Petőfi Népe, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-27 / 277. szám
Magyarországi szemszögből Hétköznapi Európa Mint legutóbbi európai tapasztalataimról írtam, bár lakva ismerszik meg a másik, nem árt előtte tájékozódni. Az angol, belga, spanyol furcsaságok mellől kimaradtak például az olaszok. Ez nem jellemző rájuk, mert ők mindenütt ott vannak. A futballpályán a tizenhatoson belül kiváltképp. Ha valaki Olaszországba utazik, akkor először is két dolgot vegyen figyelembe. Először is, feleség nélkül menjen, másodszor pedig nézzen meg indulás előtt egy Fellini-filmet. Az első jó tanácsot saját magam adom. Olaszországban nagyon lehet vásárolni. Férfi legyen a talpán, aki visszatart egy nőt ettől. A másik üzenet pedig, hogy Fellini nemcsak minden idők egyik legnagyobb filmrendezője, hanem Olaszhon tényleg olyan, amilyennek ő mutatja. Mint ahogy az Amarcordban láthattuk: a legváratlanabb pillanatokban elhúz mellettünk a szűk sikátorban egy motoros. Fellininél ez egy művészi megoldás, a turistánál meg önvédelem. A bolognai spagettijük viszont jó. A páratlan, Olaszországban látható műkincsekről nem beszélek, mert azokat látni kell! De ha mi is az Európai Unió tagjai leszünk, akkor a magyar férfiaknak fel kell kötniük a gatyát. A nők valami ájult odaadással viszonyulnak az olasz férfiakhoz. Nyilván nem ok nélkül, de az okot nem ismerem. (Esetleg egy tanulmányra szedhetem össze az erőmet, valami ilyen címmel: A nemi hormonok kigőzölgéseinek hatása a páneurópai kapcsolatokra.) A németek ugyancsak rendkívül rendes emberek. Egyszer Németországban járva ráléptem egy bicikliútra. Ne tudják meg, hogy elszégyelltem magam! A németeknek a szabályok szentek, s betartani szent kötelesség. Sőt, ha nincs valahol - mondjuk a közlekedésben - egyértelmű utasítás, akkor rosszul érzik magukat. A külföldieket meg jóindulatú mosolygással nézik szabályszegéskor: szegények, nem tudják, hogy mi a jó. Ennyit a külföldiekről. Szerencsétlen nyugatiakat már csak azért sajnálom, hogy még nem tudják, mi vár rájuk, ha a magyarok szokásait nekik is tanulmányozni kell majd. Hámori Zoltán Az Európai Közössegek Statisztikai Hivatala (Eurostat) elemzéstanulmányt tett közzé az Unióba jelöltként számításba vett 11 ország gazdaságának növekedéséről és színvonaláról, 1995-re vonatkozóan. Eszerint a jelölt országokban együttvéve az egy lakosra jutó GDP az EU átlagának 32 százalékát tette ki. Legmagasabb Szlovéniában, legalacsonyabb Lettországban volt, Magyarország a negyedik a sorban. (Hazánk átlagfejlettsége az uniós átlag 31 százalékát éri el. Bács-Kiskun megye fejlettségi színvonala ennél alacsonyabb, mindössze 24 százalékot ér el.) A jelölt országok összesített GDP-je az Európai Unió GDP-jének 9,1 százalékát tette ki 1995-ben. All ország gazdasági növekedése 1995- ben átlagosan 5,2 százalék volt, több mint kétszerese az EU 2,4 százalékos növekedésének. A rangsort Románia, Lengyelország és Szlovákia vezette. Az EU átlagánál kisebb volt az emelkedés Bulgáriában és Magyarországon. A színvonalkülönbség valamelyest mérséklődött három év alatt, a vizsgált országokban ugyanis az egy lakosra jutó GDP az 1993. évi 30 százalékról 1995-re az EU átlagának 32 százalékára emelkedett. Mivel kopogtatnak a szegény országok? Az Európai Unió küszöbén A Petőfi Népe kétoldalas melléklete A rokonságon belül az ismerkedés természetes A testvérváros testvérvárosa Gufldaun, a dél-tiroli kisváros. Az olaszországi Dél-Tirolban először a kilencvenes években jártak magyarok. Legalábbis a helyiek előtte nem emlékeznek ránk. Az történt ugyanis, hogy Schwarzenbruck, Kecel német testvérvárosa meghívta a Schindler János polgármester vezette kis keceli küldöttséget: ugyan, nézzék már meg, milyen szép kis testvérvárosuk van Dél-Tirolban. Név szerint Gufldaun, az Eisach völgyében. Gufidaun huszonhét éve testvérvárosa Schwarzenb- rucknak, ami viszont hét éve testvérvárosa Kecelnek. A rokonságban az ismerkedés természetes. Ennek folytán nem véletlen, hogy e hónapban, amikor jósorsom úgy hozta, hogy a ke- celiekkel kijöhettem magam is ebbe a csodálatos kis faluba, itt már a magyarokat ismerősként fogadták. Egész busszal jöttünk már, Kecel néhány intézményének vezetője, önkormányzati képviselők, vállalkozók. A régi ismerős schwar- zenbruckiak is ott voltak. Nem véletlenül. Minden második évben rendeznek a kisvárosban folklórfesztivált, ahol a tiroli- német élő népzenét mutatják be egymásnak, a nagyközönségnek, saját örömükre. Az idei fesztiválon már a magyarokat is üdvözölték, sőt, mint a keceli polgármester elmondta, már a szomszédos Brixen utazási irodájával meg is állapodtak, hogy jövő júniusban több fellépésre várják a keceli népi táncegyüttest Dél-Tirolba. Körvonalazódik egy újabb kapcsolat, amelyet a keceliek német közvetítéssel fognak bizonyára kötni. Az Unióba haladásnak Schindler János szerint ezek a kapcsolatok a természetes lépései. Kiépülnek a kulturális, gazdasági ismeretségek, közelebb kerül egymáshoz a magyar polgár a némettel, aztán a vállalkozók is megismerik, hogy ki mit tud, mit kínál. Ráadásul Bács-Kiskun, sőt Magyarország hírét vinni ilyen települési kapcsolatokban személyesen sokkal hatásosabb, mint akármely tévéreklám. Meg sokkal olcsóbb is. Jól példázza ezt az, hogy a nyári schwarzenbrucki ifjúsági találkozón a testvérvárosok fiataljai mutatták be a színpadon, hogy mit tudnak. A spanyol, olasz, német, svájci fiatalok ismerkedtek az ugy ancsak ott lévő magyarokkal és legközelebb már 2000-ben Kecelen jönnek össze. Meg kell jegyeznem, hogy éppen a NATO-népszavazás estéjén vacsoráztunk utoljára Gufidaunban: a jő hírre mindannyiunknak gratuláltak a dél- tiroli, németül bészélő őslakosok, akik tartományi autonómiában élő olasz állampolgárok. H. Z. Nemzetközi gyermektalálkozó Kecskeméten Jönnek a skót dudások gyerekei is Tavaly a több ezer gyermek mellett egy 140 fős tradicionális nemzeti zenét játszó skót dudazenekart is vendégül látott Kecskeméten az Európa Jövője Egyesület. A skót dudások óriási sikert arattak a hírős városban, így egyáltalán nem véletlen, hogy jövő nyáron, az immár ötödik nemzetközi gyermektalálkozóra a skót dudások gyermekei is meghívást kaptak. Az Európa Jövője Egyesület - melyet kecskeméti polgárok alapítottak hat évvel ezelőtt - 1998 nyarán, július 11-e és 20-a között 1500 gyermeket hív Kecskemétre, a világ minden tájáról. Jön gyermekcsoport szinte minden kelet- és nyugateurópai országból, s 1998-ban először Portugáliából is fogadnak két gyermekcsoportot. A diákok kecskeméti családoknál vendégeskednek, programjaikról az egyesület önkéntesei és a kecskeméti vendéglátó iskolák gondoskodnak. A sorsolás - melyen eldől, hogy egy-egy iskola melyik külföldi gyermekcsoportot fogadja - 1998 januárjában lesz. A találkozó egyik fővédnöke - csakúgy, mint az idén - Göncz Árpád köztársasági elnök lesz, s az egyesület bízik abban, hogy jövőre is vállal fővédnökséget Dániel Tarschys úr, az Európa Tanács főtitkára. Az egyesület egyébként nemcsak a gyermektalálkozók szervezéséből veszi ki részét. Idén először pályázhattak keleteurópai országok az EU Fiatalok Európáért programja keretében. S a kecskeméti egyesület sikerrel vette az akadályt! Régiók fiataljai a jövő Európájáért című pályázatukkal 13 ezer 400 ECU-t nyertek az EU-tól és 1 millió forintot a magyar kormánytól. A pályázat ötletgazdája Kecskemét, társai pedig a dániai Viborg megye és az angliai Kent megye. A régiók fiataljainak nemzetközi találkozóját 1998. február 6-a és 13-a között rendezik meg a hírős városban. Ábrahám Eszter A skót dudások gyermekeit is meghívták. A termelékenység növelése, tisztességes életszínvonal nyújtása a mezőgazdasági közösség számára, a piacok stabilizálása, annak megfelelő biztosítása, az árukészletek megfelelő árakon történő értékesítése. Ez áll az 1957-es Római Szerződésben, melyet 40 évvel ezelőtt a jóval kisebb létszámú közösség tagjai kötöttek. Tették ezt azért, hogy a polgárok élelmiszer-ellátása biztos legyen. Tették ezt azért, hogy a közösség a stratégiailag fontos élelmiszerek szempontjából egyetlen külhoni idegen termelőtől se függjön. S tették ezt azért is, hogy az akkor még jelentős létszámú agrártermelők is tisztességes jövedelemhez jussanak. Az utóbbi két évtizedben a gazdák reáljövedelme jelentősen emelkedett. Ez részben annak volt köszönhető, hogy a kisbirtokok jelentős része középnagyságú családi gazdasággá alakult át. Másrészt az is igaz, növekedett az agrárszektorban a termelékenység. Ezt részben az is elősegítette, hogy a mezőgazdasági munkások száma évről évre csökkent. A 80-as évek közepétől más új kihívásoknak kellett felelnie a nyugat-európai országoknak. A közösség a legtöbb termék tekintetében elérte az önellátás szintjét, sőt túltermelési gondokkal küszködik jó egy évtizede például tej-, hús-, gabonatermékek területén az EU. Gabonatermelést a legtöbb országban a szántóföld legalább felén folytatnak a gazdák. 1994-re a 162 millió tonna termést takaríthattak be a közösség országaiban a termelők, s ezzel a világ 4. legnagyobb termelőjévé vált az unió. Mivel ez a mennyiség több, mint amennyit a belső piac fel tud venni, ezért minden öt mázsa gabonából egyet exportálnak. Mivel a fizetőképes gabona-világpiac felvevő képessége korlátozott, több szabályozót vezetett be a közösség azért, hogy a túltermelési válságot megakadályozza a maga részéről. Ezek egyike a földek kötelező ugaroltatása volt. 1993- ban ez a földterület 4,7 millió hektárt tett ki. A gazdák pedig a bevetetlen területekért régióktól függően különböző nagyságú összegeket kaptak. Barta Zsolt Jelentősen növekedtek az elmúlt húsz év alatt a termésátlagok. Az Eurostat (az Unió statisztikai hivatala) ábrája 1975 és 1994 közötti időszakban mutatja be a gabonatermelés fejlődését. Az alsó, sötétebb vonal az árpa, a felső, világosabb vonal pedig a búza átlaghozamait mutatja. Látható, hogy 1975-ben alig 32 mázsa termény termett mindkét gabonaféléből egy hektáron. Csaknem két évtizeddel később a változás szembetűnő. 1994-ben 43 mázsa árpa, illetve 51 mázsa búza termett átlagosan egyhektárnyi földterületen. A siker részben a megfelelő vetőmag kiválasztásának, a jobban alkalmazott nö.vényművelési módszereknek köszönhető. Ma már az Unió exportálja a gabonát. I
