Petőfi Népe, 1997. november (52. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-27 / 277. szám

1997. november 27., csütörtök Az Európai Unió Küszöbén 11. oldal Tizenöt ország tizenhatezer állampolgárának véleménye Jó, avagy rossz az uniós tagság? 8 OK D GR I f IRt i t NI AT P FI Si m EU8 ?$ A táblázatban a hasábok legfelső fehér része a sem nem jó, sem nem rossz, nem tu­dom típusú válaszok arányát jelzi. A fekete az igen, míg a szürke tónusú részek pedig a nem állásfoglalások arányára tesz utalást. Mit gondol, jó, avagy rossz az Ön országának az európai uniós tagság? Ezt a kérdést 16 ezer em­bernek tették fel egy uniós felmérés során 1995-ben. A megkérdezettek háromféle­képpen válaszolhattak. Mond­hatták azt, hogy se nem jó, se nem rossz, illetve nem tudom. Válaszolhattak úgy, hogy rossz dolog. S foglalhattak úgy is állást, miszerint jó do­log a tagság. A felmérésből az derül ki, hogy a közösség polgárainak a többsége ragaszkodik az EU-hoz. De nézzük a cik­künkben látható táblázatot. Az EU statisztikai hivatalá­nak, az Eurostat táblázatában 16 hasáb látható. Balról jobbra a tagállamok betűjelei: Belgium (B), Dánia (DJC), Németország (D), Görögor­szág (GR), Spanyolország (E), Franciaország (F), Írország (IRL), Olaszország (I), Lu­xemburg (L), Hollandia (NL), Ausztria (AT), Portugália (P), Finnország (FI), Svédország (SE), Nagy-Britannia (UK). Az EUR szignó, az unió 15 tagállamát együttesen jelzi. De nézzük meg részletesen, mi is derül ki a táblázatból. A megkérdezett 16 ezer embernek több mint a fele - 56 százalék - úgy gondolja, hogy jó dolog az uniós tagság. Csaknem egyharmada - 30 százalék - valójában nem tud állást foglalni, míg 14 száza­lék szerint rosszul járt az or­szága azzal, hogy a közösség­nek a tagja lett. Erre a 16. (EUR 15) oszlop adatai alap­ján lehet következtetni. Persze nem mindenki repe­sett az örömtől, hogy uniós polgár lehet. A svédek csak­nem kétharmada nem volt el­ragadtatva például a tagságtól, illetve nem is tudta, hogyan is vélekedjen erről. Közel hasonló volt az eredmény az osztrák, a finn, illetve a portugál, spanyol és a brit megkérdezettek között. A jóléti kisországok esetében - finn, svéd, osztrák - talán ar­ról lehet szó, hogy a fejlődé­sük szempontjából nem volt döntő fontosságú a belépésük az EU-ba. A gazdasági felzár­kózást a finnek, avagy az osztrákok még akkor megcsi­nálták, amikor nem voltak az EU tagjai. A britek tekintetében el­képzelhető, hogy a régi refle­xek domináltak a válaszadás szempontjából. Albion polgá­rai bár ezer szállal kötődtek Európához, nemzeti felemel­kedésükben valójában a kon­tinensnek nem sokat köszön­hettek. Az angolok valójában a gyarmatoknak köszönhették nagyhatalmiságuk fényes év­századait. Portugália és Spanyolor­szág azonban elgondolkoz­tató. Dollármilliárdokat pum­pál évek óta a közösség a két országba. Fejlődésük folyama­tos. Még sincsenek az embe­rek elragadtatva a tagsági lét­től. Spanyolország esetében talán arról lehet szó, hogy a munkanélküliség - 20 száza­lékos - igen súlyos gondját hosszú évek óta nem sikerült megoldaniuk. Érdekes, hogy velük szem­ben a hasonló fejlettségű gö­rögök például jól érzik magu­kat az unióban. Ők is dollár­milliárdokat kapnak az EU segélyalapjaiból, s itt is szemmel látható a fejlődés. Az írek válaszadóinak több­sége - 73 százalék - szintén jó dolognak tartotta a tagsá­got. Mióta beléptek a közös­ségbe, Írország csaknem megháromszorozta bruttó nemzeti össztermékét, s az életszínvonal is igen jelentő­sen emelkedett. Az írek mellett egyébként a hollandok, a luxemburgiak, az olaszok támogatják legna­gyobb arányban a közösségi lét szükségességét. Luxemburg a legkisebb or­szág, ám itt a legmagasabb az életszínvonal a közösségen belül. Ráadásul ez az állam volt az alapítója az EU előd­jének jó négy évtizede. Úgy tűnik, hogy a polgárok sorsuk alakulását részben az EU sike­reihez kötik. Az olaszok gazdasági fel­zárkózása - mindenekelőtt az északi tartományokra kell gondolni - a csatlakozás utáni időszakra, a 80-as évtizedre tehető, úgyhogy az itáliai vá­laszadók esetében a pozitív válaszok nagy részét ez is mo­tiválhatta. Németország esetében lát­ható, hogy a megkérdezettek 54 százaléka van a tagság mellett. Ez az eredmény azért figyelemreméltó, mivel a kö­zösség gazdaságának a német lokomotív legerősebb húzó­mozdonya. Másrészt a lakos­ságot tekintve ez a legna­gyobb létszámú ország, s a helyi közvélemény határozza meg annak a kormánynak a politikáját, mely Közép-Eu- rópa fejlődése szempontjából alapvetően fontos. Mindent egybevetve a fel­mérésből megállapítható: hét megkérdezett uniós polgárból négy támogatta 1995-ben a tagságot, egy volt ellene, míg kettő nem is tudta, hogyan is válaszoljon. Úgy tűnik, hogy a közös Európa eszméje a többség számára pozitív érték, mely figyelemreméltó jelzés számunkra is. Barta Zsolt Kaskantyúról viszik Itáliába az őshonos szürkemarhákat Az olaszok rajonganak a borjakért Az őshonos magyar állatok egyike a szürkemarha, ami nélkül egykoron nem volt al­földi táj. A kaskantyúi Sin- kovicz György is csak egy ki­rándulópark díszeként vette meg az első borjakat. Ma pedig exportra kerülnek a szaporulatok.- Dédelgetett álmom, hogy a falu határában egy csodapar­kot hozzak létre. Erdő, hor­gásztavak, faházak, pihenőhe­lyek, s persze a gulya. De eh­hez évtizedek, s rendezett tu­lajdonviszonyok kellenek. A 250 hektár alacsony aranyko­Exportsar,állításra hajtva. rona-értékű területet ’90 előtt 50 évre vettem bérbe a téesz- től. Azóta több tíz hektár erdőt telepítettem, tavakat létesítet­tem. S hoztam a fajtiszta bor­jakat. Az idő telt, s a szaporu­latuk javából anyák lettek. A többit az első években a sze­gedi szalámigyár vette meg, majd egy miskolci exportőr céggel felvettem a kapcsolatot. Azóta Olasz- és Horvátor­szágba viszik a magyar szürke és saraién kis jószágokat, ame­lyek úgy 220-230 kilósak. Ezt a súlyt 6 hónap alatt érik el - mondta a gazda.- Jócskán kell nekik takar­mány meg törődés.- Takarmány-termőterülete- ket alakítottunk ki, hogy a mag erőre kapjon a talajban. Van mindenféle eledel, ami a mar­háknak kell. Szabadtartásúak, télen-nyáron kint vannak. A legelő bekerített. Gazdag az ét­lap. Amit találnak, azt esznek. Mindig mennek, állandóan mozognak. Azért olyan gyö­nyörű a testtartásuk. Meg min­denük szép, arányos. A bor­jakra is csak rá kell nézni! Nem véletlen, hogy továbbtar- tásra is viszik őket. Azt mond­ják, az olaszok meg rajonga­nak a húsukért. Megértem őket. Ezek bioborjak. Az igazi Sinkovicz György sűrűn látogatja a szürkegulyát. népszámlálásuk a szállításkor van. Hiszen az anyák ott elle­nek, ahol nekik tetszik. A ki­csik világra jötte előtt 1-2 órá­val lemaradnak a csordától. Utána együtt folytatják az út­jukat.- Nagy szeretettel beszél ró­luk.- Nem is szeretem a borjú­szállítást. Szánalmat érzek az anyák iránt. Messze hangzó bő­gősük szívfájdító. De ezzel együtt szép ez az egész. A Gyuri fiunk - ő vadtenyésztő - a segí­tőtársam. A napokban arról be­szélgettünk, hogy ebből nem le­het meggazdagodni. Az expor­tállatkákért élősúlyban kilón­ként 250 forintot adnak. Évi hat­hétszázezer a nyereségünk. Ma persze ez is számít, hiszen nem veszteséget termelünk, s imád­juk e jószágokat. Akadnak láto­gatóink, akik nem csak a csordát csodálják. Jó időben sátrat ver­nek, s jönnek a madármegfigye­lők. Van gólyatöcs, gulipán, ugartyúk, széki lille, hattyú. Da­ruk is voltak már. Szóval ideális helye van nálunk a gulyának. Jól is érzik magukat a jószágok - mondta Sinkovicz György. Pulai Sára Nem okozna népvándorlást az uniós csatlakozás Az osztrákok közül leginkább a burgenlandiak félnek attól, hogy az olcsó magyar munka­erő elárasztja az országukat. Úgy vélik, hogy Magyarország EU-csatlakozása után honfitár­saink akár a kinti átlagfizetés feléért is elmennek dolgozni, mivel ez jóval magasabb, mint a a hazai átlag. Ennek követ­keztében pedig sok ezer osztrák munkavállaló marad állás, s fi­zetés nélkül. A burgenlandi tar­tományfőnök ezzel kapcsolat­ban számos alkalommal kifej­tette - ránk nézve - hátrányos véleményét. Az Osztrák Tudományos Akadémia megbízásából ké­szült felmérés szerint az Euró­pai Unió keleti bővítése után sem kell attól tartani, hogy az új tagországból tömegesen akar­nának letelepedni Nyugat-Eu- rópában. A felmérés szerint Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország lakosságának mindössze 1-2 százaléka gondol kivándorlásra. Inkább az a jellemző, hogy a kelet- és közép-európaiak ma­ximum két évet szeretnének Nyugaton dolgozni, majd visz- szatémi hazájukba. Az a tévhit is minden alapot nélkülöz - mondták az osztrák kutatók -, hogy olcsó, szakkép­zetlen munkaerő árasztja majd el az eddigi EU-országokat. Ehelyett kiderült, hogy a kül­földön letelepedni szándéko­zóknak, vagy/és munkaválla­lóknak a 12 százaléka egyete­met végzett, 43 százaléka főis­kolai, de legalább középfokú végzettséggel rendelkezik, s a megkérdezettek háromnegyede tisztában van azzal, hogy majd a képzettségénél alacsonyabb rendű munkát kell végeznie. A felmérés szerint a legtöbben lu­xuscikkek vásárlása céljából, il­letve gyermekeik taníttatása miatt szeretnének átköltözni időlegesen, vagy végleg Nyu- gat-Európába. A potenciális ki­vándorlók száma ebből a négy országból maximum egymillió, s ebből 150 ezer fő esne Auszt­riára, 300 ezer pedig Németor­szágra. B. Zs. Aki kimarad, leszakad Kemény feltételekhez kötik az uniós tagságot A döntést az állam- és kor­mányfők december közepén hozzák meg Luxemburgban, ám valószínűsíthető: az Eu­rópai Unió hat országgal (Magyarországgal, Lengyel- országgal, Csehországgal, Szlovéniával, Észtországgal és Ciprussal) kezdi meg a csatlakozási tárgyalásokat. A bebocsátásra váró országokat joggal érdekli: milyen előnyök származnak a belépéstől? Az Európai Bizottság nyilvános­ságra hozta a pénzügyi alapok­kal kapcsolatos elképzeléseit. Eszerint 2000-től kezdődően valamennyi tagjelölt részesül­het az EU-pénzekből. Évente félmilliárd ECU (1 ECU = kb. 220 Ft) áll ren­delkezésre mezőgazdasági cé­lokra, további egymilliárd szer­kezeti átalakításra, és kb. más­fél milliárd ECU-t kapnak a ke- let-közép-európai országok a Phare-program keretében. Ha viszont az első körben már 2002-ben új tagokkal bő­vül az Unió, akkor a pénzesz­közöket elsősorban ők kapják. 2002 és 2006 között akár 50 milliárd ECU is befolyhat e ki­választott államok kasszájába. A kívül rekedő országok támo­gatására legfeljebb a harmadik csatorna, a Phare-program ma­rad meg, s így tartani lehet at­tól, hogy leszakadásuk állandó­sul, sőt fokozódik. A brüsszeli központnak per­sze nem mindegy, kit, mennyi­vel kell majd támogatni, ezért is tartják szükségesnek az EU- érettség hangsúlyozását, és ár­gus szemekkel figyelik a csat­lakozásra kiszemelt országok gazdasági eredményeit. Toronyi Attila A Szentszék is csatlakozik Milyen hatással lesz a Szent­szék gazdálkodására, ha O- laszországban bevezetik az Unió közös pénzét, az eurót? - kérdezik az egyházi állam gaz­dasági szakértői. A Róma ré­szét képező önálló városál­lamnak saját költségvetése van, pénzneme azonban egy csaknem százhúsz éves egyezmény értelmében meg­egyezik Olaszországéval. A miniállam példás gazdálko­dást folytat. Bár 1970 és 1992 között minden évet deficittel zártak, ez a folyamat megfor­dult. Tervek szerint 1998-ban is meghaladják a bevételek a kiadásokat, és az infláció messze a Maastrichtban előírt három százalék alatt van, adósságot a Vatikán nem hal­mozott fel, a munkanélküliség pedig ismeretlen. A pénz­ügyekkel foglalkozó bíboro­sok árgus szemekkel figyelik, sikerül-e teljesítenie Olaszor­szágnak az euro bevezetéséhez szükséges előírásokat. Amikor felvetődött, hogy az átmeneti­leg kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt Róma esetleg ha­lasztást kér, még az is szóba ke­rült, hogy a pápai államban előbb lenne törvényes fizető- eszköz az unió közös pénze, mint a Vatikán határain kívül. Az összeállítás a Külügyminisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Barta Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents