Petőfi Népe, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-23 / 95. szám
Baráti csevely a vonatkupéban Hétköznapi Európa Valamikor, még a múlt idők ködébe vesző hetvenes években mesélte egy barátom, hogy miként vélekednek a magyarokról Nyu- gat-Európában. Egy francia ismerőse mesélte neki, hogy ő a vonaton egyből kiszúrja a magyarokat, vagy a kelet-európaiakat. Tudniillik ott, az akkori szabad világban, ha valaki vonatra szállt, akkor addig ment a kupék előtti folyosón, míg olyat nem talált, ahol ül valaki. Hogy beszélgethessen valakivel a hosszú út alatt. A magyar meg addig keresgélte a megfelelő kupét, míg iireset nem talált. Hogy ne kelljen senkivel se szóba állni. Nem sűrűn utazom vonaton, de mintha ez a reflex megmaradt volna, legalábbis itthon. (Bár üres kupét találni tiszta csoda.) Ugyanakkor ennek ellenkezőjét is megfigyeltem az utóbbi időben. Mások lettek a magyarok. Legalábbis külföldön. Tavaly jósorsom úgy hozta, hogy Spanyolországban tölthettem két hetet magyarok társaságában egy kempingben. Mindenféle indokolatlan nemzeti önteltség nélkül mondhatom, hogy mi voltunk a legnépszerűbbek a sátoros üdülőhelyen, ahol Kanadától Japánig mindenhonnan jöttek nyaralók. Egy angol úr el is árulta nekem, hogy miért. Azt mondta, hogy a magyarok mindenkivel meg akarják beszélni a dolgaikat, kedvesek és állandóan kínálgatják különböző dolgokkal az embert. Például pálinkával, amit nem lehet visszautasítani. Azt is mondta, hogy a magyarokat már nagyon bírja, de a pálinkát sehogy se veszi be a gyomra. Kifejtette, hogy még életében nem beszélgetett olyan jót, mint egy magyar autószerelővel, aki egy szót se tudott angolul. Miután mindezt kifejtette nekem, megkérdezte, hogy kérek-e egy pohár whiskyt. Kértem, mert nekem bírja a gyomrom. Egyébként is úgy éreztem, hogy jó véleménnyel vannak leendő uniós társaink rólunk. Két embert mindenki ismer a Lajtán túl is, kigyermektől az aggastyánig. Bartókot és Puskás Öcsit. Honfitársaim! Keressünk ezentúl - már történelmi léptékben is - olyan kupét, ahol már van valaki. Hámori Zoltán Bemutatkoznak a testvérvárosok Bácsalmás - Backnang A testvérvárosi alapszerződés aláírásának tizedik évfordulóját ünnepli idén Bácsalmás és a németországi Backnang. Az ötven évvel ezelőtti kitelepítések során az akkori bácsalmásiak legtöbbje Backnangba valamint annak vonzáskörzetébe került. Pohl József, a bácsalmási Német Baráti Kör elnöke és a Back- nangban élő Stalter József 28 évig tartották élve a barátság parazsát titokban, a politikai lefülelések kikerülésével. Ezekre a kapcsolatokra épül a két város mai, igen nagy becsben tartott kapcsolata. Az évenkénti rendszeres közös ünnepek a júniusi backnangi utcai fesztivál, és az itthoni október 23-i megemlékezés. A bácsalmási Németek Egyesülete pünkösdkor tartja a közös rendezvényeket, odaát pedig a bácsalmási búcsú utáni hétvégén van az úgynevezett backnangi almási búcsú. A kulturális kapcsolatok szerves része a Hunyadi-gimnázium diákjainak kinti egy hónapos tanulása az ottani gimnáziumban. A szakmunkásképző Backnangból már több felszerelést, szerszámokat és gépeket kapott az oktatás színvonalának fejlesztésére. A gazdasági kapcsolatokat Jürgen Schmidt és Tóth Árpád polgármesterek mindkét részről szélesíteni kívánják, de ez egyelőre még jókora fehér területeket jelent, a mai napig. Berki Erika EGY FŐRE JUTÓ NEMZETI ÖSSZTERMÉK (GDP) Az EU tagállamainak átlaga 3,7 millió forint I Európai Unió Portugália (az EU tagja) Görögország (az EU tagja) Szlovénia (az EU tagjelöltje) Csehország (az EU tagjelöltje) Magyarország (az EU tagjelöltjel Lengyelország (az EU tagjelöltje) Észtország (az EU tagjelöltje) A142 980407 Szlovénia és Csehország megközelíti az Európai Unió legfej- lettlenebb tagországainak egy főre jutó nemzeti összterméket. 0,5 1 15 Forrás: FOCUS-Magazin 25 3 35 millió forint Az Európai Unió küszöbén Al Petőfi Népe kétoldalas melléklete Beszélgetés Lengyel László politológussal az uniós csatlakozás kérdéseiről Fél lábbal az Unióban, fél lábbal a Lajtától keletre Nekilendülés, kudarc. Jobb esetben részeredmények. Ez jellemezte az elmúlt másfél évszázad azon gazdaságpolitikai törekvéseit, melyek a nyugati mértékkel modernizált Magyarország megteremtését célozták meg. Reformkor, a boldog békeidők, a Trianon utáni évtized, a Kádár-rezsim második fele - valamilyen módon hordozták a felzárkózási próbálkozások jegyeit. A siker azonban elmaradt. Újabb esély az ezredfordulón Valami azonban az ezredfordulóhoz közeledve megváltozott. A Lajtán túli országok katonai és gazdasági szövetsége, a NATO, és az Európai Unió felajánlotta a csatlakozás lehetőségét az országnak. Idehaza néhány éve elkezdődött a gazdasági rezsimváltás is. A feltételek jók. Vajon hogyan látja a történelmi siker esélyét a gazdasági szakember, a politológus? Erről kérdezte lapunk munkatársa Lengyel Lászlót, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatóját. A neves politológus elmondta, hogy ma jóval kedvezőbbek a felzárkózás esélyei, mint az elmúlt korszakokban bármikor is voltak. Ezt támasztja alá a tavaly nyári madridi NATO-döntés is. Ennek a lényege az volt, hogy a fejlett államok katonai szövetsége az országot - áttételesen - kiemelte a kelet-közép-európai térségből. Csatlakozhatunk Nyugat-Európához, annak a politikai és gazdasági részei lehetünk. A korábbi felzárkózási törekvések során mély kötődés kialakítására ugyanis egyszerűen nem volt lehetőség - mondotta Lengyel László. A politológus szerint nagyon fontos szempont az is, hogy az európai intézményekbe történő bekerülés rendkívüli mértékben megnövelte az ország biztonságát. Ez legalább olyan jelentőségű kérdés, mint a gazdasági átalakulás problémája. A mai helyzet az 1955-ös osztrák helyzetre hasonlít némiképpen. A szovjet csapatok kivonulásával, a semlegesség bejelentésével az osztrákok egy másik kategóriába kerültek, szemben Magyarországgal. Akkor Ausztria Európához tudott csatlakozni, mi viszont nem. Lengyel László szerint az igazán nagy gondot az jelenti, hogy az uniós csatlakozási eljárás megváltozott. Erre a kormányzat ugyanis nincs felkészülve. A maastrichti kritériumok meghatározásakor -a90-esévekelején - a tagállamok úgy vélték, hogy a csatlakozni kívánó országok mindegyike a saját útját járja majd. Azaz a jelöltek a saját módszerükkel tanulnak, s végül teljesítik a felvételi követelményeket. Ha nem, akkor nem kerülnek be az Unióba. A házi feladatot el kell végezni Az amszterdami egyezmény óta ez megváltozott. Az országoknak állandóan kell teljesíteniük. Lengyel László szerint a tárgyalási rendszer folyamata hasonlít egy kissé a középiskolai tanításhoz, ahol a tanár a diákot mindig kihívja a táblához felelni. A magyar gazdaságpolitikát is elvárások alapján, az Unió javaslatainak megfelelően kell alakítani. Ennek következtében időről időre a hazai gazdaságpolitikai vezetésnek produkálnia kell valamit. Ez azért van - mondja Lengyel László -, mert a közös pénz bevezetése, az Unió gazdasági rendszerének a továbbfejlesztése csak úgy képzelhető el, ha mindenki alkalmazkodik a közös elvárásokhoz. A menyasszony stafírungja- Azt sejtjük, hogy mit is Lengyel László kérnek tőlünk Brüsszelben. Arra azonban, hogy miként is tárgyaljunk az eurobürokraták- kal, idehaza nincs egységes elképzelés - mondja a politológus. - Két tárgyalási stratégia képviselői vitáznak egymással. A kormányzat azt mondja: célszerű minél kevesebb kivételt kérni az Európai Uniótól. Minél hamarabb át kell esni a tárgyalásokon, merthogy a menyasszony attól vonzó, hogy hamar asszonnyá válik. A másik álláspont az ellenzéké: keményen végigtárgyalva minden egyes ügyet aprólékosan kell szemügyre venni. Mindezt nemzeti keménységgel kell végigvinni. Lengyel László szerint valahol középen alakul ki majd a tárgyalási stratégia. Az uniós partnerek ugyanis nem fognak bennünket gyorsan beengedni, ők maguk kényszerítenek ránk egy lassabb tempót. Hosszas tárgyalásokra lehet számítani. Ezek sikerét a magyar diplomaták mellett mások is elősegítik. Bármilyen furcsa is, ma Magyarország nemzeti érdekeit a nálunk lévő multinacionális cégek erőteljesen védik Brüsszelben. Ez azért érdekes, mert a nagy vállalatok mint magyar árut termelő vállalkozások jelennek meg az uniós egyeztetéseken. A Suzuki például kemény tárgyaló- partnerként érvel az egyeztetéseken. A nagy multik a kvóta- rendszerek kialakításánál hallatják a hangjukat. Az az érdekük, hogy a magyar tagságot felhasználva mind nagyobb mozgásteret alakítsanak ki a több száz milliós fogyasztási piacon. Éppen azért telepedett le nálunk, hogy innen vigyen be versenyképes árut az ÉU- ba. Kecskemét a határváros Lengyel László több munkájában ír arról, hogy a Győr-Székesfehérvár-Buda- pest háromszög mellett Kecskemét, Hatvan, Gödöllő, Gyöngyös is elindult a modernizáció útján. Az utóbbi négy település az M5-ös és az M3- as út miatt ma már Budapest vonzáskörzetébe tartozik.- Egy óra alatt el lehet jutni Kecskemétre, az azzal jár - mondja Lengyel László -, hogy a fővárosi szolgáltatások, illetve ipari termelés egy részét ki fogják helyezni a jövőben. A rossz alföldi elhelyezkedést ez javítja. A főváros húzza magával ezeket a városokat. A sikerhez ez még kevés. Találja ki mindenki önmagát Arra is szükség van, hogy ezek a települések ki is találják magukat. Példaként itt van Székesfehérvár és Tatabánya. Néhány éve lepusztult rossz iparvárosok voltak. Fehérvár kitalálta, hogyan is lesz szolgáltató ipari központ. Kecskemétnek is ki kell találnia a csererendszert, amely elősegíti a felemelkedését. Kecskemét egy határváros lényegében, mely a belső ún. keletet és a nyugatot összekapcsolja. A politológus szerint nem egyformán fejlődnek a megyei települések.- Ha elindul Kiskunmajsa irányába, akkor azt látja az ember - mondja Lengyel László -, hogy vannak települések, amelyek felzárkóznak, máshol pedig jóformán semmi sem történt. Majsa például a meleg vize miatt felépített egy osztrák típusú falut. Valami megmozdult. Kiskunmajsától délre vagy keletre viszont semmi sem változott. Nyugatabbra Soltvadkerten, vagy Kecelen azonban pezsgő az élet. Ezek a települések ugyanis csinos kisvárosokká nőtték ki magukat az elmúlt évtizedben. Hogyan lehet vonzóvá tenni a környéket? A sikeres változtatásoknak mindenhol más a titka. Nincs közös recept. A szakember azonban egy-két mindenhol bevált módszert tanácsol a települések elöljáróinak. Sok múlik például azon, hogy egy- egy polgármesterrel hogyan találnak szót a vállalkozók. Ha a város rossz helyen is fekszik, akkor is van egy sajátosság, amellyel ki lehet emelni a települést, illetve annak a környékét. A vonzáskörzet kérdése nagyon fontos. Ugyanis ma a gazdasági verseny nem az országok között zajlik. Illetve csak részben. Ma már nem az a kérdés, hogy Magyarország bejut-e, hanem hogy mennyi is jut be Magyarországból a modem világba. A külföldi befektető azt nézi, hogy Győr vagy Kecskemét mellett esetleg Kiskunfélegyháza legyen-e a befektetésének a központja? Persze ehhez a vállalkozónak legalább 12-féle ipari parkról szóló - idegen nyelvű - tervezetet kellene kapnia. Ha ez nincs, akkor könnyen elviheti a pénzét Békéscsabára, esetleg Hajdúszoboszlóra, vagy olyan helyre, ahol jobbak a beruházási feltételek. A térségi verseny fogalmát Nyugat-Ma- gyarországon jól ismerik. Mint ismeretes, Vas, Győr-Sopron- Moson megye és Burgenland Eurorégiót hozott pont ezért létre. így közösen könnyebben tudják gazdasági érdekeiket képviselni. Ez a példa. Ezt kellene követnie Bács-Kiskun kistérségeinek, sőt az egész Dél-Alföldnek - mondotta végül Lengyel László. Barta Zsolt Thyssen Production System Kft. A nagy multik közül az egyik Kecskemétet szemelte ki évekkel ezelőtt. Úgy tűnik, hogy jól döntöttek.
