Petőfi Népe, 1998. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-22 / 170. szám

1998. július 22., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 5. oldal Ki védi a biztonsági őröket? Milyen a biztonsági őrök sorsa és mennyire kiszolgáltatottak a kevés fizetésükért? Először is általában a bizton­sági szolgálatok vezetői na­gyobb részben rendőri berkek­ben dolgoztak. Ezek az embe­rek otthagyták az állásukat, majd gyorsan alakítottak egy biztonságszolgálati kft.-t. Mondván: alkalmazzunk embe­reket és élünk, mint hal a víz­ben. Mindjárt ki is nevezték egymást kft. ügyvezető igazga­tónak, helyettesnek, meg ki tudja még, minek. Hirdetik is a felvételt nyakra-főre, de az a je­lentkező számára olyan proce­dúrával jár, hogy a kedve is el­megy tőle. Nem beszélve arról, ha felvételt nyer az a szeren­csétlen őr, milyen embertelenül bánnak velük a szolgálatuk so­rán. Kérdezem én, minek nézik a vezető beosztású emberek a biztonsági őrt? Azt, aki a ke­nyerüket keresi meg? Jól tud­hatjuk, ha egy őr jelentkezik egy hirdetésre, annak oka az le­het, hogy jelenlegi helyén munkát nem tudnak pillanatnyi­lag biztosítani, illetve jobbnak véli az újságban hirdetett állást. Esetleg valakivel nem jön ki, talán éppen a főnökkel. Min­denesetre ebben a szakmában nagyobb szükség lenne egy szakszervezetre, mint az ipar­kamarára. Név és cím a szerkesztőségben Nem akarjuk rongálni a pályát Az önök lapjának állandó ol­vasója vagyok, így tudom, hogy szoktak panaszos leve­leket is közölni az újságban. Megvallom őszintén, ritkán írok levelet, de most én is tol­lat fogtam. Az egész dolog múlt év te­lén kezdődött, mikor páran, főiskolások és középiskolás srácok, eljártunk focizni a helybéli, azaz az izsáki sport­csarnokba. Eleinte fizettük mindannyian a bérleti díjat. A csarnok vezetője viszont a középiskolásoknak ingyen futball-lehetőséget adott, ne­künk, többieknek ugyanakkor teljes árat kellett volna fizetni. Ennek örömére mi többet nem mentünk a csarnokba ki­kapcsolódni. Már kezdtük volna túltenni magunkat a dolgon, amikor nyár elején az izsáki futball- pályáról is leküldték bennün­ket azzal az indokkal, hogy a pálya pihenjen és mi játsz- szunk az edzőpályán. A nagy­csapat azonban majd’ min­dennap edzést tartott a pályán, és az edzés után tele volt lyu­kakkal és kivágott fűcsomók­kal. A probléma mégis az, hogy az edzőpálya minősége enyhén szólva is rossz, mu­tatja ezt az is, hogy egyik ját­szótársunk az edzőpályán az egyik gödörben a bokáját törte. Izsákon ezeket a fantaszti­kus sportolási lehetőségeket nyújtják a polgároknak. Es azt se felejtsük el, hogy mindez már Izsák várossá alakulása óta történt (történik). Befejezésül csak annyit, ha megszüntetik a gödröket az edzőpályán és még a téglada­rabokat is eltávolítják, akkor eszünkbe sem jutna „ron­gálni” a nagypályát. Név és cím a szerkesztőségben ______Cikkünk Nyomán______ A reményeink égtek el? A Petőfi Népe ez év július 9-ei számában megjelent, Égett az új búza című cikkükre szeret­nék reagálni. Mert nem sze­rencsés dolog, sőt a társadal­mat is megosztja, ha a termelők búza elégetésével tiltakoznak a vélt vagy valós sérelmeik or­voslására. Azt viszont megér­tettem, hogy szégyenükben és remegő kézzel, lesütött szem­mel gyújtották fel (a gazda­jegyző szavaival élve) az éle­tet, a búzát, a leendő kenyeret. Mert valószínű, a gazdák tud­ták (amit a gazdajegyzőnek is illő volna tudni), hogy ma Ma­gyarországon teljes termesz­tési szabadság van. Bárki ter­meszthet azt, ott, amit, és ahol neki az ő számításai szerint a legjobban kifizetődik. Viszont egy gazdajegyzőt nem azért tartanak sehol a világban, hogy rossz tanácsokat adjon (neta­lán ízetlenkedjen), hanem azért, hogy jó tanácsaival ösz­tönözze a gazdákat, hogy mi­nél olcsóbban jobbat, kitűnőb- bet termeljen, ami megfelel úgy a kül-, mint a belföldi piaci követelményeknek ebben a nehéz értékesítési küzdelem­ben (ami világjelenség). Balogh Gergely, Tiszakécske Hol van a beígért nyugalom? Az egyes utak túlterheltsége - környezetének kímélése okán - csökken-e egy új megépítésé­vel? Ha nem, mi ennek az oka? A mindezek kapcsán felmerülő kérdések érintik és izgatják a polgárokat, érthető módon leg­inkább a kecskeméti Erzsébet körút, Árpád körút, Széchenyi körút, azaz az „5-ös” út várost átszelő szakaszának lakóit. Ezek a „polgárok” egy nem is kis falu népességének felelnek meg. A „polgárok” a fenti kér­désekben igencsak érdekeltek, mivel az új 5-ös út megnyitása óta a régi mentén a környezet ta­lán még szennyezettebb, zajo­sabb, mint volt. Egészségük to­vább károsodik, a balesetve­szély továbbra is nagy, házaik, lakásaik állaga romlik, azok ér­téke csökken. Az új út építésekor volt álmok szertefoszlottak. Továbbra is csak az álmokban és a távolban van az áhított csendes, nyugodt, biztonságos lakókörnyezet. Ketterer Ferencné, Kecskemét « A RITZ egy hamburgi központtal működő, nemzetközi villamosipari vállalkozás. A mérőtranszformátorok fejlesztése, gyártása és értékesítése világszerte több mint 1000 dolgozóval, 7 üzemben történik. Kecskeméti magyar üzemünk jelenleg 70 dolgozót foglalkoztat, de további fejlesztéseket tervezünk. A bővülő gyártáshoz keresünk gépészmérnököket GYÁRTÁSVEZETŐ és KONSTRUKTŐR munkakörökbe, továbbá technikusokat MŰVEZETŐ munkakörökbe. Azon pályázók jelentkezését várjuk, akik a gyártás és vezetés területén tapasztalattal rendelkeznek. Nem várunk el perfekt, csak megfelelő kommunikációs szintű németnyelv-ismeretet. írásos pályázatát fizetési igényének, legkorábbi munkába állása dátumának feltüntetésével juttassa el az alábbi címre: RITZ MÉRŐTRANSZFORMÁTOR Kft. Kecskemét-Kadafalva Technik-Park Heliport Csécs Nándor cégvezető Tel.: 76/504-010 Fax: 76/470-311 (29665) Ez legyen a tolvaj számára az utolsó érték, amit ellopott A borzalom, a július 4-én tör­tént légi szerencsétlenség, mely két fiatal életére tett kegyetle­nül pontot, még bennünk él Szabadszálláson. A halál - mely szeretteiktől elragadta a két pilótát - iszonyata sokunk­ban talán soha el nem múló lelki sebet ejtett. Van azonban - reméljük, hogy csak néhány - elvetemült, gonosz ember, melyeknek (nem véletlen a névmás) semmi sem szent. Ezek azok, akik kedvte­lésből garázdálkodnak, bot­rányt okoznak és mások tulaj­donában is kárt tesznek minden ok nélkül. Ezek döntenek fel síremlékeket, gyalázzák meg a temetőben a sírokat, fém- és egyéb tárgyakat lopnak virág­gal vagy virág nélkül. Az itteni borzalmas tragédia kapcsán sajnos mi is találkoz­tunk ezzel a magatartással. Te­lepülésünk lakóinak többsége - a hozzátartozókon kívül is - mély gyásszal a szívükben tisz­telik a szerencsétlenül jártak emlékét, és ennek látható jele­ként naponta friss virágot visz­nek a helyszínre. Már a szeren­csétlenséget követő napon vi­rág borította az út szélét, nem volt olyan ember, aki arra járt, hogy ne állt volna meg egy pil­lanatra. Voltak, vannak olya­nok is, akik vázát is vittek és abban helyezték el a virágokat. Egyik lelkében gyászoló a vi­rágboltban vásárolt két kerámia vázát és virágait abban helyezte el. E hó 11-én reggel öt órakor kelt, hogy friss virágot tegyen a vázákba. Még aznap este ismé­telten felkereste a helyszínt, lo­csolókannában vitt vizet, hogy felfrissítse a virágokat. Mély megdöbbenésére a vázák - a vi­rágokkal együtt - eltűntek. Ott voltam az esetnél és vé­gighallgattam a fiatal hölgy fájdalommal teli szavait, köny- nyek között feltett kérdését: mi­lyen emberek vannak, akik nem tisztelnek sem élőt, sem holtat, kinek, kiknek a szemét bántotta a két váza és a virág, milyen haszna származott abból, hogy ellopta? Azért felteszem a kérdést: milyenek vagyunk? Nem isme­rünk sem Istent, sem embert. Nem tiszteljük az örökre eltá­vozottak emlékét és haszon- szerzésből vagy bármilyen ok­ból indíttatva e lopással is semmibe véve a holtak emlé­két. Ez legyen hát a tolvaj szá­mára az utolsó érték, amit ello­pott. H. F., Szabadszállás Mi csak szórakoztatni szeretnénk Sokan ámuldozva, hitetlen- kedve, egyesek gyanakodva fi­gyelték, mi épül az öreg Szám­adó helyén, Kunszentmiklós fő­terén. Amikor elkészült és foga­dóképessé vált, megdöbbent az átlagpolgár. Mi az, hogy a „Kis­kunság fővárosában” olyan ne­vet írnak ki a vendéglátóegy­ségre: Corleone? A ,jó kunok” megrökönyödtek, de beindult az élet. Sétatér lett a vendéglő kör­nyéke, szép lányok és fura urak is megjelentek az addig oly csendes vidéken. Egyesek tudni vélték: jön a kábítószer, a maffia, hemzsegni fog a város az idegen és kétes egzisztenciájú alakok­tól, kitör a diszkóháború, vége a közerkölcsnek. Nem tudom, kinek áll érdeké­ben szítani a bizalmatlanságot, de mi józan üzleti megfontolás­ból vágtunk ekkora beruházásba a városban. Számításaink szerint fejlődés előtt áll a város, szükség lesz a szállodára és egy maga­sabb igényt is kielégítő, kulturált vendéglátóegységre. Egyre töb­ben járnak hozzánk helyi lako­sok is, és nem hiszem, hogy nin­csenek megelégedve a szolgálta­tásunkkal. A diszkóval kapcso­latban elszámítottuk magunkat, és rá kellett jönni, hogy erre nincs igény a községben. A legutóbbi „verekedést” sem mi váltottuk ki, hanem egy egyre nagyobb számban gyülekező és elégedetlenkedő csoport. A csil­lapítás és a rendezők erőfeszí­tése ellenére volt kisebb csihi- puhi, de ez előfordul egy jobb kiskocsma környékén is. Egyébként igyekeztünk jó kap­csolatot kiépíteni a rendőrséggel is, vendégeink és a szórakozni vágyók érdekében, ők - lehető­ségeik szerint - ellenőrzik a szó­rakozóhelyet, egyelőre kábító­szertől és egyéb tiltott eszköztől mentes helynek nyilvánították. F.P., Kunszentmiklós Mindannnyiunkon segítettek Az Angolkisasszonyok Ward Mária Leánygimnáziumának 10. osztálya teljes lét­számmal vett részt a kecskeméti parlagfű-gyűjtési akcióban, melyet Halász Antónia biológia- tanár vezetett. A fiatalok 62 000 szál füvet gyűjtöttek össze a munka során, jelentősen csök­kentve a kellemetlen panaszokat okozó növények számát. Akit naponta várunk Cseh István a Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. 11. számú terjesztési ügy­nökségének vezetője, ő és munkatársai gondoskod­nak arról, hogy Tiszakécs- kén, Tiszabögön, Lakite­leken, Szentkirályon, Ti- szaalpáron, Nyárlőrincen, Kocséron, Nagykőrösön, Törteién, Nyársapáton, Csertőn és Kőröstetétle- nen lakó kedves olvasó­inkhoz és előfizetőinkhez minél hamarabb eljusson lapunk. Az ügynökségve­zető a 76/448-907, illetve a 06/20/261-207-es telefon­számon érhető el. > Olvasószolgálat Van egy ajánlatunk Talán előfizetőink közül sokan emlékeznek az „Ajánljuk ma­gunkat - ajánljon ön is!” cí­mű tavalyi akciósorozatunkra. Akik 10-10 ezer forintos aján­dékcsomagot nyertek, biztosan nem felejtették el. Örömmel ad­tuk át a csomagokat minden hónapban a legszerencsésebb pályázónak, így Koch úrnak Baján, Sárai Szabó József csa­ládjának Kocséron, Biliczky István orgoványi előfizetőnk­nek, a lajosmizsei Turupuli csa­ládnak..., és még sorolhatnánk a nyerteseket. Újra indul az akció! A teg­napi lapszámban közöltük az első szelvényt, ennek kitöltésé­vel, vagy akár ingyenes tele­fonszámunkon is részt vehet­nek benne előfizetőink. Mind­össze annyit kérünk, hogy írják meg (vagy telefonon mondják be) egy rokonuk, ismerősük, szomszédjuk nevét és címét, aki még nem előfizetője a Pe­tőfi Népének. A többi mi dol­gunk! Kézbesítő munkatársaink felkeresik az ajánlott személyt, s ha előfizet az újságra, az őt ajánló sorsoláson vesz részt. Tízezer forintos ajándékcsomag Minden sikeres ajánló kap egy ajándékot, minden hónapban a legszerencsésebb pedig egy tíz­ezer forintos ajándékcsomagot nyer. Az akció folyamatos, nem lehet elkésni: ha nem érkezik be a javaslat a sorsolásig, akkor a következő húzáson vesz részt. Várjuk tehát ajánlataikat az „Ajánljuk magunkat...” szelvé­nyen, levélben, levelezőlapon vagy ingyenes zöldszámunkon. Nagykőrösi olvasók kérdezik Napilapunkat és a Vasárnapi Petőfi Népét is sokan kedvelik Pest megyében is. Nagykőrösi olvasóink kérdésére válaszolva: előfizethető a Petőfi Népe. Kér­jük, hívják fel olvasószolgála­tunkat! Hívja ingyen! A 06-80/480-756-os, ingyenes zöldszámunkon munkatársunk várja a kérdéseket, terjesztés­sel kapcsolatos észrevételeket és a megrendeléseket. Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Next

/
Thumbnails
Contents