Petőfi Népe, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 03. szám

10. oldal Tisztelt Szerkesztőség: 1995. január 4., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Újabb szállodás játék Meddig és hová kell küldeni a szállodás játék emblémáit? ­kérdezték új előfizetőink, akik most találkoztak először e nép­szerű játékunkkal. A Bérc Hotel Mátra harma­dik emblémája lapunk tegnapi számában jelent meg. A há­romnak egyszerre kell beérkez­nie a szerkesztőségbe, legké­sőbb a január 6-án kezdődő sorsolásig. Egy szerencsés ol­vasónk kellemes hét végi pihe­nési lehetőséget nyer partneré­vel, teljes ellátással, előzetesen egyeztetett időpontban (pénte­ken vacsorától vasárnap ebé­dig). A szállodás játék már a jövő héten folytatódik, úticélja ezúttal a Hotel Fenyves, Békés­csabán. A város zöldövezeté­ben található szállodát érdemes felkeresni, mert szolgáltatásai­val igazán kellemes pihenést, jó kikapcsolódást nyújt az igénye­sebbeknek is. A Fenyves Hotel három emblémáját az újságban megta­láló és azokat beküldő olvasó­ink között ismét kétszemélyes hét végi üdülést sorsolunk ki, teljes ellátással. Sok telefonhívás érkezett ol­vasószolgálatunkhoz ezekben a napokban a lap előfizetésével kapcsolatban. Akik az ünnepek körül nem gondoltak a Petőfi Népe megrendelésére, vagy egyéb okból nem fizették elő az újságot, már érzik a hiányát. Van még lehetőségük. Saját kézbesítőinknél, a terjesztési ügynökségeken vagy az olva­sószolgálatnál ma és holnap még elő lehet fizetni a lapot, januártól esedékesen. Kecskeméti előfizetőink kö­zül többen személyesen keres­ték fel az olvasószolgálatot. így tett az a kedves hölgy is, aki azt hitte, hogy férje már kifizette az újságot, s csodálkozott, hogy miért nem találja a levélszek­rényben. Gyorsan befizette, s nemcsak a sajátjukat, hanem a szomszéd újságdíját is negyed­évre, mert így pénzt takarít meg. Egy Nagykőrösről naponta Kecskemétre járó olvasónk ér­deklődött: náluk miért nem le­het hozzájutni a Petőfi Népé­hez? Úgy tudja, sokakat érde­kelne a lap. Köszönjük kérdését, s örömmel tájékoztatjuk: megvá­sárolható az újság Nagykőrö­sön is, üzletekben és pavilo­noknál. Ha pedig a kényelme­sebb megoldást választja, s biz­tonsággal, naponta hozzá akar jutni lapunkhoz, előfizetést is felveszünk a helyi irodánkban (Nagykőrös, Kecskeméti út 5. Telefon: 351-801). Az új évben is várjuk olvasó­ink kérdéseit, véleményeit és megrendeléseit a jól ismert te­lefonszámon (76/481-391) és címen: 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/A. NE ROMBOLJUNK, HANEM ÉPÍTSÜNK! Jobb sorsra érdemesek a vasutak Lapjuk december 9-ei számá­ban közölték Miklós László nyugalmazott MÁV-főtanácsos Amikor még a vasúttársaság gazdaságosan üzemelt című írását. A régi szakember gondo­lataival magam is osztozom mint aki 42 éven át szolgálta a MÁV-ot. Tényleges koromban, majd 1969-ben történt nyug­díjba vonulásom óta is számta­lanszor szóvá tettem, s írtam is sokat a MÁV általam is helyte­lennek tartott gazdasági szem­léletéről. A vasút minden ország fon­tos vérkeringése, annak gazda­ságos működése az adott ország javára szolgál. A vasút nem pó­tolható sem közúti, sem vízi vagy légi közlekedéssel. Ezt bi­zonyítja a japán vasutak hihe­tetlen modernizálása, vagy pél­dául Kína több ezer kilométeres új vasútvonala. Európában - ahol nincs hely a földön ­függő vasutakat építenek, de a tenger sem akadály, mert alag­utat építenek a víz alatt a vas- utaknak. Nagyon sok nemzetközi járat elkerüli hazánkat. És mi még e néhány kilométeres vasútháló­zatunk egy részét is meg akar­juk szüntetni, amit majd azok felszedése után - mint annyi mást - meg fogunk bánni. Pe­dig azt kellene csinálni, amiről Miklós László ír, persze mo­dernebb formában. Csak egy példa. A Kecskemét-Kiskun- majsa vonalnak sem a kiindu­lási állomását, sem a végállo­mását megközelíteni szinte le­hetetlen. Ha ezt nem hiszi va­laki, próbálja Kecskemét belvá­rosából a kisvasút kiindulási ál­lomását, vagy Kiskunmajsán a kisállomást megközelíteni. Ábrahám Lajos volt for­galmi-szolgálattevőm, jelenleg a MÁV Szegedi Üzemvezető­ség helyettes igazgatójának se­gítségével hosszú évek vajú­dása után sikerült elérni, hogy a kisvasúti szerelvények Kis­kunmajsán a nagyvasút felvé­teli épületét megközelítve, az átszállást, a ki- és beszállást is elérhetővé tegye az utazni szándékozók részére. Itt a kis­vasút régi állomásán szolgálat nincs, csak az épület áll még, oda semmiféle gyalogút soha­sem vezetett, az országutat kel­lett használni majdnem egy ki­lométer hosszan, veszélyes au­tóforgalomban. A környékbeliek nevében köszönöm a fáradozását Ábra­hám Lajos igazgatóhelyettes úrnak, s mindazoknak, akik tet­tek, vagy tesznek még ezután valamit a kisvasút megszünte­tése ellen. Ne romboljunk - építsünk! Bálint István nyugdíjas vasutas Hadd fusson a rabló! A Petőfi Népében december 23-án olvastam a Miért lőtt a rendőr? című cikket, s szavakat nem találva felháborodtam. De nemcsak én, hanem mások is. Arról lévén szó, hogy egy rendőr meglőtt egy menekülő betörőt, ezért a rendőrt a bíró­ság egy évre felfüggesztette. Hát így védi az ügyészség és a bíróság a kötelességét telje­sítő rendőrt, meg a bűnözőt? Ezek után nem csodálkoznék, ha nem jelentkeznének rendőr­nek. Miért...? Ha a felszólított rabló el akar menekülni, akkor hadd menjen? Hát ilyen ez a demokratikus törvény? A rendőr csak akkor hasz­nálhatja a fegyverét, ha már ő kapott egy-két pofont, vagy ha már egy-két késszúrást is el­szenvedett? Azon sem csodál­koznék, ha a riasztó jelzésére vagy valaki értesítésére a rendőr nem menne ki, mert nem Nem vagyok prűd. Szeretem a disznó vicceket is, ha szelleme­sek. Kedvenc költőim egyike Lőwy Árpád, kinek a verseit köztudottan nem leánynevelők iskolai ünnepségein szokták szavalni. Ha úgy adódik, emle­getem egyesek drága nagyné­nikéjét, aki táncosnő volt Hongkongban, s az útiköltséget fillérenként kereste meg. Má­sokat lovakkal való pajzán faj­talankodásra biztatok. De már ifjú koromban megtanultam, hogy mindezt kellő indokkal, s nem akárki füle hallatára! Éppen ezért furcsállom, ahogy napjainkban úton-útfélen ifjak és kevésbé ifjak, szende leánykák és kevésbé szende ifi­asszonyok is mindenki füle hal­latára zaftosabbnál zaftosabb dolgokat mondanak. Ami a szí­vükön, az a szájukon. Nem ki­vétel az írott és az elektronikus sajtó sem, sőt már a koncerte­ken is igen vaskos dalszövegek hangzanak el. Hosszas megfigyeléseimből némi következtetésre jutottam: nemcsak a pénzünk devalváló­dik, hanem szókincsünk is. A fiatalabb generáció egyszerűen nem érzi a szavak drasztikumát. Ebbe íróink is besegítettek a művészi hitelességre hivat­kozva. Emlékszem például, évekkel ezelőtt a tévéhíradó be­számolt arról, hogy a rendőrség több prostituáltat begyűjtött üz­letszerű kéjelgésért. Ézután kö­vetkezett egy tv-játék, amely úgy kezdődött, hogy két jobb házból való úrinő az említett foglalkozással gyanúsította akar magának bajt. Igaz, nem vagyok nagyon rendőrbarát, mert közülük sokan visszaéltek és visszaélnek a hatalmukkal. De azért tegyünk már különb­séget a rendőri intézkedések között! Különben a rendőrök futni hagyják a csirkefogókat, mert abból biztosan nem lesz bajuk. Az én értesüléseim szerint a nyugati rendőr a felszólított csak egyetlen gyanús mozdula­tára már lő is. Hát így kellene bánni a betörőkkel, a tolvajok­kal. Aki pedig anyagi szerzés végett öl, annak mindenképpen halállal kellene bűnhődnie. Jó, hogy senkinek sincs joga a má­sik életét elvenni. De a rabló- gyilkosnak van joga? Addig nem is fog csökkenni az erő­szakos bűnözés, míg ilyen gyenge a törvény. H. I., Kiskunfélegyháza (Név és cím a szerk.-ben.) egymást, de a „hurri”-ból szár­mazó, s a német „kanyar”-ra emlékeztető kifejezéssel. E szót manapság már szinte kedves­kedésként használják, noha a két világháború között még a bárcával igazolt örömlányok is becsületsértési pert indíthattak, és nyerhettek, ha valaki ezt mondta nekik. A „büdös”, „ro­hadt”, „repedt sarkú” jelző leg­feljebb súlyosbító körülmény­nek számított. Ez a szó is „kiü­rült”, sok másikkal együtt. Egy 16 éves lány - amikor fejemet csóváltam - rám cso­dálkozott: „Ez egy csúnya szó?” De mindennek a teteje, ami a közelmúltban a televízió­ban hangzott el. Egy ifjú képvi­selő a kormányra használta a bordélyház szinonimáját, mely kifejezés manapság már inkább a nagy rendetlenségre mint ama intézményben folyó tevékeny­ségre utal. Persze tudom, a nyelv változik, a szavak jelen­tése kopik vagy átalakul. Isko­lapélda erre a „marha”, ami ré­gen kincset, drágaságot is jelen­tett (édes kis marhám = édes kincsecském!), vagy a „trá­gyáz” szavunk, ami megszórást jelentett („A süteményt trá­gyázd meg cukorral”). De hogy ilyen gyorsan történjen a válto­zás, s hogy éppen a legdraszti- kusabb szavainkkal, azt a fene se hitte! Hol vannak már azok az idők, amikor deresre húzták azt, aki „adtával-teremtettével” káromkodott... Dr. Sólymos Ede Baja Karácsony Szánkon A szanki önkormányzat idő­seknek juttatott szociális segé­lye megkönnyítette a 75 éven felüliek karácsonyi gondjait. Az iskolások pedig pásztorjáté­kukkal tették szebbé a kará­csonyt. A kis Jézusról szóló pásztorjátékot a szereplők és a látogatók nagy örömére a fűtött templomban tartották. A templom feldíszített kará­csonyfái hangulatos hátteret ad­tak az eseménynek. A színjáté­kot Mártonná Sági Mária hitok- tató-karvezető tanította be. A betlehemes játék után a Katoli­kus Ifjúsági Házba hívták meg a szereplőket és szüleiket egy kis beszélgetésre és a karácso­nyi kalács elfogyasztására. Éjfélre fehér hótakaró borí­totta a környéket, s a haranghí­vásra benépesült a templom és pontban éjfélkor felcsendült a Mennyből az angyal. A falu egyházi énekkara most is jól felkészült László Dezső kántor jóvoltából, akinek nagy gyakor­lata van az énekek összeváloga- tásában és begyakoroltatásá- ban... Aztán a vasárnapi nagymisén a falu lelkipásztora, Gila atya imával és békére intő szavakkal erősítette az emberek hitét. B. I., Szánk Akkor inkább teájuk a kocsit A december 20-ai lapszámuk­ban megjelent, Sebességkorlá­tozás jövőre? című cikkhez sze­retnék hozzászólni. Véleményem szerint ez a korlátozás túlzás lenne. Aki ezt kitalálta, annak lenne néhány javaslatom. Például egyszerűen tiltsák ki a járműveket a lakott területekről, és akkor biztosan nem lesz sebességtúllépés. Vagy: lakott területre érve mindenki szálljon ki a kocsijá­ból és tolja a járművét. Ezzel még a magyar ipart is támogat­nák, mert mindenki Suzukit venne. Ugyanis egy nagyobb kocsit kissé kényelmetlen lenne áttolni egy falun vagy egy vá­roson. Ezzel a korlátozással lega­lább két dolog lenne elérhető: a városok forgalma még sok­kal jobban bedugulna, a traffi- paxbevételek pedig növeked­nének. Ugyanis - véleményem szerint - a sok baleset nem az ötven kilométeres sebességgel „száguldozó” autósok miatt történik. N. Cs., Akasztó (Név és cím a szerk.-ben.) Kiürült(?) szavak Bohókás hangulatban Gazdasági nehézségeink köze­pette abban reménykedhetnénk, hogy végre valamennyien ösz- szefogunk, és egyet akarva lö­künk fölfelé azon a bizonyos szekéren. Ehelyett minden ma­rad a régiben, mivel az irányí­tást mindenki másként csinálná. Ezért történhet meg, hogy pél­dául egy-egy országgyűlési elő­terjesztést a képviselők olyany- nyira megtűzdelnek javaslatok­kal, hogy arra végül is a szülő miniszter sem ismer rá. Én ehe­lyett - mivel én sem vagyok kü­lönb a mindenkinél - az új költ­ségvetést a megtermelt javak tiszta nyereségéből állítanám össze. Ézzel biztosra mehet­nénk, és az idegrendszerünk is épen maradna. S mit lehetne tenni az ellen, hogy az alaposan meghánytor- gatott törvénykezés során ne maradjon nyitva egy-két kiska- kapu? Én, mindezt megelő­zendő, felállítanék egy úgyne­vezett tudorokból álló parla­menti csoportot, melynek tagjai még a szavazás előtt kiadnák magukból, hogy ők hol látnak kibúvókat, illetve, hol és ho­gyan játszanék ki a törvényt. Ezzel elérhető lenne, hogy az utólagos magyarázkodásra ke­vesebb időt kellene fordítani. Aztán itt van a sztrájk kér­dése, mely nem egy esetben öncélúvá fejlődik, miközben sok más érdeket sért, és nega­tív hatással van az ország fej­lődésére is. Ezért, ha én szak- szervezet lennék, a sztrájk szükségességének érzetét csil­lapítandó a szabályzatba beé­píteném a minisztrájk alkal­mazásának jogát, mellyel a mindenkori többség érdekeit lehetne szolgálni. Csak egy példa. Hosszabb-rövidebb i- dőre bojkottot hirdetnék - so­rozatos észrevételek alapján - azon kiskereskedő ellen, aki nem eléggé meggörbített kiflit árusít, főleg, ha azon még nem is arányosan oszlik meg a ráhintett só és kömény. Ezzel jól ki lehetne elégíteni a tag­ság és a tömegek elvárását a szakszervezettel szemben, s az üzenet is célzottan érne célba. L. J., Kecskemét VÁLASZ CIKKÜNKRE Kiket képvisel a képviselő? A Petőfi Népe 1994. december 20-ai számában megjelent Ho­gyan szavaztak a képviselők? című cikkre szeretnék néhány gondolattal reagálni. Arról van szó, hogy a Ho­mokhátság vízhiánycsökkené­sének megakadályozására Le- zsák Sándor Bács-Kiskun me­gyei képviselő módosító indít­ványt nyújtott be a Parlament­ben, miszerint 420 millió fo­rintra kapott ígéretet, amit a fenti célra használtak volna fel. A cikk szerzője a megye or­szággyűlési képviselőit kérdez­gette arról: ki, hogyan szavazott ez ügyben, mivel az országgyű­lés - bizonyára sokan emlékez­nek - leszavazta a javaslatot. Leginkább dr. Csikai Zsolt NEM szavazatán lepődtem meg, még inkább az indoklá­sain. Azzal kezdte, hogy jól ismeri az Alföld vízproblémáit. Véle­ményem szerint nem eléggé ismeri. Ugyanis az utóbbi tíz évben 3 métert süllyedt a ho­mokhátsági talajvízszint. Az erdők, a gyümölcsösök, a sző­lők gyökérzete már éppenhogy eléri a vízadó réteget. Még néhány aszályos esz­tendő, s tömeges erdő- és álló­kultúra kiszáradásához vezethet ez az állapot. S ami a legszo­morúbb, az ivóvizünk is fogy­tán van. Vitatkoznék azzal a megál­lapításával, hogy 420 millió semmire sem elég. Erről egy régi mondás jut az eszembe: „Jobb valaminek az egyhar- mada, mint semminek a fele.” Miért gondolja, hogy ha elké­szülnének a vízutánpótlási ta­nulmánytervek, azok évekig a fiókban maradnának? A foko­zódó vízhiány miatt több szá­zezer ember megélhetése válik lehetetlenné. S arról tud-e a képviselő úr, hogy a legújabb szociológiai kutatások szerint a nagymérvű öngyilkosságok egyebek között a vízhiány miatt előállott megélhetési gondok­kal is szorosan összefüggésbe hozhatók? Mint választópolgárnak az a véleményem, hogy a mi képvise­lőnk ne az egyéni véleményét, vagy a frakciója elvárását fo­galmazza meg, hanem a válasz­tókörzetének, az ott élő emberek érdekeinek megfelelőt, még ak­kor is, ha ez más irányt mutat, mint a Parlamentben uralkodó jelenlegi széljárás. Zentai Ferenc Kecskemét, Tavaszmező u. 131. NAPJAINK HUMORÁBÓL Gyanús nekem ez az állandó BÚÉK-olás, Lajos! Te ebből az I órából éjfélkor kivetted az elemet!!

Next

/
Thumbnails
Contents