Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-27 / 301. szám

Hat ujjal született A nagykőrösi fiú nem táltos lesz, hanem dinócsontgyűjtő Ha a nagykőrösi Kovács Henrik ezer esztendővel előbb születik, táltos vagy vezér lesz belőle. A pogány hitvilág szerint ugyanis az égi hatalmak a kiválasztott embert megjelölik. Például azzal, hogy több ujjat adnak neki, mint egy egyszerű földi ha­landónak. Henrik, Kovácsók harmadik fia, 1987. május elsején született. Már felöltöztették, bepó- lyálták, amikor az egyik nővér észrevette: a kisfi­únak mindkét kezén két-kót hüvelykujja van. A szülők, István és Irén szóhoz sem jutottak a meg­lepetéstől. Aztán írtak Czeizel Endrének Pestre, ■ a genetikai központba, aki megnyugtatta őket: történt már ilyen. Vala­mikor a táltosok különös ismertetőjegye volt a 12 ujj. Egyelőre nincs semmi teendő, de ahogy nő a gyerek, célszerű lesz megoperáltatni. így aztán a nagykőrösi ■ Kovács család napi­rendre tért a dolog felett, s szépen teltek az évek. Hen­rik vidám s nyugodt gyerek volt, senki sem bántotta, csúfolta a 12 ujja miatt. Sőt, az óvodában még irigyked­tek is egy kicsit a gyerekek. Az óvodában irigykedtek a többiek Mások csak tízig tudtak a kezükön elszámolni, de Henrik 12-ig. A fiúcska ügyesen rajzolt, ám egy idő után a legózásban már za­varta, hogy a jobb kezén lévő fölös hüvelykujj mind­untalan beleakadt valamibe. Ekkor döntöttek úgy a szü­lők, hogy orvoshoz fordul­nak, mielőtt Henrik elkezdi az iskolát. Dr. Kertész Gábor, a me­gyei kórház kézsebészeti részlegének vezetője ope­rálta meg Henriket. A műtét előtt persze „számvetést” csinált, mi hiányzik és ■ miből van több a kicsi ujjakban. Egy normális hüvelykujjban ugyanis két ujjperc, két főartéria, két főideg, egy hajlító ín és egy feszítő ín van. Meg persze a vénás rendszer. Henriknek vi­szont az egyik hüvelyk­ujjában három perc volt, I viszont abból az ujjából hiányzott a feszítő ín. Végig kellett tehát gondolni, hogy a négy ujjból melyik kettő maradjon meg. S azt is, hogy a levágandó ujjak- ból mit kell átültem a meg­Aí orvosok szerint ma Is ritkaság a hat ujj. Henrik számára ez már csak emlék. Öt ujjal Is remekül rajzol. többi gyerek. Ma - három év­vel az operáció után - alig le­het észrevenni a hegeket. Henrik még mindig szeret rajzolni, nagyon szépen ír és rendkívül ügyes a sportban is. Kosárlabdázni jár, s egyál­talán nem félti a kezeit. A két bátyja változatlanul kis tál­tosnak nevezi, amire van is némi ok. Henrik ugyanis elég különleges gyerek: a húsleve­sen kívül semmilyen főtt ételt nem eszik meg. Se pörköltet, se töltött káposztát, se sült húst, se főzeléket. Kedvence a mákos guba, a torta és a pá- rizsis kenyér. S hogy mi lesz belőle, ha nagy lesz? Táltos nem, az biz­tos, de uralkodni még ural­kodhat - viccelődik vele néha az anyukája. Elvégre Henrik­nek hívják és a név azt je­lenti: uralkodó. Ábrahám maradókba. Végül is a dok­tor úgy döntött, hogy mind­két kézről a külső hüvelyk­ujjakat távolítja el. A műtéteket Kertész dok­tor gondosan, percről percre megtervezte. Hibázni, té­vedni ugyanis nem lehet, különben a megmaradó uj­jak nem lesznek élet- és mozgásképesek. A feladat persze nem volt könnyű, a kisfiú ujjpercei félcentisek voltak, az erek és idegek pedig 1 milliméternél véko­nyabbak. Nagy szükség volt hát azokra az operációs szemüvegekre, amelyeket a Hírős Manus Kézsebészeti Alapítványon keresztül, il­letve a Tiszakécskei Futball- klub segítségével sikerült beszerezni. A két, három és fél órás műtét sikerült. Henrik és édesanyja az operáció után gyógytornára is járt, majd szeptemberben, amikor kez­dődött az iskola, Henrik már olyan ügyesen dolgozott a műtött kezeivel, mint a Kacsa Panni és a jégeső Be nem vált újévi jóslatok nyomában Életemben először és utol­jára magam Is Jósolok, noha tudom: „a próféták meghaltak, csak a szama­rak Jósolnak”. Fogadást is ajánlok jövendö­lésem beteljesedésére! Csal­hatatlan égi és földi jelekből kiókumláltam: Alaszkától az Antarktiszig idén is tele lesz­nek a lapok holtbiztosnak ígért jóslásokkal. Az év vé­gére a legtöbb „látnokról” ki­derül, hogy még annyira sem vitte, mint ama bizonyos vak tyúk. Sebaj, újra jelentkez­nek, újra hisznek nekik. Aligha hirdeti meg Roose­velt elnök gyors gazdasági fel­lendülést eredményező poli­tikáját 1934-ben, ha hitelt ad a Kecskeméti Közlöny jöven­dőmondójának, aki szerint tovább növekszik a nyomor. Tévedett a szintén kecs­keméti Kacsa Panni is, aki 1935 elején szintén „belelá­tott a jövőbe”: „A gazdasági válság elmúlását nem tudom remélni. Sokat várok Gömbös Gyulától. A gyümölcstermés az idén jó lesz. ” Erről annyit, hogy már élénkült a gazda­ság, amire jóslata megjelent. Gömbös Gyulának csupán 600 napot engedélyezett a sors, a tavaszi fagyok, jég­esők valósággal letarolták a gyümölcsösöket. Sajnos mel- létrafált a kor másik híres jö-. vendőmondója, Rajz Pál ál­lomás-elöljáró is. „Akármi jön, az csak hasznot hoz Ma­gyarországnak, amely hama­rosan visszanyeri egész terü­letét. ” Ha hinne napjaink lajos- mizsei jósnőjének Jelcin el­nök, nem foglalkozna szív­panaszaival. Négy esztendeje kerek perec kijelentette a többkönyves, népszerű asz- szony, hogy „1994-ben erő­szakos halállal fog kimúlni. ” Őt - szerinte - Gorbacsov, idehaza Grósz Károly követi. A „katonás” (nyilván arra gondolt, hogy a Katona Jó­zsef Gimnáziumban tanult) Király Zoltánból sem lett bel­ügyminiszter, noha Ló jegyű emberként a Szaturnusz alatt született... Tartom a fogadást... Heltai Nándor Számtalan jövendölés jelezte a mindent elpusztító meteor érkezését. Otthon csak mosogat a mesterséf Varga Károly kecske­méti mesterszakács ötszörös olimpiai és háromszoros Európa- bajnok. 1992-ben Se­villában a világkiállítá­son az ő főztjét ette János Károly spanyol király, a Jordán ural­kodó, Pavarotti, Alain Delon és az akkori ma­gyar politikai elit ap- raja-nagyja. Jelenleg a kecskeméti Szalagház ételbár vezetője.- Otthon is ön a konyhafő­nök1- Korántsem. Feleségem, Kati kitűnő ízérzékkel ren­delkezik. Ráadásul néha még engem is meglepnek azok az összeállítások, ame­lyeket a tányéromra vará­zsol. Ritkán szoktam moso­gatni is, akkor rögtön eszembe juttatja viccesen: na, most vagy a szakmádnál!- Ha jól tudom, mozgal­mas éve volt az 1992-es.- Igen, ugyanis ebben az évben nyitottuk meg a Li- berté kávéházat, ahol kony­hafőnökként dolgoztam. Onnan küldtek ki Sevillába, a világkiállítás helyszínére, ahol hat hónapig dolgoztam. Még ugyanebben tizennyolc társammal jutottunk el Frankfurtba, a szakácsolim­piára. Ott szereztem első olimpiai aranyérmemet.- Itthon hogyan fogadták?- Egy megszűnőiéiben lévő munkahellyel. A Liberté kávéház gyakorlatilag tönk­rement, mire hazaértem. A budapesti Casino Vigadó konyhafőnöke lettem.- De talán minden eddi­ginél sikeresebb volt a tavalyi éve.- 1996-ban rendezték Berlinben a szakácsolim­piát, melyen négy arany-, egy ezüst- és három bronz­érmet szereztem. A magyar csapat eddigi legjobb ered­ményét érte el a világon, ti­zennégy aranyéremmel.- Milyen út vezetett a Vi­gadóból ismét a kecskeméti ételbárba?- Rögös, de ugyanakkor gyors. Négy évet huszon­négy órás megfeszített mun­katempóban ledolgozni, napi kétszáz kilométer autó­zással, bizony kimerítő. El­váltak útjaink. Megkerestek: az ételbár gazdátlanul ma­radt, életet kell lehelni bele.- Nem tartott attól, hogy kinevetik?- Nem, bár ez többször megtörtént. Lám, ide süly- lyedt a többszörös olimpiai bajnok, a fényből, a csillo­gásból visszakerült a kopott kis kifőzdébe - hallottam ilyesfajta hangokat. De eze­ken inkább én nevetek. Itt vagyok itthon, ez a hely újra kihívás nekem. Boldogan te­szem a dolgomat, egy remek csapat tagjaként.- Mi lesz a szilveszteri menü a mesterszakácsék- nál?- Kedvenc ételem a ka­csasült, ettől függetlenül a pontos szilveszteri menüt még nem döntöttük el. Mint említettem, többnyire a fele­ségem főz, azért ebbe én is be fogok segíteni. Banczik Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents