Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-27 / 301. szám
A meglőtt kínait őrök vigyázzák Bárcsak vége lenne az évnek! Egy balszerencsés ember az új évre vár A határ környékén senki sem emlékszik a lövésekre? Még mindig a kiskunhalasi kórház Intenzív osztályán fekszik az a 47 éves kínai férfi, akit honfitársai se- besítettek meg több pisztolylövéssel. A gengszterfilmekbe Illő Jelenetek után most biztonsági őrök vigyázzák a lábadozó nyugalmát. A halasi rendőrkapitány ugyanis nem tudott embereket adni erre a célra. Híreink szerint a kórház vezetői aggódlknak, ami egyáltalán nem csoda. Az eset nemrégiben történt Tompán, az ottani „kínai negyedben”, pár száz méterre a határátkelőhelytől. Az áldozat boltjába három ismeretlen kínai férfi tért be, fegyverrel a kezükben. A boltos házaspártól - akik a fővárosból települtek nemrégiben Tompára - pénzt követeltek. Aztán meg akarták őket kötözni, de a tulajdonosnak valahogy sikerült kimenekülnie az utcára. A támadók többször rálőttek a férfire, akit több lövedék is eltalált. A helyszínre érkezve sikerült az egyik közeli bolt előtt álldogáló nővel szót váltanunk. Mint mondja, nem hallotta a lövéseket, viszont látta a meglőtt kínait, aki felé tartott. Az áldozat ugyanis nem vesztette el eszméletét, még volt annyi ereje, hogy elvánszorogjon az egyik szemközti épületig, s csak ott rogyott össze. Eközben a tettesek elmenekültek a helyszínről. Nyilvánvalóan látták, hogy a rendőrség pillanatokon belül megérkezik, s jobbnak látták, ha nem várják be őket. A sebesült kínait a közelben dolgozók azonnal egy kocsiba fektették, s elindultak Halas felé, ahonnan már közeledett a kihívott mentő. Valahol útközben találkoztak, s emelték át a sebesültet a rohamkocsiba. A férfi állapota információink szerint továbbra is életveszélyes, így kihallgatni sem lehet. A kórházban biztonsági őrséget állítottak a kínai szobájához. A tetteseket továbbra is keresik, de egyelőre az áldozat feleségén kívül más tanúja nincs az eseményeknek, mert a környéken élők közül senki sem figyelt fel a lövöldözésre, vagy legalábbis nem akar tudni semmiről. Megkérdeztük a megyei kapitányság szóvivőjét, történt-e korábban kínaiak ellen, vagy kínaiak által elkövetett bűncselekmény Bács- Kiskunban? Ferenczi László elmondta, hogy kisebb, lengyelpiaci lopásoktól eltekintve még nem. A fővárosi kínai közösség körében azonban előfordultak már leszámolások. Eleddig azonban nem volt példa arra, hogy Pesten kívül intézzék el ilyesfajta ügyeiket. P. Á. Jegyesek a jeges csúcsokon Az alföldi hegymászók az Araráira készülnek Azt mondják, az alföldi ember szereti a hegyeket. A nagy rónaság állandó látványa után ki van éhezve egy kis domborulatra. Vannak olyan síklakók Is, akik néhanapján kétezer méter magasságban ébrednek, hóból főznek teát hajnalban, majd a felkelő nappal elindulnak, hogy háromezer méter fölött gyönyörködjenek a havas csúcsokban. Gudman János és Varró Mónika fiatal kecskeméti jegyespár. Ők is a csúcsok rajongói.- Négy éve kezdtem intenzíven foglalkozni a hegymászással, mikor Jánossal megismerkedtünk - meséli Mónika . - Ő már akkor szenvedélyes mászó volt. Számunkra a hétköznapoktól való elszakadást, kikapcsolódást a hegyek jelentik. Pár nappal ezelőtt jöttünk haza az osztrák Alpokból. A Stüdl-Hütte nevű menedékházban töltöttük az első éjszakát. Ezek a házak ilyenkor is nyitva vannak, bárki bemehet, megpihenhet. Ott mindent megtalál a turista, amire ilyenkor szüksége lehet. Teát, cukrot, élelmet, pokrócot, tüzelőt, evőeszközt... Ki van téve egy becsületkassza, abba fizet a vendég. Itt mindenki tudja, hogy mennyi értékben fogyasztott, és azt be is fizeti. Aztán indulhat a kaland. Félelmetesek és egyben gyönyörűek a magas csúcsok, • mély szakadékok. Most hétvégén úgy háromezer-hat- száz méterig mentünk fel. Eljutottam a fizikai teljesítőképességem határáig. Az út hátborzongató és egyben fantasztikus is volt. Hallottuk egy távolban lezúduló lavina morajlását is. Akkor, ott fönt azt mondtam, csak jussak * egyszer haza, eladom az egész felszerelésem.- Elmondhatatlan, amikor több ezer méter magasban ébredés után kimegy az ember a szabadba és csikorog a lábán lévő hágóvas a hóban - folytatta János, aki polgári foglalkozásként a vendéglátásban dolgozik. - Szeretnék egyszer eljutni Örményországba, megmászni az Arará- tot. Készülök rá. A különböző betegségek elkerülése érdekében tizenkét oltást kell felvenni. Régebben baráti társasággal jártuk a természetet, az utóbbi időben Mónival „nehezített” mászásokat teljesítünk. Nem csak a külföldi hegymászás-túrázás jelent élményt nekünk. Gyakran elmegyünk a Pilisbe, ahol kedvenc helyünk a Cseresznyés- árok, vagy a Mátrában az ágasvári turistaház körüli hegyek. Gyakran kiugrunk a lakóhelyünkhöz közeli Kiskunsági Nemzeti Parkba egy kis sétára. Ha megjön az igazi tél, megyünk is ki Mónikával a dombok közé, egy kis hótaposásra. Szappanos B. Ez egy Ilyen óv volt! - sóhajt nagyot az a balszerencsés Illető, akinek tanyájáról múlt pénteken fényes nappal háromezer cserepet pakoltak le Ismeretlen tolvajok. Rájárt á rúd 1997-ben. Januárban Lada Niváját kötötték el Kalocsán. Még látta is a járgány rendszámtábláját, amikor elhajtottak vele. Azt ma sem tudni, ki használja az autót. Mint mondja, szinte minden hónapra jutott valami peches esemény. A pohár azonban kétségtelenül most telt be. Múlt csütörtökön vette meg a Miske és Kalocsa köKarácsonykor Amikor legtöbben a családdal ünnepelnek, sokan elérkezettnek látják az Időt, hogy akcióba lépjenek. A tolvajok Idén karácsonykor is serények voltak. Karácsony első napjának délutánján három fiatalember „átrendezte” a bácsbokodi Centrum sörözőt. Azt nem tudni, mitől gerjedtek haragra zötti út mellett álló épületet. Másnap - szokásától eltérően - kerülőúton autózott hazafelé, ezért nem találkozott a „cserepesekkel”, akik - el kell ismerni - alapos munkát végeztek. Szorgoskodásukat látták a tulaj ismerősei, de nem gondolták, hogy pofátlan tolvajok rakják az IFA-ra a cserepeket. Még a rendőrjárőr is figyelhette a díszes csapatot, de ő sem fogott gyanút. Több százezer forintos kár érte a gazdát, hiszen az eső eláztatta az épületet. Mégis 50 ezer forintot ajánlott fel a nyomravezetőnek. Jelenleg várakozik. Talán az új esztendő szerencsésebb lesz. K. T. is akcióban a szeretet ünnepén, az viszont bizonyos, hogy összetörték az asztalokat és a poharakat a helyiségben. A tulajdonos emiatt negyedmillió mínusszal zárta az ünnepi nyitva tartás mérlegét. Kecskeméten egy fiatalember ellopott egy negyedmilliót érő Kawasald motort. Talán úgy volt vele, ha az angyalka nem hozott neki ajándékot, majd maga gondoskodik arról. Szigorúan bizalmas!!! Kizárólag egyszeri elolvasásra! Egy Dana-parti kisvárosban (érseki székhelyről vagyon szó) tájékoztatót vehettek kezükbe a polgárok. A katasztrófahelyzetek megoldására hivatott szakemberek számoltak be ténykedéseikről. Ebben a háromoldalas dokumentumban néhány érdekesnek tűnő dolog található. Kiderült, hogy fosztogatják a raktárakat. Viszik a gumicsizmát, meg a ruhát. Az utóbbi hónapok próbái alapján a környéken két új riasztósziréna „telepítésére kaptak lehetőséget”. Nosza! Erre beindul az ember fantáziája. Kérdések merülnek fel benne! Kutassuk fel a szakértőt! Némi szervezési hiba ugyan becsússzam a titkosításba, hiszen az illetékes hivatal telefonszáma beleíródott a telefonkönyvbe. (Mecsoda felelőtlenség! Homok került a gépezetbe?) Felveszik. Bemutatkozás.- Hányszor törték fel a raktárakat?- Többször.- Négyszer, ötször?- Sokszor.- Hol szerelik fel az új szirénákat?- Ahol szükséges.- Ezen a településen?- A telepítésre kerülő eszközöket átvettük és az illetékes a telepítésről szóló értesítést megkapta.- Mégis hol?- Ennyit mondhatok.- Köszönöm szépen az értékes információkat. Uram, önre fogok hivatkozni a cikkben.- Ne tegye. Nem teszem. Megnyugodtam. Polgárilag védve vagyok. Kubatovics Tamás Vasárnapi tárca Az anyóstól a bolondokházáig Szilveszterkor muszáj röhögni. Teljesen mindegy, hogy milyen kedve van az embernek, lehet, hogy legszívesebben a megfagyott gyermek történetét olvasgatná a lampionok alatt, miközben kövér könnycseppek gördülnek alá az orcáján. De ilyen nincs! Végső esetben az ilyen embert meg kell csiklandozni. A nevetés szilveszterkor olyan, mint a tébéjáru- lék: kötelező. Erre viszont időben föl kell készülni. Legyünk humorosak, vidámak, arcunkon ragyogjon a szebb januárba vetett bizalom, öntsünk a főnökünk cipőjébe technocol ra- pidot, feleségünk hajába tegyünk mű tarantellapókot, a szomszédnak fessük zöldre a kutyáját, a gyerekeket pedig hagyjuk békén. Humorosak ők maguktól is, csak bírjuk ki. A humornak persze ezernyi formája van, ebből csak egy a fönti csokor. Ezekhez nem kell túlságosan komoly szellemi erőfeszítés. Ha csupán a viccek birodalmában kalandozunk, akkor is különfélék a szintek. Legalul van szerintem az anyósvicc, nemcsak azért mert én mindig is szerettem az anyósomat, hanem azért, mert általában durva. (Nem az anyósom, hanem a vicc.) Például az, hogy: Mi az, ami nappal ugat, éjjel úszik? Az anyós protézise. Másik réteg az erotikus viccek tömege. Ezekből válogatni gusztus dolga, de szilveszterkor okvetlenül tallózásra érdemes. Például: - Voltál te már annyira részeg, hogy egy nő szája helyett a hasát csókoltad meg?- Még sokkal részegebb is voltam... Érdekes dolog persze ezekkel a vicékkel. A múltkor Zwack Péter titkárnőjével beszéltem telefonon, és ő a diskurzus végén megkérdezte, hogy - ugyan, mondjam már meg - ki írja a vicceket a Petőfi Népébe, mert neki nagyon tetszenek. - Ez szakmai titok - mondtam -, mint az Unicum összetétele. De esetleg cserélhetünk. Ön elmondja, miből áll az Unicum, én meg elárulom, hogy ki írja a vicceket. Nem született üzlet. Azt mondják, hogy a demokrácia nem kedvez a politikai vicceknek. Alig van belőlük az utóbbi időben. Az lehet, hogy az átlag viccmesélő visszasírja azokat az időket, amikor még Brezsnyev, Ceausescu, meg Kádár utazhatott a repülőn, a vicc bevezetéseképpen, de azért ma se reménytelen a helyzet. Ne mondja senki, hogy nem lehet ma a politikán röhögni! A politikai természetű izgalmak kiváltására is alkalmas viccek közül nekem az alábbiról a rendszerváltás jut az eszembe: A bolondokházában a bolondok egy csoportja meg akar szökni. Csakhogy kétméteres kőkerítés fogja körbe az intézményt. Nincs más hátra, mint megtanulni a magasugrást. Évekig edzenek, míg valamennyien át tudják vinni a kétméteres lécet. Kiválasztanak egyet maguk közül, hogy próbálja meg átugrani a kerítést, ha sikerül, mennek a többiek is. Néhány perc múlva orrát lógatva, elszon- tyolódva jön vissza a próbálkozó.- Nem sikerült?- Nem.- Miért, megemelték a kerítést?- Nem. Lebontották. A fenti elrettentő viccekkel nem a kedvüket akartam elvenni a szilvesztertől, csak bizonyítani Karinthy klasszikus mondását: „Úgy szeretnék néha nevetni egy kicsit, de nem tudok, mert állandóan röhögtetnek.”
