Petőfi Népe, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
1997. március 29., szombat Húsvét Ünnepén 7. oldal A tavaszi napéjegyenlőség után... A húsvét a holdtöltét követi Húsvét: keresztények, zsidók ünnepe. A keresztények Jézus Krisztus feltámadását ünnepük. A zsidók ünnepe a pészah, a tavasz ünnepe, az egyiptomi kivonulás emléknapja utáni vasárnap tartották. A húsvét egységes keresztény megünneplését a 325. évi niceai zsinat írta elő: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon. Ha a holdtölte vasárnapra esik, a húsvét egy héttel eltolódik. A húsvét határozza meg az év többi „mozgó” ünnepének az idejét. Ennek kiszámítására két ausztrál tudós a legkorszerűbb technikát is bevetette. Számítógépeikbe 600 húsvét időpontját táplálták be 1700- tól 2299-ig. Ekként tudható, hogy 100 esztendővel ezelőtt április 18-án ünnepelték a keresztény húsvétot, száz év múlva pedig március 31-én lesz ez a nap. A 18. században háromszor (1755-ben, 1766- ban, 1777-ben), a 19. században kétszer, a 20. században viszont négyszer esett március 30-ára a húsvétvasámap, legutóbb 1986-ban. A kereszthordozásban Jézusnak Cyrenei Simon segít. Mindenkinek fel kell vennie keresztjét! - tanítja kétezer éve, s a mai emberhez is szólva az egyház. Az egyház, a katolikus egyetem jelene és jövője Magasabb rendű kötelességeink A húsvét története és a kereszténység tanítása ismert és könnyen megérthető: Jézus Krisztus nagypénteken meghalt a kereszten, hogy harmadnapon feltámadva megváltsa a világot. Feltámadásával bebizonyította, hogy a halál után van megújulás. De meg tud-e újulni földi életében napjaink embere, és körülötte a világ? - erről beszélgettünk dr. Gál Ferenccel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorával.- Az egyháznak az a feladata, hogy hirdesse tanítását, és eljuttassa azt az emberekhez - mondja a teológia profesz- szora. - A lehetséges befogadók azonban annyi félék, ahányan vannak, és az eredményt a legkülönbözőbb hatások befolyásolják. De mindez immáron kétezer éve van így, s mindig voltak - és lesznek - hitvallók, a hit tagadói és közömbösök. Az igen optimizmusa- Milyen arányban él ez a három embercsoport hazánkban?- A hatásokról szólva nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Magyarországon több mint negyven évig hirdették hivatalosan, az állampolitika szintjén a materializmust, tagadták Isten létét. Két generáció nőtt fel ebben a szellemben, és úgy, hogy a vallásról, az egyházról, a papokról csak rosszat hallott. Mindez természetesen nem maradt hatás nélkül, az egyház azonban megmaradt, és hívei sem hagyták el. A Szentírásban olvashatók Jézus Krisztus szavai: „Ha majd a világ végén eljön az Ember Fia, talál-e hitet a Földön?” A kérdés tehát nem új keletű, s bár szó nincs a világ végéről, a válasz - az igen - kimondható. Az „igen” pedig csakis optimizmust fejezhet ki. Egyben azonban realisták is vagyunk. Mert amíg búza van, mellette a konkoly is megtalálható.- Mi a történelmi tendencia? Erősödnek és sokasodnak a hitben élők?- A földi élet kísértésekkel teli. A magyarországi materializmushoz hasonló következményekkel járt egyes nyugateurópai országokban az anyagi jólét. Rendszerint könnyen jár- hatóak azok az utak, amelyeken félrefut az ember élete. A húsvét azonban a többi között arra figyelmeztet - hadd emlékeztessek a Krisztussal keresztre feszített két lator példájára -, hogy a tévesztett útról vissza lehet fordulni. Bűnbánattal és még inkább cselekedettel. Az egyháznak az is feladata, hogy figyelmeztesse az embereket magasabb rendű kötelességeikre. Például a körlevél Ennek egyik megnyilvánulási formája a katolikus püspöki kar tavaly kiadott körlevele, amely a hívekhez, s velük együtt minden jóakaratú emberhez szól a magyar társadalomról helyzetéről.- Ezzel a meglehetősen nagy visszhangot kiváltott dokumentummal a napi politika színterére lépett az egyház?- Nem erről van szó. Az egyház mindig is hirdette az igazságosságot, a szeretetet, és meggyőződésem szerint ezt teszi a körlevéllel is. Az élet - a társadalom - köznapi megnyilvánulásait és gondjait számba véve olyan követelményeket önt szavakba, hogy emberek, ne használjuk ki egymást, próbáljunk ítéleteinkben és a javak társadalmi elosztásában igazságosak lenni. Napjainkban immár közhasználatú kifejezések a piac, a tőzsde, a nyereség és hasonlók, s ezek törvényekbe ágyazódnak, törvények szerint működnek. Szükséges emlékeztetni az embereket ezekre, de ugyanakkor az örök erkölcsi parancsolatokra is. Hívők serege a templomokban- Az egyház és hívei találkozásának és párbeszédének elsőrendű színhelyei a templomok. Megtelnek-e Isten hajlékai vasárnaponként?- Akkor sem szabad elveszíteni a reményünket, ha nem telnek meg. Az egyház - megalakulásának kezdetekor - nem templomokat épített elsőként. Hol kell imádni az Istent? - kérdezték tanítványai Jézustól, az evangélisták írásai szerint. Lélekben és igazságban kell imádni - válaszolta. A templom persze fontos a számunkra, mert az imádság, és egyben a gyülekezés, a közösség helye is, egyfajta szociális helyszín is, de ma már számos formája van annak, hogy eljussunk híveinkhez. És - ismétlem - minden jóakaratú emberhez. Azt is gondoljuk, hogy a hívők száma sokszorosa a rendszeresen templomba járókénak. Ezt látszanak bizonyítani a nagy ünnepek - például a karácsonyi éjféli misék, a húsvéti feltámadási körmenetek - valóságos tömegei is. Gondoljunk bele, a húsvét a világon hány ember számára jelenti a feltámadást, a megújulást, hány ember lelkében erősíti a jövőbe vetett hitet! Cselekedni kell- Professzor úr egyetemi oktatóként, rektorként napjai nagy részét fiatalok között tölti. Gondolkodásukban, erkölcseikben, céljaikban milyennek látja őket?- Ahány ifjú ember, annyi egyéniség, az azonban különösen örvendetes, hogy megtalálható köztük az a szociológiai értelemben vett pozitív mag, amely képes maga köré tömöríteni és magával húzni a többieket is. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy nagyon sok olyan család van Magyarországon, amelyre sem az imént említett keleti, sem a nyugati befolyás nem volt képes hatni. Ők tudatosan élik a maguk életét, teszik a dolgukat, és hatásuk kisugárzik. Nincs okunk a borúlátásra, az igazságot, a szeretetet és a hitet azonban mindig hirdetni kell. Egyetemünkre különben tavaly ötször annyian jelentkeztek, mint ahány első évest fel tudtunk venni. Koránt sem csak hívők. Tanul például nálunk olyan diák is, aki megkeresztelve sincs. Jól érzi köztünk magát, a számára vonzó erkölcsi környezet miatt is. Deregán Gábor Hebronban Abrahám védi a zarándokokat Az idei húsvéton izraeli katonák, palesztin rendőrök és keresztény rendfenntartók együtt őrzik Abrahám sírját a ciszjor- dániai Hebronban. Ebben a manapság különösen sok vihart átélő városban ugyanis húsvét- kor nem csak a Megváltó feltámadását ünnepük. Itt nyugszik az ősatya Abrahám, az első ember, aki a hit erejét, a találkozást Istennel megtapasztalta. Hogyan került Ábrahám a mai Hebronba? A mindenható azzal az ígérettel küldte annak idején Háránba, majd Kánaánba, hogy ott földje lesz és utódokat fog nemzeni. Ábrahám bízott a jóslat beteljesülésében, ám erre sokat kellett várnia. Eleinte úgy látszott, hogy felesége terméketlen, ezért az egyiptomi szolgáló, Hágár ajándékozta meg egy fiúval, Izmaéllal. Már betöltötte a századik életévét, amikor feleségétől, Sárától megszületett Izsák nevű fia, akiben a zsidó vallás az isteni ígéretek megvalósulását látja. Ma Ábrahám egykori lakóhelyén, a ciszjordániai Hebron városában négy síremlék található. Itt vannak azok a mauzóleumok, amelyeket Jákob (Izsák fia) és annak felesége, Lea jelképes síremléke fölött emeltek a 14. században; a másik oldalon pedig egymás mellett találhatók Ábrahám és Sára síremlékei. Valamikor az a keresztény templom állt itt, amelyet Justinianus császár építtetett. Most a keresztények zarándokhelyének szomszédságában mecset áll, amelyet egykor a mamelukok alakítottak ki. Egyik termében pedig ott találhatók Izsák és felesége, Rebeka jelképes sírjai: e terem jobboldalát ma a zsidók használják imahelyként, a hívők a papír- szeletkékre Ábrahámhoz írt imáikat a padló nyílásán leejthetik a Machpela-barlangba. Ábrahám sírbarlangja, a Machpela fölött emelkedő monumentális építmény a keresztény húsvétkor - illetve a zsidók által ugyanekkor tartott pészah ünnepén - fogadja hagyományosan a legtöbb látogatót: keresztényeket, zsidókat és a Hebron lakóinak zömét kitevő muzulmánokat egyaránt. A legenda szerint húsvétkor mindig Ábrahám védelmezi Hebronban a zarándokokat. Az idén azért az őrök jelenléte sem felesleges... A lator a keresztfán Jézus mellett. A bűnöző - aki a kereszten megbánást mutatott - megkapta Jézus ígéretét: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” A másik - a megátalkodott - lator ebben nem részesült. Az egyház a történet nyomán is tanítja, hogy a bűnbánat sohasem késő. Feltámad-e a békefolyamat? A Szentföld jövője Az idén is áradnak a zarándokok Szentföldre. A nagyhét, húsvét hívja őket. A katonai- politikai feszültség - ki tudja, miért - most is csak keveseket riaszt el. Talán, mert biztosak benne, ezen a tájon mennyei védelemre számíthatnak. A Jeruzsálembe érkező csoportok vagy magányos utasok sokfelé veszik az útjukat. Vannak, akik maguk ácsolta keresztfával vonulnak végig az óvárosban, a Via Dolorosa stációin, mások a különös alakú dombon emlékeznek, amely a Golgota nevet viseli. Húsvét idején egyszerre jelentkezik itt múlt, jelen és a jövő, a feltámadás gondolatvilága áthidalja az időt. A keserű kérdés, nem csappant-e meg az idén a zarándokok száma, mégsem ünneprontás. Hiszen nem bensőséges hitek megrendüléséről, hanem a világ és egy válságtérség kemény realitásairól van szó. Szigorú biztonsági intézkedések, mindent átvizslató fémkereső detektorok jelzik a már bekövetkezett merényletek és gyakran hangzó fenyegetőzések árnyékát. Ezen a tájon különben is ritka vendég a hosszú nyugalom, s amikor már úgy látszott, hogy a békefolyamat egyenesbe juthatott, a három világvallás bölcsőjét ismét el- öntötték a napi politika szenvedélyei. Mintha Jeremiás könyvéből kelt volna életre a siralom: „Jaj neked, Jeruzsálem, nem akarsz megtisztulni, mikor lesz ennek vége?” Har Homában mégis elkezdődött annak az új telepnek az építése, amellyel kapcsolatosan a város keleti részének arab lakói úgy érzik, hogy bekerítették őket. A lakótelepről szóló vita a Biztonsági Tanácsot is megjárta, s csak az Egyesült Államok vétója akadályozta meg az egységes határozatot. S a tragédiák folytatódnak. Izraelben gyászolják a meggyilkolt iskoláslányokat. Szomorú példája ez annak, milyen veszélyeket hordozhat magában az elvakult szélsőségesek bűnös akciója. Márk evangéliuma szemléletesen írja le azt a napot, amikor a keresztre feszítés után rengett a föld, a templom kárpitja „felülről az aljáig kettészakadt”, holtak keltek ki sírjaikból. Feltámad-e a békefolyamat, hiszen erre várnak a históriai földön és mindenütt másutt...
