Petőfi Népe, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19 / 193. szám
A szent király intelmei - nem csak fiához Történeti tény, hogy Szent István akkor vetette meg államiságunk alapjait, amikor a tét az volt: vagy biztosítható a magyarság fennmaradása, vagy az eltűnés, a felmorzsolódás, a pusztulás lesz sorsa. Aligha kétséges, hogy első Árpád-házi uralkodónk ennek pontosan tudatában volt. Ennek fényében külön is figyelemre méltó, hogy az ország ügyei mellett - a kor szokásaitól meglehetősen eltérően - fia, Imre herceg neveltetésére is nagy gondot fordított. Hiteles és felbecsülhetetlen értékű dokumentuma ennek az Intelmek. Zsoldos Attila történésszel, a Történettudományi Intézet munkatársával e relikvia históriájáról és értelmezéséről beszélgettünk.- Mikor keletkezett ez a sajátos pedagógiai útmutatás?- Pontos dátumot eddig nem sikerült megállapítani. A kutatók egy része úgy véli, hogy 1018-1031 között, mások szerint - s jómagam is erre a véleményre hajlok - az 1010-es évek elején íratta a király.- Milyen főbb gondolatok emelhetők ki az Intelmekből?- A Karoling-korban elfogadott szokás volt, hogy a trón birtokosa úgynevezett királytükröt íratott, amely az ideális uralkodó képét mutatta be. Az istváni Intelmek voltaképp e hagyomány folytatása - azzal a lényegi különbséggel, hogy nemcsak a regnálásról, hanem a gyermeknevelésről szóló gondolatokat is felöleli. Érdemi különbség az is, hogy míg a középkor nyugati uralkodói csupán megbízóként és mintegy névadóként működtek közre a királytükör elkészítésében, addig szinte bizonyos, hogy az egykori krónikás az István által meghatározott tartalommal és Az államalapító nagy király gondolatai máig tartó üzenetet, hordoznak. témakörökben örökítette meg az Intelmeket. Mindezen túl: talán a legérdekesebb tartalmi sajátossága, hogy - rokon műfajú dokumentumokkal ellentétben - az Intelmek nem erkölcsi tanokra alapozva fogalmazza meg a jó uralkodó ismérveit. Éppen fordítva: azt írja le, hogy egy ország sorsáért felelős királynak mindig a helyzet, a körülmények mérlegelésével kell cselekednie, s ha e követelménynek megfelel, tettei erkölcsileg is helytállóak lesznek.- Ki lehetett a névtelen krónikás?- Az teljességgel kizárható, hogy személy szerint maga István. A korszak jeles egyházi személyiségei közül többek neve is szóba jöhet, de mindeddig, egyikről sem sikerült bebizonyítani, hogy köze lett volna az Intelmek megszületéséhez. Meg kell tehát elégednünk azzal, hogy a följegyző ismeretlen. De ismétlem: egészen bizonyos, hogy a király közvetlen gondolati instrukciói, útmutatásai alapján dolgozott.-A szöveg alapján lehet-e államalapítónk személyiségére következtetni?- Ebből is, de más feljegyzésekből is kiviláglik, hogy nagyon gyakorlatias, praktikus gondolkodású férfiú lehetett. Ugyanakkor, mivel nem tudni pontosan, hogy az Intelmek mely részeit sugallta közvetlenül István, melyeket nem, túl merész vállalkozás lenne a részletes jellemábrázolás.- Hol, milyen formában maradt fenn ez az írásos emlék?- 1083-ból származik az első utalás a szövegre. Ekkortájt avatták Istvánt szentté, s a róla szóló legendában több olyan részlet szerepel, melyből kiderül: a történetíró ismerte az Intelmeket. Ezután a legközelebbi emlék a XIV. századból származó Thúróczy-kódexben maradt fenn. Ebben található meg az élőbeszédből és a tíz fejezetből álló latin szöveg. A kódexet egyébként az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik.-Biztos, hogy ez az eredeti szöveg másolata, s nem az egykorú írástudók műve?- Igen, mégpedig nyelvezetéből. A latin ugyanis sokat változott az évszázadok folyamán. Azok a szófordulatok, kifejezések, amelyek az Imréhez címzett intelmekben szerepelnek, olyan korábbi stílusjegyeket hordoznak, amelyek a 15. században már elavultak.-Napjainkban is érvényesnek fogadhatók el az ezer évvel ezeló'tti istváni gondolatok?- Sok tekintetben feltétlenül. Önmagában az is elgondolkoztató példa, hogy milyen figyelemmel és törődéssel foglalkozott a király fia neveltetésével. De ennél is fontosabb, hogy több helyütt inti az ifjú herceget arra: az alattvalókra mindig tekintettel kell lenni, s velük együttműködve kell gyakorolni a hatalmat. Talán éppen azért lett, lehetett István történelmileg is meghatározó személyiség, mert - gondoljuk meg, tíz évszázaddal ezelőtt - felismerte ezt. Csak így volt lehetséges, hogy elfogadtatta a magyarsággal: e térségben csak a kereszténység felvételével maradhat fenn ez a nép. Szalóky Eszter Augusztus 20-a Szent István ünnepe Augsburgtól Koppány felnégyeléséig A Az államszervező Árpád-házi dinasztia A korona, a jogar és az országalma. A királyi hatalom, a középkori államiság jelképei. „A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!” Rengetegszer elhangzott ez a könyörgés a X. századi európai templomokban, kolostorokban. Míg egyszer aztán a kérés meghallgatásra talált. Az akkor már jó hat évtizede Európát fosztogató magyar kalandozó seregek egyikét 955. augusztus 10-én Augsburgnál a sváb, bajor, szász, cseh csapatok megverték. Bulcsú, Lél, és Súr vezér három magyar törzsének a katonáskodásra alkalmas férfiai ott maradtak a csatamezőn. Akkor még senki sem tudta, hogy a Kárpát-medencében megkezdődött valami. Az Árpád törzs politikai sikertörténete ekkor indult el. Ez a törzs nem vett részt a fentebb említett csatában, így hadereje érintetlen maradt. A vezetők pedig hosszú évek alatt kiterjesztették fennhatóságukat a Kárpát-medence nyugati területeire. Azokra a részekre, amelyeken Bulcsú, Lél és Súr vezérek meggyöngült törzseinek a szállásterületei voltak. A Dunától a Morváig és a mai Stájerország keleti részéig az Árpádok voltak az urak a X. század utolsó harmadában. Géza fejedelem - Szent István király apja - bár igen nagy úr volt, mégsem kockáztatta, hogy Augsburg után re- vansot vegyen az ellenségen. Tudta, hogy a felnövekvő európai nagyhatalommal nem érdemes ujjat húzni. Sőt, azt is sejthette, hogy a magyarságnak valamilyen módon hasonlítania kell a civilizált Európára. Ha nincsenek összekötő kapcsok, akkor Európa előbb- utóbb elsöpri a sztyeppéi népet. S mivel Géza birodalma a térség nyugati felét foglalta magába, kézenfekvőnek tűnt, hogy mindenekelőtt a Németrómai Császársággal erősíti meg a kapcsolatokat. Ekkor dőlt el az, hogy alapvetően a latin-germán, és nem a görög-bizánci kultúra elemei épülnek be majd az állam- és a társadalomfejlődésünk folyamatába. Ezért is kért Géza a német uralkodótól hittérítő keresztény papokat, majd maga is megkeresztelkedett. Fiát, Vajkot már Istvánként tartották a szentelt víz alá. Békesség a nyugati határokon és a kereszténység felvétele: ez volt a hatalommegtartás külső feltétele. De mi volt az országban belül? Géza, illetve fia, István, magyar híveik, illetve külhonból hozott papjaik és lovagjaik akarták azt, hogy a sztyeppéi nép keresztény legyen. Azaz a magyarság felejtse el az ősi isteneket, számoljanak le a babonáikkal. Alakítsák át gondolkodásmódjukat, szokásaikat. Egyáltalán felejtsék el azokat a/ értékrendbeli kapaszkodókat, amelyeket évezredes vándorlásaik során még az őshazából hoztak eleink. Iszonyú lehetett megélni a váltást az akkor már száz éve a Kárpát-medencében élő elődeinknek. Az Árpád törzs vezéreinek azonban a sztyeppéi népből európai magyarokat kellett faragniuk. Ellenkező esetben a törzsszövetségből legfeljebb csak annyi maradt volna, mint a hunokból, vagy az avarokból - azaz csak a krónikába feljegyzett emlékezetünk. Géza fejedelem ügyes diplomata lévén tudta, hogy a korabei i szuperhatalomnak számító német császárság előbb-utóbb szemet vethet a Kárpát-medence gazdag tájaira. Ezt megelőzendő, István fiát összeházasította Gizella bajor hercegnővel. A hölggyel gazdag stafí- rung, páncélos katonák és hittérítők is érkeztek a fejedelmi udvarba. Szükség volt rájuk. Géza halála után ugyanis István csak úgy tudta megtartani a fejedelmi címet, hogy a seregében a páncélos katonáknak is helyet adott. 997-ben - a koronázás előtt három évvel - a nagyhatalmú és tekintélyű somogyor- szági Koppány vezér lázadt fel az Árpádok második fejedelme ellen. István csapatai szétverték a lázadókat. Koppány testét felnégyelték. A négy csonkot négy különböző várba küldték szét. Az egyik Esztergomba, a későbbi királyi székhelyre került. A másik kettő Veszprémbe, illetve Győrbe. A negyedik csonk Gyulafehérvárra került. István ezt figyelmeztetésnek szánta Kelet-Magyarországnak. Az erdélyi Gyula, és a Maros menti Ajtony népeinek küldte. Az üzenet pedig annyi volt: az Árpád-dinasztia első embere minden magyarok ura, ő az, aki Géza fejedelem fia, és aki a kereszténységben az István nevet kapta. Aki a régi világgal szimpatizál, tőle semmi jóra nem számíthat. Istvánt 1000-ben a pápától kapott koronával keresztény magyar királlyá koronázták. Azonban még évekig kellett küzdenie, hogy az összes magyar elismerje államalapító királyának. Barta Zsolt
