Petőfi Népe, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

XlBám ben a nyelvtanulás AZ AGYKUTATÁS ELIGAZÍT? 1. A modem agykutatási eredmé­nyekből ismert, hogy a beszéd és vele a nyelv használata nagyon sok - nem is tudni még, hogy hányféle - agyi művelet együttvéve. A jobb agyfélte­kénkkel értjük meg a beszéd hangsú­lyait, a beszélő szándékait, a szavak „mögötti” közlendőt. A bal agyfélte­kén külön központja van a nyelv meg­értésének, külön az aktív használatá­nak, a konkrét, az elvont fogalmak megértésének, a szótalálásnak, a be­széd folyékonyságának, a nyelvtani szabályok értelmezési képességének és így tovább. Ugyanez kell minden egyes ide­gen nyelvhez is. Ezek és főleg össze­csiszolódott, összehangolódott műkö­désük nem alakulhatnak ki csak úgy „ukmukfukk”! A beszéd megértésé­nek a képessége az alap. A természe­tes nyelvelsajátításban megelőzi és előkészíti az aktív beszédet. 2. A tanulással kapcsolatos leg­újabb agykutatási eredmények közül kiemelkednek azok, amelyek az alvás szerepét kívánták tisztázni. Kiderült, hogy a napközben észlelt dol­gok meg­tanulásá­ban vala­mi gyón ron- tos történik a rákövetkező alvás során. Alvás közben elrendeződnek, kon­szolidálódnak a megelőző éber idő­szak hatásai. Nemcsak az embereknél, kísérleti patkányokon is így találták. Az emberek az alvást követően jobban teljesítették tréningfeladatai­kat, mint a megelőző napon. Nem szá­mított viszont, hogy a tanulás közvet­lenül az alvás előtt folyt, vagy sokkal megelőzte azt. Forradalom kell? 3. „A nyelvtanító módszerek ered­ményei között nincs különbség, csak a körülöttük vert por nagyságában” - úja dr. Dálnoki-Fésűs András összehason­lító mérésekre alapozva könyvében. Egyfelől az eredményesség, másfe­lől a minden igyekezetnek ellenálló sikertelenség. A nyelvtanulók csupán 25%-ának felel meg az iskolai tanulási­tanítási stílus. A maradék 75%-nak nem - tud­juk meg egy kanadai ku­tatás ered­ményeiből. Revolúcióra van szük­ség. AMI BIZTOS 4. Idegenben, vagy ahogy a szak­nyelv mondja: a célnyelvi környezet­ben szinte minden motivált ember ké­pes a nyelvet ^ használható szinten elsajátí­tani. Négyéves korában egész­séges gyerekek­nek szinte mindegyike, a felnőtt korban pedig az emberek 6-7%-a még anyanyelvi szin­ten is képes rá. 5. A szervezett nyelvoktatás vajon miért nem hasonlóan sikeres? AZ OKOKRÓL Talán alábecsüljük a nyelvtanulás nehézségét. Tudjuk-e pl., hogy a nyel­vek magukban a fo­galmaikban is, a nyelvtani rendsze­reikben is külön­böznek egymástól, s hogy a nyelv vál­tásakor egész visel­kedésünkben és egész gondolkozá­sunk struktúrájában is váltanunk kell. 6. Nem szavak cseréje tehát, s nem is szóismeret tehát a nyelvtudás! Nem holmi egyszerű szabályalkalmazási, nyelvi gyerekjátékról van szó, mint amilyen pl. a „Hajmási Péter, Hajmá- si Pál” dalban a Péter és Pál szavak szünetre vagy hümmögésre cserélge­tése. 7. A kifejlett anyanyelvhasználatig is az első korszak a hallgatás, a megértés kora, a „tanúkor-. szak”. Évek telnek el a hézagos megértéssel, a rejtélyek fejtegeté­sével, a félreértések helyesbítésével és al­kalmazási bizonyta­Műhely - titok nélkül s íme, a fortély Mint az anyanyelvet: az idegen nyelvet is a használatából, akár minden magyarázat nél­kül is megérteni! Az erre való képességünk velünk együtt született. A megértés hirtelen vil­lan át az agyunkon, s mint a villám fényében, tájékozódni tudunk, meglátjuk összefüggé­seket. A saját felismerés, mint az éles kontúrú látvány mély emléknyomot hagy maga után. Olykor egy életre szólót. lansággal. A második nyelv tan­ulásában ezt bizony nem kell megis­mételni! Az anyanyelvi fordítás átse­gít a megértés nehézségein. 8. A legfontosabb: a beszédben lévő stabil elemeknek - ahogy a lélektanban nevezik - az alakzatait megismerni. A beszédből ezeket a stabil szerke­zeteket, a szótöveket, a képzőket, a je­leket és a ragokat és főleg ezek maga­sabb szintű szerveződéseit kell - és itt a lényeg! - automatikusan, pillanat alatt felfedezni, kiszűrni. Azt, aminek alapján akkor is rájuk ismerünk, ha beszédhibás, netán dadogó vagy hada­ró ember ejti ki őket. 9. Közbevetőleg egy tanulság: az idegen nyelvi beszédértésközpontja­inkba beleépülő kiejtési alakzatokat ne torzítsuk el - a saját kiejtésünkkel! A hagyományokkal szakítva - ha másért nem, legalább ezért - tartóz­kodjunk a helyes mintát nélkülöző, túl korai saját megszólalástól, bármi­lyen nagy csábítást ér­zünk is rá. „Önfertő­zést” okoz. A nyelvet helyesen be­szélők meg­értése a tét. 10. Nyelvtanfolymon a tanulótársa­inktól, vagy mesterünktől való fertő­ződés szinte elkerülhetetlen. Ellensú­lyozni kellene sok és sokféle eredeti kiejtési minta hallgatásával. 11. A hagyományos nyelvtanári munka alapja - általában - az a rejtett előfeltételezés volt, hogy a tanulót kezdettől fogva beszéltetni kell. S hogy a tanuló ne akarhasson bonyo­lultabb dolgot is mondani, a nyelvtan összefüggő rendszerét nem mutatták meg neki, szinte rejtegették előle. Úgy gondolták, a hibátlan, önálló szö­vegalkotásra kell mielőbb megtaníta­ni. Egyszerű mondatok készítésével - hogy ne mondjuk: fabrikálásával. 12. Csakhogy annak, aki ezt teszi, elég, ha szavakat, szabályokat helyet­tesít csupán, s hozzá a gondolkodását még nem kell és többnyire nem is tud­ja az idegen nyelvűre átkapcsolni. Lássuk be: a pontos szabályismeret és alkalmazás ráér. Hová is rohannánk vele? Mert a részek fokozatosan összehordott halmaza nem válik ma­gától működő egésszé, legfeljebb egy- egy csekély, speciális adottságú tanu­lórétegnél. Az egynyelvű többség szá­mára szakadék rejtőzik a két dolog - a nyelvről szóló tudás és a viselkedés­ben való alkalmazása - között. E szakadék fölött a híd - mint már az imént mondtuk - az idegen nyel­ven való megértés, a nem anyanyelvi gondolkozásra való átkapcsolás. A MEGOLDÁS 13. Megszoktuk:a nyelvtanulásban minden új lecke új, ismeretlen történet új, ismeretlen szavakkal és új nyelvta­ni szerkezetekkel. Sok magyarázat kell a megértésükhöz. Ha viszont mondatonként előre megadjuk a szöveg fordítását a kazet­tán, nincs a magyarázatára igény. Le­het, s legyen a lecke szövege hosz- szabb, sőt, kifejezetten hosszú. Lehet az, ha nem hoz újabb és újabb isme­retlenségeket. S legyen is, mert így könnyen észrevesszük a nyelv hasz­nálatából az összefüggéseket. Ahogy az idegenben folyó nyelvelsajátítás során. Csakhogy itt most megértési nehézségek és félreértések nélkül. 14. A nyelv grammatikai szerkeze­tének hónapokon, éveken át való rej­tegetésére sincs tehát szükség. Minél előbb rátekintés kell a nyelvtan rend­szerére, hogy a beszédértési közpon­tok szervesen kiépülhessenek. A BIFLÁZÁS ELKERÜLHETŐ? 15. Tennünk kell azért is vala­mit, hogy a nyelv­elsajátítás ne le­gyen lélekölő ta­posómalom. Ne kelljen például feltét­lenül a legközelebbi nyelvórára a ta­nulónak minden újdonságot „megta­nulni”. A szándékos memorizálás, a biflázás, nagyobbrészt elkerülhető, egyébként meg kellemessé tehető. Miként az idegenben folyó nyelvelsa­játításban. A biflázásban leginkább az a léle­kölő, hogy érdektelen, unalmas tevé­kenység és ráadásul csekély ered­ménnyel jár. Azért, mert a teljes, fe­szült figyelmünket valami olyan do­log felé kell kényszerítenünk, amit a a a már ugyanabban a formájában, pont ugyanúgy „ezerszer” láttunk, ill. hal­lottunk. 16. Segít, ha csupán szórt figyel­münket irányítjuk - de csak az ismét­lései során - a megtanulnivalóra. Er­re jó pl. a magnóval folytatott,háttér­tanulás”. A másik lehetőség, ha a fi­gyelem feszültségét oldjuk: a sokszo­ri ismétlést passzív megfigyelőként - akár pl. relaxálva - éljük meg. S íme, harmadiknak a legfontosabb: legyen a tananyag érdekes, változó, változatos, emlékezetes. A megjegyezni valót mindig máshonnan nézve, vagy leg­alább mindig más-más alakban mu­tassa meg, de oly sokszor, oly sokfé­leképpen, hogy spontán megismerése és megjegyzése bekövetkezzék. 17. A nyelv ugyanis nem biflázan­dó „értelmetlenség” és a nyelvet tanu­ló ember magas intelligenciájú élő­lény, aki minden magyarázat nélkül képes megsejteni, felismerni az embe­ri nyelv belső összefüggésrendszerét, egyszerűen a nyelvhasználat alapján. Olyan tananyag kell tehát, amely alkalmat teremt az embernek az értel­mes nyelvtanulásra. Amelyik tálcán kínálja a felismerő, megsejtő képes­ségnek a jobbnál jobb alkalmakat. Sok és nyelvileg változatos szöve­get ajánlunk tehát ugyanarra a tan­anyagrészre - a hagyományos nyúl­farknyiak helyett. A bennük rejtőzködő összefüggé­seket a tanuló könnyebben átláthatja. A saját „felfedezés”, ha sikerül, iga­zán emlékezetes, örömteli élmény. KÖNNYÍTSÜNK RAJTA! 18. Egyébként az idegen nyelv megértésében már a beszéd puszta ér­zékelése is nehézség. A hangjaiban, ritmusában, hanglejtésében és hang­súlyában egyszerre megfelelő produ­kálása, vagy csak utánzása szinte le­hetetlen. 19. E halmozott nehézségeket csökkenti, ha a szavak más-más szomszédságban, a mondatok többfé­le szórendben megmutatkoznak, hogy a szóhatárok szinte maguktól tisztá­zódjanak. Fontos még, hogy sokféle kiejtés­ben és más-más tempóban is lehessen a szöveget meghallgatni. A LÉNYEG 20. A lényeg azonban a részletek helyett az egész mondanivaló megér­tésében és elképzelésében van. Hogy a beszéd - „azonnali behívóval” - a képzeletbe idézze az általa megneve­zett dolgot és viszonylatot. Minden­fajta logikai elemzés nélkül. A SORREND 21. Ezt, a beszéd „magától értetődő megértését” kell a tanulás első fordu­lójában elsajátítani. Hogy aztán arra éretten, a tanulók maguk is, saját ma­guk által alkotott szöveggel megszó­laljanak. És addig? Folyjék az erre va­ló felkészülés: a fonetikai bázis kiépí­tése, utánozás, ismételgetés, szövegek átalakítgatása. 22. A kazettákról a nyelvleckét az első alkalommal célszerű a maximális aktivitás és a maximális figyelem mellett hallgatni, mert az újrahall- gatáskor a figyelem már automatiku­san „takarékra kapcsol”. Jó, ha felütjük a könyvünket is az adott leckénél és olvasva is követjük a szöveget. Úgy teszünk, mintha egy „play back”, azaz egy utánjátszási fel­adatra, fellépésre készülnénk. Szájunk már rááll a szövegre, arckifejezésünk, mimikánk a helyzethez illik, a szöve­get máris lefordítjuk a mozdulat, a testtartás, a mimika nyelvére. S amikor ez véget ért, következhet az elolvasás és a felolvasás. Értelme­sen és minél gyorsabban. Érdemes mérni és érdemes feljegyezni a felol­vasás időtartamát. KUÁTSZHATÓ-E AZ AGY? 23. Sem a mindenkit izgató altatá- sos, sem a tartózkodással figyelt, a hipnózistechnika jegyében folyó nyelvtanulási próbálkozásokból nem lett gyakorlat. Okkal. A géppel segí­tett relaxálás viszont egyrészt mint a nyelvtanulás megkönnyítője, más­részt mint az életminőség javítása, ter­jed. Egyébként nincs benne semmi rendkívüli, semmi misztikus. Ha a te­vékeny állapotban bennünket ért hatá­sok az alvás során rendeződnek el az agyunkban, ugyan miért ne lehetne ez - jobb hatásfokkal - az éber, de nyu­godt relaxálás közben észlelt dolgok­kal is? 24. Meglepő, hogy sokan még a „hitvitát” sem vállalva kijelentik, hogy „nem hisznek benne”, pedig egyszerű tény csupán, hogy a relak- szációs tanulás eredményei tudomá­nyosan igazoltak és jók. S erre vannak jó okok is. Az pl., hogy relaxálás köz­ben alig van olyan külső és belső in­ger, amely zavaróan társulna a tanult információkhoz. Persze, hogy így a koncentráció foka jobb. Azután az is, hogy ellazuláskor az agyban fokozó­dó alfaaktivitás mutatkozik - azaz a RÉM alvásfázishoz valamelyest ha­sonlóan működik ilyenkor az agy. A MEGÚJULÁS Ez a technika egy új igényt terem­tett, éspedig egy teljesen újfajta nyel­vi tananyagra. Olyanra, amely a testi tétlenségben is használható. S mint az élet más területén, az új igények itt is előre nem látott, további fejlődésnek kiindulópontjaivá válhattak: ezek a tananyagok ugyanis eleve alkalmasak mind a relaxálás nélküli, ún. háttérta­nuláshoz, mind az éber, önoktató ta­nuláshoz, sőt, a csoportos foglalkozá­sokhoz is. Tanári segítséggel és anél­kül is. Ezért azután az egész nyelvok­tatásra kihathatnak. A KIHÍVÁS 25. Bizony nagy kihívás olyan, ka­zettáról hallgatható tananyagot készí­teni, amely magától rávezeti az elmét az új nyelv belső összefüggéseire. Va­lahogy úgy, ahogy ez idegenben, a természetes, spontán nyelvelsajátítás során történik, csakhogy koncentrál­tabban és könnyebben. A rávezető elemeket sokkal szűkebb időkeretek között megmutatva, egymás társa­ságába gyűjtve. 26. Égy új tanulási-tanítási mód­szer is kell. Szólamszerűen: sok szó kevés alakja helyett kevés szót, de sok-sok alakjával! A szöveg megértését mindenfajta kerülőút nélkül érjük el: a fordítást egyszerűen mind a könyvben kinyom­tatva mind a hangfelvételen, a kazet­tán is megadjuk. Már a kezdő tanszöveg is bepillan­tást nyújthat a nyelv szinte teljes for­makincsébe, mindenfajta magyaráz- gatás és minden tabu nélkül. Megmu­tathatja a nyelvtani rendszer gazdag­ságát. Teheti. Az anyanyelvi fordítás révén a jelentés nem kíván magyará­zatot. A szókincset ez a módszer nagyon sokszor, sokféleképpen megforgatja, hogy az ismételt találkozások száma a spontán megjegyzéshez elég legyen. A REDUNDANCIA DICSÉRETE 27. A szöveg jelentésének közvet­len és akadálytalan megértését fokoz­za, ha nem váltunk mondatról mon­datra témát. Vagyis redundánssá, ön­magát ismétlővé tesszük a tanszöve­get. A képzelet számára stabil helyze­tet teremtettünk. A figyelem szinte ki­zárólag a tanulnivaló, azaz a monda­nivaló nyelvi megjelenítése, felé for­dul. HÁNY LEGYET IS? 28. Az anyanyelvi fordításnak köszönhetően egyrészt mindenki könnyen kikövetkeztetheti a mondat­ból a számára ismeretlen részt, ill. részletet. Másrészt: nem kell a leckék új sza­vait rögtön „megtanulni”. Amikor újra előfordulnak, akár is­merjük őket kívülről, akár nem, akkor is újra segíti a megértésüket az anya­nyelvi fordítás. Harmadrészt: így még egy ími-ol- vasni sem tudó gyermek önállóan és akadálytalanul ismerkedhet meg az idegen nyelvvel. Élvezettel, sikert megélve, minden különös erőfeszítés és mindenfajta külön segítő magyará­zat nélkül is. Kell-e ennél nagyobb serkentés, motiváció a tanuláshoz? ...ÉS AZ ÖNÁLLÓ BESZÉD? 29. Lassan, fokozatosan, természe­tesen! A kezdő nyelvtanuló aktív szö­vegalkotása maradhat és maradjon is távolabbi cél! Mert bármennyire sze­remé is már, miért is kellene a kapasz­kodás nélkül felállni nem tudó kisgye­reket balettoztatni? Emlegettük már a nyelvet sokolda­lúan megfigyelő „tanúkorszakot”. Eközben alakulnak ki azok az agyi kapcsolatok, amelyek a beszéd meg­értését, vagyis közvetlenül a tanult nyelven való gondolkozást szolgálják. Enélkül szabad beszéd aligha lehetsé­ges. Vagyis: „Lassan járj, tovább érsz!” Ha a visszakérdezés és a szövegaprí­tás technikájára, ha nyelvleckék példát adnak, erre nagyon hamar rákaphat a kezdő nyelvtanuló is. S ott vannak az ezernyi helyzetben használható, rövid beszédpanelek, „kommunikációs ászok”! (Mint pl.: Ez fantasztikus! Tényleg? Ki hitte volna? Nahát! Érde­kes! Óriási! És hogy tetszett? Élvez­ted? Biztos? Ez aztán a szerencse!... stb.) Bárki könnyen kivághatja őket egy-egy társalgási szituációban, s hagyhatja a szót a partnerénél. 30. Az artikuláci­ós gyakorlatok, az utánzás, a felolvasás, az emlékezetből egy-két mondat elmondása összeköti a megértés agyi központjait az épül- gető beszédprodukáló központokkal. Ahhoz, hogy majd beszélni tudjunk, fontosabb, mint gondolnánk: mondjuk el a szöveget pl. először sut­togom fogva, majd félhangosan, ké­sőbb pedig „színészkedve”, nagy át­éléssel, pl. érzelemgazdag, majd az értelmet túlhangsúlyozó előadásmód­ban, szinte hadarva, gyorsan is. Mert így a szöveg és értelme együtt jól be­épül a spontán viselkedésbe. 31. A beszédértés és az aktív be­széd képessége között összekötte­tést teremt, ha akár képzeletben, akár valóságosan a hallott szöveget lefordítjuk a moz­dulat és a mimika nemzetközi nyel­vére. Ez élvezetes is lehet, miként zenehallgatás közben a ritmust átvenni, a karmestert imitálva titokban dirigálni. Türelem tehát! S mit tegyenek a türelmetlenek, ha siettetni akarják saját megszólalásu­kat? Olvassanak sokat! Fennhangon. A JO TANAR - ARANYAT ÉRÍ 32. Természe-' tesen a tanuló a felmerülő tény­leges problé­máira meg kell hogy lelje a magya­rázatot. Erre jó a könyv. És a jó tanár, aki aranyat ér. Tényleg, mi is le­gyen a tanár szerepe az ilyen nyelvtanulás­ban? Nyilván más le­het, mint eddig. A kevés tapasztalat azt megmutatta már, hogy képzett nyelvtanár erre örömmel, hamar és könnyen rátalál. Korai lenne tehát erről értekeznünk. 33. S hogy a további a lehetőségekre is pillantsunk: egy kicsit fantáziájúnk! Képzeletünkben fordítsuk meg a tanuló egyéni és a tanárral közös munkájának sorrendjét! Mert mi is lenne, ha a nyelvóra előtt már először egyedül, ön­tevékenyen ismerkednék meg a tanuló a tananyaggal? így, saját tempójában, lehet, hogy jobban elvégzi feladatát és az intelligenciája is közben - ill. a rákö­vetkező alvás során - észrevétlenül a magáét. És most, hogy az alvás során a tanuló agyában már konszolidálódott a felvett ismeretanyag, most kerüljön sor a feldolgozására, begyakorlására. Most, kerüljön sor a tanárral való közös gya­korlásra, tréningre: azt gyakorolja, a ta­nuló amire már képes, s nem azt, amire még nem. AZ UT SZAKASZAI 34. Mint látjuk, előbb a beszéd meg­értésének, azután aktív használatának képességeit kell kifejleszteni. Ez tehát több tanulási fordulót, több tanulási ciklust igényel. Az első fordulóról bőséggel esett már szó. Mondjuk ki a lényegét: be­szédértéshez nélkülözhetetlen, viszony­lag csekély szókincsen túl a - hogyan is nevezzük? - a megértési nyelvtant, vagy passzív nyelvtant kell benne elsa­játítani. És ennek a tapasztalatból ta­nulásnak semmi köze még a nyelvtan tételes szabályainak ismeretéhez. A második fordulóban a szókincs bő­vítésén túl az arra érett nyelvtanulónak jó a nyelvtan tételes szabályaival való is­merkedés is. Elsősorban a bonyolultabb szerkezetek pontos megértésében való eligazítás miatt, ezután az egyszerűbbek alkalmazásának célba vétele. A harmadik forduló a bonyolultabb nyelvi szerkezetek aktív használatának tudatosítása, begyakoroltatása és persze a szókincsnek egy életen keresztüli bővítése lenne. dr. Makara György, A MŰSZAKI TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSA Illusztrációk: Sárközy Endre 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents