Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-26 / 122. szám
VIZET A HOMOKHÁTSÁGRA! A Duna-Tisza közi hátságon csaknem két évtizede tartós vízhiány tapasztalható, ami gondok sorozatát eredményezi. A talajvíz olyan mértékben süllyed, hogy ez már nem csak a mezőgazdaság terméscsökkenését vonja maga után. Megkezdődött az elsivatagosodás. Több százezer embert veszélyeztet az életkörülmények nagyfokú ellehetetlenülése. A veszélyeztetett terület mintegy nyolcezer négyzetkilométer, ahol pusztulás fenyegeti a mezőgazdasági kultürkörnyezet mellett a természeti értékeket is. Az erdők és gyümölcsösök, valamint szikes tavak kiszáradása nemhogy megkezdődött, hanem előrehaladott állapotban van. A szakemberek előtt a jelenség régóta ismert. Megegyeznek abban, hogy sürgősen vízpótlásra van szükség, s ez a hatalmas költségek miatt csak az állami szerepvállalás elsődleges volta mellett képzelhető el. Az országos politika szintjén azonban mind ez idáig nem sikerült olyan súllyal megjeleníteni a problémát, hogy a vízpótlás ügye a legfelsőbb pénzügyi döntéshozók előtt is elsőbbséget élvezzen, s a szükséges anyagiak megjelenjenek az állami költségvetésben. Összeállításunkkal ennek megoldását kívánjuk előmozdítani. Kecskéméi Szabadszállás Kiskuofélegyhi^ Kiskőrös • Soltvadkert Kalocsa Klsktinmajsa Kiskunhalas Dusnok Sükösd; gáöbeíiP Garíf Katymái Bácsszentgyörgy Herceg- < szántg M 1 méternél kevesebb 2 m 2-3 m 3 méternél több PtlOFl NEPE RAJZ A talajvíz visszahúzódásának rajza mutatja, hogy a süllyedés elsősorban a Homokhátság magasabb részein észlelhető, de mértéke már nagy területeken haladta meg a kritikus szintet. Amit a tanyák népe látott Lapunk gyakran kap leveleket a témában. Szőke Lászlóné írja Kecskemétről, hogy „...nem kell vizet hozni a Homokhátságra, csak nem kell hagyni, hogy az Átokcsatoma (így hívja a nép) elvigye a talajvizet a Dunába...” Bak József nyugdíjas kerekegyházi erdész Bognár Károly véleményéhez csatlakozik, s ezt írja: „Létesült-e valahol zsilip, amely hivatva lett volna szabályozni az elfolyó vizet, és ha létesítettek, akkor használták-e őket? ...Ez a talajvízcsökkenés már akkor elkezdődött, amikor a Duna-völgyi főcsatornát megásták...” Az elsivatagosodás egyre inkább érzékelhető. Ha nem történik hathatós intézkedés a folyamat megfordítására (megállítására), ak-MAGUNK ALÓL SZÍVJUK A VIZET Kerti csőkutak ezrei A Duna-Tisza közén eltűnik a talajvíz?! A Homokhátság vízháztartásának kérdésében a szakma dr. Pálfai Imre személyében ismeri a jelenség elsőszámú tudósát, aki a szegedi Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság főtaná| csosa. Az alábbiakban elsősorban az ő 1994-ben megjelent j összefoglaló tanulmányából idézünk. Eszerint a jelenség oka elsősorban az 1971-től kialakuló jelentős csapadékhiány, valamint a rétegvízkitermelés fokozódása és az erdőterület növekedése. Csatári Bálint és Csordás László tanulmánya, valamint a VITUKI ezekre alapozott vizsgálatai szerint az ásott és csőkutakból kitermelt talajvíz szintén lényegesen hozzájárul a süllyedéshez. A talajvizek és a rétegvíz (amelyből a vízművek által szolgáltatott ivóvizet nyerjük) egységes hidrodinamikai rendszert alkotnak - mutat rá Erdélyi Miklós és Liebe Pál. Sokak szerint a talajvízsüllyedés fő oka a rétegvíz túlzott termelése, amely a természetes utánpótlás többszörösét teszi ki, s amelynek hatását csak fokozza a száraz időjárás. A belvízcsatornák által elvezetett vízmennyiségnek a jelenségre gyakorolt hatása a leginkább vitatott. Elsősorban Iványosi Szabó András, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója és Harmati István hangsúlyozzák ezt az okok között. Szalai György és Major Pál viszont nem tartják lényegesnek, s velük ért egyet dr. Pálfai Imre is. Harmati István az újabb növényfajták nagyobb termőképességét is az okok közé sorolja, s komoly ok van feltételezni, hogy a szénhidrogén-bányászat is megzavarhatta a felszín alatti vízrendszer működését. Az okokra vonatkozó szakmai vita lényegében lezárult. Eszerint a jelenségért felerészben az időjárás, negyedrészben pedig a rétegvízkitermelés okolható, a többi tényező együttes hatása mintegy 25 százalék. A talajvízszint süllyedésének mértéke a hátság legmagasabb területein a legnagyobb. Ezeken a részeken meghaladja a három métert, s néhol az öt métert is eléri. Különösen veszélyeztetett állapotban van Jánoshalma és Rém környéke. Az okok elemzése mellett számos tanulmány született a megoldás lehetőségeiről is. Körülbelül háromszáz éves álom a Duna-Tisza csatorna megépítése, amely a hátságon végigvezetve az oldalcsatomák által komoly lehetőséget biztosítana az öntözésre, s jelentős beszivárgást biztosítana. Kevesen tudják, hogy a kerti kút is engedélyköteles. A Duna-Tisza közének egykor legnagyobb természeti szépsége volt a szikes tavak rengetege, amelyekből már alig találunk néhányat. Víz úgyszólván csak azokban van, amelyeket idegenforgalmi és üdülési szempontok miatt (fényűzés?) rétegvízkutakból töltenek fel. Ilyen például a kiskunhalasi Sóstó és a Kunfehér-tó. Komoly nemzetközi elismerés övezi viszont a Kiskunsági Becslések szerint a területen körülbelül ötvenezer olyan kerti csőkút működik, amely engedély nélkül létesült. A jelenlegi szabályok szerint a kutak fúrására a helyi önkormányzat adhat engedélyt, ha a kút nem megy 30 méter alá. Ennél mélyebb csak a vízügyi hatóság engedélyével létesíthető. Ha a vízkivétel kisebb, mint napi 1,5 köbméter (ennyi minősül háztartási felhasználásnak), akkor az így nyert vízért nem kell fizetni. Ennél, vagy évi 500 köbméternél nagyobb felhasználás esetén azonban a vízdíj 2-3 forint köbméterenként. A jövőben a hatóságokra nyomás nehezedik majd, hogy a díjakat szedjék be. Nemzeti Park tevékenységét, amely a Kelemen-szék és a Fehér-szék, valamint a Szelidi-tó Duna-vízzel való mesterséges feltöltése mellett arra is módszert dolgozott ki, hogy a tavak egy része továbbra is szikes maradjon. Kiszáradóban a Péteri-tó is, mivel a tavat ellátó Dong-ér oldalcsatomáiban, például a Galambos-érben és a Kelő-érben nincs víz, ami pedig van, azt vissza kell tartani. Kiszáradtak a szikes tavak ELKÖLTÖZHETÜNK A DUNA-TISZA KÖZÉRŐL? Ha nincs víz, az ember elmenekül Bács-Kiskun megyének sajátossága a tanyás településszerkezet, amely nagymértékben befolyásolja a népesség életkörülményeit, hisz alapvető szociális és gazdasági infrastruktúra elsősorban a belterületeken építhető ki. Az ivóvízellátás közüzemi hálózatról a tanyák többségében nem biztosítható, a vízszintsüllyedés miatt azonban az ásott, sőt esetenként már a fúrt kutakból is eltűnik a víz. Tehát a talajvízszint-süllyedés a külterületi lakott helyeket veszélyezteti legjobban, mégpedig alapvető feltételeiben, az ivóvízellátásban - tartalmazzák a Magyar Regionális Fejlesztési Urbanisztikai és Építészeti Részvénytársaságnak a tárgyban megfogalmazott tézisei, így az a folyamat is ellentmondásba ütközik, miszerint a közeljövőben a tanyák lakófunkciójának és gazdasági szerepének erősödésével kellene számolni. Tanyák ezrei váltak lakatlanná Bács-Kiskunban az elmúlt évtizedekben. Ha nem lesz víz, újabb százezrek mennek el. A középső térség vízpótlásának műszaki terve A megoldásra vonatkozóan a legnagyobb előrehaladás a Soltvadkert és Pálmonostora közötti területen van, ahol a Bács-Kiskun megyei önkormányzat költségén - tanulmány szinten - elkészült a vízpótlás elvi műszaki megoldása. Másodpercenként három köbméter vizet kell a területre juttatni, amelyre a Duna-völgyi főcsatornából nyílna mód. Az egyik változat szerint Akasztó és Soltszentimre közötti vízkivétellel, a másik változat szerint a Kiskőrös melletti Szőlőalja csatornából is. A költségek 2-2,5 milliárd forintra becsülhetők. A megoldással, valamint a helyi belvizek és használt vizek (szennyvíz) maximális visszatartásával fel lehetne tölteni a térség tavait, s 6 000 hektár mezőgazdasági terület számára lehetne öntözővizet juttatni. A működtetés költségei 12 forintra tehetők köbméterenként. A Péterl-tó úgyszólván teljesen kiszáradt, noha nemrég még eredményes haltenyésztés volt itt. A tavat tápláló Dong-ér zsilipjei a magasabban fekvő területeken le vannak zárva, mivel a gazdák a talajvíz visszaduzzasztását igénylik. kor a Duna-Tisza közének útjain a közeljövőben - akár a Szaharában - egyre gyakrabban találkozunk majd homokátfúvással.
