Petőfi Népe, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-10 / 108. szám
1995. május 10., szerda Tisztelt Szerkesztőség! 11. oldal Kedves Olvasóink! Aki rendszeresen olvassa hetenként megjelenő összeállításunkat, tapasztalhatja, hogy mi minden érdekli, foglalkoztatja az embereket. Szerencsére legtöbben közügyben fognak tollat, vagy ülnek az írógép mellé, vannak, akik immár rendszeres levelezői rovatunknak. Mostani oldalainkon nemcsak az úgynevezett „hagyományos” témákat találjuk meg, de olvashatunk a színházról, egy város köztisztaságáról és környezetvédelméről, átutalásról, temetői szélhámosról éppen úgy, mint egy vitatható bérletváltásról, oktalanul kivágott szilvafáról és arról, miért kötelező egy vállalkozónak a kamarai tagság. Külön felhívjuk figyelmüket arra az írásra, amelyet Együtt érzek az aggódó szülőkkel címen közlünk. Hozzáfűzve: a most vitatott cikket nem azért közöltük, hogy bárkit is sértsünk - olvasónk sem ilyen szándékkal írta. Továbbra is várjuk leveleiket. A szerk. Nemzeti összefogás kell 1990, majd 1994 táján közölték velünk, hogy össze kell fogni, átmenetileg hozzunk áldozatot. A férfiak húzzák össze a nadrágszíjat, a nők cipőfűzőből készítsenek fürdőruhát. Ez csak részben valósult meg. Tízezren azonnal áttértek a hosentragerre, így deltásodhattak derékban és öblösebbek lehetnek a zsebek is. A nadrágszíjat lyukasztják, de most nyakörv lett belőle. Akik naponta gyakorolják a szavazati és döntési jogot, azok túlméretezhetik maguknak a fogyasztói kosarat, a kispolgár pedig majdnem üresen viszi haza nejlonzacskóját. Mikor lesz itt jóléti társadalom? A népi szólás szerint a „fejétől bűzlik a hal”. Akik bűz-tűzközelbe kerültek, azok is tollasodnak, sógorság-komaság velük tart. Ezzel szemben a közteherviselés nyakába szakadt az amúgyis „szakadt” többmilliós rétegnek, amely nyögve-nyelve dolgozik, munka nélkül teng vagy osztja-szorozza a havi nyugdíját, hogy napi kétszeri evés mellett elég legyen 15-éig. Ezen változtatni kellene. Első lépésként ajánlom, hogy azoknak, akik a minimálbért és a nyugdíjemelést szavazzák meg, azoknak a havi bérét mi, munkások, munkanélküliek és nyugdíjasok szavazzuk meg. Ezután megállapodunk a további teendőkben. Ekkor már ismertetni lehet a gazdasági, szociális, egészségügyi, oktatási problémákat, takarékoskodunk, gatyát szabunk egymásnak és leszögezzük az elérendő célt. Ehhez kellene összefognunk. Toldi György, Soltvadkert Május 2-án 13 óra 30 perckor tizenhat éves fiamat küldtem el, hogy bérletet vásároljon Kecskeméten a központi buszpályaudvaron. Ezerforintost adtam a gyereknek, aki hozott egy tanuló- és egy nyugdíjasbérletet. Ez idáig rendben is van. De amikor hazaért, akkor volt a meglepődés, mert csak hatvan forintot hozott vissza az ezresből, vagyis négyszáz forinttal becsapták. Természetesen vi'szszaküldtem, de azt a választ adta a szőke, bérletkiadó hölgy, hogy aznap még ezressel nem is fizettek, és a fiú ötszázast adott. Ez nem igaz. Ugyanis a két bérlet 540 forint, tehát ötszázassal nem is fizethetett, viszont alaposan feltételezhető, hogy a hölgy eltette a négyszáz forintot, mivel látta, hogy a gyerek csak az aprópénzt hozta el. Mindezek után én is visszamentem a fiammal és kérdem a nőtől, hogy mi történt? Hímelt-hámolt, de a négyszáz forint nincs meg. Ezért fordultam panaszommal önökhöz. Én ugyanis nem azért kapom a nyugdíjam, hogy a Volán felelőtlen személyeit fizessem, mert a buszjegyek amúgy is igen drágák. Ügy látszik, ott csapják be a nyugdíjasokat, ahol tudják, mert ha egy napra csak négy ilyen eset jut, akkor az már szép borravaló. Kérem a Volán illetékes vezetőjét, hogy vizsgálja ki az ügyet és olyan személyt alkalmazzon, aki a pénzzel normálisan tud bánni. A sorbanállók közül néhányan olyan megjegyzést tettek, hogy nem az én esetem az első, többször előfordul ilyesmi ebben a bérletkiadóban. De ha már így van. miért nem alkalmaznak számlagépet úgy, mint a Volán Kéttemplom közi irodájában? Gál Béla, Kecskemét Tinódi utca 10. Hová lett a sétálókedvünk? Jól emlékszem, hogy gyermekkoromban vasárnapokon és ünnepeken a mai Vasútkertben annyi ember sétált, hogy lépni is alig lehetett. Volt ott söröző, zene, tánc. Csak egy nem volt: belépődíj. Úgy tűnik, hogy akkor az egyéb bevételekre épült a vállalkozói üzlet, amelyet talán ma is lehetne követni. Mi helybeliek már „megszokjuk”, de az elszármazott, ha napjainkban visszatérne, nem ismerne rá az egykori kedvenc szórakozóhelyre. A kerítést a park két oldaláról eltávolították - igaz, nem is hiányzik. A másik fele pedig düledező, hiányos állapotban van. Nem kellene az egész parkból eltüntetni a kerítéseket? A tisztaságra fittyet hányó emberek .jóvoltából” szemetes a park területe, pedig elegendő szemétgyűjtő van kihelyezve. Bizony jó lenne tudomásul vennünk, hogy ott - és mindenütt máshol - a fű annak zöldell, a bokrok és a fák annak virágoznak, akik csak pár percre is leülnek megpihenni, vagy elfogyasztani egy szendvicset. Hónapokkal ezelőtt - bizonyára sok ember örömére - elbontották azt a sörözőpavilont, amely évek óta kihasználatlanul éktelenkedett a part egyik végében. Minden beavatkozás nélkül fű nőne a helyén, ha nem felejtették volna ott a mintegy teherautó-rakományra való bontási törmeléket. Mindez 20-30 méterre a legnagyobb magyar drámaíró mellszobrától. Ideje lenne felújítani, vagy eltávolítani azt az egyébként igényesen kialakított hirdetőoszlopot is, amely a parkot átszelő, és a Nagykőrösi utca felé tartó járdakörutat érintő végén „díszeleg” már hosszú-hosszú idő óta. Jó lenne, már csak nosztalgiából is végigsétálni az egykor annyira kedvelt parkban, de valamivel megnyerőbb, kellemesebb környezetben. Lédeczi József, Kecskemét Az átutalás keserves gubancai Bizonyára sokan veszik igénybe a különböző pénzintézetek átutalási szolgáltatásait. Ez jó is, mivel így nem kell szinte naponta elmenni, hogy a telefon, a víz, gáz, villany stb. költségeit kifizessük. Aki egész nap dolgozik, erre nem is nagyon van ideje. Éppen ezért találták ki az említett átutalási megbízást. Sajnos azonban úgy néz ki, hogy homokszem került a gépezetbe, valami gubanc van körülötte, különösen a biztosítótársaságoknál. A megbízó például teljes nyugalomban van, mert úgy tudja - sőt erről számlái is vannak -, hogy az összes fizetnivalója rendben van. Igen ám, de ekkor kap egy kemény hangú értesítést, miszerint ha nyolc napon belül nem rendezi az „elmaradt” fizetési kötelezettségét, akkor az évekkel korábban megkötött különféle biztosításai hatályukat vesztik. Miért? Talán azért, mert a A közelmúltban a Kecskeméti Honvédkórház egyik dolgozóját betegsége miatt Budapestre kellett szállítani az ottani egyik klinikára. Azt már nem tudom megmondani, hogy a mentőszolgálat miért nem tudta vállalni az utat, de a lényeg az, hogy végül is a GW. Mate betegszállító bt. végezte el a beteg szállítását. A kórház sokat tapasztalt dolgozói meglepődtek azon, hogy milyen önzetlenül, korrekt módon és segítő szándékkal látták el feladatukat, és láthatóan nem azért, mintha dicséretet, elismerést várnának, hanem pusztán azért, mert így tartották emberségesnek, hivatásukhoz méltónak. Ezért úgy gondolom, hogy a nyilvánosság előtt kell megköszönni a társaság munkáját. Sz. G.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben) Riasztók Aki városban lakik, annak már le kell mondania a csendről (is)? Most csak az autóriasztókat említem, amelyek olyan hangerővel jeleznek, hogy belefájdul az ember feje. És ami a lényeg: senki nem hiszi már azt, hogy ha megszólal egy riasztó, ott feltétlenül rabló, betörő jár, csupán elment mellette egy másik autó. Nem akarom minősíteni ezeket a riasztókat, de valami kellene tenni ellenük. Mert csend az nincs. G. F., Kecskemét Restelkedve olvastuk azt a cikket, amely megint elmarasztalóan emlegeti egyre szépülő városunkat. A május 3-iki lapban például a kunszentmiklósi szemétügyről írtak Még az invázió előtt címmel. A lehetséges patkányveszélyre hívták fel a figyelmet. Sajnos ez a fenyegetettség már nem jövő idejű. Az invázió itt van a városban. A Bak-ér betemetésekor nem gondoltak arra, hogy ez jó búvóhely lehet a négylábú baromfipusztítóknak. Erről az éjszakai műszakban dolgozók tudnának mesélni, hogy a Bak-érrel párhuzamos utcákban milyen mozgást észlelnek. A négylábú „alvilági” csatomalakók is elindulnak táplálékszerző útjukra és ritkán, de közülük is kerül negyedévekre befizetett összegek elkerülik a nyilvántartást, a sokat emlegetett számítógépes feldolgozást? Úgy tudjuk, hogy ezek a berendezések azért vannak, mert általuk gyorsabb és szakszerűbb az ügyintézés. Ilyenkor - mármint a felszólítást követően - az ügyfél vegye elő az összes nyugtákról kapott kifizetési értesítőt és kocogjon felháborodva a biztosítóhoz, utána menjen a pénzintézethez, ismételjen kérjen igazolást arról, hogy ő már egyszer mindent befizetett és nincs tartozása. Bizony zaklatás ez a javából. Maceráljuk a biztosítottat, a pénzintézetet, de legfőképpen rossz fényt vet az illető társaságokra. Sajnos azért kell kiemelnem a biztosítókat, mivel több mint húszéves átutalási tapasztalatom van, s az áramszolgáltató, a vízügy, a posta eddig még egyszer sem szólított fel. Ok hogyan csinálják? És ki van jogviszonyban a Körülbelül egy évvel ezelőtt több szülőtársammal egyetértésben és az ő nevükben is levelet írtam Csekei Sándornak, a Bács-Kiskun megyei önkormányzat művelődési osztályvezetőjének. Segítséget kértem, mert mindannyian sérült gyermeket nevelünk. A kecskeméti szakértői bizottságnál ideiglenes gyógypedagógiai segítséget kaptunk: a Tunyogi-terápia alapján foglalkoztak gyermekeinkkel. Kérésünk lényege akkor az volt, hogy ez a foglalkozás állandó lehessen, és ne kelljen attól rettegnünk, hogy elveszik tőlünk, és gyermekeinktől a lehetőséget. Csekei úrtól válaszában konkrét ígéretet kaptunk. Közben eltelt egy év, és kezdtük 1995. április 26-ai számuk Tisztelt Szerkesztőség rovatában megjelent Utólag nem jár ápolási díj című cikkre reagálva a Kecskeméti Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Népjóléti Irodája nevében az alábbi tájékoztatást adom. A cikkben szereplő ügyfél ápolási díj iránti kérelmét 1994. augusztus 14-én nyújtotta be a hivatalhoz. Az érdemi döntés előkészítése végett több ízben helyszíni környezettanulmány készítését kíséreltük meg, azonban a kérelmező által megadott címen egy alkalommal sem találtunk senkit. 1994. október 13-án levélben kértük a kérelmezőt, hogy a hivatalt keresse fel. Miután erre a levélre autós áldozat, amit másnap látni is lehet az utakon. Ugyanúgy, mint a macskatetemet, amely a központi orvosi rendelő bejáratától pár méterre az árokban várta, hogy valaki végső nyughelyére tegye. A múlt év októberétől egészen tavaszig. A macska mellett ágaskodó magas gaz sem szúrta a szemét senkinek. Közben a lakosság figyelmét felhívták az árkok tisztítására, s büntetés kiszabását ígérték a mulasztóknak. De egy másik invázió is fenyegeti városunkat és környékét. A Temaforg-gyár idetelepítésekor nem gondoltak a következményekkel. Az új üzem sok vidéki munkavállalót vonzott, az itteni ismert szóval „gyütt-mentek”-nek nevezik a szolgáltatóval? Aki a fizetési megbízást adja, az a pénzintézettel, a szolgáltató pedig a kifizetővel. Akkor miért nem először őket kérdezik meg, miért az ügyfélnek kell szaladgálnia, s így egyáltalán mi értelme van az átutalási rendszernek? Azt viszont pazarlásnak tekintem, hogy évek, sőt évtizedek óta a nagy számítógépes világban még mindig nem tudták megoldani, hogy az átutalási számlával rendelkezőnek ne küldjék havonta, évente a különböző csekkeket szinte tonnaszámra. Mennyi megtakarítás lenne ez és akkor nem valószínű, hogy évente, félévente visszatérően okvetlenül emelni kellene a biztosítási díjakat. Tessék utánaszámolni: munkaerő, munkaidő, nyomtatvány- és postaköltség stb. Ha szorzunk, osztunk, mekkora összeg jönne ki? Szinte belegondolni is rossz. Cs. J.-né, Tiszakécske (Név és cím a szerk.-ben) feladni a reményt. Az újságokban, a rádióban, a televízióban másról sem lehetett hallani, mint a pedagóguslétszám csökkentéséről. Ki gondol ilyen helyzetben a sérült gyermekeibe? Április 18-án megtudtuk: kérésünk teljesült! Megkaptuk az állandó segítséget, és többféle lehetőség közül is választhatunk: csoportos, vagy egyéni fejlesztés, beszédindítás. Gyermekeink boldogan mennek mindig a foglalkozásokra, ami nekünk is nagy öröm. Tudom, hogy a megye is nagyon nehéz anyagi helyzetben van, ezért külön köszönjük, hogy segítettek nekünk. H. Z.-né, Kecskemét (Név és cím a szerk.-ben) az ügyfél nem reagált, ismételt megkeresést küldtünk 1994. december 1-jén, az eljárás megszüntetésének kilátásba helyezésével. Az ügyfél ennek a felkérésnek sem tett eleget, azonban december 20-án bejelentés érkezett a nagyszülő részéről, melyben közölték a jelenlegi tartózkodási helyet. A környezettanulmány felvételére így csak 1995. január hónapban kerülhetett sor az ügyfél közreműködésének hiánya miatt. Ápolásidíj-kérelmekben - éppen az ügy jellegére tekintettel - előzetes értesítés nélkül keressük fel a kérelmezőket. Dr. Hauzmann Jánosné, irodavezető bevándorlókat, de most inkább illene a „gyütt és maradt” kifejezés. Mert a létszámleépítések során az utcára került emberek nem mentek vissza kiindulási helyükre. így a helyi rendfenntartóknak adnak elég sok munkát, amiről sajnos az elmúlt napokban országos üggyé duzzadt esemény is jelez. Úgy látszik, megreformált korunkban nem az a bűn, ha valaki elkövet valamit, hanem ha ezt az arra hivatott személy számon kéri rajtuk. Rögtön politikai ügyet csinálnak belőle. Reméljük, a jövőben körültekintőbben végzik munkájukat, akikre sorsfordító döntések lesznek bízva. Környezetvédelmi Egyesület, Kunszentmiklós Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Másoknak is tanulságos Kérem ezeket a sorokat az újságban közzétenni, talán megkerül az illető, akihez-szólok, és az eset másoknak is tanulságos lehet. Még március 13-án délben a kecskeméti köztemetőben, a Béke fasor végén az ID parcella 5. sor 4. sírjánál egy úr temetői dolgozónak adta ki magát. Címet, telefonszámot is adott - mint később kiderült, nem az övét. Kértem, hogy hozzátartozóim sírját tegye rendbe, ugyanis annak idején csak az évszámot vésték a sírra, amit megrendeltem, kifizettem, befesteni már nem volt idő. Ez az úr készségesen elvállalta a munkát. Ki is fizettem nem egy ezer forintot neki. Azóta többször voltam az említett temetőben, de sajnos a sír nem változott. Ezúton kérem az urat, hogy ha tényleg sírköves, amint mondta, végezze el a kifizetett munkát. Tudom, nem lett volna szabad szóba állnom vele, de ez már megtörtént. Két hétre vállalta, s már majdnem két hónap telt el azóta. Ä pénzem már valószínűleg elveszett, de legalább ne rontsa az illető a többi dolgozó hitelét. Skrabán Lászlóné, Budapest, Flottilla u. 14. Drága volt a temetés Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy amennyiben lehetőség van rá, szíveskedjenek közölni ezt a levelet. Már nagyon régóta élek Ballószögön, és sajnos a közelmúltban el kellett temetnünk drága halottunkat. A temetés nagyon sokba került. A korábbi sírásó helyett - aki még most is itt lakik a községben - most egy vállalkozó végzi ezt a munkát. Pedig az előző sokkalta olcsóbban dolgozott. Azt nem értem, hogy a temetőket miért kellett privatizálni. Nem hiszem ugyanis, hogy ráfizetéses volt a községnek a régi sírásó idejében. Vagy ha igen, akkor most mennyivel jobb a helyzet, hogy vállalkozónak adták ki? Szerintem csak egyedül a vállalkozónak lett jobb, a falunak pedig rosszabb. Biztosan van több olyan község is, ahol vállalkozói kézen van a temető, a sírásás, gondolom, azokban a falvakban sem jobb a helyzet. Mert a vállalkozók - tisztelet a kivételnek - csak kihasználják az ember fájdalmát. Hiszen akármennyibe is kerül a sírásás, a temetés, muszáj eltemetni a halottat. Tisztelettel: (Név és cím a szerk.-ben) Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor Önzetlen munka Kérésünk teljesült Kunszentmiklós és a környezetvédelem A kérelmezőt nem találtuk Miért nincs számlagép?
