órakor a kopjafánál a polgármester mond ünnepi beszédet, majd koszorúzásra kerül sor. Kiskőrösön az 1956-os for­radalom és szabadságharc év­fordulójáról való megemléke­zés október 22-én, azaz ma 17 órakor kezdődik a helyi mű­velődési házban. A Himnusz, szavalat és ünnepi beszéd után a már hagyományos Kis­kőrös Városért díjak átadása következik, mely után ünnepi hangverseny következik. Az ünnepi program végén a ko­szorúzás 18 órakor lesz a Kop­jafánál. Tiszakécske: Az 1956-os forradalom és szabadságharc­ra emlékeznek október 23-án Tiszakécskén. Az ünnepség délután 5 órakor kezdődik a főtéri ’56-os kopjafánál. Ünne­pi beszédet mond Lezsák Sán­dor, országgyűlési képviselő (MDF). Lakitelek: Fáklyás megem­lékezéssel tisztelegnek 1956 emlékének október 22-én Lakiteleken. Az ünnepség dél­után 5 órakor fáklyagyújtással kezdődik a Templom téri kop­jafánál. A polgármesteri kö­szöntő és a helyi általános is­kola diákjainak műsora után Wittner Mária (’56-os forra­dalmár, valamint Lezsák Sán­dor országgyűlési képviselő, pártelnök (Magyar Demokrata Fórum) mond ünnepi beszé­det. A program ezután koszo­rúzással folytatódik és öku­menikus istentisztelettel ér véget. Ünnepségek a Műszaki Egyetemen A Budapesti Műszaki Egyetem idei 1956-os emlékünnepsége először szerepel az állami ren­dezvénysorozat keretei között - mondta Vájná Zoltán, a Mű­egyetem 1956 Alapítvány kura­tóriumának elnöke a programot ismertető keddi sajtótájékozta­tón, Budapesten. Az október 23. előestéjén tartandó rendezvé­nyen többek között részt vesz Göncz Árpád köztársasági el­nök, Orbán Viktor kormányfő, Jerzy Buzek lengyel miniszter­­elnök, valamint ünnepi beszé­det mond Pokorni Zoltán okta­tási miniszter. Az ünnepségre a hagyományoknak megfelelően több mint ezer határon kívüli, zömmel magyar fiatal is érkezik- tette hozzá. Vájná Zoltán hangsúlyozta, hogy a műegye­tem méltán nevezhető az 1956- os forradalom és szabadságharc bölcsőjének. 42 évvel ezelőtt, október 22-én az egyetem falai között fogalmazták meg a forra­dalom követeléseit, majd innen indult el a többezres tömeg a Bem térre. A múlt még a jövő ködébe vész Megtorlás - egy egész ország ellen Dr. Kutrucz Katalin, a Történe­ti Hivatal elnökhelyettese ha­talmas aktatömeg felett ül. A jelenleg még a Belügyminiszté­rium pincéjébe zárt dokumen­tumhegyek részben arra vár­nak, hogy a hivatal végleges helyére, az Eötvös utcába szál­lítsák őket, de még inkább arra, hogy hozzáértő kezek végre ki­nyissák, osztályozzák, hozzá­férhetővé tegyék őket, s adataik az egész ország közkincsévé váljanak.- Mint a rendszerváltás egyik szereplője, az 1989. évi, a koncepciós pereket felülvizsgá­ló bizottság tagja, ön már ko­rábban is ismeretséget kötött jó néhány titkos aktával. Hogyan lehet ezekből kihámozni a múltat, az ország, mindannyi­unk történelmét?- Jogászként is, politikus­ként is, s mostani szerepkö­römben, állami hivatalnokként is csak azt mondhatom: rendkí­vül óvatosan szabad csak ke­zelni és értékelni a különböző dossziékban található adato­kat. Ennek több oka is van. Az első ok az, hogy rendkívül ter­jedelmes, szövevényes, ugyan­akkor meglehetősen hiányos iratanyag fölött rendelkezünk. Bár a dossziék keletkezésének idején is érvényben voltak bi­zonyos iratkészítési és archivá­lási szabályok, ezeknek a nyil­vánossága erősen korlátozott volt, s a különböző időszakok­ban és a különböző szolgála­toknál nem egyformán tartot­ták meg őket. A fenntartások emellett azért is szükségesek, mert mint említettem, az irat­anyag meglehetősen hiányos, s a kutatóknak, a történészek­nek a meglévő dokumentumok alapján kell kikövetkeztetniük azt is, hogy mi lehet a már megsemmisült, megsemmisí­tett, vagy éppen még lappangó iratokban. Az óvatosság legfőbb indoka mégis az, hogy a dossziék s egyéb titkos iratok, amellett, hogy a kor által diktált szellem­ben íródtak, s tartalmukkal is, puszta létükkel is a diktatúra létjogosultságát kellett igazol­niuk, a történészek által fel­használható információkon kí­vül rengeteg dezinformációt, téves adatot, s szándékos ferdí­tést tartalmaznak. Hogy ne mondjam: hazugságot.- Tehát a Történeti Hivatal „alatt” fekvő iratanyag olyan, mint a bomba? Akár fel is rob­banhat?- Inkább úgy mondanám, hogy érzékeny anyag, amelyet elővigyázatosan kell kezelni. A Történeti Hivatalt életre hívó törvény azonban leírja azt is, mit és hogyan kell gyűjtenünk, osztályoznunk, kutatnunk, s kutatásra, publikálásra biztosí­tanunk. Nekünk, a hivatal ve­zetőinek és munkatársainak ennek a törvénynek a szövegé­hez kell igazodnunk: meg kell tartanunk és meg kell tartat­nunk azt.- Az iratokban, dossziékban egy bizonyos nézőpontból megközelítve megragadható az elmúlt évtizedek, a kommunis­ta diktatúra története, de leg­alábbis annak egy-egy jellemző része, például az erőszakszer­vezetek működése. Mégis, a részletek mintha nagyon lassan kerülnének a felszínre, a nyil­vánosság elé. Még mindig tart a titkolózás? Kutrucz Katalin- A törvények bizonyos mér­tékig korlátozó rendelkezései mellett az anyag egészének nyilvánosságra hozatalát a már egyébként részben említett okok is hátráltatják. A hivatal még alig egy éve dolgozik, egy nagy költözködés előtt állunk, a létszámunkat még mindig nem sikerült teljesen feltölte­nünk, rengeteg és kevéssé rendszerezett, ám ugyanakkor hiányos is a rendelkezésünkre álló anyag. Erőnkhöz képest igyekszünk folyamatosan szá­mítógépre vinni az adatokat, s ez a munka belátható időn be­lül annyira előrehalad, hogy je­lentős mértékben megkönnyít­se a hozzánk forduló kutatók és magánszemélyek igényei­nek kielégítését. Tehát a létező fékező hatások ellenére úgy gondolom, hogy egyre több és egyre érdekesebb anyag kerül felszínre, folyamatosan segítve az ország és a térség múltjának jobb megismerését. Azt gondo­lom, a jelenleg még feltárat­lan dokumentumokból meg­szerezhető tudás előbb-utóbb a helyére, a történelemkönyvek­be kerül majd.- A negyven-egynéhány é­­ven keresztül meghatározó diktatúrának voltak kemé­nyebb és „puhább” szakaszai. Hogyan helyezné el ön, a kuta­tó, az iratok kiváló ismerője az 1956 utáni megtorlás éveit ezen a szigorúsági skálán?- A korszakot nem csak jo­gászként, kutatóként és a Tör­téneti Hivatal elnökhelyettese­ként ismerem. Magánember­ként is megtapasztaltam, mint az ország lakói közül oly so­kan. Édesapám egy Sopron környéki, határ menti kis falu nemzeti bizottságának elnöke volt 1956-ban. Akkoriban az egész falu egyet akart, egy véle­ményen volt - egyetlen ember, a párttitkár kivételével. A forra­dalom utáni véres megtorlás - valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán - a mi csalá­dunkat elkerülte. Arra már csak az iratok kutatása közben találtam bizonyítékot, hogy mennyire orwelli világban él­tük le ezeket az évtizedeket. Nemcsak a szigorúan vett meg­torlás éveit, amelyeket az 1963. évi, úgynevezett „nagy” am­nesztiával sokan lezártnak te­kintettek, hanem mind a negy­venöt évet, amely a háborútól a békés rendszerváltásig telt el. A dossziékban ugyanis nem­csak konkrét személyekről, „gyanús”, rendszeresen megfi­gyelt emberekről találtunk a­­nyagot, hanem minden határ menti faluról, minden nagy- és számos kisebb üzemről, lakó­kerületekről, munkahelyekről, esetenként egész városokról is. Hatalmas mennyiségű és sok­szor egészen semmitmondó anyagot. Az iratok ismeretében szinte azt mondhatnám: nem­csak az ügynökök figyeltek minket, de egy egész kis ön­kéntes hadsereg, amelynek „katonái” sokszor névtelenül, ám mégis tevőlegesen járultak hozzá az elnyomó rendszer fenntartásához, zökkenőmen­tes működéséhez. Ami pedig az 1963. évi am­­nesztiarendeletet illeti, arról is megvan a saját véleményem: szerintem ez a világtörténelem egyik legaljasabb amnesztiája volt, mert nemcsak a szeren­csétlen áldozatok egy részét mentesítette a további jogkö­vetkezmények alól, hanem ugyanakkor felmentette azokat a valódi bűnösöket is, akik a diktatúra védelmében követték el tetteiket, közöttük gyilkossá­gokat is. Ezeket az embereket sem addig, sem azóta soha sen­ki sem vonta felelősségre.- A forradalom utáni megtor­lás rengeteg névtelen kisem­bert is sújtott, köztük többnyi­re munkásokat és parasztokat, akikre egyébként mint legfőbb támaszára hivatkozott a rend­szer. Az ő sorsukat is nyomon lehet követni a dossziékban?- A rendszer egyik legna­gyobb hazugsága az volt, hogy a munkás- és parasztrétegek képviselőjének vallotta magát. Éppen az 1956-os forradalom, s annak résztvevői bizonyították be a legélesebben, hogy ez egy­általán nem igaz. De a munká­sok és a parasztok megfigyelé­se, internálása, bebörtönzése, kisemmizése, emberi jogaik Iábtjal tárása már jóval hama­rabb elkezdődött. Ez ma már széles körben ismert, s ezt tá­masztják alá az általunk őrzött dokumentumokból kiolvasha­tó tények is.- Az áldozatok számosán voltak, sokuknak a nevét is is­merjük, másokról pontosan tudjuk, hogy mely társadalmi csoportok tagjai, s hogy ho­gyan büntették meg őket. De kik voltak a valódi bűnösök, s vajon megismerhetjük-e valaha a bűneiket? Azt már nem is kér­dezem, hogy nekik miért nem kell bűnhődniük.- Az egyszerűség kedvéért azt mondanám, hogy mi itt a hi­vatalban a politikai-rendőrségi anyagokat őrizzük. Ezeket a­­zok a politikai rendőrök, köz­nyelven szólva ávósok készítet­ték, akik a megtorló gépezet kulcsfigurái voltak, de többnyi­re csak végrehajtók. A fő bűnö­sök nyilvánvalóan a politiku­sok, a hierarchia magasabb posztjain állók voltak. A köz­életi szereplők nevét ismerjük, korabeli tetteik is egyre világo­sabban állnak előttünk. Az ala­csonyabb beosztású végrehaj­tók - a vonatkozó törvény értel­mében - többnyire meg tudták őrizni névtelenségüket, akár­csak az alighanem százezres nagyságrendű besúgóhad „köz­katonái”. Ami pedig a büntető­jogi felelősséget illeti: az egyet­len, ma is felelősségre vonható rétegbe azok tartoznak, akikre rábizonyosodik,' hogy emberi­ség elleni bűntettet követtek el. Ma is folynak ezzel kapcsolatos perek, például az úgynevezett sortűzperek. A többi néma csend. Az ’56-os Szövetség megemlékezése Az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc eseményeire emlékeztek Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísz­termében azon a szerdai ünnep­ségen, amelyet az ’56-os Szövet­ség és a Szövetség a Jövőnkért elnevezésű szervezet rendezett. A megemlékezésen a szerveze­tek kitüntetéseket adományoz­tak ’56 hőseinek, és a forrada­lom felszentelt zászlóit adták át a Szent Margit és a Széchenyi Gimnázium tanulóinak. A forra­dalom nem pusztán a jogállam megteremtését és a többpárt­rendszer bevezetését követelte, hanem a társadalmi struktúra radikális demokratizálását és a hatalomnak a nép kezébe helye­zését is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents