Petőfi Népe, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-14 / 137. szám

1995. június 14., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Kis és nagy kérdések, egyéni és országos ügyek egyaránt találha­tók mostani összeállításunkban. Természetesen a kis ügy is a leg­nagyobb gond annak, aki tollat ragad, és megírja panaszát, kérését lapunknak, hogy azt másokkal megosztva megoldást találjon. Mindenekelőtt arra az írásra hívjuk fel olvasóink figyelmét, ame­lyet egy felsőszentiváni olvasónk írt Jobbá kell tenni a világot címmel. Aggodalma, meglátásai, tapasztalata bizonyára sok em­berben visszhangra talál. Ugyancsak nehéz szívvel olvassuk azokat a sorokat, amelyeket egy bácsalmási édesanya írt, mintegy kiegé­szítésül egy múltkori levélre, amelyet egy diszkóbaleset kapcsán közöltünk. Ugyanakkor tovább „hullámzik” a földügy. Erről éppen az az idős olvasónk tudósít, akinek levelét a közelmúltban közöltük Könnyezve írom ezeket a sorokat címmel. Az azonban még mindig érthetetlen számunkra, hogy miért fél a nyilvánosságtól annak a le­vélnek az írója, aki a postának megköszöni a gyors intézkedést? Várjuk leveleiket, személyes jelentkezésüket. A szerk. Mindent megtettek értem Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon kérem önöket, hogy soraimat szíveskedjenek közölni a Petőfi Népében, hogy sokezren olvas­sák véleményemet. Köszönetemet szeretném ki­fejezni a kecskeméti Nyíri úti kórház II. számú belgyógyá­szati osztályának. A 716-os szobában feküdtem három hétig, és nem engedtek haza, amíg fel nem gyógyultam. Mindent megtettek értem és szobatársaimért is. Dr. Nagy Margit osztályos orvosnő és dr. Biliczki tanár úr nagyon lelki- ismeretesen kezelt és ápolt. Van ott egy Imre nevű „nővér” is, aki nagyon sokat tett azo­kért, akik meg sem tudtak moz­dulni. Szívvel-lélekkel fürdette és tisztába rakta őket. Sok nő­vér tanulhatna tőle, még ott, az osztályon is. Kérem, hogy a nevem és a címem maradjon a szerkesztő­ségben. G. J.-né, Kecskemét A nyugdíjasok megsegítése A nyugdíjak értékvesztésének némi ellensúlyozását is célul tűzte ki a MATÁV Rt. Bács- Kiskun megyei nyugdíjas klub­jának kilenc tagú vezetősége a közelmúltban Baján megtartott ülésén. A megbeszélés arra irá­nyult, hogy a megye 145 nyug­díjasának idei programját ho­gyan lehet minél kedvezmé­nyesebben megrendezni. A költségek fedezésére a nyugdíjasok többsége évi 300-500 forint tagsági díjat fi­zet. De a legfőbb támogató az alapító MATÁSZ kecskeméti alapszervezete és a MATÁV vezetése, a Helyközi Távköz­lési Igazgatóság és a nyugdíja­soknak anyagi támogatást nyújtó szponzorok. A vezető­ség végül úgy döntött, hogy a munkatervben szereplő júniusi egynapos Sugovica-parti talál­kozón a bajai halászlé és az utaztatás ingyenes lesz. A há­romnapos dunántúli kirándulá­son a Sümegi vár, a Fertődi kas­tély, Sopron, Kőszeg, s a váro­sok nevezetességei, fürdés a hévízi Postás Gyógyszállóban, Keszthely, a Festetics-kastély és a Balaton északi partjának megismerése idegenvezetővel átlagosan nem kerül többe - szállással, útiköltséggel - két­ezer forintnál. De megrendezhető az egy­napos balatonlellei kirándulás a MATÁV Rt. ötszáz személyes üdülőjében, és lesz fürdés Cserkeszőlő gyógyvizében is. Az éves programot a karácso­nyi szeretet ünnepére összehí­vandó rendezvény zárja, ami­kor ismét kisorsolunk egy egy­hetes gyógyüdülést a Postás Gyógyszállóba. A nyugdíjas klub vezetősé­gének topvábbra is célja, hogy lehetőséget adjon a nyugdíja­sok minél gyakoribb találkozó­jához, a barátság és a szeretet jegyében, enyhítve ezzel is az öregkori gondok elviselését. Ugyanakkor módot adva az or­szág szép tájainak megismeré­séhez, a kulturálódáshoz. Szantner György a klub titkára, Kecskemét Menjünk el koldulni? A tompái Szalma házaspár há­rom gyermeket nevel, mindkét szülő rokkant. Az asszony ágy­ban fekvő, száz százalékos rok­kant, nyolcezer forintos járadé­kot kap. A férj rokkantsági fo­kát nemrégiben 67 százalékról ötvenre csökkentették. Eddig a család összes jövedelme 25 ezer forint volt, ez most május­ban 15 ezerre csökken. Szal- máné már minden hivatalt, mi­nisztériumot megkeresett le­vélben, de nem járt sikerrel. Csak fekszik az ágyában, és sír. A férj végzi a házimunkát, főz, és dohányt termel, hogy a bevétel hozzon némi enyhülést. Mire minden számlát kifizet­nek, nem marad kenyérre. Pe­dig a három gyerek a napi két kilót is igényli. A tizenhét éves kislány egy­szer már megszökött otthonról, negyven nap után vitték haza a rendőrök. Nem bírta már a nél­külözést? Szalma Emőné Tompán, a Hunyadi utca 48-ban csak sír tovább, mert felkelni sem tud. Könnyek között kérdezi: Mit tud minderről a miniszterel­nök?-pásztor­Visszamenőleg egy összegben! Utólag nem jár ápolási díj címmel 1995. április 26-án je­lent meg a cikkem a Petőfi Né­pében. Erre az írásra válaszolva Simon Jánosné, Ersekcsanád, Zrínyi utca 26. szám alatti ol­vasó levélben leírta, hogy mi­lyen törvény, milyen paragra­fusa alapján igenis jár nekem az ápolási díj utólagosan is. Ezt a levelet továbbítottam az illeté­kesekhez. Az anya a napokban meg­kapta a hivatalos értesítést ar­ról, hogy visszamenőleg egy összegben megkapja az elma­radt ápolási díjat. Köszönöm Simon Jánosné- nak, hogy ismeretlenül is segí­teni igyekezett, és köszönöm a gyermek iránti jókívánságait is. Ugyanakkor természetesen kö­szönöm a szerkesztőség köz­reműködését is. Rácz Pálné, Kecskemét Akadémia krt. 44. Rettegnek a szülők Bácsalmáson A Petőfi Népében május 31-én megjelent Fekete zászló Bá­csalmáson című íráshoz szeret­nék hozzászólni, illetve ahhoz kapcsolódnak gondolataim. Sajnos én is mint édesanya átél­tem a szörnyű érzést, és ezért kérem a szerkesztőséget, közöl­jék írásomat. Talán így kö- nyebb lesz felejtenem és meg­nyugszom, ha leírhatom érzése­imet. Szörnyű híreket hallunk mostanában. Az újságok olda­lain szinte nap mint nap disz­kóbalesetek áldozatairól olvas­hatunk. Talán kevesebb lenne a baleset és az áldozatok száma, a szülők félelme, ha Bácsalmá­son is lenne a fiataloknak hol szórakozni. De a diszkó már egy éve bezárt. Azóta Mada­rasra, Öregmajorba járnak a gyermekeink, és az éjszaka Pünkösdi utcabál Pünkösd vasárnapján - június 4-én - este Bácsalmáson az ön- kormányzat szervezésében nagysikerű utcabált rendeztek a városi polgármesteri hivatal székháza melletti téren, amely kicsinek is bizonyult erre az al­kalomra. Ugyanis már kora délután megjelent a város ap- raja-nagyja, a táncolni vágyók sokasága. Az utcabálon részt vett a ba­jai magányosok klubjának né­hány tagja is. Ezen alkalommal bemutatkozott a nemrégiben alakult bácsalmási néptánce­gyüttes, amely csupa fiatalból tevődik össze, s akik igen tehet­ségesek, a bemutatott táncok alapján ítélve. Vezetőjük és be­tanítójuk Merkovics Károly. Szereplésükért ezúttal is dicsé­retet érdemelnek. Megérde­melnék azt is, hogy egységes ruhát kapjanak az önkormány­zat támogatásával. Örömmel elmondhatjuk, hogy a bácsalmási utcabál, amely a késő éjszakáig tartott, sikerrel zárult. Külön elismerés illeti Rákócziné Kerényi Jutka étteremvezetőt, aki fáradtságot nem ismerve segítette minden­ben a bál sikerét. Pechtler Ferenc, Baja Egy főorvos emlékére Az elmúlt év május 26-án fele­ségem több éves arcidegzsába okozta szenvedés után végül is műtétre szánta el magát. Né­hány nap múlva egy kiváló fő­orvos meg is műtötte. De - mint minden ilyen beavatkozás után - szövődmény léphet fel, ebben az esetben szintén ez tör­tént. 1994. június 1-én reggel négy óra körül feleségem na­gyon rosszul lett, és a nővérek azonnal értesítették az ügyele­tes orvost, aki viszont késleke­dés nélkül a beteg ágyához sie­tett. Feleségem egy napig volt kómában, de másnap, amikor korán reggel meglátogattam, már nevetni is tudott. Azután napok múlva megis­merkedtem egy rendkívül szí­vélyes főorvossal, aki az osztá­lyon dolgozó orvosokkal, de egyedül is sokszor megállt a be­tegek ágyánál, és segített. Ez a szívélyes, és sokak által szere­tett ember dr. Kenyár István fő­orvos volt, aki 1995. június 7- én reggel rövid ideig tartó, sú­lyos betegségben elhunyt. Öt­vennégy éves volt. Azt hiszem, nagyon sok be­teg nevében gondolunk rá sze­retettel és azt .kívánjuk, hogy nyugodjon békében. Hozzátar­tozóinak sok erőt, hogy ezt a csapást el tudják viselni. Dr. K. L., Kecskemét leple alatt térnek haza. Hogy hogyan és milyen állapotban, azt sokszor és csak nagyon szomorúan tudjuk meg. Édesanyaként én is átestem ezen a borzalmas érzésen. Ta­valy nyáron gyermekem is a diszkóból hazafelé jövet ka­rambolozott. Mert egy szinte alkoholmérgezésben lévő em­bernek reggel felé jutott eszébe, hogy talán haza kellene menni, és a gyermekemet rávette: hozza haza őt. Ő felelőtlenül, mit sem sejtve beült az autóba, és megtörtént a baj. Az alkohol, a gyakorlatlanság, a tapasztalat hiánya megtette hatását. Egy árokban landoltak. Komoly sérülés nem történt, de történhetett volna. A részeg utas segítségnyújtás nélkül el­szaladt. Hazament, lefeküdt és mint aki jól végezte dolgát, az Amikor annyi szó esik a kör­nyezetvédelemről, nehéz meg­érteni, mégis hogyan engedhe­tik meg az illetékesek, hogy a kertes családi házak között benzinkút épüljön. Ez ügyben az érintett lakos­ság levelet írt Tiszakécske kép­viselő-testületéhez - ez a levél megjelent a Petőfi Népe február 15-ei számában - amelyben arra kértük a képviselőket, hogy a tervezett MÓL Rt. üzemanyagtöltő-állomás épí­tési, bővítési engedélyének kia­dása előtt a testület tárgyalja meg a kérelmünket, és vegye figyelembe a benzikút körüli ti­zenkét családban élő negyven- három ember egészségét. Mert a benzinkút üzemeltetése során kertjeinkben ólommal és más mérgező anyagokkal szennye­Hétfőtől, vagyis június 12-től ismét ritkította helyi járatait Kecskeméten a Kunság Volán. Az információt csak nagyon szűk körben terjesztette, ezért a széles utazóközönség nem tu­dott róla, így módja sem volt felkészülni a változásokra, azok meglepetésszerűen érték az embereket. A Volán vezetősége azt is figyelmen kívül hagyta a többi között, hogy a diákok je­lentős része még három hétig gyakorlati munkára visszajár az intézetekbe, tehát szerette volna igénybe venni a cég „szolgálta­tásait.” A járatritkítást szerintem kö­rültekintés, információgyűjtés nélkül, vagyis teljesen vaktában hajtották végre. Hétfőn már he- ringek módjára összezsúfolva utaztunk, volt olyan megálló, Májusi eső aranyat ér - tartja a közmondás, és ezt mondják a kis- és nagygazdák is. Nem osztják viszont nézetüket az út­építők. Nekik ugyanis a víz az ellenségük, mivel csak száraz alapra szabad utat építeni^ hogy az maradandó legyen. Ámde, ha esik az eső, akkor ez - leg­alábbis átmenetileg - lehetet­lenné válik. Ugyanakkor az utakat még vízszintesre is illene építeni. A most készülő utakról soha nem lesz elmondható, hogy vén, mint az országút. Ha jön a meleg, megolvad, hidegben pe­dig felfagy. Az esőt azért sem szeretik az aszfaltozók, mert munkájukat kérés nélkül és azonnal minősíti. így van ez a néhány éve készült kunszent- miklósi főutcán is. Felszedték a régi, elavult macskaköveket, le­rakták a csöveket, vezetékeket. Az utat leaszfaltozták, víznyelő igazak álmát aludta. Mi tudjuk, ki ez a lelketlen ember. Felelős­ségre nem vonható, pedig a leg­súlyosabb bűnt ő követte el: cserbenhagyta embertársait. A későbbiekben is azon igyeke­zett, hogy egy alkoholmérge­zett ember igazát bizonyítsa a fiammal szemben. Én is felte­szem a kérdést: hol van már az emberség? Édesanyaként azóta is féle­lemben élek, és sok-sok szülő­társammal együtt szeretnénk, ha Bácsalmáson változna a helyzet, és megfelelő szórako­zóhelyet létesítenének a non­stop büfék helyett. A cserben­hagyó embernek pedig azt kí­vánom, hogy ő is élje át azt az állapotot, amit én, és az élettől kapja meg a büntetést. Andrási Albertné Bácsalmás, Táncsics u. 5/A. zett zöldséget és gyümölcsöt tudunk csak termeszteni, és közben nyelnünk kell azt a tö­ménytelen füstöt, amit a tanko­lás után az induló gépjárművek kibocsájtanak. Megdöbbenésünkre a kérel­münk - ki tudja miért - pusz­tába kiáltott szó maradt. Mert a Tiszakécskei Polgármesteri Hi­vatal 1995. május 22-i keltezés­sel 390/1995. szám alatt az épí­tési engedélyt a MÓL Rt.-nek megadta. Fejlett társadalomban ez nem fordulhat elő, ugyanis a rendezési tervet eleve úgy ké­szítik, hogy az állampolgárok egészségét a legmesszebbme­nőkig megvédik. Tiszakécskén ki védi meg az állampolgárok érdekeit? Balogh Gergely, Tiszakécske Damjanich utca 2. ahol a várakozó utasok fele sem fért fel a buszra. Arról nem is beszélve, hogy 5-10 perceket késtek a tömött autóbuszok. Hol itt a gyors, kulturált, ké­nyelmes és pontos utazási, pre­cíz átszállási rend? Mi eddig - úgy látszik eléggé balgán - azt hittük, hogy a Kunság Volán az utasokért van. Javaslom, hogy legalább a reggeli és esti csúcsidőben (vagyis 6,30 és 7,30, illetve 15-17 óra között) állítsák visz- sza a negyedóránkénti járato­kat. Egyébként, ha a Volán ilyen mereven ragaszkodik az öncélúan kialakított menetrend­jéhez, akkor meggyűlik a baja az utasokkal, és a felmerülő problémákkal. Kenyeres Dénes Kecskemét nyílásokkal látták el, de a szin­tezéssel valami gond lehetett, mert a hirtelen jött heves zápo­rok idején folyóvá változott az utca. Ha valaki ilyenkor száraz térdzoknival akar átjutni a tér túlsó oldalára, jobb, ha egy gondolát hív Velencéből. Ez a főutca. A többit nem is érdemes említeni, mert bizony meglehe­tősen hosszú volna a lista. A rengeteg gödör, kátyú megtelik vízzel, a gyalogosok ruhája pedig sárral, ha egy autó éppen arra megy. Van olyan gépkocsivezető, aki még élvezi is, ha az ingyenes fürdetés elől menekülő, ruháját féltő gyalo­gost lát. Az utazási irodák szervez­hetnének turistákat a Felső- Kiskunság Velencéjébe, az ezer tó(csa) városába, nyári záporok idején. Bede Róza, Kunszentmiklós Lakótelep Baja város egyik régi és neve­zetes büszkesége a Vasúikért, ahol a mostanára már hatal­massá nőtt, több évtizedes pla­tánfák alatt nemcsak az átuta­zók, hanem a bajai polgárok is örömmel megpihennének. Sajnos a korábban ide elhe­lyezett padok tönkrementek, szinte már használhatatlanok - néhány kivételével. A látvány szomorú, amit az illetékesek fi­gyelmébe ajánlunk. Ugyanak­kor a bajaiak és az átutazók ne­vében kérjük az elhelyezett pa­dok kijavítását. P. F., Baja ________________________________________f_ P olgárista találkozó Kecskemét thj. Város polgárai­nak régi vágya teljesült, amikor 1928-ban - polgárainak képzé­sére - megnyitotta kapuit a Polgári Fiúiskola, a reáliskola épületében. A város iparosodó, kereskedő társadalma igényelte az ifjúság emeltebb szintű kép­zését. A város vezetősége ezt belátva létrehozta a polgári is­kolát, amelyben a tanulókat a polgárosodó város igényeinek megfelelően emeltebb szinten oktatták, nevelték. Az iskola 1948-ig működött nagy népszerűséggel, a gyakor­lati életre komoly felkészítést, általános műveltséget nyújtva az ott tanulóknak. Az öregdiá­kok elhatározták, hogy közös iskolai találkozón emlékeznek vissza régi diákéveikre. A szer­vezők 1995. év június 17-én reggel kilenc órára hívják össze a találkozót régi iskolájuk épü­letében, a reáliskolában, ahol megemlékezési ünnepség, fényképezés és közös ebéd lesz. Á találkozóra a volt polgáris­tákat, és családtagjaikat is sze­retettel várják a szervezők és a rendezők. Jelentkezés a 76/478-271-es telefonon. Kulcsokat találtak Hétfőn délelőtt egy ősz hajú férfi jelent meg a szerkesztő­ségben és anélkül, hogy nevét elárulta volna, a következőket mondta el: Június 12-én reggel három­negyed kilenckor Kecskemé­ten, az Irinyi utca és a Március 15. utca sarkánál, a buszmegál­lóban egy kulcscsomót talált, amit behozott a szerkesztő­ségbe. A négy darab kulcsból és egy fehér nehezékből álló csomót a tulajdonosa - aki eb­ből a leírásból bizonyára ráis­mer a véletlenül elvesztett, de annál inkább hiányzó kulcsokra - átveheti a Petőfi Népe szer­kesztősége portáján vagy a 115-ös szobában. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor Ki védi meg az állampolgárokat? A Volán ismét bosszant Folyóvá változik az utca Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Kerti padok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents