Petőfi Népe, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

1997. március 29., szombat 6. oldal Húsvét Ünnepén Nagypénteki hódolat a szent kereszt előtt Üdvöz légy, szent keresztfa... Felvételünk tegnap este kézült Kecskeméten, a piarista templomban, fotó: Walter Nagypénteken a katolikus templomokban nem szent­mise van. A szertartás az ige­liturgiával, közte a passió (a szenvedés története) elének- lésével kezdődik, majd a ke­reszt előtti hódolattal folyta­tódik. Hódolattal, mert mint vallják: a kereszt, mely egy­kor a szégyen fája volt, Krisz­tus világot megváltó győzel­mének jelévé vált. Közben imádkoznak az anyaszent- egyházért, a pápáért, a papsá­gért és a hívekért, a kereszte­lendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért, azo­kért, akik nem hisznek Krisz­tusban, akik nem hisznek Is­tenben, a világi vezetőkért, valamint a szenvedőkért, „...a betegséget tartsa távol tőlünk, az éhínséget űzze el, a börtö­nöket nyissa meg, a bilincse­ket oldja fel, az utazóknak ad­jon biztonságot és szerencsés érkezést, a betegeknek gyó­gyulást, a halandóknak örök életet.”- bfi ­Húsvétunk és Szent Adalbert Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepi köszöntője Húsvét ünnepén a lap hasábjain is szeretettel köszöntőm a megye olvasóit, va­lamennyi lakóját. A tavasz megújulása, reménye, öröme tölti el lelkünket. Ki­fejezi ezt sok népi szokásunk, hagyományunk. Az ünnep igazi reményét és örömét azonban annak eredetében, a kereszténységben találjuk meg. A keresz­tények Jézus Krisztus halálának és feltámadásának az eseményére emlékez­nek. Úgy tekintenek Jézus Krisztusra, mint a világ egyetlen üdvözítőjére, aki halálával bűneink bocsánatát, feltámadásával pedig az üdvösség örök életét szerezte meg mindnyájunknak. A kereszténység Jézus Krisztus halálára és feltámadására épül: ezt a húsvéti eseményt hirdeti az Egyház élete, ezt ünnepli az Egyház liturgiája. A múlt eseményére való em­lékezés egyben felmutatja Jé­zus Krisztus feltámadásának az erejét is: akik hittel és a ke- resztséggel elkötelezetten hozzá kapcsolódtak, azok meg­találták életük értelmét és cél­ját, erőt nyertek küzdelmeik­hez, az erkölcsi értékek követé­séhez, embertársaik önfelál­dozó szolgálatához. Erről ta­núskodik az Egyház élete, ezt állítja elénk a Krisztust követők megszámlálhatatlan sokasága. A feltámadás ereje A mostam húsvéti köszönté­semben egy olyan személyt emelek ki, akinek az élete és missziós tevékenysége szemlé­letesen mutatja Krisztus feltá­madásának az erejét az emberi küzdelmek között, és akinek a személye és működése össze­forrt Esztergommal, sőt az egész magyar néppel: Szent Adalbertre emlékezem, aki ezer évvel ezelőtt szenvedett vérta­núságot, és ünnepe a húsvéti időben, április 23-án van. A millenáris évforduló ün­nepélyes megülésére már több éve készülnek mindazok a nemzetek, ahol életében műkö­dött: magyarok, csehek, lengye­lek, németek, olaszok. A közös és ünnepélyes megemlékezést 1989 januáijában Frantisek Tomasek bíboros, a köztiszte­letben álló prágai érsek kezde­ményezte. Kérte az érdekelt püspökségektől, hogy közösen készüljenek a millenniumra: építsék országaik közt az imád­ság hídját, szolgálják a közép­európai népek lelki és erkölcsi megújulását, az egymás közötti kölcsönös megértés munkálá- sát, a szeretet civilizációjának építését, Európa lelki egységé­nek az előmozdítását. A szent vértanú Húsvéti köszöntésem és az évforduló alkalmul szolgál arra, hogy néhány szóval feleleve­nítsem életútját. Előkelő cseh család gyermekeként született Prágában 956 körül. Magdeburg missziós iskolá­jában tanult, és itt alakult ki missziós hivatása. 981-ben szentelték pappá Prágában, majd 983-ban ő lett Prága má­sodik püspöke. A belső villon­gások lehetetlenné tették mű­ködését, ezért hat év elteltével kénytelen volt elhagyni püs­pöki székhelyét. Rómába ment, ahol pápai engedéllyel belépett a bencések közé; öt év múlva azonban a pápa újra elküldte Prágába. Több bencés társával érkezett, hogy kolostort alapítva segítsék a missziós munkát. Megérke­zése után ismét kitört a hábo­rúskodás, s emiatt ismét el kel­lett hagynia Prágát. Ekkor hívta meg Géza feje­delem esztergomi udvarába, ahol rövid ideig István herceg nevelője volt. 996-ban pápai utasításra harmadszor is vissza­tért Prágába. De a helyzet most sem változott, s ezért több tár­sával elindult a keleti szlávok térítésére. A mai Lengyelor­szágban lévő Gdansk közelé­ben 997. április 23-án a poro­szok közt vértanúságot szenve­dett. Gnieznóban temették el. II. Szilveszter pápa már 999- ben a szentek sorába iktatta. Sírja fölött alapították meg az első lengyel érsekséget, és őt választották Lengyelország pat- rónusának. Szent István-i örökségünk Bár rövid ideig tartózkodott Magyarországon, találkozásuk a fiatal István herceg lelkében mély nyomokat hagyott. A ha­gyomány szerint ő bérmálta meg Istvánt. Feltehetően köz­reműködött házasságkötésében is: családi kapcsolatai szerepet játszottak Gizella bajor her­cegnő kiválasztásában, és való­színűleg ő eskette meg az ifjú párt Magdeburgban. Pontos adataink ugyan nin­csenek erről az időről, de annál ismertebb iránta tanúsított tisz­telete: a szentté avatást köve­tően őt választotta az 1001-ben alapított Esztergomi Érsekség patrónusává, majd az 1010-ben épített esztergomi székesegy­házat a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére szenteltette föl. így Esztergom­ban állott az első tiszteletére szentelt templom. Ötven évvel ezelőtt halálá­nak 950. évfordulóját Eszter­gom nagy ünnepélyességgel ülte meg. A központi ünnep 1947. október 10-e és 12-e kö­zött volt. Az ünnepre Mind- szenty József bíboros, herceg- prímás lehozatta a Szent Jobb ereklyét: jelképesen ismét ta­lálkozott a nevelő növendéké­vel. Szent Adalbert tisztelete Szent István-i örökségünk, amelyet őriznünk kell. Az esz­tergomi bazilikában április 13- án emlékezünk meg róla az esz­tergomi Ferences Gimnázium növendékeivel és öregdiákjai­val együtt. Múltunkat idézzük A főünnep a környező orszá­gok képviselőinek a részvételé­vel augusztus 20-án lesz: mint ötven éve, most is egymás mellé helyezzük a két ereklyét Budapesten, a Szent István-ba­zilika előtti téren tartandó szentmisén és körmeneten. Szent Adalbert személye és működése összeforrt Eszter­gom és a magyar nép történel­mével és kultúrájával. A mil­lennium újra felidézi ezt a múl­tat a közép-európai országok­ban. , # Kötelességemnek tartottam, hogy húsvéti köszöntésemben felidézzem alakját. Amint egy évezreddel ezelőtt nevelőként munkálkodott Esztergomban, a reá való emlékezéssel a mai nemzedéket is formálja hitben és kultúrában az a húsvéti ese­mény, amelyet Szent Adalbert áldozatosan és eredményesen hirdetett a magyar földön. Követni Krisztust: ebben a fogyasztói társadalomban ez hősiesség Taizéi találkozó Kecskeméten Franciaországban, közelebbről Burgundiában, Cluny közelé­ben található egy kis falu, Ta- izé. 1940-ben itt telepedett le egy akkor frissen végzett fiatal protestáns lelkész, Roger Schutz. 1944-től három barát­jával közösen folytatta a mun­kát. Főként a háború okozta se­beket gyógyították a lelkekben. Ökumenikus szerzetesközöség Elhatározták, hogy életüket kö­zösségben folytatják, afféle protestáns szerzetesként. Nőt­lenséget is fogadtak, s 1949- ben írásba foglalták szabályza­tukat. Nevük azóta: Taizé-kö- zösség. Olyan templomot épí­tettek, amelyben katolikus és protestáns hajók egyaránt talál­hatók. Ma körülbelül nyolcva- nan vannak. Roger Schutz (Ro­ger testvér) kezdetben gyanús volt a hivatalos egyházaknak, mivel korát megelőzve az ökumenizmust hirdette. Kö­vetni Krisztust: ebben a fo­gyasztói társadalomban ez hő­siesség! - ezt is ő mondta. A katolikusok protestánsnak te­kintették, a protestánsoknak pedig a szerzetesi életmóddal szemben voltak fenntartásaik, illetve azzal, ahogyan Roger testvér a katolikusok felé for­dult. A közösség végül kapcsola­tot talált a hivatalos egyházak­kal is. Taizét katolikus és pro­testáns fiatalok ezrei, majd tíz­ezrei keresték fel évente, akik együtt imádkoztak a szerzete­sekkel. A közösséget immár nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A protestáns Roger Schutz olyan szoros kapcsola­tot épített ki a katolikusokkal, hogy XXin. János pápa barát­jának tekintette, II. János Pál pedig 1987-ben felkereste Tai­zét. A bizalom zarándokútja A közösség „A bizalom zarán­dokútja a földön” program ke­retében találkozókat is szervez világszerte. A mozgalom Ma­gyarországra is átterjedt, s 1989-ben a világ minden tájáról Pécsett gyűlt össze a taizéi gondolat jegyében húszezer fia­tal. 1991-ben Budapest adott otthont az európai találkozó­nak. Az idén április 22. táján Kecskemétre érkezik a Taizé- közösség néhány tagja. Április 25-én megkezdődik a kecske­méti taizéi ifjúsági találkozó, amelyre a szervezők magyar fiatalokat várnak országon be­lülről és a határokon túlról. A találkozót a kecskeméti egy­házközségek együtt bonyolítják le, a fő szervező a széchenyivá- rosi Szent Család-plébánia. A közös imádságok a református és az evangélikus templomban, valamint a Nagytemplomban lesznek. A rendezvény április 27-én, vasárnap fejeződik be. A kecskeméti találkozó célja a szervezők elképzelése szerint lelki zarándoklat. „Célja a hit forrásának közös felfedezése, a remény és a bizalom megterem­tése minden nemzedék között. A zarándokok azért jönnek, hogy megosszák egymással hi­tüket és kérdéseiket. Az érke­zőket a kecskeméti egyházi kö­zösségek fogadják és látják vendégül. Az ifjúsági találkozót megelőző két napon a taizéi testvérek lelkigyakorlatos csendesnapokat tartanak a lel­kipásztorok részére. A közös programokon túl a fiatalok részt vesznek a helyi ke­resztijén közöségek és csalá­dok életében. Ezáltal válik le­hetségessé hitünk elmélyítése, egymás megismerése és a ta­pasztalatokban való osztozás.” Jelentkezés és program A jelentkezőket a kecskeméti Szent Család-plébánia várja. (Bogovics köz 5. Tel.: 76/410- 321) A szervezők szállásadó családok jelentkezését is vár­ják. „Keressük gyökereinket, szorgalmasan kutatjuk a lehető­ségeket, építve közösségeinket. Ezt segíti ez a találkozó is: is­merjük meg jobban egymást, tegyük magunkévá a másik ér­tékeit, figyelve arra, amire Jé­zus tanította apostolait. Hogyan beszélhetünk azzal a Jézussal, aki arra kérte tanítványiat: sze­ressétek egymást?!” A bíboros vitte a keresztet II. János Pál pápa stációi Rómában A nagyhéti hagyományoknak megfelelően II. János Pál pápa pénteken személyesen gyónta­tott meg 13 különböző nemze­tiségű hívőt a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A hagyomá­nyokat követve II. János Pál este ismét megteszi a szenvedés útját, a Via Crucist. A menet az ókori amfiteátrumtól, a Colos­seumtól indul és a Palatínus- dombon ér véget. Korábban II. János Pál vitte a keresztet, de 1994-ben történt balesete óta, amikor is lábát törte, segítségre szorul. Az idén a pápa az első és az utolsó stációnál viszi a ke­resztet. A többi stációnál Ca­millo Ruini bíboros, egy ör­mény érsek, egy római család, egy koreai apáca, egy román házaspár, egy zaire-i fiatal, va­lamint egy albán asszony lesz segítségére. Nagypéntek a reformátusoknál A reformátusok úrvacsorái istentiszteletet tartanak nagypénteken. Felvételünk tegnap este készült Kecskeméten. Az istentiszteleten nagy számban vettek részt a református gim­názium diákjai. fotó: galambos Sándor '

Next

/
Thumbnails
Contents