Petőfi Népe, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

1995. február 22., szerda Tisztelt Szerkesztőség: 11. oldal Kedves Olvasóink! Mostani összeállításunkban két levél is foglalkozik a bűnözés­sel, azzal a már-már tarthatatlan állapottal, amit az állampol­gárok lépten-nyomon tapasztalnak. Sokszor megírtuk már, hogy ez nem csak a rendőrség feladata, hiszen ők már „csak” akkor tudnak beavatkozni, amikor megtörtént a baj. Ugyan­csak visszatérő témaként jelentkezik a biztosítással, illetve a te­lefonnal összefüggő panasz is. Az előbbivel kapcsolatosan kide­rül, hogy bizony nem mindig a panaszosnak van igaza, hiszen ha nincs érvényes szerződés, nem fizet A biztosító. Több olvasónk kérdezte telefonon vagy személyesen, hogy az általa beküldött levél mikor jelenik meg. Ezekre az érdeklődé­sekre azt válaszolhatjuk, hogy nem minden levél alkalmas a közlésre. Ezekre levélben válaszolunk. Várjuk további leveleiket. A szerk. A Matáv kivizsgálta FELAKASZTOTT KUTYA A GESZTENYEFAN Össze kellene fogni a bűnözők ellen! A Petőfi Népe 1994. december 22-ei számában megjelent, Halló! Ki mennyit beszél? című, részvénytársaságunkat érintő cikkre az alábbiakat vá­laszolom. A kalocsia Generál Építő­ipari Kft. Vasút u. 20. szám alatti telephelyű közület 78/362-840 kapcsolási számú távbeszélő-állomásának előfi­zetője kifogásolta az 1994. ápri­lis havi távbeszélőszámla ösz- szegét. A reklamációt első fo­kon a Kalocsai Távközlési Fenntartási Üzemegység vizs­gálta, s megállapította, hogy a berendezések jól működnek, műszaki hibát - mely esetleges többletszámlázást eredménye­zett volna - nem találtak. Az előfizető ezzel nem értett egyet, ezért a Bács-Kiskun Me­gyei Távközlési Üzemtől újabb műszaki vizsgálatot kért. Éz is megtörtént, kiegészítve azt helyszíni vizsgálattal is. Megál­lapították, hogy a berendezések előírásszerűén, jól működnek, hibát nem találtak. Lapunk február 14-iki számá­ban egy ügyészségi vizsgálat kapcsán interjút közöltünk A szociális törvény és az önkor­mányzatok címmel. Az írásra levélben válaszolt dr. Metzin- ger Éva, a Bács-Kiskun Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője. Levelének lényegét az alábbi­akban rövidítve közöljük. A közigazgatási hivatal­nak, illetve jogelődjének is egyik legfontosabb feladata volt és lesz az önkormányzati rendeletek törvényességi elle­nőrzése. Bács-Kiskunban az önkormányzatok az elmúlt négy évben 5 ezer rendeletet alkottak, ezek közül 550-nel kapcsolatban tettünk törvé­A Nyugdíjasok Bács-Kiskun megyei Érdekvédelmi Szövet­sége, illetve annak elnöksége a közelmúltban tárgyalta meg a múlt évi munka eredményeit. Egyik legnagyobb eredmény az volt 1994-ben, hogy sikerült anyagi támogatást nyújtani - igaz, csak korlátozott mennyi­ségben - gyulai nyaralást igénylő nyugdíjasoknak. Sajnos eredménytelenségnek kellett elkönyvelni, hogy nem sikerült állandó támogatót ta­lálni munkánkhoz. Bizakodunk azonban abban, hogy a mostani 1995-ös esztendőben ezt a tö­rekvésünket siker koronázza. Természetesen nem csak ezt tervezzük. Májusban megren­dezzük Baján a nemzetiségi időskorúak második kulturális találkozóját. Megkezdi műkö­dését a megyei nyugdíjas agrár, majd környezetvédő bizottság, amely 1995-ben együttműkö­dik a Duna és a Tisza mentén található településekkel, illetve A fenti vizsgálat után az elő­fizető továbbra is fenntartotta reklamációját, és a Szegedi Távközlési Igazgatóságtól is­mételt felülvizsgálatot kért. Az igazgatóság szintén részletes vizsgálatot végzett az ügyben. Ennek során megállapították: a berendezések jól működnek, esetleges többletszámlázást okozó hibát nem találtak. Tájékoztatásul közlöm, ne­vezett előfizető távbeszélő áramköre olyan berendezésen üzemel, mely kizárja az idegen által történő vonalhasználatot. Mindezekre való tekintettel a távbeszélődíjnak az előfizető részére történő jóváírásra nincs lehetőség. Az említett vizsgálatokat kö­vetően a távbeszélődíj megfize­tésének nincs további halasztó hatálya. A díj nem térült, ezért került sor 1994. november 14-én a távbeszélőállomás ki­kapcsolására. Engedi Antal igazgatóhelyettes, Matáv Szegedi Igazgatóság nyességi észrevételt. Ezek többségét elfogadták. Az el­múlt két évben 300 szociális tárgyú önkormányzati rende­let született. Előkészítésükre figyelmet fordítottunk. Sikerült elérni, hogy a bo­nyolult szociális rendszer az önkormányzatoknál műkö­dik, esetenként akadozva, de elsősorban anyagi gondokkal küszködve. A cikk záró mon­data nem tükrözi pontosan a valóságot, de semmiképp nem szogálja a hivatal munkájá­nak reális megítélését. Hibátlan munkát természe­tesen nem ígérhetek, de min­dent megteszünk, hogy mun­kánk eredményesebb legyen. az ott élő nyugdíjasokkal, az önkormányzatok képviselőivel. Az időskorúak érdekében szeretnénk elérni, hogy a helyi önkormányzatok szociális bi­zottságaival felvegyük a kap­csolatot, mert sajnos a nyugdí­jas szervezetek tagjai közül senki nem került be ezekbe még tagként sem. Ismét írásban fordulunk az országgyűlés elnökéhez, kérve, hogy az öregségi nyugdíjkorha­tár előtt lerokkantosított - amennyiben állapotában rosz- szabbodás állt be - az 55-60. életév elérése után vizsgálják felül állapotát, és annak megfe­lelően minősítsék át a II. vagy az I. csoportba. Szeretnénk el­érni azt is, hogy 1996-tól már januárban fizessék a megemelt nyugdíjat. Megemlítem, hogy több nyugdíjas érdekvédelmi szer­vezet tiltakozik a kisvasutak megszüntetése miatt. Miklós Jenő, elnök Mint azt 1994-ben olvashatták a Petőfi Népében, a Kiskunsági Nemzeti Park közelében, a Fü- löpháza és Ágasegyháza határa­iban lévő hobbitanyákat soroza­tosan feltörték és mindent elvit­tek, ami a kezükbe került. Nem beszélve a barbár munkákról. Minden betörést ugyanazon módszerei követtek el. Végül elfogták a betörőket. És itt a meglepetés. A tette­sek ugyanazok voltak, akik nap mint nap a tanya előtt elsétál­gattak. Amikor egy-egy betörés után szóbaelegyedtünk, a leg­nagyobb sajnálatukat bizony­gatták. Szörnyű érzés szembe­kerülni ezekkel az emberekkel, s farkasszemet nézni velük. Hozzánk 1993-ban három­szor törtek be, 1994-ben egy­szer. A keletkezett kár minden Ki lesz a nyerő? A február 4-ei Petőfi Népében megjelent Egymilliós jutalmat ajánlott fel a vállalkozó című cikkükre szeretnék reagálni. Véletlenül jártam az 53-as út mentén lévő Akadémia söröző­ben a cikkben említett napon. Én is játszottam az egyik játék­gépen. Szerencsém volt, meg­háromszoroztam „befektetett” pénzemet. Amikor a nyere­ményt kértem, elég udvariatla­nul vágták elém a pénzt. Semmi mosoly a csinos hölgy arcán. Ellenben tudok arról, hogy súlyos tízezreket hagynak ott csóróknak kinéző személyek. Szóval nem sajnálom a játék­gép tulajdonosát, mert állítólag „beírtak” a gépbe. Nehezen tu­dom elképzelni, hogyan tehet­ték, amikor árgus szemekkel fi­gyelik a játékosokat, s gondo­lom, a hang- és fényjelzéseket is. De ha mégis sikerült valaki­nek „beírni”, az megérdemli a nyereményt. Feltételezem, tévedés lehe­tett, magyarul: ráfogták az ille­tőkre, hogy csaltak. Remélem, a rendőrség nem olyan naív, hogy elhiszi a tulajdonosnak. Ám ha mégis elhiszik, akkor sem valószínű, hogy a gép tu­lajdonosa „nyer” a verekedéssé fajult ügyben. Tisztelettel: P. S„ Kunfehértó Jutalom szemüvegért Lapjukban február 15-én meg­jelent egy cikk, Szemüveget ajánlunk címmel. Ez adott ötle­tet és bátorságot arra, hogy ír­jak Önöknek, ugyanis hasonló helyzetben vagyok, csak éppen nem ajánlok, hanem keresek egy számomra nélkülözhetetlen szemüveget. Természetesen le­hetne másikat csináltatni, de aki ismeri a mai árakat, könnyen kiszámíthatja, mibe kerülne ez nekünk. Én a kecskeméti Irinyi utca 32. szám előtt veszítettem el a szemüvegemet. A páromat hozta haza egy ismerős a kórházból, ő a vezető mellett ült, én mögötte. Korunk és párom betegsége folytán a kiszállás elég körülményes volt, így valószínűleg akkor esett ki az útpadkára, amely földes, füves terület, ezért nem lehetett koppanást hallani, s nem vettük észre. Mivel az au­tók rohannak, gyalogosok ott nagyon ritkán közlekednek, fel­tételezhető, hogy egy kerékpá­ros találta meg rézfémkeretes szemüvegemet. A becsületes megtalálónak, ha visszahozza, a köszönetén kívül 500 forint jutalmat adok. Hálás köszönettel és tisztelettel egy 75 éves nyugdíjas: Valach Pál, Kecskemét, Irinyi u. 32. II. 36. betöréskor 250-300 ezer forint volt. Legutóbb még egy kana­lat sem hagytak. Most rájuk csapott az izsáki rendőrség, a tettesek kézre kerültek. Egy-két tárgyat megtaláltak náluk, ami a mi tulajdonunk volt. A legelszomorítóbb az, hogy ezek a betörők szabadon futkároznak, sőt, ők érzik sértve magukat, mert fény de­rült gaztetteikre. Közbevetőleg leírok egy újabb esetet. 1995. január 28-án érkeztem a tanyára. Szörnyen megijedtem, mert a tanya főbe­járata előtt lévő gesztenyefára a betörő saját kutyája fel volt akasztva. Mi ez, ha nem a „maffia” tagjainak figyelmezte­tése? Az a tapasztalatom, hogy a környező tanyák lakói is rette­Tudom, hogy sokszor volt már szó az újságban arról, hogy az ebtartók közül sokan az alap­vető illemet sem ismerik - vagy nem akarják - a kutyákkal kap­csolatban. Sajnálatos tény, hogy régóta a parkokban, ját­szóterekre, annak homokjába szoktatják a kutyáikat dolguk elvégzésére. Gyes-en vagyok itthon, de a mai napig látok ezer ilyen ese­tet, és fel vagyok háborodva a többi anyukákkal együtt, hogy nem lehet valamit tenni ezek el­len. Kertes részen is sétálgatva sokszor láttuk, hogy a házak előtt álló homokba is rendsze­resen odahordják a kutyákat a tulajdonosok, ők fütyülnek arra, hogy más tulajdona, hogy azért vitték oda, mert a gyere­kek játszanak benne. Divat lett a kutyatartás mos­tanában mindenhol, bérházak­ban is, amit én nem engedé­lyeznék. Nem egészséges, és a kutyának sem jó, kivéve 2-3 fajtát. És akkor jön a város te- lepiszkítása, parkok, játszóte­rek tönkretétele. A kutyatulaj­donosok ezt elnézik ebeiknek, gésben élnek. Miért nem fog­nak össze a bűnözés megelőzé­sére? Bármit tehet a rendőrség, ha a lakók nem segítenek a fel­fedezésben, a nyomravezetés- ben. Mindenkit megfélemlítet­tek? Hová lettek a szép, békes- séges’ idők? Mi is azért vettük a tanyát, hogy öregedő életünket nyugalomban töltsük el. De ■gy-v?! Szerintem a rendőrségnek nyilvánosságra kellene hozni a betörők nevét, mint teszi azt a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság. Jobban kellene vigyáznunk egymásra, értékeinkre, s ehhez csak egy kis összefogásra lenne szükség. Kérem, hozzák nyilvánosságra levelemet. T. L„ Tatabánya (Név és cím a szerk.-ben.) sőt még erre szoktatják őket. Tudom, ez semmiségnek tűn­het, hiszen tele az ország ezer­szer komolyabb gondokkal, de apróságokon is sok múlik, és mindig a kisebb dolgokból lesz a nagyobb. Ez főleg annak bosszantó, aki ezt mindig látja, tapasztalja. Lassan megutáljuk a kutyákat is, amiről tulajdon­képpen a gazdáik tehetnek. Mert ez már nem illem, több annál: íratlan szabály, sőt úgy tudom írott szabály is van erre. Tudnánk megoldást: néhány emberrel többet kellene alkal­mazni bizonyos helyi szerve­zetnél, akik odafigyelnének a dolgokra is és keményen bün­tetnének. Mert különben elko- szosodik a világ, és már nem­csak az eldobott szemétben, de a kutyasz...ban is mászkálnunk kell, s lassan a bokánkig ér. Nem divatból kellene kutyákat tartani, vagy ha már igen, fi­gyeljünk a részletekre is... Be­szélni kell erről, hiszen úgy lát­szik, a régi baj egyre nagyobb és nem lehet eleget beszélni róla. De inkább tenni kellene. (Név, cím a szerk.-ben) Magyar csárdást járt a belga Belga eszperantista vendég járt a közelmúltban Szánkon, ahol immár jó ideje nemzetközi hírű eszperantó klub működik a közösségi házban. Marcel Delforge úr egy hétig élvezte a ma­gyar vendégszeretetet. Felföldi Frigyes felvétele a búcsúest­nek azt a pillanatát örökítette meg, amikor egy szanki kislány éppen magyar csárdásra tanította Delforge urat. A fotót be­küldte Bálint Pista bácsi, a szanki eszperantó klub vezetője. Cikkünk nyomán Fontos az ellenőrzés A nyugdíjasok érdekében Ez már több, mint illem Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Bajtársak! A Volt Nyugati Hadifoglyok Országos Bajtársi Szövetsége és a Frontharcosok Bajtársi Szövetsége azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy az alábbi felhívást tegyük közzé lapunkban: „Szeretettel meghívunk min­den olyan volt bajtársunkat, akik mint katonák túlélték Bu­dapest ostromát 1945-ben. A meghívottak a szövetség ven­dégei lesznek, s ez alkalommal rendkívüli közgyűlést is tar­tunk. Találkozó: 1995. február 24-én, pénteken délelőtt 11 -kor a MÁV Kerepesi úti ifjúsági klubja előtt, a szabadban felállí­tott villanymozdonynál (Keleti pályaudvar érkezési old.)”. Cserélnénk ruhaneműt Tisztelt Szerkesztőség! Önökön keresztül szeretnék segítséget kérni a lányom részére ember­társaimtól. A lányom egyedül neveli két pici gyermekét igen mostoha körülmények között. A gyes-bői, a családi pótlékból még tüzelőre meg ennivalóra éppen hogy csak futja, de nem tud venni mosógépet, tűzhelyet, hűtőt, ami mind nagyon fontos lenne ahhoz, hogy megfelelően el tudja látni a kicsiket. Kérem azokat az embereket, akik tudnának segíteni e gépek valamelyikével, vagy akár egy villanyrezsóval. Cserébe én tudnék adni ruhaneműt, cipőt, kabátot. Kérem, a lakcímemet és a lá­nyomét se közöljék az újság­ban. mert nem szeretnék gúnyo­lódások céltáblája lenni. Elég szégyen az, hogy az ember ide jutott. Minden segítséget előre is hálásan köszönök. Név és cím a szerk.-ben Palotapincsi Hosszú évek óta előfizetőjük vagyok és ez az első, hogy a segítségüket kérem a kisfiam kéréséhez. Sajnos olyan kérése van, amit én a mai árak és há­rom gyerek mellett nem tudok teljesíteni. A legkisebb fiamnak február 18-án volt a harmadik születés­napja, és egy olyan kiskutyát szeretne ajándékba, ami egé­szen pici marad, pl. palotapin­csi, de van még ettől kisebb is, amit lakásban is lehet tartani. Ezért fordulok önökhöz, olva­sókhoz, mert tudom, hogy így már másoknak is segítettek, ha rászorultak valamire. Ha vala­kinek netán van egy felesleges kiskutyája, amit a kisfiamnak ajándékozna, ígérem, jó gazdi­jai lennénk. Előre is köszönjük. Név és cím a szerkesztőségben Az oldalakat szerkeszti: Rapi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents