Petőfi Népe, 1996. december (51. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

Boí dog, békés karácsonyt! Beszélgetés Gyulay Endre püspökkel Váljon kedvessé minden otthon! A Szent Családot a barokk korban is példaként állította az emberek elé az egyház. Számos jel utal arra, hogy a katolikus egyház éberen fi­gyeli napjaink történéseit és válaszol rájuk. II. János Pál például az ősszel a pápai aka­démiához intézett levelében újfent méltatta a fejlődés el­méletét. A magyar püspöki kar pedig a nyár végén körle­velében a család jelentőségét húzta alá. Hogyan tekint az egyház a világra? - erről be­szélgettünk az ünnep alkal­mából Gyulay Endre szeged- csanádi megyéspüspökkel, a magyar katolikus püspöki kar alelnökével.- Az egyház tanítása a kinyilat­koztatásra épül. A Szentíráshoz és a Szenthagyományhoz ra­gaszkodnunk kell - mondta elöljáróban a püspök. - Az egy­házi tudományok is fejlődnek és olyan lépéseket mozdíthatnak elő, amelyek a hit és a világi tu­dományok közötti ellentéteket mindinkább feloldják. Vegyük például a világ te­remtésének szó szerinti értel­mezését: Isten hat nap alatt te­remtette a világot. A Szentírás kutatói bemutatták, hogy ez nem tudományos értekezés, ha­nem elbeszélés jellegű, költői leírás. S magára a folyamatra magyarázatot adni - ez a tudó­sok dolga. Az egyház nem adja fel azt a nézetét, hogy az anyag nem örök, hanem Isten teremt­ménye, miként azt sem, hogy az emberi lélek sem csupán a fej­lődés eredménye, hanem Isten saját teremtő műve. (Ez a leglé­nyegesebb eltérés a materialis­ták nézeteitől.) Az egyház való­ban figyel a világra, a tudomá­nyok fejlődésére és ami nem el­lenkezik tanításával, azt elfo­gadja. Tiszteli a tudományok autonómiáját. A világ dolgaira való reagálá­sunkról tanúskodik a Magyar Katolikus Püspöki Kar augusz­tus 20-án megjelent körlevele is. Mi, püspökök, felelősséget érzünk az egész magyar népért, ezért felmértük, milyen ered­mények vagy kudarcok kísérik napjainkban a magyar társada­lom életét. Vizsgálatunk során nagyon ügyeltünk arra, nehogy leragadjunk a politika vagy bármelyik párt nézeteinél és na­gyon vigyázunk arra, hogy csak a valós tényeket vegyük figye­lembe. Munkánk azonban csak akkor teljes, ha fontos iránymu­tatásként bemutatjuk a 2000 éves egyház tapasztalatait, s a társadalmi kérdésekben 1891 óta írt enciklikákat. E munkában természetesen szükségünk volt azokra a világi tudósokra, akik komoly szak­mai felvilágosításokkal szolgál­tak. így találkozik az egyházi és a világi tudomány.- Miként tekint az egyház a hazai állapotokra?- Már a francia forradalom­mal megkezdődött a nagy igye­kezet az egyház és az állam szétválasztására. Nálunk, Ráko- siék idejében, terrorisztikus módon történt meg ez a szétvá­lasztás, ami valójában nem volt más, mint az egyház gúzsbakö­tése. Ebből adódnak ma is a konf­liktusaink. Az 1990/IV-es tör­vény biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. De csak el­méletben. Indíthatunk iskolá­kat, de ehhez vissza kellene kapnunk épületeinket. A mai úgynevezett normatív támoga­tás mellett fenntartani sem tud­juk a tanintézeteket. Jogunk van, de a lehetőségünk kevés. Szerzeteseink is megszer­vezhetik közös életüket, de eh­hez is szükség lenne rendháza­ikra, óvodáikra, iskoláikra és kollégiumaikra. Bár az 1991/XXXII. törvény elmélet­ben ezeket biztosítja, a gyakor­lati lépések mégis késnek. Sok nehézség van még mindig a hitoktatással, bár jogunk itt is törvényre épül. Sok iskola nem­igen akar időt és helyet biztosí­tani e célra. Komoly gondok nehezítik az utunkat. Pedig te­vékeny híveink szeretetmeg- mozdulásai igazolják, hogy nem ártani, hanem szolgálni szeretnénk. Értékszemléletünk átadása, keresztény erkölcsi nevelésünk hasznára lehet a korrupcióra és erőszakos cse­lekvésekre hajló testvéreink­nek, egyenként is, társadalmi­lag is.- Milyen hatással volt a tár­sadalomra a püspöki körlevél?- A közélet feszültségei, konfliktusai indítottak bennün­ket, hogy megírjuk a híveink­hez és minden jószándékú em­berhez szóló körlevelünket. Ennek elolvasása sokakat sar­kallt levélírásra, amelyekben elmondják véleményüket, fel­kínálják a közösséget segítő munkájukat. Gyakran cseréljük ki nézeteinket a különböző fó­rumokon, és úgy látom, hogy lassan újra megélénkül a közös gondolkodás, függetlenül bizo­nyos sajtóhatásoktól. A nyomor enyhítésére mi társadalmi méretekben sokat nem tudunk tenni. Karitatív csoportjaink azonban minde­nüvé eljutnak bár apró, de gyakran szinte életmentő segé­lyeikkel, vagy segítő karjukkal, szavukkal. A határon kívüliek­nek is jut gondoskodásunkból, és találunk lehetőséget a nyu­gati magyarok adományainak továbbítására is. Talán nem kevés az a lelki­erő sem, amelyet templomaink csendjében, a papjainkkal való személyes beszélgetésekből - akár a gyóntatószékben, akár a betegágynál -, az igehirdetés­ből, vagy a szentmiseáldozat­ból merítenek híveink. Azt hi­szem, a karácsony, a betlehemi istengyermek szegénysége, em- berszeretete az idén is Isten felé fordítja gondolatainkat és fel­melegíti szívünket, hogy ne csak magunkkal törődjünk, ha­nem szeretetünkkel tegyük kedvessé embertársaink ottho­nát. És talán ne csak erre az egy estére. Deregán Gábor Mindent szeretetben cselekedj! Az ember életét meghatározza, végigkíséri a gyermekkora. Felnőttként pedig a családban lá­tott, tanult és tapasztalt dolgokat észrevétlenül, vagyis természetesen ismétli. A szeretetben nevelkedettek maguk sem hiszik, hogy mekkora örökséget kapnak otthonról. így került ki a szülői házból a soltvadkerti Vízi Irén, aki Kovács Györgyné lett. Őt sokan csak Incikének is­merik. Mosolygós, mindenkihez kedves, halk szavú. Szinte sugárzik belőle a szeretet. Bár ne­hezen bírtam szóra, de monológja meggyőzött a miértről.- Öcsémmel együtt hálásak le­hetünk a sorsnak, hogy olyan csodálatos lelkületű családba születtünk, amilyen édes­anyánk - sajnos ő csak volt - és édesapánk. Rosszat, mint min­den gyerek, mi is csináltunk. De olyankor is „csak” lelkifröccsöt kaptunk, amely mindig szépre, ám annál inkább szívünk mé­lyére hatóan sikerült. Egy le­gyintéssel sem bántottak. Nekünk sajnos csak egyetlen lányunk van, Tündi, aki először 3,5 éve megajándékozott min­ket Andráskával, s esztendő múltán Pankával. Két kis tüne­mény. Amikor a manókák meg­látnak bennünket a kerítésnél - szomszédos a portánk -, ott kedveskednek. Milyen bor­zasztó is lett volna, ha tavaly, amikor a szívműtétem volt, nem segít a hitem, a reményem. Erős volt bennem az akarat, fel kell ébrednem. Visszajöhet­tem, s ebben benne a teremtő erő keze. Ez is bizonyítja, ha szívvel-lélekkel kérjük fentről a segítséget, akkor megkapjuk. Amikor az ember az élete vé­gén odaáll a szőnyeg szélére és el kell számolnia, akkor nem mindegy, mit fog mondani, mi az az értelmes, szép, amit tett azokkal az emberekkel, akik­kel kapcsolatban volt. Nekem az a mottóm, s az örökforgatott noteszem kezdete: Vigyázd, hogy minden cselekedetedet szeretetben hajtsd végre. Pró­bálok így élni. Hát ezért - és mert magunk erejéből sikerült a vállalkozásunkból egy kis pénzt is áldozni - hajtom, tá­mogatom s intézem a soltvad­kerti idősek otthonának meg­valósítását. Kovács János re­formátus lelkészünk is azt mondta, vissza kell jönni Sze­gedről, hogy megcsinálhassuk tervünket. Az önkormányzat­tal egyeztetve magánvállalko­zásban valósulna meg ez a szép célú intézmény, amit az­tán közös egyházi alapítvány üzemeltetne. Talán megindul itt a városban egy olyan egész­séges folyamat, hogy aki va­lamit tenni tud másokért, a rá­szorultakért, az megteszi. A szeretet egyébként csodákra képes - mondta elmerengve Incike. Búcsúzóul tekintetem vé­gigszaladt a környezetén, amit a pasztell, a világos, a meleg színek összhatása ural. Még néhány szóval megtudtam, a szenteste a templomban kez­dődik. Már az unokák is rá- éreznek arra a különös lég­Incike neveltetése a kör­nyezetéből is látszik. körre, ami uralja Isten házát. A vágyuk pedig, mint azt Ko- vácsné versbe szedve mondta: szeretném, ha megtalálná min­denki az utat, melyet szépen tündökölve fényes csillag mu­tat. Lejegyezte: Pulai Sára Megtalálták a dal kéziratát Öregebb a Csendes éj Újraírják a világ leghíresebb karácsonyi dalának történetét. A Stille Nacht, vagy miként mi, magyarok énekeljük, a Csendes éj... ugyanis két év­vel idősebb, mint eddig tud­ták. Mi több, most, hogy végre megtalálták az eredeti kéziratát, kiderült: éppen az idén 180 esztendős. Az oszt­rák-bajor határon található egy kis helység, Oberndorf, a Stille Nacht/Csendes éj böl­csője. Ott hozta össze a sors a két tehetséges, szegény sorsú fiatalembert: a salzburgi szü­letésű Joseph Mohrt (1792- 1848) és a hochburgi Franz Xaver Grubert (1787-1863). Egérrágta orgona . Történt, hogy a szentestére, az éjféli misére készülődő falu, Oberndorf templomának tönkrement az orgonája. A szájhagyomány szerint az egerek szétrágták a fújtatóját. A segédlelkész (miután papra már nem tellett a település­nek), a 26 éves Joseph Mohr hirtelen ihlettől vezettetve, gyorsan papírra vetett egy hatstrófás versikét és már lo­holt is lovas szánon a közeli Arnsdorfba, barátjához, a kántortanítóhoz. Gruberről mindenki tudta a környéken, hogy Isten megáldotta zenei tehetség, azért őt kérte meg Mohr, hogy találjon valami szép dallamot a verséhez. De olyat, amelyet gitárkísérettel két férfi és a falu gyerekei el­énekelhetnek. Az ihlet Gru­bert is megszállta, bizonnyal szerepe volt benne az ünnepre készülődés meghittségének, áhítatának is, és nagyon gyor­san, pár óra alatt papírra ve­tette a Stille Nacht felejthetet­len dallamának hangjegyeit. A dalét, amelyről oly’ sokáig azt hitték, hogy osztrák nép­dal, vagy éppen Mozart gyermekkori zsengéje, Haydn vagy Beethoven szerzemé­nye. Eredetileg egyetlen alka­lomra készült volna csupán a Stille Nacht, és lám, ma az egész világ énekli. A templom eltűnt, a dal örök A jó öreg St. Nikola-temp- lomnak, ahol először a két fia­talember meg az oberndorfi gyerekek előadták, már a he­lye sincs meg. A századfor­duló utáni években ugyanis az örökös árvízveszély miatt odébb költöztették a falut, amelynek új templomát csak 1937-ben szentelték föl. A ka­rácsonyi dal csaknem fele­désbe ment. szerencse, hogy egy orgonajavító mester le- kottázta, magával vitte Ti­rolba, ahonnan viszont a csengő hangú, világjáró Rai­ner nővérek vitték tovább a cári udvarba és a tengeren­túlra. A Rainer lányok kései utóda, a pár éve elhunyt Jo­seph Aigner, Oberndorf taní­tója és polgármestere az 1771-ben épült iskolaházban megalapította a világ legna­gyobb Stille Nacht-hangfelvé- tel-gyűjteményét. De azt még ő sem tudhatta, ami nemrég derült ki: Joseph Mohr a ver­set nem 1818. december 24- én írta, hanem - a véletlenül föllelt eredeti kézirat bizo­nyítja- 1816-ban. Az ünnepi üdvözlőlapok változatos története Az angol Sir Henry Cole-t tart­ják a karácsonyi üdvözlőlap fel­találójának. ő alkotta meg 1843-ban az ejső képeslapot, amelyen egy boldog család volt látható ünnepi poharazgatás közben. Németországban - em­lékeztet a dpa - csak a század- forduló táján jött divatba a szí­nes karácsonyi levelezőlap, aminek két fontos tényező volt az előfeltétele: a jól működő postai szolgálat és az ími-ol- vasni tudás diadalmas elterje­dése. Az első színes üdvözlőlapok legfőbb képmotívumai közé tartoztak a hóban játszadozó gyermekek, az angol mintakép­hez hasonlító családi idill, vagy a Mikulás. Századunk harmin­cas éveinek végére divatba jött, hogy egyetlen képes levelező­lap szolgált a karácsonyi és az újévi jókívánságok kifejezé­sére. A korábbi évek realiszti­kusabb ábrázolásainak helyébe léptek a téli tájak angyalokkal és pásztorokkal, a biedermeier motívumok, a gyertyafényben úszó karácsonyfák és a betle­hemijászol. A náci időkben a népi motí­vumok kerültek túlsúlyba, a második világháború után pe­dig a „gazdasági csoda” nyomta rá bélyegét a karácso­nyi üdvözlőlapokra: a jólétet és a luxust megjelenítő képek il­lusztrálták a végbement társa­dalmi változásokat. Az 1969-es diáklázadás után szemtelenek lettek a színes levelezőlapok: a comics és a humoros képrajz kiszorította az idillt és a stá­tuszszimbólumot. A karácsonyi szokásoktól való eltávolodást jelképezték az ember- és állat­karikatúrák, mint például az angyalruhát viselő kutyák... Karácsonyi emberi hangok December 24-én reggel 8 órától este 8 óráig különleges telefo­nos szolgálattal és műsorral je­lentkeznek a Petőfi Rádió munkatársai, Emberi hangok címei. Szenteste napján prakti­kus segítséget és mentális tá­maszt kínálnak hallgatóiknak. A Szívességközvetítő önzetlen felajánlásokat vár a műsorhoz. (Például magányosok vendé- güllátása, beteglátogatás, be­szélgetőtárs közvetítése, stb. je­lentkezés a 138-7973 és 138- 7200 budapesti telefonszámo­kon.) A karácsonyi Szív küldi zenei küldeményeket továbbít az adásban bárhonnan bárhová, ha a feladó elmondja, hogy számára milyen élményt idéz fel a muzsika. A karácsonyi rá­dióadást az Internet is közvetíti. Ebből a szempontból a műsor világpremier. A különleges produkcióban csaknem 30 rá­diós vesz részt. Köztük Kondor Katalin, Vass István Zoltán, Görgényi Zoltán, Hollós János. A műsor kitalálója és felelős szerkesztője Jónás István. A nap egész folyamán 3 telefon­nál 12 ismert személyiség váltja egymást, hogy beszélge­tőtársa legyen a telefonálóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents