Petőfi Népe, 1997. december (52. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-20 / 297. szám
Telefonon hívták randira a rablót A félegyházi plébános megbocsát pontjában a plébánia környékén? Miért nem okozott halálos sérülést a fejre leadott lövés? A választ Gábor Imre kivételével senki sem tudja. Az atya viszont meg van győződve róla, hogy ezt csakis a gondviselésnek köszönheti. Ezért az eset még inkább megerősítette Istenbe vetett hitét. Bármilyen furcsa, nem érez haragot a tettes iránt. Inkább egyfajta sajnálatot. De ez talán nem is olyan szokatlan egy hívő embertől. Egyébként az eset nem hozott gyökeres változást életébe. Ennek ellenére a két évvel ezelőtti éjszaka még most is gyakran eszébe jut, pedig megpróbál nem gondolni rá. Sokan azonban úgy tartják, Gábor Imre atya azon a januári éjszakán újjászületett. Kontra György Valószínűleg örökre emlékezetes marad 1996. Január 4-ónek hajnala a félegyházi Gábor Imre plébános számára. Olvasóink közül bizonyára sokan emlékeznek még a nem mindennapi, tragikus eseményre: a plébánost az említett éjszakán egy fegyveres szerb férfi támadta meg, és csak a véletlenen múlott, hogy mindössze egy füllövéssel sikerült megúsznia a támadást. A nyomozás kizárta a rablást mint indítékot. A különböző értéktárgyak és a páncélszekrény tartalma érintetlen volt. Hogy a részletek közül sokat máig nem tisztáztak, a plébánost egy cseppet sem zavarja, mivel meggyőződése, hogy semmi A plébános a kórházi kezelés után. Megbocsát a bűnösnek. olyat nem követett el, amivel a támadásra rászolgált volna. Az eset sokak szerint a csodával határos. Például: miért tartózkodott két nyomozó épp a támadás időEgy sísapkás férfi lépett be nemrégiben Baján, a CB Brókerház Attila utcai irodájának ajtaján. Akkor öt óra múlt néhány perccel. Az Irodában két alkalmazott tartózkodott. Az álarcos rabló egy forgótáras pisztollyal arra kényszerítette a férfit és a nőt, hogy feküdjenek a földre, az asztal elé. Pénzt követelt, de azt mondták neki, hogy nincs. Körülnézett a pénztárban is, de nem talált semmit. Amiről ő nem tudott: a másik helyiségben, ahol a páncél- szekrényt tartják, majd 12 millió forint volt. Az óriási lélekjelenlétről tanúbizonyságot adó alkalmazottak azt mondták, hogy kollégájuk éppen a bankban van, pénzért ment. Az időhúzó taktika bevált, a fegyveres, ha nem is türelmesen, de várt. Másfél órával később érkezett az irodába egy ügyvéd, majd egy újabb munkatárs, akikre szintén pisztolyt fogott az elkövető, és őket is a többiek mellé fektette a földre. Mivel pénz nem érkezett, a rabló úgy döntött, elveszi azt, ami a dolgozóknál van. így összesen 175 ezer forinthoz jutott hozzá, majd távozott. A fegyveres rablót másnap a bajai rendőrség járőrei elfogták, hétfőn pedig a városi bíróságon előzetes letartóztatásba helyezték. A CB Brókerház alkalmazottai nem akartak nyilatkozni lapunknak. Azt mondták, már túl vannak ezen az egészen, és nem akarják bolygatni a történteket. Tettinger Antal rendőr őrnagy azok között volt, akik elsőnek érkeztek az Attila utcába. Elmondta, hogy az ott dolgozók először nem gondolták komolyan, hogy velük ilyen eset történhet. A rabló viszonylag emberséges volt. Megengedte az asszonynak, hogy rádiótelefonon felhívja a gyermekeit, ám a pisztolyt a beszélgetés alatt a homlokához nyomta.- Amikor mi megérkeztünk, a sértettek riadtak, idegesek voltak - mondta az őrnagy. Az ügyvéd nyugodtan viselkedett. Jó személyleírást adtak a támadójukról, ráadásul egyikük egy volt ügyfelüket vélte felfedezni az elkövetőben. Ellenőriztük a személyleírás alapján az ügyfeA szomszéd szobában volt 12 millió leket, és végigjártuk a fegyverboltokat is. Kiderült, hogy a rablás előtt két nappal vásárolta a pisztolyt a gyanúsított G. Sándor, aki komolyan készült a bűncselekményre. Nagyobb összegű tartozása volt, és hitelezői már családját is megfélemlítették. Ő volt az, aki délelőtt telefonon beszélt a brókercég alkalmazottaival, s bejelentkezett részvényértékesítésre. A rablás előtt fél órával is járt az Attila utcában, de va- cillált, hogy bemenjen-e. Akkor még nem tudta rászánni magát, inkább elsétált a Szentháromság térre, és elszívott pár szál cigarettát. Majd mégis visszament. Úgy gondolta, meg kell csinálnia, mert kell a pénz. Beismerő vallomásában elmondta, hogy a hiányzó pénzből tartozásait rendezte, valamint rádiótelefont vett. Amint megtudtuk, az egyik járőrpáros apró trükkel élt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ki lehet a rabló, a járőr felhívta G. Sándort, és találkozót beszélt meg vele. Ezen a gyanúsított meg is jelent, így lehetett előállítani. Páncsics Hajnalka Vasárnapi tárca _________________ B ogár kergette pirókot Nekünk mindig szép karácsonyt jósolt anyánk. Felnézett az égre, s mintha abból jönnének az angyalkák, úgy tudta mondani igazát. Neki a szép azt jelentette: hófödte lesz a határ. Akkoriban nem voltak fekete ünnepek. Szentestére valóban csillogott minden. Még a szegénységborúja sem halványított el semmit. A hó vakított. Halványabb csak ott lett, ahol angyalkákat vetettünk. Naplemente után már a számunkra csöppet sem hideg hómezőn a kisebb- nagyobb lábnyomok is ösz- szemosódtak. Hancúrozásunkba még a Burkus és a Talpas is besegített. De még a két eb is megrázta magát, amikor a konyhaajtó felől meghallották a kérő-kiabáló hangot. „Égedelem-jókedvetekben hozzatok egy kéve szárat, mert soha nem sül ki a bodag.” Mi meg versengve vittük a télelőn fészerbe mentett csomókat. Ekkor anyánk már liszttel morzsolgatta a kezét. Az aranysárgával átmeszelt konyhaföldön zörren- tek a fagyos, száraz levelek. Még a kemenceajtó nyitását kivártuk. A lángok csak úgy „égették” a hideg, s a játszás pirította arcunkat. A fateknőn átvetett keresztfa alja üres volt. A pléhtepsikben hosz- szan feküdtek a bejglik. A kis kosarak szakajtóruháit is majd kinőtték a keresztül-ka- sul fonott kalácsok, s kicsipkedésre ingerlőn dudorodtak a mazsolaszemek. A „No, ki ken rajtuk egyet?” kitüntetéses munkára mi, lányok kaphatók voltunk. S megint kirohantunk. Aztán az ajtóban - anyánk szemével nézve kevés sikerrel - gyorsan újraseprőztük egymást, mert már éreztük a kalács résen kiszökő illatát. Nagyokat szippantottunk a levegőből. Kíváncsiságunk az egyetlen szobaajtó felé terelt mindannyiónkat. Ekkor bent már nem csak a kemence melegített. Az ezüstfazékban álló karácsonyfát megpillantva odatámaszkodtunk a búbos padkájához. Csak ámultunk. A szemünk ragyogása versenyre kelt a csillagszóró fényével. Apánk a nagy barna papírstaniclit fogta. Abból kikerült a hat szem legpirosabb alma, a mogyoró, a fügefüzér, s máris hallottuk az intelmet: vacsora előtt ne cukmizzatok! A közös imát az egy nagy asztalt körülülve mondtuk el. Ekkor gőzölgött a tejeskávé, s anyánk először különös méltósággal asztal fölé emelte, majd elénk tette a mindig mélybarna héjúra sütött kalácsot. Azt mondta: „Bogár kergette pirókot” - s a kérdőn néző legkisebbnek mindig elmagyarázta a fényes-barna szín történetét, amin aztán együtt nevettünk. Évtizedeken át mindannyiunknak minden karácsonyra kisült az ünnepi kalács, a legszebb ajándék. A mami ezüstfóliába ölelte, s csomagként átkötötte.- Nektek is sütöttem bo- dagot. Bogár kergette pirókot - mondta, s kék szeme ragyogott az adni tudok gondolatától. Még le sem nyeltük az első falatot, már együtt emlékeztünk az angyalkavetős- ezüstfazekas boldog karácsonyokra. Anyánk fáradtan nevetett. Ötödik éve, hogy végleg elfáradt; megpihent. Azóta karácsonykor nem bontunk átölelt ezüstcsomagot. A hófödte hantnál állva ki-ki magában felidézi a szegény-gaz- dagos szentestéket, s szinte érezni a levegőben a „Bogár kergette pirók” illatot. Elkelt a túlélő kutya Nevezetes kutya lett a „mi kutyánk”. Mivel neve még nincs, a rendőrök így hívják azt a fehér korcsot, amely tizenhét napon át életben maradt egy kiszáradt kútba dobva. Amikor a nyomozók eljutottak a kúthoz, az állathoz, már a pusztulás szélén találták. Azóta kigömbölyödött kissé, hisz’ a vadkerti rendőrök jó koszton tartották, pátyolgatták. Mint megírtuk azonban, sorsa még nem rendeződött. A legújabb hírek szerint karácsonyra talán mégis új otthonra lel a mi kutyánk. Dr. Kubicsek András alezredes, a nyomozás kecskeméti vezetője gondolt arra, hogy hazavigye a fehér ebet. Saját hűséges házőrzője ugyanis néhány napja elpusztult. A nyomozás egyébiránt szinte minden részletre választ adott. Egy kérdés még nem tisztázott teljesen. A két rabló - bár a bűncselekményt beismerte - azt nem meri elismerni, hogy szerencsétlen kutyát ők dobták a kútba. Egy éjszaka Nyugodt álomra vágyhatott az az ember, aki e hét közepén a bócsal plébánián töltött el egy éjszakát. Igaz, jobban járt volna, s kevesebbeknek ad munkát, ha szállást kér itt. Biztosan igent mondanak neki. Ugyanis amikor a kiskőrösi nyomozó a soltvad- kerti kollégájával megjelent a község templománál, már ott állt Király András plébános, aki nem szörnyűlködött a betörés hírén. Csak annyit a plébánián mondott sajnálkozva: lehet, hogy hajléktalan volt szegény, s nem tudott hol aludni a hidegben. Mit vihetne el? Nem hiányzik semmi - állapították meg később. Helyén voltak az edények, a szentképek a falon, az íróasztalban sem kutakodott senki. A konvektor hőfokszabályzójához valaki hozzányúlt. A zöld heverő meg arról árulkodott, hogy valaki feküdt benne. Mellette üres borosüveg, s néhány csikk. A plébánosnak igaza volt.*. Az őrvezető szórakozott Pánikriasztások a halasi ügyeleteken Kék lámpával villogó rendőrautók, mentőautó és több tűzoltókocsi szinte egyszerre érkezett a napokban este kilenc órakor kiskunhalasi a Bocskai utcába. A mentősöket egy agyvérzéses beteghez hívták. A rendőrök egy tettenért biciklitolvajt kerestek, a tűzoltókat pedig egy lakástűzet. Az egységek mindegyikét a hetes számú lépcsőházhoz hívták telefonon. A hirtelen támadt csődületben azután gyorsan kiderült: se beteg, se tolvaj, se tűz. A lóvá tett akcióbrigádok a helyi telefontársaság segítségével gyorsan kiderítették, ki szórakozott velük. A titokzatos telefonáló minden bizonnyal egy helybéli fiatalember volt, aki ha éppen nem a hatóságokkal szórakozik, akkor maga is egy fegyveres testület tagja, szerződéses katonája. A Hódmezővásárhelyen szolgáló őrvezető egyelőre mindent tagad, annak ellenére, hogy meghallgathatta saját hangját arról felvételről. Ezt a rendőrség ügyeletén lévő számítógép rögzítette. A megtévedt katona - aki korábban a halasi tüzéreknél szolgált, de fegyelmi okok miatt elbocsátották - nem először tévedt „rossz útra”, hiszen már több ügye is volt a rendőrséggel. Hogy mi volt a célja az akcióval, egyelőre csak találgatni lehet. A vizsgálatba valószínűleg elmeorvosok is bekapcsolódnak. A PIAC MARKETING ÜZLETKÖZPONT 1998. január31-én (szomSaton), 19 órai kezdettet az Öreg “TanyacsárdáSan rendezi meg a melyre tisztelettel várunkminden eddigi kiállítónkat és leendő partnereinket, vállalkozókat. ízen alkalommal indítjuk a "PÍNZ-PIAC-PROfIT" VÁLLALKOZÓI KLUB01. Jegyek igényelhetők az alábbi címen és telefonszámokon, 6000 Jt + áfa áron: Kecskemét, Fecske u. 20. I 76/320-034, 76/417-646, 30/380-799, 30/380-798
