Petőfi Népe, 1997. október (52. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-30 / 253. szám

Magyarországi szemszögből Hétköznapi Európa Ne rontsunk ajtóstól a házba! Ha valaki vendégségbe megy, nem árt ismerni a vendéglátók szokásait, különben kínos dolgok történhet­nek a vacsoraasztalnál. Ha meg ráadásul oda is akar költözni, ak­kor jó, ha eló'tte bebiflázza a házirendet. Európában szokásaink rabjai vagyunk. Az Uniót hiába nevezik egyesült nemzeteknek, minden ország görcsösen ragaszkodik saját mániáihoz. Mit hát a teendő? Jó most megismerni a többiek szokásait, hogy majd ne úgy lépjünk az Unióba, mint kalapját gyűrögetőparasztember a falu jegyzőjé­hez valamely Tömörkény-novellában. Körútra elvileg minden lehe­tőségünk megvan, hiszen útlevelünkkel a zsebünkben keresztül-ka- sul utazhatjuk Európát okosodni, mint céhlegények a középkorban. (Ha van rá pénzünk.) Erre utazási irodák tucatjai is létrejöttek, nyil­ván a nép látókörének szélesítése végett. Néhány tapasztalatomat megosztom önökkel. Angliában nagyon kell vigyázni. Azangolokmániákus sorbanállók, ha két ember összejön, fix, hogy sorba rendeződnek, sőt, ha egy em­ber álldogál a buszmegállóban, az nem egy ember, hanem sorkez­det. Az angol asztalnál vigyázzunk a szánkra! Minket anyukánk úgy nevelt, hogy ha a háziasszony megkérdezi, kérünk-e még, akkor ud­variasan vissza kell utasítani. Aztán őerre könyörgőre fogja a dol­got, zokog, kilátásba helyezi, hogy kárt tesz magában, mire mi újra veszünk a tálból. Nem így Angliában! A háziasszony hidegvérúen tudomásulveszi, hogynemkérünkmár, visziatálat, smaradnekünk az éhkopp. Spanyolországban déltől délután ötig még véletlenül se csináljunk semmit, mert ha valaki meglát bennünketmondjuk sétálgatni, biztos ápolókat hívat, akik bevisznek egy árnyas helyre, ahol elmélkedhe­tünk a nemzeti élettempók különbözőségén. Délután ugyanis szi­eszta van. Ennek mély értelmét egybőlfölfedezhetjük, ha megpróbá­lunk negyvenöt fokos hőségben ugrabugrálni. Inkább ne! Belgiumban az éttermekben nagy- és kisadagokat adnak. Lehet vá­lasztani, a kicsi olcsóbb. A bökkenőcsupán az, hogy mind a két adag egyforma és ugyanannyiba kerül a végén. A kicsihez ugyanis külön hozzászámolják a köretet, ezzel pont annyi lesz az ára, mint a nagy­nak. E módszer gondolom a belga demokratikus hagyományokban gyökerezik: szabad ország szabad polgára szabadon választhat sültoldalas-típust. Ennyit egyelőre európai hétköznapi benyomásaimról. Nem való­színű, hogy az Unió következő brüsszeli közgyűlésén a kormányfők megvitatják tapasztalataimat. Lesz nekik elég bajuk a magyarfur­csaságok megismerésével. Hámori Zoltán Európa jövője Ezer gyermek Kecskeméten A világ 22 országából több mint ezer gyermeket várnak jövő év júliusában a kecske­méti Európa Jövője Nemzet­közi Gyermektalálkozóra. Az Európa Jövője Egyesület im­már az ötödik nemzetközi ta­lálkozóra készül. Farkas Gá­bor, az egyesület elnöke részt vett a CIVICUS nemzetközi civil szövetség szeptemberi, budapesti küldöttgyűlésén. Mint mondta, a kecskeméti egyesület iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy Dél-Af- rika, Mauritius és Málta is szí­vesen küldene jövő nyáron gyermekcsoportot a hírős vá­rosba. Az Európa Jövője Egyesület egyébként nem csak a találkozó szervezésén munkálkodik. Pályázatot nyújtottak be a Külügyminisz­tériumba, mert az a tervük, hogy az EU támogatásával a gyermektalálkozókkal párhu­zamosan Kecskeméten Euró­pai napokat is rendeznének. Az Európai Unió küszöién A Petőfi Népe kétoldalas melléklete A fejletlenek előtt megnyílik az Unió erszénye Miért kínálják a fejlődés esélyét nekünk? Gazdag polgári demokráciák. 375 milliós szuperpiac. Jóléti társadalom. Fejlett gazdasági élet. A világ legnagyobb keres­kedelmi hatalma. Lehetne so­rolni tőmondatokban az Euró­pai Unióra jellemző informáci­ókat. Elmaradott kis ország 10 millió lakossal. Alacsony fize­tések. Szakadozott szociális háló.' Külvilágtól alapvetően függő gazdaság. Ma, a XX. század végén, ezek sajnos Ma­gyarország alapvető ismertető vonásai közé tartoznak. Azt nagyjából sejtjük, hogy Magyarországnak miért is van szüksége az uniós csatlako­zásra, az azonban nem egyér­telmű, hogy az Uniónak miért van szüksége ránk, illetve a ha­sonló cipőben járó kelet-euró­pai országokra? Dr. Csatári Bálintot, az MTA Alföldi Tudományos Intézeté­nek igazgatóját kérdeztük arról, hogy a tudós hogyan is látja a csatlakozás kérdését? Dr. Csatári Bálint szerint az Unió bővítésének egyik nagyon fontos szempontja a piacbővítés Dr. Csatári Bálint kérdése. Másrészt meglátása szerint Európának ez a folyamat az egyetlen lehetősége arra nézve, hogy az amerikai-, illetve a megerősödő távol-keleti gaz­dasági világgal szemben felve­hesse a versenyt. Részben ezért szükséges Brüsszelből nézve a bővítés. Természetesen renge­teg feltételnek meg kell hogy fe­leljenek a bővítésre kiválasztott államok, akik azonban szintén jól járnak a csatlakozással. Csatári Bálint szerint ennek a folyamatnak az előnyeit - az esetleges pillanatnyi hátrányok­kal szemben - csak emberöltős időszakokban lehet végiggon­dolni. Példaként megemlítette, hogy fél évszázaddal ezelőtt nem volt jelentős különbség gazdasági fejlettség szempont­jából Magyarország, illetve Ausztria között. A vasfüggöny korszak csaknem két emberöl- tőnyi időszaka alatt azonban óri­ási különbség alakult ki az oszt­rákok javára. Ők a nyugati világ integráns részei voltak, míg mi egy zsákutcás fejlődésbe vol­tunk belekényszerítve. Visszatérve az unió szem­szögéhez: azért az EU számára is világtörténeti jelentőségű a bővítés folytatása. Ezzel ugyanis azt bizonyíthatják, hogy az államok ezen szövet­sége életképes. Olyannyira az, hogy az egykori keleti típusú gazdasági rendszerek átalakuló utódjait is be tudja fogadni. Természetesen rengeteg érdek- ellentétet, özönnyi konfliktust kell Európánk megoldania. De a társadalmielőrehaladás min­dig mindenül, ezzel járt a tör­ténelem sorát- mondja Csatári Bálint. Nézzük cak Portugáliát. Fejlettebb orzág, mint a mi­énk. Mégis aeggazdagabb te­rületei sem étk el az Unió át­lagszintjét. A fejlesztését egy közös kasszábl végzik a többi tagország hozájárulásából. S miközben szmmel láthatóan fejlődik, részbn a támogatások következtében a mediterrán kisállam, addi; például Belgi­umot, vagy mndjuk Németor­szágot nem regetik meg azok az elvonások, nelyeket évente beadnak a kizös költségve­tésbe. Pedig ez a saját polgára­iktól veszik elaz említett kor­mányok. Ha Mgyarország be­kerül az Uniób, úgy a közös­ség erszénye negnyílik felénk. Hogy mennyit apunk a gazda­ság felzárkózttására, azt ma még nem tudi. Egy biztos, hosszú távon n csak jól járha­tunk - mondtta az intézet igazgatója. Barta Zsolt Kis tőkével indított kisgazdaságok Felmérést készített májusban a Kiskunsági MG Szövetség EU Integrációs Műhelye Kiskőrös, illetve Kecskemét környékén 50 mezőgazdasági családi vál­lalkozásról, illetve 10 nem nem mezőgazdasági vállalko­zásról. Kissné Kollár Eszter tanácsos elmondta, hogy tíz kérdésre válaszoltak a kérde­zettek. A felmérésből kiderül, hogy a Kiskőrös környéki családi vállalkozások harmada szinte készpénz nélkül kezdte a gaz­dálkodást. Néhány ezer forint­tal 17,5 százalékuk indult. 40 százalékuk kezdte néhány tíz­ezer forinttal a működését. A Kecskemét környéki birtokok esetében is hasonló az arány. Azaz az agrárvállalkozások anyagi szempontból rendkívül kiszolgáltatottak tőke híján. De mi is volt az oka annak, hogy kevés pénzzel kezdtek a gazdák a vállalkozásba? Nyil­ván egy részük kényszervál­lalkozó lehet. Azaz nincs más munkalehetőség a környéken, s jobb híján a földet műveli gazdaként. Kiskőrös környékén túl­nyomó többségben szőlőela­dásból, illetve borértékesítés­Keményen meg kell dolgozniuk a gazdáknak, mire fizetséget látnak a föloől. Magyaror­szágon nincs elkényeztetve úgy a kistermelő, mint a nyugat-európai országokba!. FOTÓ: G. S. ból származik a bevételek többsége. Az állattenyésztés terén a sertéshizlalás dominál. A vizsgált mezőgazdasági vál­lalkozások 96 százaléka a sa­ját és bérelt parcellákkal együttesen sem művel 17 hek­tárnyi területet. Ez a szám azért érdekes, mert az Európai Unióban az átlag parcellamé­ret 17 hektár. Ami ezalatt van, törpebirtoknak számít az unió­ban. A Kiskőrös és környékén megkérdezettek több mint a fele az közölte, hogy a vállal­kozás csekél; nyereséggel zárt. A felmérés mgállapítja, hogy a gazdák többsge magát hitel- képtelennek mnősíti. Komoly gazdasági fejlsztésekre nem tudnak kölesünket szerezni. A jövőképük bizonytalan. B. Zs. Az Unió mezőgazdaságáról dióhéjban 1. K ülönös szerepe van a mezőgazdaságnak az Európai Unió gazdasá­gán belül. Egyrészt az unió GDP-je (bruttó nemzeti össz­termék) szempontjából mini­mális a jelentősége, másrészt a közös költségvetésnek több mint a felét az agrárszektor tá­mogatására költik. De nézzük talán a legfonto­sabb mutatókat. Mégha ezek unalmasak is, mégis sok min­denre lehet ezek elemzéséből következtetni. Vajon a gazdák mekkora részt is hasítanak ki a nemzeti GDP-kből? Mennyien is dolgoznak az agrárszektor­ban? Illetve mekkora is az ága­zat külkereskedelemben elfog­lalt szerepe? Ha az unió 1992-es bruttó nemzeti össztermékét (GDP) 100-nak vesszük, úgy ebből a nagy tortából abban az évben az agrárium 2,1 százalékot hasított ki. Látszólag jelentéktelen. Ezen belül persze óriási különb­ségek vannak országok és or­szágok között. Ha Németorszá­got nézzük, melyet joggal lehet az unió gazdasági mozdonyá­nak nevezni, akkor azt látjuk, hogy a németek GDP-jének mindössze 1,2 százalékát adják a gazdák. Ezzel szemben Gö­rögországban - az egyik legsze­gényebb közösségi államban - az említett arány 21,9 százalé­kot ér el. Ha magát a fejlődési ívet néz­zük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdaság a nagy közösségi termelésben évről évre egyre kisebb szerepet ját­szik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nyugati gazdag országok polgárai esetleg éheznének, vagy minden szem gabonát, vagy gramm húst importálná­nak. Vagy esetleg egy pohár te­jért Amerikába kellene hajóz­niuk. Szó sincs erről! Csak arról van szó, hogy az agráriumnál erőteljesebben bővülnek más - mondjuk -, például a szolgálta­tási szektorba tartozó ágazatok. A mezőgazdaságban évről évre kevesebb embernek jut munka, mert a beruházások következté­ben jóval több terméket tud elő­állítani egy gazda, mint mond­juk évekkel korábban. Erre jó példa a következő adatsor, mely az unióban foglalkoztatottak számarányát tükrözi. 1973-ban 11,3, 1980-ban már csak 9,4, míg 1992-ben a foglalkoztatot­tak 5,7 százaléka kereste a ke­nyerét agrármunkával. Elmondható tehát, hogy mi­nél fejlettebb egy ország, annál kevesebb gazda termeli meg az ország lakosságának alapvető élelmiszer-szükségletét. Néz­zük meg a három nagy országot ebből a szempontból. Németor­szágot, Nagy Britanniát, illetve Franciaországot. Az elsőben a foglalkoztatottak 3,7, a máso­dikban 2,2 a harmadikban 5,9 százaléka dolgozik mezőgaz­dászként. Nézzük, milyen szerepet is játszik az uniós külkereskede­lemben az agrárszektor. Érde­kes, hogy 1973 és 1992 között viszonylag stabil maradt az ex­port aránya, ugyanis 9-10 szá­zalék között mozgott az agrár­áruk kivitele. Történt ez amel­lett, hogy ugyanezen időszak alatt évről évre jóval kevesebb mezőgazdasági árut hoztak be a kereskedők az országok terüle­tére. De mennyit is keres egy gazda, ha az Unióban agrár- szakemberként dolgozik a bir­tokán. Ez természetesen renge­teg szemponttól függ. Például az átlag osztrák gazdacsaládban egy személy tavaly 150 ezer, ta­valyelőtt 175 ezer schillinget keresett. (Ma egy schilling kb. 16 forint.) A föld ára azonban jóval ma­gasabb, mint nálunk. Egy hektár szántó, mondjuk Luxemburg­ban, 2 millió forintnál is többe kerül. De például Spanyolor­szágban a madridi mezőgazda- sági minisztérium 1996-os fel­mérése alapján a hektáronkénti átlagár 612 ezer jezetára rúgott. (Ez kb. 820 ezerforint). Az érdekes a felmérésben az, hogy az uniós beépés után min­den évben átlag -,6 százalékkal drágult a föld árt Ez hatványo­zottan volt igaz .zokra a szőlő- területekre, ahd a világhírű spanyol borok tápanyagát ter­mesztik. Ugyatis az elmúlt 8 évben éppen dudájára nőtt egy hektár ára, amslyért ma leg­alább 1 millió orintot kellene magyar pénzbei leszurkolnia a vásárlónak. A hspán szakértők szerint a drágilási tendencia még mindig tovibb folytatódik. Ez elgondolkozató lehet a ma­gyar gazdák szanára is. Jelen­leg ugyanis mé; a jó minőségű bácskai földekiek is nagyon alacsony az ára De a csatlako­zás után vagyonikat nyerhet az az ember, aki sdcáig a tulajdo­nában tartja, mai jó áron eladja a parcelláit. Barta Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents