Petőfi Népe, 1996. október (51. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-22 / 247. szám

6. oldal 1996. október 22., kedd A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ÜNNEPÉN Gyorsírófüzetben lappangott a szekrény melyén Nagy Imre elfelejtett beszéde r y- ' m. s. m,; a— Az Országház előtt, a Nagy Imrére váró tüntetőkről készült a korabeli fotó 1956. október 23-án. Emlékérem az egykori Amim SH S • A//1 SS 1 fülopszauasi főbírónak Köztársasági elnöki emlék­érmeket adott át hétfőn Göncz Árpád államfő az Országház Munkácsy termében. Arany emlékérmet kapott Máthé Ár- pádné Somogyi Csilla, a bu­dapesti Anyagcsere Szűrő és Gondozási Központ laborató­riumi részlegeinek vezetője, Simon József szülész-nőgyó­gyász főorvos, Muskáth Jó­zsef háziorvos, Gaál Gabriella előadóművész, Gergely Mi­hály író, Oberten János író, szerkesztő, színházi irodalmi titkár és Schirilla György ügyvéd. Példamutató életútja elismeréseként B. Horváth Jánosnak, Fülöpszállás néhai főbírájának, ’ 56-os elítéltnek posztumusz ítélték oda az Arany emlékérmet. A Batthyány Alapítvány konferenciája Sebesültek és halottak Az „Elvtársak!” megszólításra az egybegyűlt tömeg „Nincs elvtárs! Polgártárs!” ütemes kiáltásokkal válaszolt 1956. október 23-án este. Amikor azután Nagy Imre „Ifjú bará- taim”-ra, vagy valami hason­lóra javította ki megszólítását, „Itt van egész Budapest! Itt van a nemzet!” válaszok érkez­tek - írja Bili Lomax-nak a Magyarország 1956 című könyvéhez fűzött jegyzetében 1989-ben a fordító, Krassó György. Majd hozzáteszi: a beszéd hiteles, szó szerinti szövege nem maradt fenn. Megszólalt a gyorsírónő De igen, fennmaradt! Fenyvesi Mária talán egy, másfél méterre állt Nagy Imré­től, és gyorsírással jegyezte, amit mondott. Ám nemcsak azt. Parlamenti gyorsírói múlt­jához híven sztenogrammjában rögzítette a hallgatóság közbe­vetéseit, megnyilvánulásait is. A kéziratból hiányzik a be­széd bevezető néhány mon­data. A Parlamentből ugyanis az utolsó percben szóltak az MTI-nek, hogy jöjjön gyorsan két újságíró, mert hamarosan fontos dolgok történnek, s mire Fenyvesiék a helyszínre értek, Nagy Imre már beszélt. A Szabad Nép hamisított Mint a kéziratból kiderül, a szónok időnként vitatkozott, már-már párbeszédet folytatott a tömeggel. Erről a Szabad Nép nem számolt be. A pártlap szerkesztője következetesen kihagyta a tüntetők közbeszó­lásait, mindenekelőtt az akkor még pártfőtitkár Gerőre vonat­kozó, csöppet sem hízelgő részt. Általában elmondható, hogy kissé „vonalasabbá” tette Nagy Imre mondatait. Az események úgy hozták, hogy Fenyvesi Mária a tudósí­tást akkor azon melegében nem tudta leadni. így azután az az újságírónő gyorsírói note­szában maradt. A lila fedelű füzetecskére egy nagy 6-ost - nem 56-ost, hanem 6-ost - raj­zolt, és gondosan eltette a ru­hásszekrény legmélyére. Ott aludta álmát egészen 1989-ig. Akkor az újságírónő elővette, és sajnálkozva vette tudomásul, hogy a füzetnek lemállott a teteje. A sztenog- rammokból áttette a szöveget, legépelte, és aztán sokáig tű­nődött, mit kezdjen vele. S most átadta a FEB-nek. íme a szöveg:- „...ellene magának a ma­gyar ifjúságnak kell fellépnie. Az egyetemi ifjúságnak, dol­gozó népünk fiainak el kell ha­tárolniuk magukat azoktól, akik soraikban zavart igyekez­nek kelteni. Az egyetemi ifjú­sággal, a hazafias erőkkel mi igenis szót értünk - kedves ba­rátaim -, de a zavartkeltőkkel nem! Az egyetemi ifjúságnak jogos követeléseiért vagy sé­relmei orvoslásáért való kiál­lása, a magyar ifjúság sérelmei és kívánságai meghallgatásra találnak, azok megtárgyalásra kerülnek és meg is valósulnak.- Egyetemi ifjúságunk tehát hallgasson a mi szavunkra és arra, amit szocialista hazánk­hoz való hűsége diktál. Ez pe­dig most fegyelmezett maga­tartást és nagy felelősségérze­tet követel. A mi erőnk a de­mokratizmus, az alkotmányos rend és a fegyelem, a legszéle­sebb hazafias, demokratikus erők egysége! Itt az idő, most, vagy soha!- Barátaim! Ezen az úton előre akarunk és előre is fo­gunk menni. A Központi Veze­tőség a közeli napokban meg­hozza ide vonatkozó, megfe­lelő határozatait. Meghozza döntéseit, amelyek szilárd ala­pot teremtenek... (A tömeg kó­rusban kiáltja: Most, vagy soha!) Barátaim! Ha én azt mondom, hogy ezek a dönté­sek meg fognak szülemi, akkor bízzanak ebben a szóban! (Él­jenzés.) Meg fognak születni azok a döntések, amelyek szi­lárd alapot teremtenek szabad, független, szocialista hazánk felvirágoztatásához (Éljenzés.), népünk boldog jövendőjéhez.- A kormány se késlekedik a kibontakozásra irányuló dön­téseivel. (Zaj és füttykoncert. Kórusban kiáltják: Mondjon le a kormány!)- Barátaim! Figyelmet ké­rek, hallgassanak meg. Bízom benne, hogy a parlament... (Zaj.) Barátaim! Idehívtatok azért, hogy mondjak egy pár szót, idehívtatok azért, hogy mondjam meg a véleménye­met. Én a véleményemet aka­rom nyilvánítani, de ha nekem itt erre lehetőséget nem adtok, akkor hiábavaló minden szó! Hallgassatok rám! Azt hiszem, szavaimban még nem csalat­koztatok. (Felkiáltások kórus­ban: Nem!)- Tehát amikor azt mon­dom, hogy a kormány sem kés­lekedik, higgyétek el, hogy úgy is van! (Zajongás.) Bízom abban, és nektek is bízni kell abban, hogy a Parlament al­kotmányos úton elhárítja az akadályokat előrehaladásunk útjából. Nem kell soká várni (Zaj.), amíg politikai életünk megújhodása ténnyé válik, s napirendre, kerülnek azok a demokratikus reformok, ame­lyeket épülő szocialista hazánk érdekében megkövetelnek az események. Éljen a párt! Éljen megújhodó népköztársasá­gunk! Bízzunk abban, hogy e téren is, a fegyelem, a rend te­rén példát mutatunk kommu­nistákhoz, magyar hazafiakhoz méltóan!- Most pedig kérlek benne­teket, hallgassatok szavamra! Rendben és fegyelmezetten vegyünk búcsút egymástól, bízva abban, hogy... (Zaj. Kó­rusban kiáltják: Most, vagy soha!)- Barátaim! Hallgassatok szavamra, amellyel benneteket - kedves barátaim - fegyelme­zettségre hívlak fel. Nyugodtan bízva a jövőben, távozzatok. A legközelebbi viszontlátásig! (Éljenzés, majd zaj.) Már azon a napon többet várt a nép!- Barátaim! Csendet kérek. (Zaj és fütty. Tömegesen kiált­ják: Nem ezt vártuk!) Ismétel­ten csendet kérek. Szeretném megkérdezni, vajon ez a fütty­koncert kinek szól? (Tömege­sen kiáltják: Gerőnek!)- Bízzunk, barátaim! Tölt­sön el benneteket az a hit és bi­zalom a jövőben, amely engem is eltölt. Erre kérlek benneteket és a hidegvér, a józanság, a nyugalom megőrzésére, a- melyre ma mindennél nagyobb szükségünk van. Búcsúzom ez­zel tőletek! (Nagy taps.) Men­jünk szépen haza! (A tömeg el- énekli a Himnuszt.) Éljen a magyar ifjúság! Viszontlátásra! Egyre kevesebb a titok Az 1956-os forradalom és sza­badságharc 40. évfordulója al­kalmából rendeztek emlékülést szerdán Budapesten a Honvéd­ség és Társadalom Baráti Tár­saság, valamint a HM Hadtör­téneti Intézet és Múzeum szer­vezésében. Litván György történész hangsúlyozta: ma sokkal ked­vezőbb helyzetben kutathatók az ’56-os dokumentumok, mint a korábbi időszakokban. Egy­részt ez idáig titkos iratok ke­rültek nyilvánosságra, másrészt a rendszerváltás óta több száz könyv, elemzés vagy memoár jelent meg a magyar forrada­lomról. Litván György szerint 1956 a mai Magyarországon aktuálpolitikai kérdésből egyre inkább történelemmé válik. Ki­fejtette: három álláspont létezik Magyarországon a 40 évvel ez­előtti eseményekkel kapcsolat­ban: eszerint ’56 népfelkelés, forradalom vagy nemzeti sza­badságharc volt. A történészi kutatások azt bizonyítják, hogy mindhárom sarkított véle­ménynek van igazságtartalma. Az ’ 56-os forradalom elfojtása és következményei a most fel­növő generációra is olyan ter­heket rónak, aminek nem biz­tos, hogy meg tud felelni - je­lentette ki vasárnap előadásá­ban Orbán Viktor, a Fidesz- MPP elnöke a Batthyány Ala­pítvány által rendezett '56-os emlékünnepségen. Az ’56-tal kapcsolatos két hagyomány kö­zötti különbséget világossá kell tenni - mondta. - Az egyik a szabadságot, nemzeti függet­lenséget és demokráciát jelentő 1956. október 23-a hagyomá­nya, a másik pedig a szégyenle­tes 1956. november 4-ei ese­mény az előbb említettek éltip- rásának a hagyománya Ma­gyarországon. Az ünnepségen, amelyet Tar Pál, az alapítvány elnöke nyi­tott meg, M. Kiss Sándor, Kah­ler Frigyes, valamint Kapronc- zay Károly történészek tartot­tak előadásokat Kinek a forra­dalma?, Megtorlás az 1956-os forradalom után, továbbá Mit vesztettünk 1956-ban életben és lélekben? címmel. M. Kiss Sándor szerint a ha­talom képviselői 1956. október 23-án már ellenforradalmat lát­tak az eseményekben, és külső segítséget várva Moszkvára te- kintgettek. Kahler Frigyes jog- történész beszámolója szerint Egy szlovákiai magyar közép- iskolásokból álló csapat tudott a legtöbbet 1956 magyaror­szági és nemzetközi eseménye­iről a Glória Victis, azaz dicső­ség a legyőzőiteknek elneve­zésű történelmi versenyen va­sárnap Tatabányán. A Rákóczi Szövetség, valamint a Haza és Haladás Alapítvány rendezte tudásfelmérőn 33, háromtagú csoport vett részt, Magyaror­szágon kívül Szlovákia, Uk­1956 után 23 ezer 761 embert ítéltek el államellenes és politi­kai cselekmények miatt. Á leg­újabb Számítások alapján közel 400 főre (ehető a kivégzettek száma. A jogtörténész felhívta a figyelmet a bíróságon kívüli megtorlásokra, internálásokra, valamint munkajogi perekre. Mint kifejtette: a megtorlásso­rozatra a Kádár-rendszer legi­timációjának hiánya miatt volt szükség. Megjegyezte: a szoro­sabb értelemben vett munkás­ság sem támogatta a rendszert. Ezzel összefüggésben el­mondta: a korábban említett összes elítélt több mint 93 szá­zalékát nem az úgynevezett osztályidegenek alkották, ha­nem munkás és paraszt szárma­zásúak. Kapronczay Károly tör­ténész 1957. májusi statisztikai adatok alapján 2500 polgári ha­lottról és 20 ezer sebesültről beszélt előadásában. Egy orosz történész új kutatásai alapján - mint közölte - 669 elesett szov­jet katonát, 1450 sebesültet és 51 eltűntet tartanak számon az ’56-os magyarországi esemé­nyekkel kapcsolatban. A törté­nész kitért arra is, hogy 240 ez­ren menekültek el az országból '56 után. Ezek 23-24 százaléka értelmiségi volt. Az akkori egyetemisták közel egynegyede távozott Nyugatra. rajna, Románia és a volt Jugo­szlávia magyarlakta területei­ről. A zsűri a legtöbb ponttal az érsekújvári Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulóinak vála­szait jutalmazta. A második he­lyen a pécsi Lőwey Klára Gim­názium tanulói alkotta csapat végzett, a diákokat Koch Jó- zsefné készítette fel a vetélke­dőre. A zsűri különdíját Wéber Zsófia, a második helyezett csapat tagja kapta. ’56-os kecskeméti röpcédula Magyarok! A KECSKEMÉTI REPÜLŐTÉR KATONAI nevében közöljük veletek, hogy valamennyi jogon követelésiek melleit mindannyian egyöntetűen kiállunk! A légierő éa Jégvédelem fa * forradalom mellé állt, eiuiek hatására már megkezdődött a tárgyalás a szovjet csapatok azonnali kivonásáról! Nyugalmatokat őrizzétek meg, biztosítsátok a szovjet egységek szabad kivonulását. Ne engedjétek, hogy provokátorok esetleg klkényszeritsék a fegyveres összetűzést a kivonuld szovjet csapatok és a forradalom katonái között. Különösen legyetek tekintettel a szovjet asszonyokra, gyermekekre és sebesültekre. Velük szemben is lovagias magatartást tanúsítsatok! A KECSKEMÉTI REPÜLŐTÉR FORRADALMI KATONAI TANÄCSA, A forradalom budapesti győzelme Kecskeméten is megváltoztatta a helyzetet, s a város­ban állomásozó katonai alakulatoknál a Forradalmi Katonai Tanácsok vették a kezükbe az irányítást. A kecskeméti repülőtér katonái egyértelműen a nemzeti felkelés mellé álltak, be­indították a Katona József Rádió adását, s a levegőből figyelték a szovjet csapatok mozgását. A szovjet és magyar halottak száma együttesen több ezer volt 1956-ban. A felvétel egy elesett szovjét katonát mutat. Történelmi verseny 1956-ról

Next

/
Thumbnails
Contents