Petőfi Népe, 1998. április (53. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-23 / 95. szám

1998. április 23., csütörtök AZ EURÓPAI UNIÓ KÜSZÖBÉN III. Kevés az információ az Európai Unióról A Kiskőrös környékén élő gaz­dák jelentős része nem bízik abban, hogy az Unióhoz történő csatlakozás után jobbá válik a sorsa. Legalábbis ez derül ki abból a felmérésből, melyet a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség EU-integrációs Gyakorlati Szakműhelye jutta­tott el a szerkesztőségünkbe. Kissné Kollár Eszter tájékozta­tója szerint a felmérés során 1000 személyt kérdeztek meg. Közülük mindenki kapcsoló­dott vagy egyénileg, vagy csa­ládján keresztül az agrárszek­torhoz. A gazdák többsége nem szí­vesen látná, ha az ország csat­lakozna az EU-hoz. Ezt mutatja az első kérdésre adott válaszok kiértékelése. A megkérdezettek 52 százalékka nemmel, 15 szá­zaléka igennel válaszolt. Egy- harmaduk bizonytalan volt. A válaszadók véleménye csaknem hasonló volt a máso­dik kérdés esetén is, mely így hangzott: Mit remél az ország Európai Unióhoz történő csat­lakozásával a gazdaságtól? Csaknem minden hatodik úgy válaszolt, hogy sikeres lesz a gazdasági fejlődésünk. A meg­kérdezettek 49 százaléka ebben kételkedik, a 36 százalék nem tudta eldönteni, hogy beindul-e a nemzetgazdaság motorja, avagy sem. A fenti pesszimista válaszok­ról azonban meg kell jegyezni a következőt: a megkérdezettek többsége keveset tud az Euró­pai Unióról. Arról, hogy mit is fog jelenteni számukra a csat­lakozás, hogyan is alakítja át a gazdasági életüket. Egyáltalán mire is számíthatnak? A har­madik kérdésre adott válaszok­ból erre lehet következtetni. 1000 személy közül csak 70-en gondolták úgy, hogy elegendő információval rendelkeznek a csatlakozási tárgyalásokról. Míg 670-en azt válaszolták, hogy keveset tudnak az EU-ról, 26 százalékukat pedig egyálta­lán nem érdekelte a kérdés. Ennek ellenére a termelőket nagyon érdekelné egy megfe­lelő folyamatos tájékoztatás. Ahhoz, hogy megfelelően fel lehessen készülni vidéken is a csatlakozásra, megfelelő csa­tornákon el kellene juttatni az információkat a gazdákhoz. A A mezőgazdaságban is 5 évünk van a szigorú európai normákhoz illeszkedni A paprikaexportot nem kötik kvótához A magyar bontott csirkét a leg­újabb szigorú nemzetközi elő­írások miatt háromszor érint­heti emberi kéz (fertőtlenített gumikesztyűben), szinte „gyógyszertári” körülmények között. Ugyanakkor a meglevő 15 EU-tagállam húsfeldolgozói számára ezeknek a követelmé­nyeknek a megteremtésére átál­lási időt engedélyeztek és az el­lenőrzés sem olyan szigorú, mint a felvételre váró orszá­gokban. Ilyen, és ehhez hasonló példák hangzottak el azon a minap Kalocsán megtartott ta­nácskozáson, melyen Benedek Fülöp államtitkárt látták ven­dégül a térség élelmiszer-ipari és mezőgazdasági nagyterme­lői. Az államtitkár elmondta: kemény piaci versenyre kell felkészülnünk. Nem azért, mert velünk szemben Brüsszelben bizalmatlanok. Inkább azért, mert az utóbbi néhány hónap­ban rendkívüli megszigorítások léptek életbe, például a mező- gazdasági alapanyagok és ter­mékek minőség-ellenőrzése te­rén. A magyar mezőgazdaság­nak az elkövetkező 5 évben naprakész adatbankokkal, tőzs­dei információkat felhasználni tudó szakemberek egész hadá­val kell „felfegyverkeznie”. Jú­niusban, amikor megkezdődik a szakmai vita - szeptemberben pedig a konkrét tételes tárgya­lás -, már tudnunk kell, milyen irányban lehet fejlődnünk. Az már ismert, hogy a fűszerpapri­kánk nincs, és nem is lesz kvó­tákhoz kötve. Jelenleg ezt a jel­legzetesen magyar minőségi A piros aranynak jó piaca lesz a jövőben is. terméket korlátlanul szállíthat­juk Európa nyugati államaiba. Össztermelésünknek most is a 70 százalékát adjuk el külföl­dön. Ezért egyáltalán nem mindegy, kik a hazai termelők, milyen a tőlük felvásárolt por­téka minősége. Nem szabad el­játszanunk a bizalmat egy újabb paprikahamisítási bot­ránnyal. Vonatkozik ez a másik hungarikumra, a tokaji, a szek­szárdi, a Balaton-felvidéki és az egri borokra is. K. L. A következő négy évben dől el a magyar agrárium sorsa Ki és hogyan képviselje a gazdák érdekeit? Hamarosan parlamenti képvi­selőket fogunk választani. A jelenlegi parlamenti rendszer­ben négyévenként egyszeri al­kalom, hogy befolyást tudunk gyakorolni a törvényhozásra. Az egykamarás parlamenti és az érdekképviseleti törvény hiánya szülte ritka lehetőség, ami négy éven belül valószí­nűleg nem ismételhető meg. Ezért nagy a felelőssége min­den magára egy kicsit is adó polgárnak, így a gazdaköri tagságnak is, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Tanulva az eddigi választá­sokból és mérlegelve a mező- gazdaság állapotát, benne a családi alapon működőket, alaposan meg kell gondol­nunk, hogy kit küldünk a par­lamentbe. A tagsággal és a hasonló problémákkal küszkö- dőkkel beszélgetve megálla­pítható a nagyfokú bizonyta­lanság, tétovaság. Sokan nem tudnak eligazodni az új ígére­tek és a már megint ígérők között. A tisztán látás elősegítése érdekében, valamint a demok­ratikus jogok megismerése és hatásos gyakorlásának mi­kéntje céljából a gazdaköri el­nökök választókörzetenként ta­lálkoznak. Találkozójukra meghívják a körzet egyéni képviselőjelöltjeit, hogy köz­vetlenül adjanak tájékoztatást az előzetesen írásban már fel­tett, a gazdatársadalmat leg­jobban érdeklő kérdésekre. Megítélésünk szerint ez köl­csönösen előnyös lehet. A je­lölt megtudhatja a legégetőbb problémákat, a gazdaköri vá­lasztott tisztségviselőin keresz­tül pedig azt, hogy kitől mire számíthat. A válaszok ismeretében a gazdaköri tagság már bizto­sabban döntheti el, hogy kit tiszteljen meg bizalmával. A meghívott jelöltektől a következő kérdéskörökben szeretnénk a véleményüket megtudni: 1. Hajlandó-e Ön képvise­lőként támogatni a gazdakörö­ket működési feltételeik bizto­sításában? 2. Mi az álláspontja a ter­mőföld-tulajdonlást illetően? 3. Hogyan javítaná a tőke­hiánnyal küzdő családi gazda­ságok helyzetét? 4. A családi gazdaságokban előállított mezőgazdasági ter- melvények piacra jutását ho­gyan gondolja megoldani? A fenti kérdésekre adott vá­lasz nem csak a jelen problé­máinak megoldásában fontos. Az EU-csatlakozási tárgyalá­sok döntő mértékben a követ­kező 4 évben fognak lebonyo­lódni. A tárgyaló delegáció összetétele, ami meglehetősen kormányfüggő, sok-sok négy évre dönti el a magyar vidék, benne a mezőgazdaság és az abból megélni szándékozó, il­letve kényszerülő több száz­ezer ember sorsát. A tétnél már csak a felelős­ségünk nagyobb! Remélem, hogy nemcsak a gazdaköri tagság gondolja így, hanem sok, már a napi gon­dok sűrű kerítésén túl látni képes ember is. Bagi Béla negyedik kérdésből is ez derül ki. A megkérdezettek 58 száza­léka úgy vélte, szükség volna egy külön EU-integrációs mi­nisztériumra. Egy olyan szer­vezetre, mely csak és kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik. Összefoglalóan megállapít­ható: kevés információ jut el vidéki polgárokhoz az uniós csatlakozásról. A gazdák ennek ellenére érdeklődnek az Euró­pai Unió iránt. Ma még nem tudják elképzelni, hogyan is be­folyásolja a mindennapi gazda­sági tevékenységüket a leendő csatlakozás. Ám szívesen fel­készülnének erre, ha megfele­lően tájékoztatná őket a kor­mányzat, illetve a megfelelő fó­rumokon ismeretekhez juthat­nának. Barta Zsolt A német munkaerő borsos ára A nyugatnémet ipari üzemekben a világon a legmagasabbak a bérköltségek - állapította meg a kölni gazdaságkutató intézet. Az elemzés adatai szerint a nyugat­német üzemekben egy munka­óra átlagosan 47,28 márkába ke­rül, míg a második helyen álló Svájcban 43,66, a hatodik helyet elfoglaló Ausztriában 38,19, a 11. helyre sorolt Japánban 32,57, a 13. helyre került Fran­ciaországban 30,82, a két hellyel hátrébb álló Egyesült Államok­ban 26,6 márkának megfelelő összegbe. A rangsor első tíz he­lyén kizárólag nyugat-európai államok találhatók. Magas a jövedelemadó Az Európai Unió polgárai kö­zül az osztrákok fizetik a leg­több jövedelemadót az Adófi­zetők Európai Egyesületének az osztrák sajtóban nyilvá­nosságra hozott felmérés sze­rint. A tanulmányban egy egykeresős négytagú, kétgye­rekes család jövedelmét vet­ték alapul, tehát az említett jövedelmek négy személyre oszlanak el. Eszerint az Ausztriában alacsonynak számító évi 350 ezer schillin­ges jövedelmet - kb. 5,5 mil­lió forint - is 30 százalékos adóval sújtja a pénzügymi­niszter. Németországban és Luxemburgban az ilyen mér­tékű jövedelem után nem kell adót fizetni, Finnországban viszont levonják a 36 száza­lékát. A 700 ezer schillingnek megfelelő évi jövedelemmel rendelkező személy Ausztriá­ban 40 százalék adót fizet, Luxemburgban viszont ezen összegnek mindössze 7,4 szá­zaléka kerül a központi költ­ségvetésbe. Az 1,4 millió schillinges jövedelem adó­kulcsa Ausztriában 40 száza­lék, Luxemburgban 24 száza­lék, Finnországban 29 száza­lék. Az EU-átlagot tekintve Ausztria a negyedik legmaga­sabb jövedelemadóval ren­delkező ország. A társada­lombiztosítási járulékot nem vették figyelembe a számítá­sokban. Ezek mértékében is jelentős eltérések vannak az egyes EU-országokban. Amíg Luxemburgban a jövedelem­nek mindössze 8 százalékát vonják le e célra, addig Bel­giumban a 20 százalékát. (Ausztriára vonatkozó adat a felmérésben nem szerepel, de a társadalombiztosító a jöve­delem nagyságától függetle­nül havonta 2340 schillinges befizetést ír elő, a legkülön­bözőbb okokból kedvezmé­nyekkel viszont ez az összeg jelentősen csökkenthető.) Olvasói vélemények mellékletünkről Ma nyolcadik alkalommal je­lenik meg uniós mellékletünk. Néhány olvasónkat arról kér­deztük, hogy mi a véleménye összeállításunkról. Mely té­makörökre kíváncsiak, esetleg min változtassunk a jövőben. Cserjés Péter bajai vállal­kozó: Nagyon jó, hogy a Pe­tőfi Népe felvállalta az euró­pai csatlakozásunk kérdéskö­rét, mert így sok vidéki em­berhez is eljut az az informá­ció, ami nélkülözhetetlen lesz az integrálódáskor. Azt már kiolvastam a sorok közül, hogy ez az út nem egy sétaga­lopp. Sőt, azt is, hogy nem tárt karokkal várják a szerintem gyengélkedő magyar gazdasá­got. Meg kellene világítani, azt, hogy az ipar hogyan tud felnőni a követelményekhez, és mi lesz a mezőgazdasági termékek sorsa. Az újságírók­nak nem kellene megfeled­kezniük az olyan érdekekről sem, mint az idegenforgalom, a sajátos magyar gasztronómia vagy vendéglátás. Gazdag János igazgató- sági elnök: Ha a napi mun­kám mellett marad energiám újságolvasásra, szívesem bön­gészem a Petőfi Népe eu-s ol­dalait, így munkám tervezésé­hez begyűjthetek néhány hasznos információt. Hiányo­lom, hogy az összeállításban nincs konkrét utalás arra pél­dául: hosszú távon megéri-e a pulykahízlalás, elfogadott-e az EU-ban a ketreces tojótyúktar­tás, vagy az ültetvényekbe mi­lyen almafajtákat telepítsünk, ami eladható lesz 2010-ben is. De ilyen fontos kérdés lehet: miképpen alakul a gabonafel­vásárlás az EU-csatlakozás után. Király Sándor polgármes­ter: Mint falun élő polgár leg­inkább arra keresem a választ: a mezőgazdasági termelők nem lesznek-e kiszolgáltatva az EU-adminisztrációnak? Meg kellene mondani, milyen váltást várnak a földből élők­től, a közigazgatásban pedig milyen műszaki háttérrel dol­goznak majd a köztisztviselők. Rá kellene irányítani a fi­gyelmet a hatáskörök tisztázá­sára, és az egységes jogi kör­nyezet fontosságára.- A megyei napilapot min­dig elolvasom. Szerintem na­gyon jó, hogy külön mellék­letben foglalkoznak az Euró­pai Unióval - mondta Dobra Péter 12. osztályos két tany- nyelvűs kecskeméti gimna­zista. - Szeretném minél job­ban megismerni hazánk csat­lakozási körülményeit, ké­sőbbi lehetőségeinket, hiszen bízom benne, hogy az én jö- vőmet is nagymértékben meg­határozza majd a „határok nélküli” Európa. A sajtóban őszinte, tényfeltáró, elemző cikkeket szeretnék olvasni, amely valóságában mutatja be uniós jövőnket. Czegle Zoltánná Ibi néni kecskeméti kollégiumi tanár a nyugdíjkorhatárhoz közeledve kezdett el angolul tanulni, ma már kitűnően beszél és sza­badidejében sokat utazik Eu­rópába. Elmondta, hogy rend­szeresen olvassa a Petőfi Népe Európa Küszöbén mellékletét. Tetszik, hogy megszólaltatnak fiatalokat, teret adnak vélemé­nyüknek. Hiszen ők lesznek majd az igazi részesei az Uni­ónak. Szeretnék olyan interjú­kat olvasni mellékletükben a jövőben, amelyekben széles látókörű embereket szólaltat­nak meg a témával kapcsolat­ban, akik tapasztalataik révén is sok érdekeset mondanak az olvasónak. Szabó Judit, a kiskunfél­egyházi önkormányzat telepü­lésfejlesztési osztály vezetője:- Véleményem szerint ugyanolyan természetes, hogy az uniós kérdésekről olvasha­tunk, mint a városunkat vagy az országot érintő más hírek­ről. Európának szerves része lett az életünk, sok mindenben kapcsolódik a tágabb környe­zethez. így tehát az ehhez kapcsolódó híreknek is helye van az életünkben. Ez a mel­léklet lehetőséget ad egy kap­csolat teremtésére az önkor­mányzat, a vállalkozók és a lakosság között egy olyan fej­lesztési koncepció kidolgozá­sát segítve, mely megalapoz­hatja az uniós csatlakozást se­gítő pénzeszközök pályázati úton történő megszerzését. Kállainé Vereb Mária, a félegyházi Petőfi Sándor Vá­rosi Könyvtár igazgatója:- Én mindenféleképpen jó­nak tartom ezt a mellékletet. Fontos, hogy a lakosság képet kapjon az uniós csatlakozásról és annak körülményeiről. De abba a hibába sem szabad be­leesni, hogy állandóan ezt hallja az ember. Véleményem szerint többet kellene arról írni, hogy mennyiben nem fe­lelünk meg, mi mindennek kellene ahhoz teljesülni, hogy ténylegesen tagok legyünk. Alkalomadtán a lakosságot is meg kellene kérdezni, hogy ők hogyan látják ezt. Rosta Ferenc, tanár:- Végigolvasva néhány cikket, sokrétűnek, tartalmas­nak tartom az uniós mellékle­tet. Egyvalamit azért hiányol­tam, a kulturális vonulatot. Véleményem szerint a sajtó nem öleli fel kellőképpen ezt témát. Én mindig haragszom erre az európai uniós dologra. Úgy beszélünk, hogy mi most megyünk Európába, és soha nem tudjuk elhinni, hogy Eu­rópa határvonala nem Bécsnél van, hanem az évszázadok so­rán kialakult latin keresztény­ségig terjed. Ez pedig a Kárpá­tok kanyarulata. Itt egységes kultúra volt és van. Az összeállítás a Külügyminisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Barta Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents