Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-10 / 108. szám
10. oldal Tisztelt Szerkesztőség! 1995. május 10., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Kedvezmény előfizetőknek Az előfizetőink által is jól ismert gazdasági körülmények és intézkedések hatását a Petőfi Népe is érzékeli. A rendkívüli mértékű papírárrobbanás következtében a lap árát 23,50 forintra emeltük, és nem kerülhetjük el az előfizetési díj júniusi emelését. Június 1-jétcÜ havi 525 forintba kerül a Petőfi Népe előfizetése, ami még így is 72 forinttal (12 százalékkal) olcsóbb, mint naponta megvásárolni. Az előfizetési díjba három hónap befizetése esetén 14 százalékos kedvezményt építettünk be, tehát 252 forintot megtakaríthat, aki negyedévre fizeti elő az újságot. Féléves befizetésnél a kedvezmény mértéke már 534 forint (15 százalék). A korai kézbesítés mellett tehát az árak is az előfizetőknek kedveznek. A kártyát házhoz viszik A júniusi számlával együtt minden előfizetőnknek eljuttatjuk a kedvezményes vásárlásra jogosító, névre szóló kártyát is, amellyel a kijelölt üzletekben 2-10 százalékos kedvezménynyel vásárolhat. A kártya segítségével a Petőfi Népe előfizetői akár az előfizetési díj többszörösét is megtakaríthatják. A PN parti-kártyát kézbesítőink házhoz viszik. Meghatározott keretek között „A lap jó részét hirdetések töltik ki” - írja szemrehányó levelében egy kecskeméti előfizetőnk. Hirdetőink felismerték, hogy a leghatékonyabban lapunkban kínálhatják áruikat, vagy szolgáltatásaikat. A hirdetések mennyiségét korlátozzuk, azok nem mehetnek a hírek és a tudósítások rovására. Azonban azt is fontosnak tartjuk elmondani, hogy a hirdetések is információt tartalmaznak, olvasóink többsége igényli is a minél sokrétűbb tájékoztatást. Megígérjük Kedves Olvasónknak, hogy a közölt hirdetések menynyisége illetve aránya mindig a meghatározott keretek között marad. Bőséges olvasnivaló Másik felvetésével kapcsolatosan elmondhatjuk, amit bizonyára olvasóink nemegyszer tapasztaltak már, hogy az ünnepnapokon nem jelennek meg a napilapok (például március 15., május 1.), a Petőfi Népe sem kivétel ez alól. Az ünnepet megelőző lapszámban azonban mindig bőségesen kínálunk olvasnivalót. Továbbra is várjuk olvasóink kérdéseit, javaslatait. Címünk: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefonszámunk: 76/481-391. Együtt érzék az aggódó szülőkkel Megértem a pedagógusok aggodalmát: létszámleépítés, elbocsájtások, magasabb óra; szám, nagyobb létszámú osztályok - mind nehezítik munkájukat. Több évtizedig magam is tanítottam. Együtt érzek a gyermekeik jövőjéért aggódó szülőkkel is. Egyet nem értek: mindezen bajokért miért Kecskemét polgármesterét és a többi vezetőjét bántják? Hiszen a bajok, nehézségek országos jellegűek. Nap mint nap újabb megszorító intézkedéseket hoz nyilvánosságra a kormány. Őszre pedig még sokkal radikálisabb rendelkezések várhatók. Amivel végképp nem értek egyet, az a Petőfi Népe április 12-ei számában megjelent László Anikó, Kecskemét, Tompa Mihály utca 5. szám alatti lakos aláírású Kecskemét polgármesterének című levél. Az aláíró a bajok okát abban látja, hogy a katolikus egyház visszakapta a volt rendőrségi épületet. Azt írja, hogy mivel az egyházi épületek sorsát tíz év alatt kell rendezni, elsietett volt a visszaadás. Szerinte meg kellett volna várni az ország és a város gazdasági helyzetének stabilizálódását. Erre én azt válaszolom: vártunk negyven évig. Reménykedtünk a rendszerváltozás után. Még most is elsietett lenne az épület visszaadása? Az egyházi iskolákba nem lasszóval kell fogni a gyerekeket, mindig túljelentkezés van. A visszautasítottak helyhiány miatt nem juthatnak be. Kevésnek bizonyulnak az egyházi iskolák. Ha megvárnánk az ország gazdasági stabilizálódását, újabb nemzedék nőne fel hit nélkül. Felrója még a levélíró, hogy az épületben drága bérért - szerinte 12 négyzetméteres helyiséget havi 100 ezer forintért - üzletek működnek. „Hol itt az oktatás, a hittevékenység?” - kérdezi. Továbbá javasolja, hogy ha az egyház a bérletekből befolyó összeg 50 százalékát befizetné egy alapítványba, az oktatás felvirágoztatására, minden baj megoldódna. Ezzel szemben a tény, hogy az épületben hittanterem, leánykollégium, két közösségi terem, egyházi könyvesbolt, a Máltai Szeretetszolgálat irodája, a Kalocsa-Kecskemét érsekség helynökségi hivatala, a tábori lekészség központja működik. Az épület fenntartása sokba kerül, s az üzletek bére ezt segíti. Nem igaz a havi százezer forintos bér. Ennek csak heted- vagy nyolcadrészét fizetik a bérlők. Ezt hivatalos helyről tüdőm. Én a Széchenyivárosban lakom. Itt szeptemberben alakult egy katolikus iskola. Látogassanak ide egyszer. Nézzék meg a fiatalok segítő munkáját, akik Kecskemét különböző iskoláiba járnak és igen jól tanulnak. Korrepetálnak nagycsaládból származó általános iskolásokat, látogatnak és segítenek idős embereket, ebédet visznek öregeknek, vigyáznak apró gyerekekre. Ha ezekkel a fiatalokkal találkoznak, saját maguk tapasztalják meg az egyházról kialakult vélemény ellenkezőjét. Mert így is lehet élni: segítő szeretetben, és vidámságban. Kívánom, hogy a levélíró Anikó és még mások is lássák meg az egyház igazi arcát és munkáját. Moduna Jánosné, Kecskemét Gőzhajó utca 9. Kellemes élményem is volt Az elmúlt hetekben írtam egy levelet a Tisztelt Szerkesztőségnek, kérve, hogy az olvasói rovatban tegyék közzé. Örömmel vettem, hogy meg is jelentették. Most ismét úgy érzem, hogy tollat kell ragadnom és egy igen kellemes érzésről beszámolnom. A Hírős Étvágy Hét kiállítás után két kiállítás is volt a 20. születésnapját ünneplő kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. Először egy igen reprezentatív divatkiállítás, amely nyitott volt mindenki számára. Nem állt gázpisztolyos őr az ajtóban, nem szedtek belépődíjat és a pénztárcájához mérten mindenki vásárolhatott, vagy rendelhetett a kiállított ruhákból, cipőkből és a sok-sok kozmetikai cikkből. Volt divat-Körülbelül 10-12 éve annak, hogy az egyik jó barátom és annak aranyos, kedves anyósa (akik sajnos már nincsenek az élők sorában) díjmentesen felajánlottak öt darab szilvafacsemetét. Ők is, én is az utcára ültettük, hogy a szomszédok gyerekeinek gyümölcséréskor örömet szerezzünk. No meg nekünk is többek között. Az elmúlt hónapokban készült el a gyalogjárda, és a szegény fák megmenekültek. Mondta a járdaépítők főnöke: Uram, úgy dolgoztunk, hogy a fák épségben maradjanak. Megköszöntem nekik ezt a körültekintő munkát. Törvénytisztelő és rendesen fizető polgára vagyok ennek az országnak, de lassan úgy érzem, hogy még a kis keresetet is elveszi tőlem az állam. Eddig valahogy elboldogultam, de most, hogy a kötelező kamarai díj évi 7 000 forint, a tb-j árulék 2 200 forint havonta, úgy érzem, ezt a terhet már nem bírom el. Igaz, mindenhol azt mondják: leírhatom az adómból. Csakhogy ezt az összeget előbb meg is kell keresni! Egy nagyvállalattól nyolc év után 1989-ben, végkielégítés nélkül kerültem az utcára 6 000 forint fizetéssel. Még kétszer találtam munkahelyet, de leépítés után szintén engem küldtek bemutató, amit nagyon sokan tekintettek meg. Olyan jó érzés volt látni, hogy senkinek nem kellett visszafordulni az ajtóból bosszankodva az esetleges 100 forintos belépő miatt. Nem sokkal ezután ismét nyílt egy kiállítás az említett házban. Sok-sok utazási iroda kínálta programját, ingyen osztogatta a prospektusokat. Voltak drága utak, de voltak olyanok is, amelyeket egy kicsit spórolós nyugdíjas is kiválaszthatott. És persze volt kedvezmény. Most már aztán végképp kíváncsi vagyok, kinek volt köszönhető a két kiállítás látogatásának lehetősége a diákok, nyugdíjasok, a kispénzű emberek számára is. Dr. K. L., Kecskemét Most, május elsején viszont a legszebb szilvafának meg kellett halnia. A tizennyolc méteres portánkra úgy hozták be a gázvezetéket, hogy pontosan nekiment az egyik fának. Először azt hittem, hogy csak az én fám szabványon kívüli. Azonban a községen végignézve, latolgatva a történteket, azt kell megállapítanom, hogy nagyon sok fa volt méreten kívüli. Tisztelt gázművek! Nem lehetett volna ezt úgy csinálni, hogy megmaradjon a tízéves szilvafa? Például úgy, mint a járdaépítők? Bódogh József, Páhi Rákóczi u. 72. el. Egyévi munkanélküli-segély után 1992-ben vállalkozásba kezdtem önerőből, mivel negyven fölött már sehova sem vettek föl. Huszonöt év munkaviszonnyal a hátam mögött a saját tőkémet pár év alatt fölélem. És utána? Ki segít nekem? Érdemes ezért vállalkozni, hogy csupán azért dolgozzon az ember, hogy ki tudja fizetni a fent említett összegeket. Utána ugyanis semmi nem marad a kasszában. A kormány annyi mindent megváltoztat. Ezt a kötelező kamarai tagságra vonatkozó törvényt miért nem vonja viszsza? Kinek jó ez? (Név és cím a szerk.-ben) Kéménydíj Szeretném, ha a Petőfi Népe hasábjain közzétennék írásomat és válaszolnának a kérdésemre. Kell-e a lakosságnak kommunális adót fizetnie? Ugyanis itt a községben, Solton az a hír terjedt el, hogy a kémények után járó díjat sem a vegyestüzelésű kémények után, sem pedig a gáztüzelésű kémények után nem kell fizetni. Egyes személyek szerint a kéményseprők saját zsebre dolgoznak. Én ezt nem hiszem el, mert ezelőtt ötven évvel is kellett kéménydíjat fizetnünk. Bajnok Sándorné, Solt Árnyas utca 18. (Kedves Olvasónk! A kérdéssel megkerestük a Filantróp Környezetvédelmi és Fűtéstechnikai Vállalat illetékesét, aki elmondta, hogy a jelenleg hatályban lévő jogszabály szerint - függetlenül a fütésmódtól - minden kémény után évenként kötelező a díjat fizetni. Ez évi két ellenőrzést, illetve karbantartást, tisztítást foglal magában. Azt pontosan nem tudta megmondani az előadó, hogy például Solton mennyit tesz ki ez az összeg, de Kecskeméten évi 300forint kéményenként. Az Országgyűlés hamarosan tárgyalni fogja az új környezetvédelmi törvényt, s akkor bizonyára módosul a jelenlegi szabály. (A szerk.) • • Összefogni! Mostanában sok szó esik az iskolák anyagi helyzetéről, a megszorításokról, a pénztelenségről. Itt és most csak egyetlen megoldás lehetséges: össze kell fognunk egymásért. A kecskeméti Hunyadi János Általános Iskola tanulói, pedagógusai, illetve a szülői munkaközösség tagjai erre példát mutattak a közelmúltban lezajlott hulladékgyűjtési akciójukon. Közös terveink, céljaink megvalósítása érdekében fogott össze mindenki, akinek köze van az iskolához. A MÉH Rt. támogatásával közel százezer forinthoz jutottunk. Csepp a tengerben, de számunkra ez óriási. Bán Zoltán és Bán Tibor magánfuvarozók is osztoztak örömünkben, akik idejüket, energiájukat nem kímélve áldozatkészségükről tettek bizonyságot. Köszönjük. Hunyadi János Ált. Iskola diákönkormányzata, Kecskemét Egy szilvafa halála Kötelező kamarai tagság? Tapssal fogadta a közönség Körülbelül harminc éve járunk az említett színházba. Április 30-án este megnéztük az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékot. Nagy öröm volt látni, hogy az utcán legalább hat busz jött vidékről a színházat nagyon szerető közönséggel. Telt ház volt. Amikor az egyik színésznő, Csombor Teréz - ő is az elbocsájtandók listájára került - megjelent a színpadon, igen nagy tapssal fogadta a közönség. Engem amellett, hogy nagyon tetszett a darab, állandóan az a gondolat foglalkoztatott, hogy egy ilyen kimagaslóan tehetséges, kiváló színésznőt miért kell elküldeni, akit az egész Kecskemét, de a környék színházlátogatói is nagyon szeretnek. Eszembe jutott, amit a Petőfi Népében leírtak: az önkormányzat egyik képviselője interpellált a fenti ügyben. Mi volt a reflexió? Le kell venni a napirendről, hiszen nem a pártállamban élünk. Azon is elgondolkodtam, hogy nem kellene esetleg a kecskeméti színházat kedvelő közönségnek is aláírást gyűjteni, hogy a színház új igazgatója lemondjon tervéről? Hiszen a színésznő több szállal kötődik Kecskeméthez. Persze tudom, hogy ha végképp meg kell válnia a társulattól, bárhova kerül, nagy szeretettel fogadják. Nyerni fog vele egy másik város. Viszont Kecskemét elveszít egy kiváló színésznőt, sőt lehet, hogy e „tisztogatás” miatt megcsappan a színházi nézőközönség is. Volt a városnak egy kiváló primadonnája, aki hosszú évekig játszott a színházban, onnan ment nyugdíjba. Dr. Kupa László, Kecskemét Kölcsey utca 19. Szégyenletes falfirka Néhány hete Kecskeméten betértem az úgynevezett Lordok Háza alatt húzódó fedett átjáróba. A fordulónál majdnem beleütköztem egy kifelé tartó óvodáscsoportba, amikor tiltó hangra lettem figyelmes. A kis városnézőket kísérő hölgy határozottan kérte a gyerekeket, hogy senki ne nézzen az IBUSZ iroda oldalát képező üvegfalra, mivel ott nem nekik való irkafirka látható. Véleményem szerint sokan lehetnek, akik nehezen „tolerálják” az ilyen és hasonló cselekedeteket és ezért nagyobb odafigyelést várnának el a „művészek” lefülelésére hivatott belügyi szervektől. Nem részletezem, hogy a fenti cselekmény milyen romboló hatással van a közerkölcsre és hogy nem kellene-e tenni valamit a megelőzés érdekében, de felvetem azok felelősségét, akik hosszú heteken át eltűrik, hogy az „alkotás” ott díszelegjen minden arra közlekedő bosszúságára. Mert nehezen lenne hihető, hogy az illetékesek mindeddig nem szereztek tudomást az esetről. Könnyen megeshet, hogy a külföldi turistákat vezető tolmács egy nyári zápor elől éppen oda fogja bemenekíteni a csoportot, feltéve, ha nem tud a szégyenletes falfirkáról. De az végképp kényelmetlen lenne számára, ha egy turista megkérné, ugyan fordítsa már le a falon található szöveget, hadd bővüljön az élményanyaguk Magyarország hírős városáról. L. J., Kecskemét Keressük a megoldást Az 1995. április 19-én megjelent Miből fizesse a szállítást című levéllel kapcsolatban az olvasónak és a város lakosságának következő tájékoztatást tudom adni: A jelenlegi önkormányzati szabályozás alapján Kecskeméten kötelező a szervezett szemétszállítás lakossági igénybevétele, így a szállítási díj fizetése is. A Városgazdálkodási Kft. önkormányzati tulajdonú vállalkozásként abban az esetben tud megfelelni hulladékgazdálkodási feladatainak, ha arra rendelkezésre áll az igénybevevők által biztosított -avagy más forrásból azt helyettesítő - pénzeszköz. A mindenkori önkormányzatnak joga és kötelezettsége, hogy a szemétszállítási díj mértékének és a fizetés egyéb feltételeinek meghatározásával biztosítson fedezetet a szemétszállítás üzemeltetésére. A fentiektől függetlenül az önkormányzattal együtt keressük azt a megoldást, amellyel biztosítható lenne, hogy a szemétszállítási díj arányos legyen a lakosságnál keletkező szemét mennyiségével. Dr. Mayer Antal, ügyvezető igazgató NAPJAINK HUMORÁBÓL- Sajnos, Jenő, a te fizetésedből nem telik krumplira, így ma kénytelenek vagyunk banánt ebédelni.
