Petőfi Népe, 1997. augusztus (52. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-19 / 193. szám
II. Szent István Ünnepén 1997. augusztus 19., kedd A grafikusművész feltárja az István-portré készítésének műhelytitkait Honnan a keresztes pántkorona a tízezresen? Szent István portréja a vitát kiváltó koronával. Vagyóczky Károly grafikusművész pályafutásának kiemelkedő állomása az új papírpénz, a 10 000 forintos megtervezése. Némi üröm az örömben, hogy a Szent István fején lévő korona miatt az elmúlt hetekben élénk szakmai vita kerekedett. Többen is szemére vetették: ábrázolata hiteltelen, első királyunk ugyanis nem a Szent Koronát, nem is annak latin vagy bizánci részét viseli. Uralkodói jelképe egy sima aranypánt, négy pontján stilizált kereszttel. Miért ez? - tettük föl a kérdést a művésznek. - A grafikus egy- egy pénz megtervezésekor minden esetben meghatározott feladatot hajt végre, meglehetősen nagy művészi szabadsággal - feleli Vagyóczky Károly.- A Magyar Nemzeti Bank különböző szakvélemények, intézmények - például a Magyar Tudományos Akadémia - véleménye alapján néhány éve csak azt döntötte el, hogy az új pénzjegysorozat különböző címletei nagy uralkodóinkat - ezen belül a 10 000 forintos - Szent István képmását - örökítse meg. A megbízó a koncepció megvalósítását, a pénz tényleges megtervezését, a részletek kidolgozását már a szakemberekre bízta. Szent István arcképének megtervezésénél sokat tűnődtem az arc karakterén, az arckifejezésen. Nagyon fontos ugyanis, hogy a szem például messzire vagy közeire néz, netán éppen rám tekint, az arckifejezés szomorú, vagy határozott, hősies, kemény. Én „emberi” Istvánt képzeltem el magamnak, a történeti hűséghez azonban mesz- szémenően ragaszkodni akartam. Hamar kiderült, hogy ez nehéz feladat. Ahhoz, hogy eleget tehessek a magam szabta követelménynek, alapos kutató-, már-már tudományos munkára volt szükségem. Első királyunkról ugyanis alig maradt fenn hiteles, korabeli ábrázolás, aköztereinkről ismert szoborfigurákat pedig nem akartam utánozni, hiszen azok valójában, saját koruk István-képét, Szent István-eszményét tükrözik. A magam Szent István-portré- jához végül is a koronázási paláston látható, igaz, nagyon elmosódottan látható ábrázolást vettem alapul. A bankón lévő kompozíciónak természetesen szerves része a korona. Nagyon komoly gondot, már-már lelkiismereti kérdést okozott számomra e fontos jelképnek az ábrázolása. Pontosan tudom ugyanis, hogy Szent István és a Szent Korona egymáshoz tartozó, egymástól el nem választható két fogalom. Évszázadok óta. S azt is tudom, hogy a Szent Koronának könyvtárnyi irodalma van. Tudósok vitatkoznak az „egy korona - két korona” elméletről, sokak számára kérdéses a latin és a bizánci korona keletkezésének időpontja, születésük körülménye is. Történészek jelentős köre valljapéldáu 1, hogy ama ismeretes koronával, ebben a formájában, nem koronázhatták meg Istvánt... Mindenesetre ismét belevetettem magam a szakiroda- lomba. Tanulmányoztam a többi között az Árpád-házi királyokról szóló irodalmat, ásatási leleteket elemeztem, a kor avatott kutatóival konzultáltam. így alakult ki végül a bankón látható megoldás. Mindezek ellenére azt is mondhatnám: a grafikus - meglehetősen hosszú előzmények után - készített egy arcképet, koronával, és azt mondta, hogy ez Szent István. Kétségtelen tehát, hogy a művészi szabadság teljes mértékben érvényesült, bár - tegyem hozzá-aMagyarNemzeti Bank illetékes bizottsága jóváhagyta a terveket. Azt hiszem, a stilizált korona hangulatában, stílusában illeszkedik a portréhoz, s nem idegen első királyunktól és korától. Egy későbbi ábrázolaton III. Béla királyunk visel ilyet, és hasonló látható egy ásatásból előkerült szoborfejen is. Árpád-házi királyaink köznapi uralkodói jelképe lehetett tehát e keresztes pántkorona, amely nemes egyszerűségében is fenséges - mondja a művész. Bátya címere Bátya önkormányzata tavaly döntött úgy, hogy megalkotja a település címerét és zászlaját. Nyilvános pályázatot hirdettek, amelyen helyi polgárok tervei kerültek a képviselő-testület elé. Az ezekben fellelhető motívumok felhasználásával rendelték meg a komlói Kovács Ferenctől a hivatalos bátyai szimbólumok megalkotását, amelyeket Szent István napján, a községi ünnepen szentelnek fel és mutatnak be a lakosságnak. A címerben látható ezüst hullámvonal utal a Duna közelségére, az itt élők vízhez való kötődésére. Vörös mezőben arany paprika tudatja a bátyaiak megélhetését biztosító növény fontosságát. A koronával ékített MRA Szűz Mária monogram a község védőszentjére utal, míg a pajzsot két oldalról szegélyező nyárfaág a honos fafajtát emeli a bátyaiak címerébe. Díszkutat avatnak Az augusztus 20-i ünnepségek keretében újabb díszkútavatásra kerül sor a Kerekegyházán. A központi buszmegálló mögött, a szolgáltatóház előtti parkban augusztus 19-én három órakor avatják fel Dobány Sándor pécsi keramikus- művész alkotását. Czakó István polgármester elmondta, hogy a központi park rekonstrukciójának nyitánya a díszkútavatás és a parkolók megépítése. Kerekegyháza „turistatelepülés”, és mint ilyentől, joggal elvárható, hogy vonzó, hosszú távon rendezett, tiszta, igényesen kialakított, köztéri alkotásokkal díszített főtere legyen. Dobány Sándor pécsi keramikusművész a kecskeméti kerámiastúdióban készítette alkotását. Anyagilag a képzőművészeti lektorátus támogatta a kút elkészítését, a kivitelezésben pedig a kerámiastúdió segített. Az önkormányzatnak közvetlenül a költségvetéséből nem kellett erre pénzt adni, a parkban végzett munkákat az idegenforgalmi adókból végeztettük el. A kút mázas égetett kerámiából készült, amellett, hogy művészi alkotás, ivókútként is használható. Ha támogatást tudunk rá szerezni - ha nem is minden évben -, szeretnénk minél több köztéri alkotást kiállítani Kerekegyházán. Szobor az újratelepítőnek „Miskei Helységünk lakossának. Dudás Andrásnak és maga mellé vett szomszéd társának a végre, hogy Keceli...most már Falunkat, akkor pedig még csak Pusztánkat jó emberekkel és becsületes gazdákkal meg szállítsák... 1734. ápr. 22-én kontraktust adtunk...” Vagyis arról van szó, hogy Patachich Gábor érsek megbízta két miskei jobbágyát Kecel benépesítésével. Feltehetőleg rábeszéltek néhány embert a to- vábbköltözésre, majd meghordozták a kontraktus levelet az ország különböző területein. így kerültek Kecelre Ecserrül, Üllőről, Maglódról, Sáriból, Tárnokról, Komáromból és sorolhatnánk. Az érsek a letelepedőket - az akkori kor szokása szerint - egy évig mindenféle úrbéri szolgálat alól felmentette. Kecel azóta várossá nőtte ki magát. Az újratelepítésről esztendőnként méltón megemlékezik a helyi önkormányzat. Most viszont magának az újratelepítőnek, azaz Patachich Gábornak állítottak emléket. Az ötlet Schindler János polgármesteré, aki Lebó Ferenc győri művésszel tárgyalt a megvalósításról. Végül másfélszeres életnagyságú mellszoborral gazdagodott a város, polgárainak anyagi hozzájárulásával. Ez Kecel nyolcadik szobra, ami a főtéren, a polgármesteri hivatal épülete mellett kapott méltó helyet. Ünnepi kápolnaavatás Vályogból készült a Szent István-kápolna. Vályogból épültek a Lakite- leki Népfőiskola Szent Ist- ván-kápolnájának a falai. A tetőszerkezete zsindelyből készült, s az épület magassága mintegy kilenc méter. A csaknem negyven négyzetméteres kápolnát a Callmeyer építőiroda tervezte. A kivitelező Vankó József vállalkozó volt. A tetőszerkezetet Szűcs Pál, az ajtót, az ablakokat Varga József készítette. A villanyt Boros László vezette be. A szakemberek mindannyian lakiteleki mesterek. A mi mindennapi kenyerünk... Több mint kétszázféléből válogathatunk — Naponta 21 dekát fogyasztunk A sikeres aratás méltó ünnepe a kenyérszentelos Szent István napján. foto: \y. amko Mindennapi kenyerünknek az elmúlt években megnőtt a renoméja. Míg korábban mázsaszám került elszáradt vekni a szemétbe, manapság alig akadnak kukába kidobott kenyérdarabok. Némi túlzással elmondható: háztartásunkban a péksütemények és kenyerek minden morzsáját hasznosítjuk. Mindez persze összefügg a sütőipari termékek drágulásával, de azzal is, hogy gyökeresen megváltozott, bővült a kínálat, s ezen belül a méret-, illetve súlybeli választék is. Kenyérevő nemzet voltunk és vagyunk ma is - mondják a táplálkozástudományi szakemberek. Ezt bizonyítja, hogy a sütőipari termékek piacán végbement sokféle változás ellenére a fogyasztás szintje évek óta változatlan. Naponta átlagosan 21,6 deka kenyeret, évente 195- 197 darab péksüteményt fogyasztunk el. Pedig az étkezési szokások változóban vannak; tavaly például 15,2 százalékkal több fehér, illetve rozsos és tartós kenyeret fogyasztottunk és ugyanennyivel kevesebb félbarna, házi és egyéb kenyérfélét. S szívesebben vásároljuk a kisebb, a fél, háromnegyed kilós vekniket, mint az egy-két kilósakat. Ami a választékot illeti, nem lehet ok a panaszra: a sütőipar 239 fajtájú és súlyú kenyeret kínál. Éélfehér, fehér és félbarnából 18, házi jellegűből 12, egyéb kenyérfajtából 129, rozsosból 41, tartósból 39-féle közül válogathatunk. Hazánkban egyébként 1969- ig kizárólagos állami monopólium volt a kenyérgyártás, a magániparnak nem volt jogosítványa. Fehér kenyeret csupán 1961 óta gyártunk, ilyet először csak a nagyvárosokban sütöttek, majd fokozatosan terjedt el az egész országban. 1967-ig csak egy- és kétkilós vekniket készítettek a pékek, a rá következő évtől terjedtek el az egy-öt kilósak. A választék a hetvenes évek óta bővül, az utóbbi években szinte robbanásszerűen törtek be a hazai piacra a rozslisztek, a gabonamag-keverékek és -töretek, az olajos magvak, amelyek megannyi új ízű és tápértékű kenyerek meghonosítását tették lehetővé. A teljes arzenál felvonultatásának a boltok tároló- kapacitása szab határt. Sok sütőüzem tervezi azonban, hogy saját bolthálózatának kialakításával megteremti a lehetőséget arra, hogy minden vevő, mindennap kedvére válogathasson a több mint kétszázféle kenyér között. Újvári Gizella
