Petőfi Népe, 1998. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22 / 196. szám
* A megmaradás ünnepe Ünnepi közgyűlést tartott szerdán a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés a kecskeméti Katona József Könyvtárban. Ezen átadták az idei, a megyegyűlés által odaítélt kitüntetéseket. Emellett egy megyei önkormányzati munkatárs a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjét vehette át.- A Kiskunság, a Dunamellék és a Bácska lakói államalapítónkra emlékeznek - mondta ünnepi köszöntőjében dr. Balogh László, a megyei közgyűléselnöke.-Az ünneplés számvetés is. Rövid időre megállunk napi rohanásunkban, és a régmúlt időkre emlékezünk. Az ünnep összeköt bennünket, a Bács-Kiskunban élőket a határainkon belül dolgozókkal és azokkal is, akik távol élnek a Kárpátmedencétől. Az ünnepen megfogalmazzuk teendőinket. Azt többek között, amit József Attila így vetett papírra A Dunánál című versében: „A harcot, amelyet őseink vívtak^ békévé oldja az emlékezés./ S rendezni végre közös dolgainkat,/ ez a mi munkánk, és nem is kevés.”- Küzdelmesen gazdag múltunk több jeles napot kínál, amely nemzeti ünneppé emelhető. Megkapaszkodásunk a Kárpát-medencében mégis a legerősebb mementó. A megkapaszkodás persze nem volt könnyű. Kellett hozzá egy erőskezű uralkodó, Szent István, aki az olykor egymás ellen is forduló törzsekből nemzetet olvasztott, és a széttagolt szálláshelyeket - többek között a megyékkel - országgá fűzte össze. Önszemléletünk legelső emlékei a kereszténnyé lett magyarságról szólnak. Arról a keresztény királyságról, amelyben tovább éltek még a nomád birodalmi életforma elemei, amely azonban mégis elsősorban az egyetemes kereszténység részének tekintette magát, és eszményeit, hivatástudatát ennek szelleméből merítette. Az államalapító nemcsak a hit teijesztője, hanem védelmezője is volt. Kellett hozzá a saját hite. Es még valami, ami soha el nem múló történelmi lecke: figyelemmel és megértéssel lenni a bennünket körülvevő világra, Európára. Mert csak hozzá kapcsolódva, a népekkel szót értve maradhatunk meg a Kárpát-medencében.- Államot, hazát teremtett Szent István. Rá emlékezünk, és mindazokra, akik ezt a hazát töröktől, tatártól és más pusztító hadaktól mindenkor megvédték. E harcok - esetenként a Mohácsok, azaz a nagy csapások - idején mintegy villámfénynél egyszerre százezrek számára világosodott meg a közös sors, a népben - nemzetben gondolkodni, cselekedni parancsa.- Ez a mai nap nem csupán emlékezésre való. Erőt meríthetünk belőle a küzdelmeinkhez. Lassan átlépjük a kétezredik évet, és a mai Magyarország nemzeti feladata továbbra is a küzdelem a megmaradásért, a jóléDr. Balogh László tért. Ugyanazok a gondok, mint Szent István idejében, mint 500 éve, mint 9 éve: miként tudunk úgy csatlakozni a fejlett Európához, hogy mindazt, amit értékként magunk hoztunk létre - nyelvünk, kultúránk, tudományunk-, ne kelljen kidobnunk a csomagból mint hasznavehetetlen holmit, hiszen ott bent úgyis újat, korszerűbbet kapunk. A történelem is figyelmeztet bennünket: amikor leginkább európaiak voltunk - Szent István, Mátyás király uralkodásakor, a reformkorban, ’48-ban, ’56-ban -, akkor eszméltünk rá leginkább magyar önmagunkra. Kodály Zoltán úja: „Ellentmondásnak látszik, de igaz: Minél több közünk van az európai kultúrához, annál nagyobbra nő a magunké is. Az elzárkózás, a műveletlenség a nemzeti vonásokat elsorvasztja.”- Négy évvel ezelőtt - függetlenül pártállástól - azzal kezdtük el. közös munkánkat, hogy a Bács-Kiskunban élő emberek érdekét minden egyéni és kisebb csoport érdeke fölé helyezzük. Nem a mostani, a következő közgyűlésünk feladata lesz, hogy ezt a sok kompromisz- szummal járó négy évet értékelje, de abban biztos vagyok, hogy szégyell- nivalónk nincs, sőt, a Megyei Ön- kormányzatok- Országos Szövetségének elnökeként tudom: amit e ciklus alatt végeztünk, az országosan is példaértékű. A megye falvai, városai, kistérségei fejlődtek, a magyarok és nemzetiségiek az egy szívvel egy hazáért szellemében cselekedtek, az emberek hite erősödött, tenni akarásuk megmaradt, őrizzük meg ezt a hitet, a cselekvő hazafiságot. A megmaradás ünnepe, Szent István emlékezete ezt követeli tőlünk. Az elnöki munka elismerése Az alelnök adta át a kitüntetést az elnöknek. A Bács-Kiskun Megyéért Díj at vehette át dr. Balogh László, aki ’90-től mint a megyei közgyűlés alel- nöke tevékenykedett, ’94-ben pedig a testület elnökének választották. Ezúttal nem őt, hanem a díjat átadó dr. Adám Pál alelnököt, valamint Szabó Mihályt, a kitüntetést kezdeményező jakabszállási polgármestert kérdeztük. Dr. Ádám Pál: - Mindenekelőtt a négy év alatt Bács- Kiskun érdekében végzett munkájával vívta ki az elismerést. Sikeres időszaka volt ez a megyének - gondoljunk csak az átadott létesítményekre, megvalósított programjainkra. Rengeteget lobbizott a megye érdekében, és mindig tudott segíteni, amikor már úgy látszott, összecsapnak a hullámok. Túllendítette a holtponton a könyvtár ügyét, amikor gondok jelentkeztek a finanszírozásban. Hosszabb, kényszerű várakozás után újraindította az onkológiai központ építkezését, és jelentős munkája van abban, hogy a kiskunhalasi pszichiátria II. üteme is elkészülhetett. Megszervezte a települések összefogását. Ennek köszönhető, hogy sok ön- kormányzat tudta haszonnal értékesíteni a CALK- vagy DÉ- GÁZ-részvényeit. A megyei területfejlesztési tanács elnökeként is a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásáért fáradozott, és segítette a versenyképes cégek megerősödését. Bár más frakciónak vagyunk tagjai, jó munkakapcsolat alakult ki köztünk. A tennivalókat megbeszéltük, megosztottuk, s ha voltak is vitáink, azok soha nem vezettek személyeskedéshez, mindig konszenzusra jutottunk. Azt is mondhatom: baráti kapcsolatba kerültünk. Ez pedig kihatott a közgyűlés munkájára, a kisgazda és a szocialista frakció tevékenységére is. Szabó Mihály: - Mint Ja- kabszállás polgármestere, korábban a közgyűlés tagja, jelenleg pedig mint bizottsági tag figyelhetem dr. Balogh László munkáját. Önkormányzatunk úgy érezte: a munkáért járó kitüntetéssel a megye eddig adós maradt. Ezért teijesztettük fel a díjra. Indokaink között volt, hogy döntéseinél nem csak a megye, hanem a települések érdekeit is nézte. Jól irányította a területfejlesztést, segítette az ivóvíz-, a gáz-, a tanyai elektromos hálózat bővítését, szívügyének tekintette a vállalkozások támogatását. Munkája eredményeként nagyot javult a megyében az egészségügyi ellátás, támogatta a sport és a kultúra ügyét. A nemzetközi kapcsolatokat úgy alakította, hogy azokból a kistelepülések is profitáljanak. Nagy szerepe volt abban is, hogy pártoskodástól mentesen, jól működjön a közgyűlés. Tokajból érkezett a homoki borvidékre Elhivatottság, szolgálat a közigazgatásban Káposzta Lajos soltvadkerti evangélikus lelkész, esperes, püspökhelyettes, a Bács-Kiskun Megyéért Díj egyik idei kitüntetettje a napokban múlt hatvanéves. Tokaji származású, de életének felét a homoki borvidéken, az alföldi városkában töltötte, ahová nógrádi, budapesti segédlelkészkedés és kétéves berlini ösztöndíj után került. Nyelvtudásának ma is jó hasznát veszi a partnergyülekezetekkel való kapcsolatok ápolásában.- Egy merőben más vidékről származva könnyű volt Soltvad- kertet megszokni?- Annak idején egyhetes volt a fiam, amikor megérkeztünk Vadkertre. A helybéliek kezdetben kicsit furcsán fogadták, hogy a lelkész felesége állami munkahelyen dolgozik, hogy mi is részt veszünk olyan zenés-táncos rendezvényeken, amelyek az - úgymond civil - embereknek természetesek. És hogy a hétköznapokon - szakítva a hagyományos papi viselettel - ugyanolyan lezserül öltözködünk, mint ők.- Lelkészként mit tartott fontos feladatainak Soltvadkerten?- Véleményem szerint a papi hivatás lényege nem a szószékről való prédikálás, hanem a kapcsolatok építése az emberekkel. Ezért is fektettem mindig nagy hangsúlyt a közösséget is megmozgató kezdeményezések megvalósítására. Gondolok itt az „Örök élet” vasárnapi megemlékezésekre, az adventi, gyermekek szolgálatával zajló istentiszteletre, az öregek otthonának, a leukémiás gyerekeknek, valamint a lelkészképzésnek a támogatására. Az egyház keretein belül próbálunk olyan hangversenyeket, előadásokat szervezni, amelyek a városka kulturális életét is gazdagítják. És természetesen nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az óvodát sem, amely az elsők közt volt a rendszerváltás előtt induló egyházi intézmények közt. Most a májusban elkezdett „Találkozás Házat” szeretnénk minél hamarabb befejezni. Ez méltó otthona lesz majd gyülekezeti és lelkészi rendezvényeknek egyaránt. „A közigazgatás számomra nem irányítást, hanem olyan szolgálatot, szolgáltatást jelent, amely az emberért van” - vallja Ma- dari Jenő, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Bács-Kiskun Megyei Földművelésügyi Hivatalának vezetője, aki évtizedes, kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként a Bács-Kiskun Megyéért Díjban részesült. Az agrárszakember 1942-ben született Kecskeméten. A Katona József Gimnáziumban érettségizett, majd a Kertészeti Főiskolán szerzett kertészmérnöki diplomát. 1964-től Nyárlő- rincen dolgozott, ahol a helyi szövetkezetben végigjárta a kertész- és agrárszakma valameny- nyi létrafokát: a gyakornoktól kezdve az üzemegységvezetőn át az elnökségig vitte az életútja. A helyi szövetkezetek átalaku-' lásakor, 1990- ben Madari Jenőt választották a Nyárlőrinci Mg. Szövetkezet elnökévé. Majd 1991- ben pályázta meg az akkor még csak alakuló, épp hogy létrejövő FM megyei íüvatal vezetői posztját. A feladat az volt - amelyet elhivatott munkatársaival véghez is vitt -, hogy a hivatal egész tevékenységével az agrárszférában dolgozó termelőket segítse. Legyen szó a törvények (ebben az időben például a halászati és a vadászati) végrehajtásáról, az állami támogatások működtetéséről vagy az elmúlt évek nagy teendőjéről, a tulajdonrendezésről. Madari Jenő sikernek tartja, hogy létrejött és jól működik Bács-Kiskun megyében a falugazdász-gazdajegyzői hálózat. Büszke arra, hogy a megye egyes agrárfeladatai megoldásához, a fejlesztésekhez (pl. ültetvénytelepítések, juhászat újraindítása) mindig sikerült a szükséges állami támogatást a jogosultak részére megadni.- Büszke vagyok a munkatársaim teljesítményére, a csapatra, amely az FM-hivatalban dolgozik. És arra, hogy bárhol járjunk a megyében, több elismerést kapunk, mint bírálatot - mondta Madari Jenő. Káposzta Lajos Madari Jenő Az idei kitüntetettek Rónaszéki Gábor Bács-Kiskun Megyéért Díj: dr. Balogh László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke; Káposzta Lajos soltvadkerti evangélikus lelkész, esperes, püspökhelyettes; Madari Jenő, a Bács-Kiskun Megyei Földművelésügyi Hivatal vezetője. Bács-Kiskun Megye Ifjúságának Neveléséért Díj: Boros Gábor, tisza- kécskei egyéni vállalkozó, bádogos; Rónaszéki Gábor, jánoshalmi római katolikus lelkész, plébános; dr. Tiba István, a kecskeméti Kocsis Pál Mezőgazda- sági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Bács-Kiskun Megye Közművelődési Díja: Alföldi Albert hajósi népművelő; Nitschmann Helmutné, a kecskeméti Széchenyi István Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Prágai Angéla, a lajosmizsei általános iskola nyugalmazott tanára, Tóth Ferenc tánctanár, koreográfus - posztumusz díj. Bács-Kiskun Megye Művészeti Díja: Gerhát László, a jánoshalmi Hunyadi János Általános Iskola tanára, Prokop Péter pap, festőművész, író; a „Vizuális Iskola Baja” kollektívája - igazgató: Jászberényi Mariid« Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja: prof. dr. Godó György, a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Szülészet-Nőgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa; dr. Márkus Ferenc, a kalocsai Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kft. ügyvezető igazgatója; dr. Palánkai Tibor, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora. Bács-Kiskun Megye Egészségügyéért Díj: dr. Bruncsák András, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza III. Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa; Vanyiskáné Földi Cecília, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonának igazgatója (Kiskunhalas); Tereánszkiné dr. Dulai Ilona, a kiskőrösi Foglalkozás-egészségügyi Szakrendelő szakorvosa. Bács-Kiskun Megye Közszolgálatáért Díj: Huszárik Béla, Dunaegyháza polgármestere, Németh József, Solt polgármestere, dr. Hargitai László, kalocsai városi rendőrkapitány. Bács-Kiskun Megye Sportdíja: Bács-Kiskun Megyei Kézilabda-szövetség - elnök: Schóber Ottó; Józsa Vendel, négyesfogat-hajtó bajnok, id. Vétek Frigyes, bajai kosárlabdaedző. Bács-Kiskun Megye Nemzeti kisebbségeiért Díj: Kelemen Sándor, a Szlovák Szövetség Kiskőrösi Szervezetének nyugalmazott elnöke; dr. Knáb Erzsébet, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának igazgatója (Baja); Markovics Józsefné, a bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyettese. A Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Elnökének Díja: dr. Szigeti László, a Bács-Kiskun Megyei Illetékhivatal vezetője; Bozóné Nemes Gizella, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Hivatala közgazda- sági osztályának vezetője; Borbély Lajos, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Hivatalának osztály- vezetője, megyei főépítész. A Magyar Köztársaság Érdemkeresztje: Fekete László, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Hivatala sportosztályának vezetője. Dr.Márkus Ferenc Dr.Tiba István Alföldi Albert Nitschmann Helmutné Prágai Angéla Gerhát László Jászberényi Matild Dr .Palánkat Tibor Dr.Brun- csák András Dr.Dulai Hona Huszárik Béla Németh József Dr.Hargitai László Schóber Ottó Józsa Vendel Dr.Knáb Erzsébet Markovics Józsefné Dr .Szigeti László Bozóné Nemes Gizella Borbély Lajos Fekete László
