Petőfi Népe, 1996. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-12 / 136. szám
1996. június 12., szerda Színes Magazin Melléklet/III. Egy sikeres skandináv nemzet, Dánia hétköznapi titkai Hamlet országában nincsenek csodák Aki csak teheti, kerékpárral jár Koppenhága belvárosában. A kétkerekű járművekkel könnyebb parkolni, mint a négykerekű autókkal.- Dánia egy kicsit unalmas ország. Mármint egy tévésnek. Nincsenek túl nagy botrányok, a gazdaság is harmadik éve rátalált magára, szépen fejlődik, a közbiztonság elég jó. A királyi udvar körül sincsenek olyan jó kis szaftos pletykák, mint a szomszédos Albionban. Szóval jó, hogy kimozdulunk otthonról, leruccanunk Boszniába szétnézni - mondja a Koppen- hága-Budapest légijáraton mellettem ülő dán operatőr, akinek ^még néhány évet várnia kell, ■ hogy betöltse a krisztusi kort. - Egyébként azért megyünk - mondja - az egykori vasfüggönyön túlra, hogy megnézzük, mit is csinálnak a dán béke- fenntartóink. Magyarország biztosan gazdag ország lehet - folytatja -, mert ez a Fokker - már amin repülünk - egészen új. Nálunk nem mindegyik gép ennyire korszerű.- Biztosan futja ilyenre majd egyszer a dán légitársaságnak is. Dánia nagyon gazdag ország, a polgárai igazán jól élnek - vetem oda.- Ez kétségkívül igaz, csak a magas adók ne zsigerelnének ki bennünket - válaszolja a dán kolléga. - Nekem a fizetésemnek a felét lefogja az állam, s ebből tartják el a munkanélkülieket. Közöttük pedig egyre több az olyan, aki elvan a segélyből, s nem keres munkát. Magas fizetések óriási adópréssel A probléma ismerős Magyarországon is. Jelentős munkanélküliség szorító adópréssel. A különbség csak annyi, hogy a dánoknak évi átlag 32 ezer dollár után, míg a magyaroknak átlag évi 4 ezer dollár után kell csaknem hasonló adósávokban adót fizetniük.- A munkanélküliség 11-12 százalékos s ez nem annyira helyi, mint inkább az Európai Unió sajátos problémája - magyarázza John Hessing, aki a Dán Államigazgatási Főiskola részéről házigazdája annak a szemináriumnak, melyet a magyar újságíróknak rendeztek Helsingorben májusban az Európai Unió működésével kapcsolatban. - Azonban úgy tűnik, hogy az utóbbi két évben ha lassan is, de csökken az állástalanok száma Dániában - mondja a kurzus vezető. Egy kormányprognózis szerint az idén 9 százalékos lehet a munkanélküliségi ráta, szemben a ’93-as 12,2-es értékkel. A csökkenés részben a magas szinten folytatott átképzési tanfolyamoknak köszönhető - Hamlet királyfi hazájában -, illetve annak, hogy 1994-ben beindult a gazdaság. Gazdasági fejlődés kemény koronával A koppenhágai kormány még ’93-ban eldöntötte, hogy lazít a kemény monetáris politikán. Ennek köszönhetően a dán gazdaság motorja a következő évben nemcsak felpörgött, de sebességet is váltott. Kettő év alatt aztán 8,5 százalékkal nőtt az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Statisztikusok szerint 40 milliárd dollárral lett több a nemzeti össztermék, amit, ha belegondolunk, hogy 5 millió dán hozott össze, igencsak szép teljesítmény. A dán korona eközben megőrizte a stabilitását. Persze azért évente mégis veszített két százalékot az értékéből, amit azonban sokan irigyelnek az Európai Közösség tagállamai közül is. John Hessing szerint persze náluk sem fenékig tejfel az élet. Drága dolog például autót tartani. Ahhoz, hogy valaki például egy középkategóriájú új japán családi autót vegyen, annak bizony egy évig keményen kell spórolnia. Bár csaknem minden családban van autó, a polgárok, hacsak tehetik, kerékpárral közlekednek. No nemcsak azért, mert ez olcsóbb vagy mert egészségesebb. Drága a legtöbb belvárosban a parkolási díj. Meg persze a benzinen is spórolnak. Mindezt teszik annak ellenére, hogy egy átlagfizetésből akár mindennap is gond nélkül megtankolhatna a polgár. Mindenki teszi a dolgát Amikor a szemináriumvezetőt kérdeztem, hogy mi a titka a dán csodának, éreztem, hogy nem érti pontosan, mire is gondolok. Elmondta, hogy a szomszédos országoknak is hasonlóan jól megy, mint Dániának. Az átlagpolgár nem szegényebb, bár nem is gazdagabb, mint a svéd, a norvég, vagy az északnémet polgár. Szóval a környéken mindenki jól él. ő végül is nem emlékszik semmiféle csodára. A dán gazdaságban a piac résztvevői közül mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint. Az, hogy fejlődnek, az nem csoda, hanem természetes dolog. Szegény ország nagy ötlete Persze azért némiképp bonyolultabb ennél a dolog. Dánia természeti kiesekben szegény ország, úgyhogy ha a polgárai vinni akarták valamire, akkor azért nagyon keményen meg kellett dolgozniuk. Rengeteg energiát fordítanak az emberek képzésére, a belső munkahelyi termelési kapcsolatok fejlesztésére. Vallják, hogy a gazdasági sikerek mindenekelőtt az embereken múlik. Ezért egyáltalán nem mindegy, mire képesek a polgárok, milyen körülmények között dolgoznak a munkások s az alkalmazottak, milyen például a munkahelyi szakmai légkör. A koppenhágai gazdasági minisztérium tavasz- szal közzétett egy felmérést, mely az országok versenyképességét vizsgálta. Az egyik táblázat a menedzserek illetve a beosztottak kapcsolatát elemezte. Nos, 100 pontból 83- mal a japánok és a svédek vezettek a 81 pontos dánok előtt, a franciák a 9. helyen voltak 58 egységgel. Az átlag alkalmazott - úgy tűnik - elég nyitott, s szakismereteit gyarapítani hajlandó munkaerő is. Ugyanis a japánok mögött a dánok foglalják el a második helyet a világon az átképzéseket vizsgáló táblázatban. Ä vikingek utódjai szorgalmasak, ritkán mennek beteg szabadságra, s viszonylag keveset lógnak a munkahelyről. Éves szinten mindössze 12 napot hiányoznak a munkából (a japánok 4 napot) -, míg a németek 19, a svédek 26 napot. A partvonalon kívül Persze a kép teljesebbé tétele érdekében azt is érdemes megjegyezni, hogy szerencséjük is volt a vikingek utódjainak ebben az évszázadban. Áz első világháborút például a partvonalon kívül nézték végig. A második világégés során ugyan a nácik megszállták őket, de legalább nem pusztították el a frontháborúk az országot. A királyuk, amikor meglátta Hitler katonáit, azt mondta, hogy nincs értelme szembeszállni a fasisztákkal, s vágóhídra hajtani az ország fiatalembereit. Ä második világégést is viszonylag jól megúszta Dánia ahhoz képest, hogy megszállt ország volt. Az elmúlt 50 évben a kormányaik ugyan időnként megváltoztak, ahogy az rendes demokráciákban szokás, de 96 év alatt 8 rendszerváltást, három határigazítást nem izgultak végig úgy, mint mi. Ugyan nekik is voltak területi problémáik a szomszédjaikkal, de a határkérdést mára megemésztették a dánok. Történelem ma már minden - állítják a dánok. Egyébként Dánia figyelme, mint ahogyan korábban is, inkább a Baltikum felé irányul. A többi egykor vasfüggöny mögötti országgal nemigen foglalkoznak Bosznián kívül. Azzal is csak azért, mert a békefenntartók között több száz dán is szolgál. Az átlag dán keveset tud Magyarországról. Talán annyit, mint amennyit az átlag magyar tud róluk. Á helsingori kurzus egyik szemináriumán Connie Petersen a dán TV kelet-európai szakértője elmondta, hogy a berlini fal leomlása óta a dánokat nem érdekli, mi is történik Közép-Európában. Magyarország a dán kamerával Ahhoz, hogy fel lehessen kelteni a nézők érdeklődését, olyan riportot kell hozni Magyarországról, ami meghökkenti az embereket. A példaként levetített anyagban a nagytétényi kitelepített kommunista szoborpark képeit követte annak az anyókának a felvétele, aki a Fel vörösök, proletárok indulót tartalmazó kazettát is árulta. A filmen megszólal az egykori MSZMP egyik jól ismert PB- tagja is, csakúgy, mint az egyik ellenzéki párt fiatal politikusa, aki az exkommunisták visszatéréséről beszélt. Ez volt nagyjából a dán tévében eladható 1995-ös Magyarország a kinti televíziós szakemberek szemével. S hogy milyen Dánia magyar szemmel? Olyan kis nyugodt, biztonságos - mondta egy barátom. Ha valaki nem lóg ki az emberek közül, kijárja a megfelelő iskolákat, megtanul egy-két szakmát életében, s azokat még jól is csinálja, akkor nyugodtan eléldegél stressz, rohanás, idegeskedés nélkül. Legfeljebb nem lesz óriási történelmi átalakulások szemtanúja, mint a XX. századi magyar polgár. Szöveg és fotó: Barta Zsolt Koppenhága belvárosát sok kis sétálóutca szeli keresztül, ahol sokan sétálgatnak, ám kevesen vásárolnak. Pedig ezek a boltok sem drágábbak, mint a Váci utca boltjai. A helsingori vár. Rengeteg turista keresi fel Hamlet királyfi várát. A dánok szerint ha nem lenne érettségi tétel a Hamlet, kevesebben látogatnák a várat. Kit illet az aranykincs? Nagy-Bntanmában még nem találtak annyi római aranypénzt, mint amennyire most bukkant egy névtelenségbe burkolódzó oxfordi kincskutató. Detektora segítségével 126 aranypénzre bukkant egy oxfordshirei mezőn. Az érmék a Kr. u.-i 100-200 közti időszakból származnak, s röviddel Antoninus Pius halála előtt (161) ásták el őket. Az egyik pénzérem akkora, mint egy angol 1 pence (2 centi átmérőjű), s ilyet korábban még nem találtak. Vespasianus idején (69-79) verték. A szerencsés megtaláló, aki nem volt tisztában a lelet értékével, az érmeket benevezte egy árverésre, de az illetékesek felhívták a British Museumot. A bíróságnak kell majd döntenie, hogy a lelet az államot illeti-e meg, vagy a megtaláló rendel- kezhet-e vele? Párizsi szoborkaland Sajátos módon fejezte ki felháborodását három fiatal francia- országi művész egy párizsi szoborkiállítás szervezői iránt. Miután azok elutasították, hogy alkotásuk szerepeljen a francia főváros főutcáját, a Champs-Ely- sée-t immár két hónapja díszítő köztéri szobrok között, egyszerűen fogták magukat, s egy darus kocsi segítségével önhatalmúlag felállították művüket a Champs- Elysées kezdeténél, a híres Concorde-téren. A hétfői párizsi lapok beszámolója szerint az egész akcióra vasárnap reggel került sor. Amikor a rendőrség észrevette az akciót, már késő volt: a szobor lerakása mindösz- sze 20 percig tartott, s utána az alkotók - no meg a darus kocsi - eltűntek a helyszínről. A hatóságoknak több órába telt, míg végre sikerült egy másik darut keríteniük, s azzal elszállíthatták a hat méter magas fémdarabot. Balzsamgyár az ókorban Tudjuk a világtörténelemből, hogy amikor a szépséges Kleopátrát, Caesar, majd Antonius meghódítóját megkoronázták, az udvari orvos kis agyagcsészében jó illatú olajat kínált neki, ami megőrzi a szépséget és megvéd a betegségektől. Ez az illatos olaj volt a csodás tulajdonságokkal felruházott balzsam. Izraelben a régészek most valóságos balzsamgyár nyomára bukkantak. Az En Gedi oázisban feltárták egy közel háromezer éves őrtorony romjait, s a mozaikpadlón ezt a feliratot találták: „Átkozott, aki elárulja a falu titkát!” Maga a balzsam a környező dombokon növő datolyapálma gyantájából készült, s a mindmáig titkos recept alighanem több mint ezer éven át változatlan maradt. A falu a balzsamnak köszönhette gazdagságát.
