Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-08 / 83. szám
Milánr ben a nyelvtanulás ...hogy mi is a különbség az egyes nyelvtanulási módszerek között? Nyelvtanulási módszer Jellegzetessége A „tanszöveg” A szöveg jelentésének feltárása A szókincs és „megtanulása” A nyelvtan feltárulkozása A kiejtési minta és „fertőzöttsége” A tanár szerepe A tanuló szerepe Tapasztalati tanulás. A JfV _ nyelvhasználatból sejtéire—i'jv sek és ellenőrzésük révén . IP megértéssel tanulunk “ffjr" időben egymástól távoli, MEÉ ; »if 1) meg nem ismétlődő, véletlenszerű szituációk- Idegenben való bői, válogatatlan szövegöntevékeny nyelvtanulás mkb'l nyelvtanl alakza" Teljesen válogatatlan, ahogy az élethelyzetek magukkal hozzák. Bizonytalan, homályos, hézagos megértés, félig értett, elkapott részekből való megsejtés, aktív visszakérdezés lehetőségével. A valódi nyelvi forgalomban használatos nagyon sok szó nagyon sok alakjával találkozik a tanuló, ha érti azokat, ha nem. Teljeskörűen minden előfordul. A beszélgető- társ a normális nyelv- használatával él, megértési nehézség láttán kerü- lőutakat, segítséget, másfajta megfogalmazást kínál. Sokféle, válogatatlan, csiszolatlan, anyanyelvi, táj nyelvi fertőzőttség gyakori. Nincs tanár, vagy léte esetleges. Megfigyel, feldolgoz improvizálva azt és csal azt teszi, amire képesnél érzi már magát. V . Tapasztalati tanulás a 'VyJ\/ nyelv használatából, ta- . A 'if nulságos helyzetekből, . szervezett nyelvi szom- szédosságokból, interak- Nyelvtanulás tív helyzetek megfigye- a megértés léséből és reprodukálásávillámfényében Tudatosan szerkesztett, kevés új szóval sok, változatos szöveg. Egy témának és történetnek többféle megfogalmazása. Az anyanyelvi fordítás előrebocsátásával, magától „értődő”, teljes és pontos. A nyelvtanulás első fordulójában szándékoltan kicsi a szókincs, hogy ne halmozódjanak a nehézségek. A mondatszerkezetek áttekinthetőek. Többfordulós. Kezdetben a megértési nyelvtan és a hibátlan szövegreprodukció a cél. Megmutatja a nyelvtani tabukat is. Későbbi fordulókban tudatosít és produkáltat. Több, válogatott, autentikus, anyanyelvi bemondótól, a lassú tagolt beszédtől a hadarásig terjedő tempóvariánsok szándékolt alkalmazásával. Az egyén tanulási folyamatának támogatása sokféle módon. Előkészíthet, megvilágíthat, beszélgetőpartner lehet stb., stb. Saját tempójában, sajá igényei szerint, s föle] saját belső megelégédett sége által motiválva ta nul. Sokoldalúan dolgoz hat azzal és azon a szin ten, amit tud. Tapasztalati tanulás. S—N Időben egymástól távoli, ó" (? véletlenszerű, de odavisszalapozással megis- //Kill mételhető nyelvi szituá- £\/1 V—^ ciókból, válogatatlan \ szövegből és nyelvtani alakzatokból. Az olvastató módszer Az olvasott híres irodalmi mű - vagy éppen ponyva - logikája szerinti, teljesen véletlenszerű. A kétnyelvű könyvekkel viszonylag pontos. Egy- nyelvűek esetén „nagy gyakorlatot” szerez a tanuló a hézagos megértésben. Az írott művekben előforduló nagyon sok szó nagyon sok alakjával találkozik a tanuló. Ha érti, ha nem. Teljeskörűen minden előfordul. „Tapasztalati", megértési nyelvtan kifejlődését nagyban elősegíti. A tehetséges és kitartó tanuló messzire jut vele Hiányzik a kiejtési minta. A tanuló „belső hallása” minden alap nélkül épül ki. Ajánlja a könyvet, célszerűen a kétnyelvűeket. Különben kivonul a tanításból. Egysíkú, leginkább csal olvas. \ direkt Tapasztalati tanulás a ta- nár és a tanulótársak ver- W módszer bális és nonverbális meg- • f nyilatkozásaiból. Iu<* *+w, *»P A nyelvi megfogalmazásban túlteng a leírás műfaja s a szűkkörű felszólítás. Szemléltetésen alapul, azonnali megértés, de sok félreértés lehetőségével. Szűkkörű, improvizáltan bővülő szókincs. Az elvont témák így alig tárgyalhatok. A nyelvtani szabályoknak a tanítási szituációhoz igazodó, kis terjedel- mű megmutatásával. A tanuló saját kiejtése dominánsan fertőz. Szerencse, ha a tanáré nem. Rendez, előjátszik, animál stb. Munkája szinte elviselhetetlenül sok. Részt vesz - ha hajlandt rá - a commedia della ar te-kon, otthoni feladati nem világos, munkája ot hagyományos. Memorizáló és sulykoló <g3a tanulás az ismétlések, a-PTl A fordító- szabály felismerés és al- ,_L 1 __ kalmazas alapjan, a tarsi- pf X nyelvtanozó tás eszközeivel, drillsze- EH—^^ irányzat ™ jelleggel. Különösen a nyelvtani formulák adagolása miatt életidegen, ,magas szövegek” és rájuk épülő memoriterek. Azonnal be kell tanulni a szóegyenletet, s ezeket összerakni-rekonstruálni. Szűkkörű, mégtervezet- ten és folyamatosan bővülő szókincs. Bemagolandó. Monokultúraszerű. Az egész nyelvtanból csak az éppen tanított cseppnyi új rész és a már tételesen tanított rész szerepel. Formasorok meg- ill. betanulása. A tanuló saját kiejtése dominánsan fertőz. Szerencse, ha a tanáré nem. Adagolja és elmagyarázza a szöveget, a nyelvtant. Számonkér. Munkája sablonos szótá- razás, nyelvtanozás, memorizálás és minden szinten ugyanaz marad. f~j f>p Memorizáló és sulykoló rl njs^tok tanulás az ismétlések és a 1 J ^ (\ szabályalkalmazás alap- J71 ján, a céltudatos társítás Sfí Az audio-lingvális eszközeivel. Hú módszer Gyakorlatias, hasznos, „szolgáltató” kis terjedelmű tanszöveg. Sokáig homályban marad a jelentés, egynyelvű szemantizáció folyik. Szűkkörű, megtervezetten és folyamatosan bővülő szókincs a drillek során rögzül. A formai hasonlóságok alapján összehordott anyagból válogató „felmerülő” nyelvtan, drillek és kiadós ismétlések között. Magnóról szóló, helyes. A tanóra résztvevőitől kapott kiejtési fertőzés így enyhébb. Főleg „technikusi”, a módszert szolgálja ki, az anyagot adagolja, de igény szerint magyaráz, meg is világít. Részt vesz a drilleken, repeticiókban, azonnal alkalmaznia kell a tanított anyagot. A tanulás forrása a tanu- lótársak és a saját visel- 1 Jjj*- 1 kedés és annak megerő- jjTJ sítése. A hibátlan azon- ’fcí nali produkálás, szabályalkalmazás a jutalma- A kommunikatív- zott. funkcionális módszer Voltaképpen szituációváltozatok nyomán a helyszínen kialakuló, véletlenszerű párbeszédek. Azonnal érthető. A bevált megoldások emlékezetesek, kevesebb memorizálást igényelnek. Szűk kitekintésű. A már bevált nyelvi fonnák ismételgetései miatt is nagyon reduktív. Később módszertörésként nyelvtanozó „antiórákat” is tartanak. A tanulócsoport résztvevőinek önfertőződése dominál. Az eredeti kiejtés megértésének esélye csorbul. Animátor, a kellő fokozásra, a csoportmunka irányítására, keretek között tartására törekszik. A jó megoldásokat megerősíti. Részt vesz a szituációs gyakorlatokon. Otthoni munkája hagyományos, sok szótárazással. K ínosan nehéz kérdés. Napjaink pszichológusai pedig nem szeretik a kínos kérdéseket, különösen azokat nem, amelyekre előreláthatólag nem lelhető válasz sem a felmérések, sem a kísérletek, sem a próbák (tesztek), sem a megnyugtatóan tárgyszerűnek látszó matematikai statisztikai elemzések segítségével. Régebben, amikor a lélektani kutatások módszertani lehetőségei még kezdetlegesebbek voltak, a lélektan némely nagy, iskolateremtő egyénisége még bátrabban épített az egyéni megfigyelésre és tapasztalásra, a személyes élet- és emberismeretre. Ez a régifajta pszichológus nem idegenkedett a „szellem kalandjától”, ha kínosan nehéz kérdéseket kellett megválaszolnia. A válaszok, persze, néha elmaradtak, néha tudományosan alig bizonyítható vagy megcáfolható föltevések születtek, de néha nagy és mély igazságoknak jöttek a nyomára. Van-e sorsunk? Az ilyen és ehhez hasonló „végső” kérdések megválaszolását mi, mai pszichológusok, szívesen utaljuk a filozófia, a művészet, az irodalom vagy akár a vallás illetékességi körébe. Ám az emberekben - különösen életük válságai idején - újra meg újra felötlik ez a kérdés. Aki pedig vállalta azt, hogy a „hétköznapok lélektana” körül ügyködik, az adott esetben mondjon erről is valamit, ha nem is a tudomány, de legalább a saját nevében. Az ember, amikor éppen nyakig elmerülve éviekéi életének pergő eseményei között, hajlamos arra, hogy kiszámíthatatlan esetlegességek halmazának élje meg mindazt, ami vele történik. „Pechje”, illetőleg „mázlija” van, elfantáziálgat arról, hogy „mi lett volna, ha...?”. Ha akkor Józsi barátom Pesten van... Ha mégis Jucika kezét... Ha az a rosszindulatú főnököm nem köp bele a levesembe... Egyszóval úgy érzi, hogy minden másképp is lehetne. Később azonban, nagyobb időtávolságból visszatekintve az élet történéseire, sokan úgy érzik, mintha mégis észrevehető volna valamilyen határozott irány vagy vonulat az egyéni sors alakulásában, „csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a múlt szövőszéke” - írta József Attila. Az irodalom nagy hőseinek története pontosan tükrözi, hogy miképp változott az európai gondolkodás ezekről a kérdésekről. Az antik görög tragédia lényege éppen az, hogy az emberi nagyság - Babits szavaival szólva - „megharcolta a harcot, s elhullt a végzet alatt!” Odüsszeusz, Ödipusz igazában nem önálló alakítói saját sorsuknak, hanem végzetek teljesednek be rajtuk, ami velük történik, Van-e sorsunk? az tulajdonképpen csak tükrözése mindannak, ami szellemi síkon az istenek birodalmában, küzdelmeik során lejátszódik. Az „Odüssze- usz-ember” tehát ebben az értelemben nem függetlenül cselekvő lény, hanem emberfölötti hatalmaknak, bábfigurája. Évezredekkel később a shakespeare-i alak, a „Hamlet-ember” már egészen más. Hamlet egyedül van, s vergődése közben hiába kiált az istenekhez, az ég üres, senki sem felel neki. S ha a mai ember a maga irodalmi mintáját Faustban látja megtestesülni, már megint onnét „túlról” felel neki valaki, de ez a felelet az elkárhozás rémével fenyeget. Az egykori „vasvégzet” - az „ananké” - tehát olyan sorssá, „fá- tummá” szelídült, amelyben már helye van az ember választásainak, döntéseinek, egyszóval saját sorsa alakításának is. Az embernek a sorsát tulajdonképpen saját személyisége, a jelleme határozza meg. A fatalista ember ellentmond ennek, és sorsát, sorsának alakulását mintegy „kihelyezi önmagából”, amikor azt emberen kívüli erők kizárólagos következményének tekinti. A történeti fejlődés azonban épp azt mutatja meg: miképp ismeri fel az ember, hogy az eredetileg külsőnek tartott sorsformáló hatalmak tulajdonképpen magában az emberben rejtőznek. Kezdetben emberen kívüli hatóerőkből próbálták megismerni az embert és a sorsát: a csillagok állása, a madarak röpte, áldozati állatok belső részeinek a vizsgálata kedvelt módszerük volt a „hivatásos” jósoknak. Ámde már a híres delfi görög jóshelyen látható volt a figyelmeztetés: „Gnoti sze autón!” azaz: „Ismerd meg önmagadat!” Ha tudod, hogy ki vagy, ismerni fogod a sorsodat. Ez közös gondolat a mai lélektani irányzatokban is, legföljebb a hangsúly máshová helyeződik. Freud műveiben a kora gyermekkor élményvilágára és a biológiai meg a társadalmi elemeknek a személyiségben dúló örök harcára, amelyet az Én erői szabályoznak. Szondi „sorsanalitikus” elméletében a recesszív (elnyomott) génekre, amelyek eleve meghatározzák az ember választásait, rokonszen- veit és ellenszenveit. A magatartás-lélektanban a megtanult magatartásformákra... és még sorolhatnám a különféle irányzatokat, yilvánvaló, hogy az önálló sorsalakítás lehetősége nemcsak belső N szabadságot ad az embernek, hanem terheket is ró reá. Ezek a választásoknak, a döntéseknek, az önmagáért való felelősségnek a terhei. Vállalásukhoz bizonyos lelki érettségre, lelki szilárdságra van szükség. Ezek híján az ember menekülni kezdhet e terhek elől: lelki eredetű betegségekbe, kábulatba (drog vagy alkohol segítségével), valamilyen kollektív fanatizmusba, ahol a külső irányítottság szabadítja meg gyötrelmeitől, netán az öngyilkosságba. Persze, hiba volna azt állítani, hogy minden csak az ember belső történésein fordul meg. A társadalmi környezet - a gazdaság, a művelődés, a politika stb. - alkotják azt az erőteret, amelyben az ember egyéni sorsa formálódik. De rendkívüli társadalmi állapotok és sajátos helyzetek ritka kivételével az egyéni sors alakulásának környezeti meghatározottsága nem egyirányú. Általában az élet mindig felkínál alternatívákat, váJaszutakat, többféle lehetőséget. Az egyén talán nem veszi észre ezeket, s a változó élethelyzetekre csak egyféleképpen tud reagálni - ez azonban már az ő belső problémája. Néha kínos ezzel szembenézni. Egyszerűbb miden kudarcért a környezetet vádolni, a sikertelenségekért kizárólag a külső, „objektív” körülményeket tenni felelőssé. Legtöbbször itt fordul vissza az ember belső vívódása a „mi lett volna, ha?” kérdéséhez. Mindazonáltal, ha az ember őszintén számot vet a választásaival és döntéseivel, könnyen rájöhet arra, hogy egy adott helyzetben végül is mindig azt tette, amire belső lehetősége volt. Thomas Mann figyelmeztet arra, hogy súlyos lélektani hibát követ el és rosszul gondolkozik az az ember, „aki összetéveszti a külsőleg megvalósítható! a belsőleg lehetségessel”! Az ember énérzésének folyamatossága, belső biztonsága jórészt „a megtörténtek vállalásából” származik. Furcsa kettősség ez. Egy kissé leegyszerűsítve szinte azt mondhatnánk, hogy azok a helyzetek, amelyekben élete során az ember belső pszichés lehetőségeitől függ, hogy miképp viselkedik akkor és ott: talál-e megoldásokat, alternatívákat, avagy valamilyen kényszerpályán mozog. Goethe szerint az ember harmincéves korán túl már felelős az arcáért. Talán felelős a sorsáért is. POPPER PÉTER 6
