Petőfi Népe, 1997. március (52. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-15 / Ünnepi kiadás

6. oldal 1997. március 15., szombat A Forradalom és Szabadságharc Ünnepén Harangokból öntött, majd beolvasztott érem a csata emlékére Kecskemétiek Szenttamás ostrománál A néhány megmaradt emlékérem egyike. Nem különösebben ismert az a tény, hogy az 1848^19-es ma­gyar szabadságharc alatt a Dél­vidéken elhelyezkedő Szentta­mást a magyar honvédseregek négy alkalommal ostromolták. Az első sikertelen roham 1848. július 14-én volt Szenttamás el­len. Később már bevetették az önkéntes nemzetőröket is. 1848. augusztus 8-án Kecske­métről 320 gyalogos és 50 lo­vas nemzetőrt indítottak útba a délvidéki harcok színhelyére. A lovasok parancsnoka Ferenczy Jakab nemzetőrkapitány, a gya­logosok parancsnoka Sárközy János kapitány volt. Főhadna­gyok: Deák Lajos és Herczegh Imre. Zászlótartó: Kátai Kiss László. Dömötör Károly kísérte őket mint ellátási biztos. Az út­vonal Jankó vátz-Sza­badka-Ipolya-Verbász-Ókér. Augusztus 16-án érkeztek ál­lomáshelyükre. A táborhelyükön a kecske­métieket megerősítették egy honvédszázaddal és megfelelő huszárkülönítménnyel, majd előőrsi szolgálatra vezényelték őket. A kecskeméti nemzetőrök részt vettek augusztus 19-én a második és szeptember 21 -én a harmadik Szenttamás elleni si­kertelen támadásban. A szent­tamási megerősített földvárat végül is a hős honvédeink 1849. április 3-án elfoglalták. Az ostromból jelentősen kivet­ték a részüket a szegedi nem­zetőrök is. Ehhez a hosszan­tartó és heves harcokhoz kap­csolódik egy igen érdekes em­lékérem, melynek története a következő: Az ostrom során lepusztult szenttamási templomok tornya­iból a harangokat Batthyány Kázmér kormánybiztos össze­szedette, majd Szegedre szállít­tatta s elrendelte, hogy emlék­érmeket készítsenek. Az em­lékérmek verését Osztróvszky József segédkormánybiztos rendelte meg a szegedi Kocsis János aranyművesnél. Elmondta, hogy az érmek se érem, se kereszt alakúak ne le­gyenek, s 6000 darab készüljön belőlük. Az volt az elképzelés, hogy az ostromban részt vett valamennyi honvéd és tiszt kapja meg a kitüntetést. Az aranyműves mester az em­lékérmeket a lehetőségekhez képest gyorsan elkészítette, de a magyar kormány a bekövetke­zett hadiesemények miatt azokat már nem tudta átvenni. Kocsis János rejtegette egy darabig a ki­vert érmeket, majd az önkény- uralom idején elásta a földbe, a hatóságnak nem fedte fel a rej­tekhelyét, az érdeklődőknek azt állította, hogy a forradalmi kor­mány tőle átvette azokat. Ké­sőbb az alkotmányos élet meg­újulása kezdetén a nagy titkot elmondta Bognár Lajos helyi kovácsmestemek. Ezután kiás­ták a rejtekhelyről a szenttamási emlékérméket, majd harangokat öntöttek belőle. Az emberi be­avatkozás következtében így váltak ismét azzá, amik eredeti­leg is voltak. Ügyes, ravasz asz- szonyi cselekedet következté­ben nem minden példányt ol­vasztottak be a mesterek. A kiá­sást követően néhány napig a kamrában rejtették el az érme­ket, ahonnan az aranyműves fe­lesége mintegy 25 db-ot kivett. Perczel Mór honvéd tábornok, aki a Szenttamást visszafoglaló hadak főparancsnoka volt, visz- szatért az emigrációból. 1868- ban a Szegeden megalakuló Honvédegylet ülésén feldíszítet­ték hívei egy ilyen emlékérem­mel, mely jelenleg a veszprémi múzeumban található. Az érem harangércből készült, nyolcszög alakú, kiemelkedő keretű, ho­morú oldalakkal van ellátva, csúcsaiban kis gömböcskével. Fölül fül látható a szalagra illesz­tés céljából. K. D. Aki Táncsics és Petőfi írásait kiszedte A forradalom kecskeméti nyomdásza A 12 pont meghirdetése. Tán­csics kiszabadítása után négy nappal szokatlan helyeken, szokatlan időben, szokatlan formájú újságot kínáltak Pes­ten a lap főcímeiről a járóke­lőket hangosan tájékoztató fia­talok, az első rikkancsok. Mint az ibolyacsokrot árusí­tották utcasarkokon, a Pilvax­ban, a Nemzeti Színházban, az Ellenzéki Körben a radikális fiatalok napilapját, a Márczius Tizenötödikét, az első délutáni lapot. Vették, olvasták, dicsér­ték és szidalmazták. Találgatták, hogy kik írták a még határozottabb változtatá­sokat követelő, a kormányzati tétlenkedést pirongató, több­nyire névtelenül megjelent cikkeket. Az aláírások hiányá­val azt is jelezték, hogy több­nyire a Petőfi és Vasvári köré tömörült „Tízek” nézeteit tük­rözik. Később jegyezték cik­keiket. „Kicsiny tűz vagyok a haza éjében, de tűz vagyok” - tudatta a Márczius Tizenötö­dike 1848. szeptember 18-ai számában Petőfi Sándor. Kitudódott, hogy Garay Já­nos, Egressy Gábor, Degré Alajos is szívesen írt a Bécset riogató időszaki kiadványba. A minden pörölyös monda­tát új bekezdésben kezdő szerkesztője, Pálffy Albert ab­ban az időben jó darabig csak Nagy Gedeonként publikált. Reálisan értékelte a Már­czius Tizenötödikét Horváth Mihály, a kiváló történész Magyarország függetlenségi harcának története című mun­kájának első kötetében. ,3ár kímélletlen, csípős hangja, gúnyos, nem ritkán durva, sértő modora által sokakban botránkozást szült: a körülmé­nyeket még is jobbára helye­sen fogta fel, s pöffeszkedő modorban ugyan, de a legnyil- tabban vitatta meg - hangos panaszokat emelt a miniszté­rium gyöngesége, mindent ag­godalmas loyalitással, erélyte­lenül intéző politikája s ebből eredt mulasztásai miatt.” A tudósítókat is foglalkoz­tató, frissességre törekvő dél­utáni lap első példányait Kozma Vazul tipográfiájában, a mai Reáltanoda utcában nyomtatták Lukács László, „az ügyes kecskeméti szak­ember” irányításával. Somogyi Sándor kanonok anyagi támogatásával hamaro­san önállósította magát. A mai Múzeum körúti üzemének két új gyorssajtóján továbbra is ő állította elő a Márczius Tizen­ötödikét. Ő készítette Táncsics Mihály lapját, a Munkások Újságát, a bátor élclapot, a Charivári Dongót, Erdélyi Já­nos Repusblicaját honunkban először gőzzel hajtott gépein, ő kezdeményezte az első kol­lektív szerződés megalkotását. Személyes kapcsolatba került Petőfi Sándorral és elvbarátai­val. A szabadságharc leverése utáni zaklatások miatt adta el jól felszerelt nyomdáját 1854- ben a Kossuth Lajos egykori Pesti Hírlapját tördelő Herz Jánosnak. Pénzét bányavállal­kozásokba fektette. Lukács László élete végéig sajnálta, hogy Kecskemét ak­kori vezetői nem értették meg a nyomdászat jelentősé­gét. A tudását országról or­szágra vándorolva gyarapító, vakoló fiatalember itt szere­tett volna nyomdát alapítani „városa díszíre, a Haza ja­vára, a maga hasznára”. A gépek beszerzéséhez a magisztrátustól kért 2000 pengőforint támogatást (hi­telt). Hiába ajánlotta fel biz­tosítékul szülei vagyonát. 1835. november 6-án szép szavakkal, képességeit méltá­nyolva elutasították folya­modványát. „Tanult mester­ségét nem tehette folya­matba.” 1841-ben megyei engedély hiányában kellett elállnia tervétől. Lukács László szerzett 1850-ben rej­tekhelyét Táncsics Mihálynak és küldött naponta ebédet az abban az időben körözött for­radalmárnak. Heltai Nándor Gyulai Gaál Miklós tábornok A nemzeti ünnep előestéjén, a hévízi galériában rendezett an- kéton mutatták be Szarka La­jos: A tábornok bére című könyvét, amely Gyulai Gaál Miklós ’48-as honvédtábornok életéről szól. Hosszas kutatás, adatgyűjtés eredményeként született meg az 1848—49-es szabadságharc egyetlen Zala megyei - előbb halálra, majd húszévi várfogságra ítélt - fő­tisztjének gazdag életútját, hős­tetteit és halála körülményeit bemutató mű. A forrásértékű kötet izgalmas-kalandos kor­rajzot, hadászati és gazdasági leírásokat kínál, a mondaniva­lót alátámasztó képekkel, tér­képekkel és más dokumentu­mokkal illusztrálva. A történész elemzi az ünnep átváltozásait Március 15. mindig iránytű volt Nincs még egy olyan napja történelmünknek, amelyet annyiféleképpen értelmeztek, s amelyet annyian próbáltak kisajátítani, mint március 15- e. Ami közös volt a külön­böző rezsimek, kormányok törekvéseiben, az az, hogy saját politikai legitimitásuk­hoz próbálták felhasználni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméit. E sa­játos jelenségről beszélget­tünk Dobszai Tamással, az ELTE új- és legújabbkori magyar történeti tanszékének munkatársával.- A történelmi nap, 1848. március 15-e eszméivel és eseménysorozatával egyaránt azonosulni tudtak a nemesi liberálisok, a nemesi radikáli­sok és a plebejus forradalmá­rok is - mondta a történész. - 1849. március 15-ét már a magyar szabadság és függet­lenség emléknapjává nyilvá­nították, melyen istentisztelet­tel ünnepeltek, s a katonák kétszeres zsoldot kaptak. A szabadságharc leverése után sokáig nem emlékezhet­tek meg nyilvánosan a forra­dalomról. 1860-ban például az ifjúság felvonulását karha- talmilag próbálták megakadá­lyozni. A következmény: egy halott és több letartóztatás. Változást hozhatott volna 1867, ám a kiegyezéspártiak és a függetlenségiek szem­benállása, valamint az ural­kodó ellenérzései miatt hiva­talos ünneplésre nem volt le­hetőség. Jellemző, hogy még 1898-ban sem március 15-ét, hanem április 11-ét, a ’48-as törvények szentesítésének napját nyilvánították állami ünneppé, tekintetbe véve az uralkodó „érzékenységét”.- A Horthy-korszak idején, 1927-ben, Bethlen István mi­niszterelnök előterjesztése nyomán született először ren­delet a forradalom napjának hivatalos ünneppé nyilvánítá­sáról. Újabb törvény 1848-ról a centenáriumkor született. A formálódó állampárti kommu­nista rendszer az . 1848-as eszmék kizárólagos letétemé­nyeseként tüntette fel magát. Az akkori kommunista veze­tők a napi aktualizálásban egészen odáig mentek, hogy Kossuth, Táncsics és Petőfi képe mellé a magukét is felhe­lyezték a transzparensekre. Nemzeti függetlenség alatt a kapitalista világtól való elsza­kadást, szabadság alatt pedig a társadalmi formációváltást ér­tették. 1951 sajátos fordulópontot hozott március 15-e történeté­ben: Rákosiék munkanappá nyilvánították, helyette április 4-e lett az ország nemzeti ün­nepe. S ahogy mind nyíltabbá vált a diktatúra, úgy vált mind gyanúsabbá és veszélyesebbé az emlékezés március 15-ére. Nem csoda tehát, hogy 1956 októberében a márciusi ifjak, az 1848-as forradalom hősei nagy vonzerejű példa­ként lelkesítették a felkelők tömegeit. 1956 követelései között ott voltak az 1848-ban megfogalmazott követelések, s a jelképrendszerben megje­lent a Kossuth-címer. Március 15-e helyének, szerepének újabb változására utal, hogy a 60-70-es években a három ta­vaszi ünnepet: március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét _______«•______»_______ e gyütt, mintegy összevontan illesztette be a rezsim a forra­dalmi ifjúsági napok keretébe. Részint azért, hogy csök­kentse március 15-e jelentősé­gét, részint, hogy a központi­lag szervezett rendezvényso­rozattal elejét vegye a spontán megmozdulásoknak. Ez azon­ban csak egy ideig sikerült, mert a 80-as évek elejétől kezdve esztendőről esztendőre nagyobb tömeg tartott külön megemlékezést, tüntetést, mintegy visszaperelve a ’48- as eszméket a politikai hata­lomtól. Március idusa ezekben az években egyre nagyobb gondot, a karhatalomnak pe­dig egyre több munkát jelen­tett...- 1989-ben, már a rend­szerváltás részeként régen lá­tott nagy tömeg ünnepelt az utcákon. Ekkor az ellenzék még egységesen méltatta a polgári átalakulás hagyomá­nyát, hangsúlyozta a szabad sajtó és véleménynyilvánítás jogát. Azóta azonban erősödik a különböző pártokban a haj­lam, hogy saját szájuk íze sze­rinti politikai rendezvényekkel idézzék a másfél száz évvel ezelőtti eseményeket. Pedig március 15-ét mindannyian a modem, szabad, polgári Ma­gyarország születésnapjaként idézhetjük. Hiszen a jobbágy­felszabadítás valójában az egyéni szabadságjogok bizto­sítását, minden korszerű poli­tikai közösség alapjának meg­teremtését jelentette. Az ön- rendelkezés pedig mai olva­satban annak igénye és köve­telése, hogy a társadalom maga dönthessen sorsáról - mondotta Dobszai Tamás. TT­-------r-----------------­R ománok is koszorúznak magyar emlékműveknél Megemlékezések Erdélyben A péntek délutánra és estére meghirdetett első koszorúzá­sok, ünnepi műsorok után egész szombat estig tartanak Erdély­ben a magyarság március 15-ei megemlékezései, amelyeken i- dén először képviseltetik ma­gukat a hatóságok. A románok magyarul szólalnak meg Victor Ciorbea román mi­niszterelnök, mint ismeretes, budapesti látogatása idején közzétett, a prefektúrákra, a megyei kormányhivatalokba már eleve a román szöveg mel­lett magyar nyelven is elküldött üdvözletben köszöntötte a „kedves magyar polgártársa­kat” az ünnep alkalmából, em­lékeztetett a történelem tanul­ságaira, és méltatta az RMDSZ kormányzati részvételét, a kö­zös kormányprogramot, amely előírja az elmúlt évtizedekben felgyűlt egyenlőtlenségek fel­számolását. A szabadság minden nemzetnek drága Az RMDSZ szövetségi és ügyvezető elnöke, Markó Béla és Takács Csaba közös felhívá­sában azt hangsúlyozta, hogy március 15-e 149 éve minden magyar közös ünnepe, amely­nek üzenete az újrakezdés és megmaradás. Rámutattak: a márciusi eszme minden nem­zetnek egyformán drága: a sza­badság, az egyenlőség és a test­vériség eszméje. „Minden nemzet fiaihoz üzenünk akkor, amikor a nyelv, a kultúra, a nemzeti hagyomány szabadsá­gát hirdetjük, a jogegyenlősé­gért szállunk síkra, az egyen­rangúságon és egymás megbe­csülésén alapuló igazi testvéri­séget szorgalmazzuk.” Az RMDSZ-vezetők arra szólítják fel a romániai magyarságot, ünnepeljen méltósággal, min­denütt helyi szokás szerint, mi­nél nagyobb részvétellel. Az erdélyi ünnepségek fő rendezvényére Székelyudvar­helyen kerül sor, a város főte­rén tartandó ünnepséget a Duna Televízió élő adásban közvetíti. Itt beszédet mond többek kö­zött Markó Béla, az RMDSZ elnöke is, és jelen lesz Szőcs Ferenc, Magyarország buka­resti nagykövete, aki háromna­pos hivatalos látogatást kezd egyben Hargita megyében. Ide várják Törzsök Erikát, a HTMH elnökhelyettesét is. Funar hű önmagához Kolozsvár is kiemelt RMDSZ-rendezvény színhelye lesz, az ünnepi megemlékezés itt egybeesik az egy hete kez­dődött Kodály-napok fináléjá­val a Magyar Operában, ame­lyen jelen lesznek az RMDSZ vezetői. Gheorghe Funar pol­gármester idén is megkísérli az ünnepzavarást, erre a napra időzítette két - a városi tanács felhatalmazása és megkérde­zése nélkül, tehát szabályelle­nesen - elkészített emléktábla felavatását. Ezek egyike a sza­badságharc egyik tragikus epi­zódjára, kivégzésekre emlékez­tet, és így provokálni próbálja a város magyar lakosságát. A lé­pés nemcsak az RMDSZ, de a kormánykoalícióhoz tartozó több más párt tanácsosainak közös tiltakozását váltotta ki, amelyet elküldték a prefektus­nak és a miniszterelnöknek is, az akció megakadályozását sürgetve. Marosvásárhelyen ünnepi műsorra és a Székely Vértanúk Emlékművénél koszorúzásra kerül sor. Aradon már pénteken este ünnepi műsor lesz a Mino­rita palotában. Ide várják a nemzeti kisebbségvédelmi hi­vatalt felügyelő, a miniszterel­nök alá rendelt minisztert, To­kay Györgyöt, aki aradi képvi­selő. Nagyváradtól Háromszékig Nagyváradon több forradal­már emlékművét is megkoszo­rúzzák, ökumenikus istentiszte­letet terveznek, amelyen jelen lesz a tervek szerint Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is. Brassóban és Kézdi- vásárhelyen is már pénteken sor került a megemlékezésre, az utóbbi városban Jeszenszky Géza MDNP-képviselőt, volt külügyminisztert is várták az alkalomra. Kormánytisztviselők a rendezvényeken Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter Sepsiszentgyörgyön és Baróton is jelen lesz az ünne­pen, Csíkszeredán, Segesváron és a fehéregyházi 1848-49-es emlékműnél is sor kerül rendez­vényekre. Mindezeken a telepü­léseken a bukaresti magyar nagykövetség tagjai is koszorúz­nak a magyarság ünnepén a ha­gyományoknak megfelelően, de újdonságot jelent, hogy a köz­ponti kormányt képviselő megyei prefektúrák vezetői - a prefektus vagy az alprefektus - is részt vesznek majd az ünnepségek kü­lönböző szakaszain. Több helyen a magyar Országgyűlés külön­böző pártjaihoz tartozó képvise­lői is jelen lesznek. Meghívták a rendezvényekre a koalíciós ro­mán pártok képviselőit is, akik közül sokan visszajelezték, hogy elfogadják a meghívást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents